|
 2009.10.16.
Fogalmak zűrzavara
(Széljegyzetek az aradi 13 ürügyén)
Elismerem
a plágiumot: 1934-ben Stefan Zweig írt egy emlékezetes regényt
az érzések zűrzavaráról. Ennek több mint hetven éve, és az
akkori Európában – Zweig szerint legalábbis – inkább az érzelmek
zavarodtak össze. Ma már viszont az értelem felügyelete alá
tartozó egyre több fogalom is, finoman szólva áttekinthetetlenné
lett. Örök rejtély számomra, hogy országunk politikai vezetői
miféle fogalomtárakból adatolják mondanivalójuk anyagát. A
napokban például nem kisebb személyiség, mint Bajnai
miniszterelnök úr közölte örömtől elcsukló hangon az
istenadta néppel, na és persze az egész – értsd: az ő híreire
kíváncsi – világgal, hadd tudják meg ők is: felszámolták
a magyar ku-kluxklant. Kormányfőnk ezt a Debrecenben letartóztatott,
a cigányokat megtámadó négyfőnyi, kocsmai társaság őrizetbevétele
után közölte. Ha ezek az agresszív emberek valóban elkövették
a fejükre olvasott bűnöket, bűnhődniük kell. Ezt kívánja
jogállamiságunk és keresztény etikánk. Jogilag sima ügynek látszik,
de mi köze ennek az 1867-ben alakult – (talán emlékeznek, mi
abban az évben éppen kiegyezést kötöttünk halálos ellenségünkkel)
–, előbb csak a rabszolgaság megszűnését komolyan vevő négerekre,
később fehér katolikusokra – azaz nem angol bevándorlókra
– is vadászó, saját liturgiával ölő, sok-sok száz
gyilkosságot véghez vivő, komoly anyagi és politikai befolyással
rendelkező, Washingtonig elérő fajvédő mozgalomhoz, a
ku-kluxklanhoz? Ha csak az nem, hogy ha valami az USA-ban gond,
akkor nálunk is legyen az, meg ne feledjük Obama elnök bőrszínét
sem: nyilván ő is gyűlöli a ku-klux-klant, ezért külön
melegen fogja szorongatni Bajnai kezét a nem várt jó hírre: a
magyar kormány felszámolta a Kárpát-medencei négergyűlölők
fegyveres alakulatait és teljes fegyverarzenálját. Írmagjuk
sem maradt. (Kár, hogy a nagy testvér birodalmában még nem
tartanak itt.)
A
miniszterelnök úr örömteli híreit megelőzően már
Draskovics belügyminiszter úr is tett egy szenzációs – bár
később kissé meginogni látszó, ezért aztán felejtésre ítélt
– bejelentést a Magyarországon randalírozó, az alkotmányos
stabilitást is veszélyeztető fegyveres terrorizmusról. Mire
asszociálhat egy tájékozott újságolvasó, ha fegyveres
terrorizmusról hall? Nagyjából az alábbi fogalmak ugorhatnak
be tudatába: OAS, ETA, IRA, Hamasz, Fatah, Hezbollah, Muzulmán
testvériség, aztán gondolhat még az áttekinthetetlenül összetett
kaukázusi régióban (Csecsenföld, Grúzia, Örményország
stb.) zajló események egynémelyikére. De mire nem gondolhat,
ha csak egy cseppnyi esze is maradt az információs sztrádán
való szörfözés után: Magyarországra nem gondolhat, és főleg
nem a teljesen fegyvertelen civil szerveződésre, a Magyar Gárdára.
