vissza a főoldalra

 2009.10.02. 

Iskolák helyett börtönöket

Az önkormányzati minisztérium nagymértékű megszorítása mellett az oktatási tárca is többmilliárdos elvonásokkal sújtja az óvodákat és az iskolákat. 20%-ra állítják a szakmai-informatikai fejlesztést, megszűnik a kiemelkedően teljesítő tanárok bérezésére elkülönített keret, megvonják az állami támogatást az óvodai, iskolai fejlesztésekben oroszlánrészt vállaló közoktatási alapítványoktól, és jelentősen csökkentik az összevont iskolák finanszírozását. Minderről Kerpen Gábort, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnökét kérdeztem.

 – Elnök úr, mekkora összegű elvonásról van szó?

 – Az önkormányzatoktól, mint az oktatási intézményrendszer legnagyobb, legjelentősebb fenntartóitól vonnak el hatalmas összegeket. A költségvetési törvénytervezet 1-es mellékletében szereplő összeg a tavalyihoz képest több mint 63 milliárd forinttal kevesebb, ami valamivel több, mint 15%-os forráselvonást jelent a közoktatás területéről. Ez a 63 milliárdos csökkenés több részből áll össze. Beszélhetünk egy 12 milliárdos „automatizmusról”, amiről már három évvel ezelőtt döntött az Országgyűlés. Tehát erről a –12 milliárdról most nem kell dönteni. Ezen kívül még tovább csökkentik – közel 7,5 %-kal – a közoktatás alapnormatíváját, arra hivatkozva, hogy a fenntartónak nem kell majd oly sok járulékot és egészségügyi hozzájárulást fizetnie, mert azok összegét nemrég csökkentette a parlament. Ám azzal nem számolnak, hogy ez nincs egyensúlyban a 7,5%-os csökkentéssel, s azzal sem, hogy a dologi kiadások az áfa növelése miatt 5%-kal nőttek. Ezért elfogadhatatlan az alapnormatíva csökkentése. Arról is beszélni kell, hogy kb. harmadára csökkentik az ingyenes, ill. kedvezményes étkezési támogatás összegét. Ez azt jelenti, hogy sok gyermek étkeztetését nem tudják majd finanszírozni a szülők. A törvénytervezetben a művészetoktatás – mind zenei, mind egyéb területen – térítési díja 2010- től pedig akár a háromszorosára is emelkedhet, mert a kormány úgy csökkentené a terület állami támogatását, hogy lehetővé tenné az önkormányzatok számára a térítési díj drasztikus emelését. Ebből az következik, hogy azok a gyerekek, akik a művészetek útján könnyebben fejezik ki magukat, és szegény családból érkeznek, nem tudnak ilyen intézménybe járni.  

– Gondolom ez a hátrányos helyzetűeket, és a tehetséges roma gyerekeket súlyosabban érinti.

 – Igen, de nem csak őket. Az alapfokú művészetoktatási intézmény nem része a törvény szerint a közoktatásnak. De eddig rendszeresen, fejkvóta rendszerben támogatta a kormányzat ezeket az intézményeket. Két évvel ezelőtt jelentősen csökkentették a finanszírozást, s most annál is nagyobb összegű elvonásra lehet számítani. Olyan gyerekeket érint főleg ez a megvonás, akik verbálisan nehezen fejezik ki magukat. A romák egy része ide tartozik, de nem csak ők, hanem a nagyon nehéz szociokulturális környezetben élő gyerekek többsége. De mindenkit érint ez a megszorítás, hiszen szakértők szerint a képzőművészeti és zenei műveltség pozitív hatással bír más területeken szerzett ismeretek elsajátítására.

 – Szokták mondani, hogy a zene és a matematika mennyire összekapcsolódik.

 – Így van. Csak nézzük meg a nagy matematikusok életrajzát. Pitagorasztól kezdve tudjuk, hogy milyen szoros a kapcsolat a reáliák és a művészeti teljesítmények között.

 – Milyen elvonásokról van még szó?

