|
 2009.11.20.
Köztársaság született „harangszavú délben”
Dr.
Szűrös Mátyás, a Harmadik Köztársaság ideiglenes elnöke, a
köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójára könyvet
jelentetett meg arról a bizonyos napról, 1989. október 23-áról,
amikor kikiáltotta a két balsorsú köztársasági „kezdeményezés”
után a Harmadik Magyar Köztársaságot. Az első köztársaság
szóvivője vagy elnöke Károlyi Mihály volt. Félig perverz
ember volt. A második köztársaságot Tildy Zoltán jegyezte,
egy lelkész, őt a balsors érte utol, Rákosi börtönbe
csukatta. Utána jött egy harmadik is, de az nem köztársaság
volt, hanem népköztársaság. Szép emlékű Dobi István sokáig
ült abban a székben. Ezenközben megszületett a népköztársaság
alkotmánya, amely úgy kezdődött, hogy a Magyar Népköztársaságban
minden hatalom a dolgozó népé. Egy hang nem volt ebből igaz.
Abban az alkotmányban egyetlen egy mondat volt igazmondó, mely
szerint Magyarország fővárosa Budapest. Ezek után született
meg a Harmadik Köztársaság 1989-ben. Erről Szűrös Mátyás e
sorok írójának azt mondta, hogy a harmadik köztársaság kikiáltásának
alapjait az ellenzékiek, mármint az akkori ellenzékiek és a
reformszocialisták vetették meg. Igaz, a reformszocialisták követő
szerepet játszottak ebben a folyamatban. Ez a követő szerep is
aktív szerepvállalás volt. Eleinte úgy látszott, hogy a
szabad kezdeményezések hálózata, a későbbi SZDSZ is betagozódik
ebbe a szerepvállalásba, de a harcos antikommunisták, Pető Iván,
Bauer Tamás, Kis János kihátráltak a folyamatból,
nekirontottak a népi-nemzeti vonalnak, fő céljuk az volt, hogy
eltávolítsák a hatalom közeléből Pozsgay Imrét, a magyart,
aki kétségkívül részese és alakítója volt a Kádár-korszaknak,
de meghatározó szerepet vitt az MSZMP-n belül a rendszerváltásban.
Pozsgay volt az SZDSZ első számú ellensége. Megrendezték a
hamis négyigenes népszavazást, még a valóságos rendszerváltás
előtt, álkérdésekre kértek választ, amire az élet már korábban
egyértelmű igennel felelt. A kérdés, amire Szűrös Mátyás
igyekszik választ adni, hogy volt-e valóságos rendszerváltás,
és miért maradt el az alkotmányozó nemzetgyűlés. A kérdés
azóta is foglalkoztatja az embereket, ezért fontos Szűrös könyve
és okfejtése. Olvasom az évfordulóra megjelent kötetben:
„Melyek is azok a kérdések, melyeknek nagyobb teret és hangsúlyt
célszerű adni a jobb megértés és tisztánlátás elősegítése
végett? – Nos különböző úton-módon szerzett ismereteik és
tapasztalataik alapján sokan úgy érzik vagy gondolják, mintha
itt nem is lett volna rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás.
Még többen tartják magukat e társadalompolitikai fordulat
veszteseinek, kárvallottjainak. És mintha már a köztársaságért
sem lelkesednének oly mértékben, mint születésekor. A fásultság
és a fáradtság tömegméretű az országban. További felmerülő
fontos kérdések: miért torzulhattak el a demokrácia, az alkotmányosság
és az igazságszolgáltatás viszonyai, intézményei? Milyen
politikai paktumok születhettek a háttérben a kulisszák mögött,
és mi az oka a titkosszolgálatok körüli manipulációnak,
hangulatkeltésnek, és általában az erkölcsi süllyedésnek és
zűrzavarnak? És végül milyen is volt a rendszerváltás valóságos,
nemzetközi háttere? Igaz-e, hogy fejünk fölött, illetve
helyettünk mindent eldöntöttek volna a nagyhatalmak a közép-kelet-európai
átalakulás tekintetében?” A lényeget érinti a szerző,
amikor megállapítja, hogy a kádári rendszer megreformálhatatlan
volt. 1986-ban látott napvilágot a Fordulat és reform című
tanulmány, ezt a pénzügykutató intézet munkatársai készítették.
Ez önmagában jelzi, hogy milyen is volt ez az írás. 1987-ben
született meg a Társadalmi Szerződés nevű röpirat, ennek
szerzőségét az SZDSZ-esek mondják magukénak. Egy megállapításuk
volt, amire felkapta a fejét az ország, „Kádárnak mennie
kell”, de Kádár akkor már bizony menni készült. És
1988-’89 az új pártalapítások időszaka. Bihari Mihály
kidolgozta a köztársasági elnöki intézmény működtetésének
rendszerét. Újjáalakulnak a régi történelmi pártok és az
új demokratikus pártok. Bihari Mihály tanulmányát – olvasom
Szűrös könyvében – a Hitel című folyóirat közölte.
Megalakult az MDF, a Fidesz, aztán az SZDSZ, majd a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt és sorra a többiek. Az MSZMP-ből kizárták
Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót.
Már csak ilyen időszak volt ez, a pezsgő, mozgó, változó
korszak. Pozsgay Imre 1989. január 28-án megállapítja, hogy
1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. És ilyen
légkörben ült össze a nemzeti kerekasztal tárgyalássorozat,
melynek fő feladata volt az alkotmány elfogadása. „Elfogadják
a tanácskozó felek a népszuverenitás elvét, megállapítják,
hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam;
hogy senki nem törekedhet a hatalom erőszakos megszerzésére és
kizárólagos birtoklására; hogy a nemzetközi kötelezettségeknek
és a belső jognak összhangban kell lennie; hogy a Magyar Köztársaság
felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért.”
