vissza a főoldalra

 2009.10.09. 

Obama meghátrált

Bátrabb, a „fősodratú” médiából éppen merészségük okán kiszorult politikai elemzők néha firtatni szokták a nagy kérdést: az USA parancsol-e Izraelnek vagy pedig Izrael az USA-nak? Nos, ha a nyilvánvaló tények még nem győztek volna meg valakit arról, hogy tényleg a „farok csóválja a kutyát”, akkor a múlt héten tartott háromoldalú izraeli-palesztin-amerikai megbeszélések után aligha maradhat bármi kétség a valóságos helyzetet illetően.

Mahmoud Abbasz, a Palesztin Hatóság láthatóan megtört, az állandó megalkuvásokba belefáradt elnöke természetesen semmiféle vizet nem zavart. Mintha ott sem lett volna. Persze az lett volna a legjobb, ha el sem megy, csakhogy hatalma az amerikaiak és az izraeliek jóindulatától függ. Ha Abbasz keménykedni kezd, követeléseket támaszt, és mondjuk nem megy el egy teljesen értelmetlen megbeszélésre, akkor szépen közlik vele: fel is út, le is út. Ő pedig még szeretne elnökösködni egy darabig, mert hát a pénz és a hatalom olyasmi, amit nagyon meg lehet szeretni. Na, de hagyjuk is Abbaszt, hiszen a New York-i Waldorf-Astoria Szállóban rendezett találkozó főszereplője az amerikai elnök, illetve az izraeli miniszterelnök volt. Barack Obama hivatalba lépése óta hangoztatja: a közel-keleti béke alapfeltétele, hogy Izrael ne építsen újabb telepeket az 1967-ben megszállt Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Megjegyzem, az amerikai elnök elvárásai meglehetősen szerények, hiszen nem azt kéri a zsidó államtól, hogy számolja fel az összes, a nemzetközi jog szerint is illegális települést, és vonuljon ki Ciszjordániából és Kelet-Jeruzsálemből. Pedig teljesen elképzelhetetlen a palesztin-izraeli békekötés mindaddig, amíg az immár több mint félmillió zsidó telepes el nem hagyja a palesztinok földjeit. (És még ebben az esetben sincsen megoldva az 1948-ban otthonaikból elűzött palesztinok és leszármazottaik hazatérésének problémája.)

Ismétlem: Obama pusztán az újabb telepek építésének leállítását kérte Tel- Avivtól. Persze nem kérni kellett volna, hanem követelni. Washingtonnak minden eszköze megvan ahhoz, hogy akaratát rákényszerítse Izraelre. Hiszen meg lehet fenyegetni a zsidó államot a segélyek jelentős csökkentésével, a fegyverszállítások leállításával, vagy például azzal, hogy az USA nem vétózza meg a Biztonsági Tanács Izraelt elítélő határozatait. Magyarán: Amerika és csakis egyedül Amerika képes nyomást gyakorolni a magát teljesen törvények felett álló zsidó államra. Ezzel szemben mi történt? A Waldorf-Astoria Szállóban rendezett háromoldalú csúcstalálkozót követően Barack Obama bejelentette: a jövőben Amerika nem tekinti a palesztin-izraeli béketárgyalások alapfeltételének a további izraeli települések építésének beszüntetését. Semmi kétség: Izrael kényszerítette rá az akaratát Amerikára, nem pedig megfordítva. Netanyahu győzött, Obama pedig vesztett. De vajon miért hátrált meg az amerikai elnök? A válasz eléggé kézenfekvő: Izrael, az amerikai izraeli lobbi segítségével, valójában uralja az USA politikai és gazdasági életét, és a médiumok többsége felett is szinte kizárólagos befolyást gyakorol. Talán nem véletlen, hogy éppen a hármas csúcstalálkozó előtti napokban került nyilvánosságra egy felmérés, mely szerint Barack Obama népszerűsége az elmúlt hónapokban rohamosan csökkent. Másrészt az amerikai elnök elképesztően nagy fába vágta a fejszéjét: megkísérli megreformálni az amerikai egészségügyet. (Azonban nem úgy, mint nálunk teszik, sőt éppen ellenkezőleg: Obama szeretné, ha a legszegényebbek, akik eddig kiszorultak az ellátásból – 25 millióan! – is hozzájuthatnának bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz.)

Az ellenállás azonban hihetetlenül nagy. Korábban Clinton is hasonló reformokkal kísérletezett, és ő is kudarcot vallott. Obamának most fel kell sorakoztatnia elképzelései mögött a törvényhozók többségét, márpedig ne felejtsük, hogy az izraeli lobbi markában tartja a szenátus és a képviselőház tagjainak tekintélyes részét. Ha Obama most összeakasztotta volna a bajszát a félelmetes cionista lobbicsoportokkal, akkor esélye sem lenne a szívügyének tekintett egészségügyi reformok elfogadtatására. De még többről is szó lehet: az Izrael-barát szervezetek képesek lehetnek teljességgel ellehetetleníteni Obama egész elnökségét. Az amerikai elnök tehát saját túlélése érdekében feláldozta a palesztin-izraeli béke ügyét. Meglehet, ideiglenesen. De az is elképzelhető, hogy úgy gondolta, még ha súlyos belpolitikai áldozatok árán rákényszerítette volna akaratát Izraelre, akkor sem köszöntött volna be a béke. Mert ha Tel Aviv fel is hagyna az újabb telepítések építésével, akkor sem lehetne eljutni a megállapodásig, hiszen a félmillió izraeli gyarmatosító továbbra is a helyén maradna. Még ha a Mahmoud Abbasz vezette Palesztin Hatóság bele is egyezne a már létező zsidó telepek fennmaradásába – ami persze egyáltalán nem biztos –, a Hamasz és más palesztin szervezetek egészen biztosan nem fogadnának el egy olyan palesztin államot, amely 3-4 különálló, életképtelen „bantusztánból” állna. Arra pedig végképp nincsen semmi esély, hogy Izrael kivonuljon az 1967-ben megszállt területekről, ami pedig a közel-keleti béke alapfeltétele lenne.

Zábori László