 – Remélem, hogy a következő kérdésre a Közoktatás-politikai Tanács ülésén választ kapunk – ha érdemben tárgyalnak a szakszervezetekkel – : az érettségi és szakmai vizsgák támogatását miért akarják majdnem negyedével csökkenteni? Akkor miből fogja a kormány finanszírozni ezeket a vizsgákat? Kiemelendő, hogy teljes mértékben meg akarják szüntetni a pedagógus továbbképzési díját. Ha rosszhiszemű akarok lenni, akkor ezt azért tették be a tervezetbe, hogy ebből engednek majd, s a többi megszorítást meghagyják. Amennyiben mindezt komolyan gondolták, vagy akár csak egy tárgyalástechnikai módszerről van szó, akkor is kockáztatják az oktatási intézményhálózat teljes működését. Jelenleg az a szabály, hogy a pedagógusnak hétévente továbbképzésen kell részt vennie. Ennek a díja félévente min. 120–140 ezer forint. Ez másfél havi nettó bérnek felel meg. Ha a pedagógus nem vesz részt a kötelező továbbképzéseken, akkor felmenthetik, s elvesztheti állását. Tehát a kormány veszélybe sodorja a pedagógusok munkahelyét, mert nem lesz, aki támogassa ezt a képzést. Másrészt veszélybe kerül az adott intézmény működése is, mert ebből a forrásból finanszírozták az éppen továbbképzésen lévőt helyettesítő tanító, tanár bérét. Ha a helyettesítést anyagilag nem tudják megoldani, akkor zuhanni kezd az intézmény működésének színvonala, és a diákok jogai is sérülnek. A diáknak joga van ahhoz, hogy amíg iskolában tartózkodik, oktatásban-nevelésben részesüljön. Tehát esetünkben mind a fenntartó, mind a pedagógus, mind a diák érdekei sérülhetnek.

 – A kistelepülések óvodái, iskolái még rosszabbul járhatnak, hiszen a tervezetben a kistérségi társulások támogatásának csökkenéséről van szó.

 – A kormány már évekkel ezelőtt abba az irányba terelte a kistelepüléseket, hogyha egyedül nem tudnak fenntartani közoktatási intézményeket, akkor hozzanak létre ún. közoktatási társulásokat. Ezt a kormány annak idején anyagilag is támogatta. Most a normatívát 15%-kal akarják csökkenteni, s ez veszélyezteti a közös fenntartást. Tehát a kistelepülések annak ellenére veszíthetik majd el óvodájukat, iskolájukat, hogy társultak anno. Így a gyerek lakóhelyétől távolabb kerül a kijelölt oktatási intézmény, s valószínűleg oda így éppen a nagyon nehéz szociokulturális környezetben élők csemetéi nem fognak járni. Ez pedig csorbítja az esélyegyenlőséget.

 – Csökkentik a keretet a szakirodalom-vásárláshoz. Hogyan s miből képezze magát is egy pedagógus?

 – Ez is a költségvetési törvénytervezet része. Arról szólnak a hírek, hogy az eddigi bruttó 14 ezer forint helyett csak 4 ezer forintot adna évente a kormány, ezzel 1,4 milliárd forintot spórolnának. Ez az összeg egy szakkönyv megvételére sem elegendő. A kormány azt gondolja, hogy az emelkedő árak mellett elég havonta kevesebb, mint bruttó 400 Ft-tal támogatni a szakirodalom vásárlását? Korábban is a pedagógus főleg saját zsebéből finanszírozta meg az oktatási-nevelési anyagok megvételét. Akkor mi várható jövőre? Közben pedig az a kormányzati akarat, hogy egyre felkészültebbek legyenek a pedagógusok. Arról még nem is szóltunk, hogy a fizetések értéke rohamosan csökken. Hogyan lehet így jobb és több munkát elvárni az oktatásban dolgozóktól? Mi már korábban is jeleztük: úgy tűnik, hogy nem a kormány, hanem az önkormányzatok és az intézmények dolgozói vállalják a felelősséget az oktatási intézményhálózat működtetéséért.

 – Ha már a pedagógusok problémáinál tartunk: olvastam a túlóraszámok korlátozásáról. Mit tehet egy pedagógus, ha korlátozzák törvénysértő módon a túlórák számát?

