vissza a főoldalra

 

 

 2009.10.09. 

Márai Sándor: Zendülők

(Bárka Színház)

Márai Sándorról az elmúlt húsz évben hallhatunk újra. Az Egyesült Államokban, San Diegóban, idős korában önkezével vetett véget életének 1989-ben, ezért nem tehetett tanúja azoknak a szép, fényes – s akkor úgy gondoltuk – sorsfordító napoknak, amikor teli voltunk reménnyel, a magyar nép emberhez méltó, jobb jövőjébe vetett hittel. A rendszerváltásnak nevezett hatalomátrendeződés óta szabad róla nemcsak suttogva, hanem hangosan beszélni, még azt is mondhatnánk: divatba jött. Tananyag, sőt érettségi tétel lett belőle a középiskolákban. Bátran kijelenthetjük, valóságos Márai-reneszánszot élünk át, nemcsak Európában hanem a tengeren túlon is ő az egyik legünnepeltebb magyar szerző. Olaszországban, főképp Salernóban, ahol Márai hosszabb ideig lakott, szabályos Márai-kultusz alakult ki, műveit egymás után dobják piacra, drámáit egymás után újítják fel. Márai mindössze két színjátékot alkotott. Kaland című darabját 1940-ben mutatták be a Nemzeti Kamaraszínházában, A kassai polgárok című drámáját pedig 1942-ben a Nemzetiben. Mindkettőt a méltatlanul elfeledett, a szovjet hódoltság idején vidékre száműzött színháztudós, Németh Antal rendezte. Miután kevés színjátékot írt, ezért dramatizálják regényeit. A gyertyák csonkig égnek című regény-átiratot a Pesti Magyar Színház éveken keresztül játszotta. A Pinceszínház jelenleg három Márai-művet tart műsorán: a Kalandot, a Válás Budán-t és Az igazit. A Bárkában most, szeptember 25-én bemutatott Zendülőkkel együtt a Pinceszínház és a Bárka igen kedvezményes árú bérletet is hirdetett ebből a négy előadásból. A Bárka hű marad önmagához: ifjúsági sorozatában A Pál utcai fiúk, A legyek ura, Iskola a határon, Istentelen ifjúság után tűzte műsorára a Zendülőket.

A zendülők – így névelővel – először 1930-ban a Révai kiadó gondozásában jelent meg, majd témáját az író tovább folytatta a Féltékenyek, Sértődöttek, Sereghajtók című alkotásaiban, és az 1980-as években A Garrenek műve címmel regényciklussá dolgozta össze. Mindig emberpróbáló feladat olyan művet színpadra állítani, amit szerzője prózai formában vetett papírra. Márai amúgy is kimondottan epikus alkatú író, ezért bizony hősi tett regényeiből feszes ritmusú, pergő dialógusokból álló, a feszültséget folyton emelő, azaz a közönség érdeklődését mindvégig fenntartó színi előadást létrehozni. Erre tesz kísérletet Gyarmati Kata dramaturg. Már a szórólapokon és az ismertetőkön is azt tüntetik fel: „A regény motívumainak felhasználásával” készült el az adaptáció. És ez így igaz. A színdarab csak a szereplők nevét, a cselekmény vázát és idejét tartja meg, a veretes Márai-szövegből viszont jóformán semmit. A dráma játékideje az első világháború utolsó napjaiban kezdődik, ahol az öregek hazug és piszkos erkölcsi berendezkedése ellen lázad a négy, érettségi előtt álló fiú. Úgy „zendülnek”, ahogyan általában a fiatalok szoktak: különcködő szokásaikkal, sajátságos jelzésrendszereikkel, szóhasználatukkal körbekerítik magukat, véd- és dacszövetséget kötnek egymással, italoznak, tanáraikat szidják, nem fogadnak el semmilyen tekintélyt, egyik közülük pénzt lop, ami már több puszta diákcsínynél, a másik elzálogosítja a családi ezüstöt. Azonban a társadalmi különbségeken, kisebbrendűségi érzéseken - akármilyen jó barátok, - nem tudnak átlépni, és a végén önmaguk törvényei szerint kialakított rendjük felborul, bármennyire is nem akarják, és a nyomaték kedvéért számtalanszor elharsogják, hogy „apáink életéből nem kérünk,” mégis megindulnak az apák által járt úton. Felnőtté válni bizony nem könnyű, nem egyenes, hanem rögös, buktatókkal teli ösvényeken vezet, és ez így volt az ókorban is és így van a harmadik évezredben is. Gyarmati Kata kitágítja a regény érvényességét, bárhol és bármikor bekövetkezhető történetet és általános karaktereket állít a nézők elé: a lelkesedőt, a kételkedőt, a félénket meg az árulkodót. A Zendülők négyfős közössége szétesik, a félkarú testvér, a színész és a zálogos személyében idősebb férfiak furakodnak közéjük, e három úriember fellazítja szoros kötelékeiket, s megbontja zárt soraikat.

A négy fiút négy fiatal vendégművész alakítja: Koloszár András, Dér Zsolt, Egri Bálint és Kulcsár Balázs. Mindannyian nagyszerű teljesítményt nyújtanak, szövegmondásuk érthető, tisztán, jó hangsúllyal, hanglejtéssel ejtik a szavakat, színészi játékuk érett, semmi keresettség, bizonytalankodás nincs bennük. A Bárka társulatából Dévai Balázs, Kardos Róbert, Gados Béla, Varjú Olga és Réti Adrienn vesz részt a produkcióban, nekik kisebb feladatuk van, de azt derekasan megoldják Ez a Vidovszky György által rendezett előadás lassan, epikus hömpölygéssel halad előre, közel három óráig tart, ennek ellenére leköti a publikum tagjainak figyelmét, mert mindenki talál benne saját életével azonos párhuzamot.

 

Dr. Petővári Ágnes