Draskovics belügyminiszter úr fogalomtárában viszont a Magyar
Gárda valahol ott van a fentebb nevesített, rendkívül veszélyesnek
és nemzetközi rizikónak tekintett alakulatok sorában. Hogy ezt
feltételezni irracionális? Igen, az, de mikor zavart meg egy kis
irracionalitás baloldali politikusokat? Itt van egy másik örökifjú
fogalom: a fajelmélet. A 8 elemivel rendelkező átlagpolgár
Hitlert kezdi emlegetni e szóra, az érettségizettek az áldott
emlékű Nitzschét, a diplomások jobbjai pedig az imponáló műveltségű
gróf Gobineaut. A maga módján mindhárom kategória rendelkezik
részigazságokkal, azaz olyan logikával, amellyel védhetőnek tűnik
álláspontja, én mégis azt mondanám, hogy mert 2009-et írunk,
érveket keresve ne feltétlenül Nitzschét exhumáljuk naponta többször
is, hiszen a fajelmélet látványos gyakorlatát a szemünk előtt
alkalmazza Izrael. A legfrissebb hír, ami bejárta a világsajtót,
arról tudósít, hogy egy palesztin börtönben életben van az
immár két éve elfogott izraeli katona. A hírt egy videofelvétel
is megerősítette, és nyomban megszületett a zsidó állam kormányának
hivatalos ajánlata: ha szabadon engedik azt a bizonyos katonát,
cserébe (!) Izrael szabadon enged ezer (1000) palesztin foglyot.
Egyért
ezret – ez a zsidó moralitás, egyben ez a fajelmélet
matematikai kivetülése. Hogy mit vagyok úgy oda ezért az aránypárért?
Mentségemre szóljon, hogy én még egészen más értékrendben
nevelkedtem. Én kisiskolás korom óta tudom, hogy egy bizonyos
Dugovics Titusz nevű Vas megyei magyar vitéz – (akinek felesége
és gyermeke is volt, fiát Bertalannak hívták) – a nándorfehérvári
csata poklában, hogy megakadályozza egy szemfüles török
katona behatolását a várba, ráugrott, és magával rántotta
őt a mélybe. Mindketten meghaltak, és mindketten mint hősök.
Én ezt úgy tanultam, hogy végtelenül természetes, ami történt:
egy ember feláldozza magát, miközben egy másikat ártalmatlanít.
Egyért egyet – ez a magyar moralitás, egyben matematikai
bizonyítéka annak, hogy a magyartól ab ovo idegen minden faji gőg.
Valójában én ezt az egész dolgot, a fogalmak zűrzavaráról
azért kezdtem el írni, mert itt van a 13 aradi fegyveres kivégzésének
160. évfordulója, és én egyre kevésbé tudom, hogy kell
viszonyulnunk ezekhez a lázadókhoz. Nézem a róluk készült
korabeli metszeteket, a 13 főtiszt értelmes, komoly tekintetét,
aztán nézem korunk politikusainak sajtófotóit: arcukon sem értelem,
sem komolyan vehetőség nincsen. Egyszer egy temető bejárata fölött
láttam kiírva: „Voltam, ami vagy, leszel, ami vagyok”. Vajon
ez a borzongató igazság 1849 és 2009 magyarja között még
mindig fennáll? Ők tizenhárman ugyanis – mai fogalmaink tükrében
– klasszikusan terroristák, semmi mások: szervezetten,
felfegyverkezve, nemzetközi kapcsolatokat keresve a Habsburg–
Lotharingiai-ház törvényes uralkodása ellen támadtak, részt
vettek annak detronizálásában, zavaros nacionalista,
fundamentalistagyanús nézeteket vallottak állami függetlenségről
és magyarságról, nem kértek a korszellem két nagy alapvetésének
– a Habsburgok vezette kelet-európai integrációnak, és a
Rothschildok pénzelte nemzetek közötti tőkeáramlásoknak –
a beteljesedéséből. Még a békés cári Oroszország biztonságát
is veszélyeztették, amíg Ivan Paszkevics tábornok rendet nem
csinált. Egy szóval: terroristák voltak a javából. Vagy talán
mégsem? Teljesen elbizonytalanodtam. Azt javaslom, ne kapkodjunk,
várjuk ki Draskovics miniszter úr álláspontját. Nagy debatter,
ő majd eligazít minket.
Szőcs Zoltán
|