 – Ha egy kollega továbbképzésen vesz részt, vagy megbetegszik, akkor helyettesítenie kell őt egy pedagógusnak. Ez ilyenkor pluszfeladatot jelent, s túlnyúlik a heti tervezett 40 órán. Ilyenkor túlóradíj jár. A fenntartó azt mondhatja – nem hivatalos úton – az intézmény vezetőjének: ezt nem tudjuk kifizetni. Ha nem tudják ellátni ezeket az órákat, az a diákok érdekei és joga ellen való. Ha a dolgozó nem kapja meg a túlmunkájáért a túlóradíjat, akkor törvénysértő állapotról beszélünk. Mit tehet a pedagógus? Vagy belenyugszik a helyzetébe, vagy jogsegélyért fordul pl. a PDSZ-hez, s ha a szakszervezetünk tagja, akkor mi őt képviseljük. Természetesen egyes intézményvezetők nem azért nem fizetnek a túlóráért, mert direkte meg akarják sérteni a törvényt, hanem forráshiány miatt. A forráshiány oka pedig a kormányhoz vezethető vissza.

 – Mit tud tenni ilyen esetekben a PDSZ a dolgozó érdekében?

 – Mi sem szeretünk máris bírósághoz fordulni, ezért először felhívjuk a munkáltató figyelmét a nyilvánvaló törvénysértésre. Ha a vezető akkor bizonyítani tudja, hogy a túlórát a szerény költségvetés miatt nem képes kifizetni, akkor az egyeztetésbe bevonjuk a fenntartót, s bírósági eljáráson kívül egyeztetünk. Ha erre nincs mód, s a dolgozó bírósághoz akar fordulni, akkor jogi képviseletét utána is ellátjuk. Talán szerénytelenségnek hangzik, de közel 100%-ban sikerül munkajogi pereket nyernünk.

 – Arról lehetett már olvasni, hogy orvosok a jobb kereset reményében Nyugatra mennek dolgozni. Nem kell attól tartani, hogy ez a tanároknál is bekövetkezik?

 – Nyugat-Európában, de főleg északon jelentős pedagógushiány volt. Pedig az ottani kollégák anyagi és erkölcsi megbecsülése jóval nagyobb, mint nálunk. Egy nyugati pedagógus bérének vásárlóértéke legalább kétszer olyan magas, mint a hazai közoktatásban dolgozóé. Nem pedagógus hazai kollégáink pedig sokkal rosszabbul állnak, ha ilyen összehasonlítást eszközölünk. Vannak olyan országok Európában, ahol a tanárhiány miatt importálni szeretnének pedagógusokat. A hírek szerint Németországban nagy hiány van főleg reáltárgyakat és informatikát tanítókból. De nem tapasztaljuk azt, hogy kollégáink külföldi lehetőségeket keresnének. Ennek a fő oka, hogy az iskola környezete befolyásolja a munkát. Ismerni kell a szokásokat, s a nyelvet is olyan mértékben, hogy a diákszlenget is megértsék. Nem tartok attól, hogy azért lesz majd nálunk pedagógushiány, mert külföldre távoznak a tanárok. Viszont 15 év múlva az fog történni, mint Nyugaton. Németországban jóval kisebb az aránya a 25–30 éves pedagógusnak, s ez sötét jövőképet mutat. Nálunk pedig már most észrevehető, hogy alig jelentkeznek a tanárképzők reál szakjaira.

 – Több óvodapedagógust ismerek, akik a jobb fizetés reményében magán, alapítványi, vagy egyházi óvodába mennek át. Milyen jogok illetik meg ezek után a munka világában?  

