|
 2009.10.02.
Miben különbözik a horvát példa a szerbtől?
Úgy
tűnik, a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló szerbiai törvény
elfogadása után a magyar közösségben hamarosan nagy akció
indul az új Magyar Nemzeti Tanács 35 tagjának közvetlen szavazás
útján történő megválasztása érdekében. Ehhez az kell,
hogy a szavazati joggal rendelkező vajdasági magyaroknak több
mint fele feliratkozzon a választási külön névjegyzékre,
aminek megszervezését a VMSZ magára vállalta, és több civil
szervezet is támogatta. A törvény elfogadása előtti
parlamenti eljárás idején viszont számos vajdasági civil
szervezet és párt kifogásolta a választás ilyen módját, és
az ellenvetések nem módosultak azok után sem, hogy elfogadták
a törvényt. Dr. Páll Sándort, a VMDK (a szerbiai választási
Magyar Koalíció egyik tagpártjának) elnökét kérdeztük, miért
a kemény ellenállás többek között a nemzeti tanács megválasztásának
törvénybe iktatott módja miatt?
- Mi azt gondoljuk, hogy aki nem helyesli a választás
ilyen módját, az még mindig nem nemzetáruló és nem
nemzetellenség, esetleg ellenfél, s még az sem biztos, főleg,
ha koalíciós partnerekről van szó. De ellenség semmiképp.
Most megint eljutottunk egy olyan pillanatig, amikor el kell
mondanunk, hogy bizonyos dolgokkal nem értünk egyet.
- A törvényt azonban elfogadták, kezdődik
az aláírásgyűjtés. Hogyan tovább?
- Nyolc civil szervezet és négy párt azt mondta a törvény
elfogadása előtt, hogy nem ért egyet, most azonban valószínűleg
a VMSZ végigcsinálja az akaratát, végiglohol ezen az úton, és
így lesz egy nemzeti tanács vagy nem lesz. Ha lesz, akkor az
egypárti lesz továbbra is, és legális lesz, de nem lesz
legitim. Majd azt mondják, mindent beleadtak, de nem jöttek össze
a szavazatok, mert vannak árulók. És akkor az lesz, amit
tulajdonképpen akarnak, az elektori rendszer. Ők tulajdonképpen
elektori rendszerben gondolkodnak, hogy irányítani tudják a
folyamatokat. Én ezt a stratégiát látom.
- A nemzeti tanácsokról szóló törvény
kapcsán a VMSZ által Zentán szervezett minapi tanácskozáson a
többség támogatta a választói névjegyzékre történő
feliratkozás megszervezését, tehát úgy tűnik, meglesz a választói
névjegyzék, mert feliratkozunk a listára...
- Én nem hiszem, hogy mi (a VMDK-ban) támogatni tudjuk az
eljárást, mégpedig azért, mert az embereknek be kell vallaniuk
a nemzetiségi hovatartozást, ami alkotmányellenes dolog.
- Viszont a horvát példában is –
amit Önök helyeselnek - benne van a nemzeti hovatartozás vállalása.
Akkor mi a különbség?
- A horvát példában más van. Megvan a kisebbségi választási
névjegyzék, és az, aki nem akar rajta lenni, törölteti magát,
aki rajta akar lenni és nincs rajta, az feliratkozik. Tehát nem
a nemzetiségről nyilatkoznak, hanem arról, hogy akarnak-e a
listán lenni vagy sem. Ez lényegi különbség. Lényeges különbség,
mert Szerbiában nincs titoktartás! Ezért mi azon a véleményen
vagyunk továbbra is, hogy úgy, ahogy az állam meghatározza az
általános választói névjegyzéket, az államnak úgy kell
kezelnie minden mást is. Nem pedig úgy, hogy pártok és civil
szervezetek részt vesznek a jegyzék manipulálásában.
- Ön régóta része a vajdasági és
szerbiai magyar politizálásnak, magyar párt vezetője. Miért
akkor a nemzeti hovatartozásról való nyilvános színvallás
ellenzése?
- Azért, mert Szerbia nem egy demokratikus ország, sok
tekintetben. Nézzük csak az önkormányzati választások példáját.
A hatalomra jutók megnézik azoknak a listáját, akik az illető
pártot támogatták, és a kisebbségben maradt párt támogatóit
pedig mindig hátrányosan megkülönböztetik… Nekünk ezzel
nagyon rossz tapasztalataink vannak. De a párttörvénnyel ugyanígy.
A törvény szerint az embernek deklaráltan vállalni kell, hogy
az illető párt tagja. Ilyen nincs sehol a világon!
- Ezek után mi történik?
- A VMSZ megpróbálja majd összeszedni a legtöbb civil
szervezetet és elindul ezen az úton. Hogy meddig jut el, nem
tudom.
Friedrich Anna
(Forrás: vajma.info)
|