Arra
a közbevetésre, hogy vajon miért nem ült össze húsz év
alatt az alkotmányozó nemzetgyűlés, Szűrös válasza világos
és egyértelmű: „Ugyanazok ültek volna be az alkotmányozó
nemzetgyűlésbe, akik ma a Parlamentben ülnek és nem sok jót
hoztak a Magyar Köztársaságra és állampolgáraira. Akkor,
amikor a nemzeti kerekasztal sorozatosan ülésezett még a magyar
Parlamentben, 75%-ban a régi MSZMP-sek ültek, a mostani
parlamentre alkotmányozó nemzetgyűlést bízni életveszélyes
dolog lenne.” Közben a világ mozgott, a Szovjetunió is már-már
az összeroppanás szélén állt. Németh Miklós, az akkori
miniszterelnök tárgyalt a szovjetekkel. Moszkvába készült
Pozsgay Imre is, de a moszkvai héják ezt megakadályozták,
hallani sem akartak Pozsgay moszkvai tárgyalásairól. Mozgott
minden körülöttünk is, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Románia
pedig mélységesen csendben volt. Ilyen légkörben kiáltotta ki
Szűrös Mátyás az Országgyűlés korábbi elnöke, az akkori köztársasági
elnök a köztársaságot. Az Országházból, irodájának ablakából
köszöntötte Szűrös Mátyás a százezres tömeget, ezt
mondta: „Újabb történelmi szakasz nyitánya ez államunk
demokratikus átalakításának útján. Miközben feltárjuk és
bevalljuk a múltat, tekintetünket határozottan a jövő felé
kell fordítanunk. Eltökélt szándékunk, hogy népünk akarata
szerint, amit nemsokára szabad demokratikus választáson nyilváníthat
ki, végigmegyünk megkezdett utunkon: a Magyar Köztársaság független,
demokratikus jogállam lesz, melyben a polgári demokrácia és a
demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, s
amelyben a magyar és más nemzetiségű honfitársaink megtalálják
számításaikat, boldogulásukat, és amelyet biztonságos
otthonuknak tekinthetnek.” A köztársaság elnöke
kijelentette: „Változatlanul hazánk nemzeti érdekének
tekintjük nagy szomszédunkhoz, a Szovjetunióhoz fűződő
kapcsolataink zavartalan és kiegyensúlyozott fejlesztését.
Egyidejűleg a másik vezető világhatalommal, az Amerikai Egyesült
Államokkal is jó együttműködésre törekszünk. Alapvető
nemzeti érdekünknek tartjuk a jószomszédi viszony ápolását
a környező országokkal. Erősíteni kívánjuk a Duna mellett
élő népek összefogását és barátságát, a kölcsönös
tisztelet és megbecsülés jegyében.” Történelmi szavakat
mondott Szűrös Mátyás. Most széjjelnézhetünk magunk körül,
és látjuk, mi van. Nem az Egyesült Államokkal van baj, hanem a
Valutaalappal és a Világbankkal. Nem Magyarországgal van baj,
hanem a környező országok hivatalos sovén politikájával. És
idehaza pedig a neoliberalizmus mindent pusztító magatartásával.
Megállapítja Szűrös Mátyás, és ebben csalhatatlanul igaza
van: „Az első nagy kisiklás a rendszerváltás közösen
kialakított medréből már közvetlenül az 1990 tavaszi
parlamenti választások után megtörtént, amikor a győztes
nemzeti demokrata MDF és a kirívóan antikommunista propagandát
folytató SZDSZ paktumot kötött. Erről az egyezségről engem
– írja Szűrös – 1990. április 29-én rövid levélben értesített
a két aláíró. A levelet tanulságként érdemes ma is
elolvasni.”
„Tisztelt
Elnök Úr! A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége
megállapodott abban, hogy az Országgyűlés elnökének Göncz
Árpádot, első alelnökének pedig Szabad Györgyöt jelölik.
Üdvözlettel: Dr. Antall József, az MDF képviselőcsoportjának
elnöke, dr. Tölgyessy Péter, az SZDSZ képviselőcsoportjának
elnöke. Budapest, 1990. április 19-én.” A paktumosok megállapodtak,
nem volt jó Szűrös Mátyás nekik, nem volt jó Pozsgay Imre
nekik. Kellett hát Göncz Árpád, aki az ismeretlenség homályából
bújt elő. Más forrásból tudom, Csoóri Sándor jegyezte meg
Antall Józsefnek: nincs neve Göncz Árpádnak, tehát súlya
sincs. Mire Antall József: nem baj, kiküldjük Amerikába és
felerősítjük fényét. A történelemből tudjuk, nagy felerősítések
következtek Göncz Árpád érdekében. Mögöttünk van mégiscsak
egy elkótyavetyélt húsz esztendő. Szűrös Mátyás váltig állítja,
hogy volt rendszerváltás. Igaza van. Kialakult az új világ intézményrendszere.
Csakhogy az intézmények működtetői rossz irányba vitték az
1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság ügyét.
Hasznos forrásmunka dr. Szűrös Mátyás emlékező könyve,
amelyet megvásárolhatnak a Püski könyvesház boltjaiban és a
Magyar Házban.
Gy.
B.
|