– Elvesztik a közalkalmazotti státuszukat. Tudni kell, hogy a közalkalmazotti státuszban dolgozó pedagógusok bérének csak a minimumát határozza meg a törvény. Tehát az adott összegnél módjában áll többet adni az intézmény vezetőjének a beosztottaknak. Bár erre elvétve tudok példát mondani. Különböző kimutatásokból tudjuk, hogy az oktatási területen kívül sokszor jóval a minimum felett kapják meg a bérüket a közalkalmazottak. Egy nem önkormányzati fenntartású oktatási intézménynél jogszabályi előírás szerint min. annyit kell kapnia a dolgozónak, mintha közalkalmazott lenne. Munkajog szempontjából egy közalkalmazottat viszont jóval nehezebb elbocsátani. A magán, alapítványi, egyházi iskolákban, óvodákban átlagosan nem keresnek többet a pedagógusok, viszont sokkal jobb körülmények között dolgoznak, mint egy önkormányzati intézményben. Kevesebb gyerek, diák is van egy csoportban, osztályban. Azért olyan is előfordul, hogy a munkakörülmények rosszabbak egy alapítványi iskolában. A nyugat-magyarországi Vocational Academy Alapítvány hónapok óta nem fizette ki a dolgozók bérét. Ezért pereskedünk is velük. És mi történt? Még idén szeptemberben is megkapták a működési engedélyt.

 – Azt olvasni, rohanunk az információs szupersztrádán. A kormányhoz közel állók is fontosnak tartják az informatikát, s most mégis majdnem megszüntetik a szakmai informatikai fejlesztéseket.

 – Ez nem pontosan így van… A PDSZ komoly bírálat alá vette, hogy míg a kormány 10 milliárdokat vont ki a közoktatásból, addig 4–5 milliárd forinttal támogatta az informatika fejlesztését. Mi akkor azt mondtuk: ennyi pénz nem szükséges erre, inkább a közoktatást támogassák. Természetesen tudjuk, hogy ma már nélkülözhetetlen egy jó minőségű számítógép egy intézmény optimális működéséhez és azt is, hogy a tanulókat meg kell ismertetni egy bizonyos életkor felett az informatikával. A mostani javaslat szerint az említett 5 milliárd forint helyett 1 milliárdot különítenek el a szakmai informatikai fejlesztésekre. Hatástanulmányra lenne szükség ahhoz, hogy megtudjuk: ez az elvonás mennyiben veszélyezteti a gyerekek informatikaoktatását és az intézmények kommunikációját. De! Ha már kivonnak innen 4 milliárd forintot, akkor tegyék máshová ezt az összeget a közoktatáson belül. Azt látom, hogy a kormány nem döntötte el: mit vár el a közoktatástól. Ha egyszer azt mondja a kormány, hogy minden gyermek egyformán fontos és szükség van az integrált oktatásra és az információs technológia fejlesztésére, akkor ne tegye azt, hogy ilyen jelentős összegeket von ki a közoktatásból. Tudjuk, hogy az ilyen célú oktatás bizony sokba kerül. Szerintem a kormány nem mond igazat akkor, mikor egyrészt megpróbálja megindokolni a forráskivonást, másrészt azt hangoztatja, hogy minden gyermek egyformán fontos. Nem vagyok abban biztos, hogy az ország szegénysége miatt kerül sor a forráskivonásra, de abban igen: a kormány nem fordít elegendő figyelmet a közoktatásra. El kéne döntenie végre a kormánynak, melyik az a közszolgáltatás, amit előtérbe helyez. Mert azt látjuk ez nem az oktatás, s nem is az egészségügyi ellátás. A hivatali működést is folyamatosan csökkentik. A közbiztonsági feladat ellátására is kevesebb a keret. Tudni kell: az oktatás a jelenbe és a jövőbe való befektetés. El kéne érni, hogy a gazdasági válságból felkészült diákokkal és ne egy összeomló közoktatási intézményhálózattal kerüljünk ki.

 – Az egyik napilapban azt nyilatkozta, ha nem adnak pénzt az oktatásra, építhetik a börtönöket.

 – Mi már néhány évvel ezelőtt kijelentettük: inkább iskolákat kéne építeni, mint börtönöket. Minden politikai erő tudja, hogy a szülők egyre kevésbé tudják ellátni a családon belül a nevelési feladataikat. Mit mondanak? Neveljen helyettük az iskola. Ha az iskola egyszer nem lesz képes ellátni a nevelési feladatokat, mert kevés lesz a pedagógus, akkor bizony megnő azoknak a szocializálatlanoknak a száma, akik nem ismerik sem a társadalmi, sem a jogi normákat, s így a bűn útjára térnek. Lényeges kihangsúlyozni, hogy a tanár nem tudja helyettesíteni a szülőt. Voltak olyan társadalmak, ahol megpróbálták a szülőket helyettesíteni – pl. Spártában, a Szovjetunióban –, de ezek mind elbuktak. Nem a PDSZ elnökeként, hanem pedagógusként mondom: először a családokat, mint szociológiai alapintézményeket kell megerősíteni. Az iskola már egy kiszolgáló intézmény, ami szükséges a gyerek fejlődéséhez.

 – Egyáltalán: van ideje a pedagógusnak a nevelésre is az oktatás mellett?  

– Kéne, hogy legyen. Minden iskolában szükség van a tanórán kívüli nevelésre. Sajnos erre egyre kevesebb a lehetőség. 2003-ban csökkentették a gyerekek kötelezően iskolában töltött idejét. Ez leginkább azokat a gyerekeket sújtotta, akiknek a családjai nagyon nehéz helyzetben vannak, s csak az iskolában tudják elsajátítani a tudásanyagot. Minden olyan tevékenység a neveléshez tartozik, amit a közösség nem osztály-környezetben végez. Ilyen pl. az erdei iskola, a kirándulás. Ezekben az esetekben más lesz a kapcsolat a pedagógus és a diák között. De sajnos ilyen dolgokra egyre kevesebb a pénz. Alig van olyan oktatási intézmény, ahol beszélhetünk iskolán kívüli nevelésről. Ha megerősödik a tanórán kívüli tevékenység, akkor viszont egyértelmű, hogy még több pedagógusra van szükség.

 – A költségvetési törvénnyel kapcsolatban gondolom önök még tárgyalni, levelezni fognak a minisztériummal. Ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor sztrájkba lépnek? Az utóbbi lehetőségéről is olvastam a sajtóban.

 – A sztrájkról nem beszéltem eddig. Mi nem csak levelezgetünk egymással, mert formálisan érdekegyeztetésről van szó. Érdemi egyeztetést követelünk, nem csak beszélgetést.

 – A Közoktatás-politikai Tanács szeptember elején tartott üléséről éppen azért vonultak ki, mert önökkel nem egyeztettek.

 – Igen, mert az ülés napján kaptuk meg a jövő évi megszorításokról szóló írásos anyagot. Ez minden, csak nem egyeztetés. Megfontolt döntésekhez idő és testületi határozatok kellenek, hiszen a tanácsban mindenki egy adott szervezetet képvisel. Szeptember 15-én kaptam egy anyagot, ami szerint a közeljövőben lesz egy valódi egyeztetés. A kormánynak hallgatnia kéne a társadalmi partnerekre, mert mi vagyunk ott az iskolákban, óvodákban, s nem ő. A PDSZ kezdetektől fogva hangsúlyozza, hogy támogatja az oktatási kabinetet abban, hogy a szükséges forrásokat bevonhassa a költségvetési vitába. Ha a minisztériumnak viszont az a célja, hogy még vonjanak is ki forrást a közoktatásból, azt már nem tudjuk támogatni. Sőt! A PDSZ már szeptember elején összehívta a korábban együttműködést aláíró szakszervezeteket, mert lehetett hallani a hírekben az elvonások összegeiről. Azt szerettük volna, hogy közösen döntsünk arról, mit lépjünk az ilyen intézkedésekkel szemben. De nem tudtuk létrehozni a közös programot, mert több szakszervezet azt a választ adta: csak akkor fognak nyilatkozni erről, ha a költségvetést beterjesztik. Tehát a PDSZ újra összehívta az együttműködést aláíró szakszervezeteket azzal, hogy teljesült már a feltételük, tehát nincs elvi akadálya a közös fellépésnek. Jómagam azt mondtam: ez ellen a megszorítás ellen minden lehetséges, törvényes eszközzel fel lehet lépni, s ha a kormány nem módosítja jelentősen az elvonás összegeit, akkor szükséges is lesz ezen eszközök alkalmazása. Azt szeretnénk elérni, hogy ez a törvényes válaszlépés ne csak a PDSZ, hanem több szakszervezet együttes akciója legyen.

 Medveczky Attila

(Megjelent a Magyar Fórum 38-ik számában.)