vissza a főoldalra

 2009.10.16. 

Sötét jövő

Megszűnhet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ), mivel a tervek szerint az állam 80 százalékkal csökkentené állami támogatásukat – erről a szövetség tájékoztatta a sajtót. Minderről dr. Szőke Lászlót, az MVGYOSZ elnökét kérdezem október 1-jén.

 – Elnök úr, azt írják, megszűnhet a szövetség. Tehát még van remény, hogy többet kapnak a várható 50 millió forintnál?

 – Mi azt írtuk a kiáltványnak is nevezhető sajtóanyagunkban, hogy megszűnik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, ha ez a költségvetési támogatás kerül elfogadásra. Bízunk abban, hogy ez az összeg még változni fog. Szeptember 28- án került sor végre-valahára arra az egyeztető megbeszélésre, amit ideális esetben a költségvetési törvény benyújtása előtt kellett volna megtartani. Abszurdnak tartom, hogy egy ilyen nagymértékű szigorítás előtt ki sem kérik az érintett szervezetek véleményét. Tehát anno semmiféle egyeztetésre nem került sor. Úgy került az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) elé ez a tervezet, hogy a tagok csak a meghívóból értesültek arról, hogy lesz olyan napirend, ami a szigorítást érinti. Egyszerűen felolvasták a tagoknak a költségvetési előirányzatot 2010-re vonatkozóan. Így arra sem volt lehetőségük az érintetteknek, hogy a saját szervezetükkel konzultáljanak, s ezért a helyszínen kellett az állásfoglalást kialakítani. Ahhoz képest, hogy az OFT „fogyatékos ügyekben” a kormány konzultatív szerve, ezt az eljárást nem nevezem egyeztetésnek. Tudni kell: más fogyatékosokat illető jogszabály is kibocsátásra került, úgy, hogy nem kérdezték meg az OFT-t azokról.

 – Mi történt szeptember 28-án?

 – Az országos érdekvédelmi szervezetek képviselőivel tárgyaltak a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban. Jómagam nem tudtam ott lenni a tárgyaláson, mert a rendezvény előtt egy nappal kaptuk meg a meghívót. Így a hivatalvezető kollégám képviselte a szövetséget. Állítólag nem volt szándékos, hogy csak egy nappal korábban értesítették szervezetünket. Ezen az egyeztetésen egy olyan szándéknyilatkozat került elfogadásra, ami szerint a mi szervezetünket sújtó hatalmas elvonás, tehát az 50 milliós összeg nagysága meg fog változni. Hogy milyen mértékű változás várható, s meg tudunk-e állapodni, az a jövő kérdése. Az a cél, s az a szándék fogalmazódott meg, hogy az érdekvédelemre fordítandó összeg gyakorlatilag ne csökkenjen nagyobb mértékben, mint más költségvetési sorokban tapasztalható elvonások átlaga.

 – Eddig 207 milliót kaptak évente. Úgy tűnik, nem számoltak egyesek az inflációval.

 – 2002 óta változatlanul ezt az összeget kaptuk. Azok a költségek viszont, amiket az említett összegből ki kellett gazdálkodnunk, évről-évre jelentősen növekedtek. A 2005-ös 10%-os megszorítás bennünket is sújtott. S akkor 184 millió forintot utaltak. A szövetség költségvetése viszont kb. 300 millió forint évente. Ebből 207-et kaptunk az államtól, s a különbözetet eddig is pályázatokból, saját forrásból, szja-felajánlásokból kellett kigazdálkodni.

 – Mekkora az az összeg, amit most elfogadhatónak tartanának ahhoz, hogy fennmaradjon az MVGYOSZ?

 – Mivel 2002 óta 207 millió forintos támogatást kapunk, ezért ebből túl sokat levonni nem lehet. Ismerjük a gazdasági válság következményeit, s tudjuk, spórolni kell. Azt gondolom, hogy még egy 10%-os csökkenést el tudnánk viselni. Akkor szövetségünk működését szigorú keretek közt biztosítani tudnánk.

 – Két héttel ezelőtt beszéltem Szakály József úrral, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) főtitkárával. Ő azt mondta, hogy a kieső pénzekre a kormány ígérete szerint pályázni lehet. Ez valóban így van?

 – Szép ígéret, de lehetetlen, mert a kormány a pályázati pénzt is csökkentette. Ezen a költségvetési soron volt tavaly 750 millió forint. Ezt lecsökkentették 525 millióra. Ebből kioszt nekünk a kormány 50 milliót, a MEOSZ-nak 85 milliót, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének 50 milliót, az értelmi fogyatékosok szervezetének 50 milliót és az autistáknak 30 milliót. Összességében így ezek az érdekvédelmi szervezetek 265 millió forintot kapnak. A pályázati keretösszeg ebből következően 260 millió forint lenne. Tőlünk pedig el akar venni most 150 milliót, s ugyanakkor a pályáztatás kapcsán megnyitja az utat más fogyatékos szervezetek részére. Minden olyan egyesület, szervezet pályázhat, amelyik a fogyatékos ügyet a tevékenységi körébe tartozónak tekinti. Így semmi reményünk nincs arra, hogy a 150 milliót meg tudnánk szerezni pályázati úton. Kiemelendő, hogy van egy aggályom: a fogyatékos szervezeteket szeretnék egymásnak ugrasztani.

 – Önök az érdekvédelem mellett szolgáltatásokkal is foglakoznak? Gondolok tanfolyamokra, vakok otthonainak működtetésére.

 – A vakok otthonait általában önkormányzati fenntartásban működtetik. Az alábbi szolgáltatásaink kerültek veszélybe: Vakvezetőkutya Kiképző Iskola működtetése, a vakvezető kutyakiképzés, a hangos- és Braille-könyvtár, Braille-nyomtatás, pontírású folyóiratok, könyvek megjelentetése; segédeszközbolt, speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára, jogsegélyszolgálat. Ezeknek a működtetését pályázati pénzből nem lehet fedezni, mert folyamatos szolgáltatásokról van szó. A pályázat meg mindig esetleges. Nem lehet olyat tenni, hogy csak addig alkalmazunk, fizetünk embereket, amíg a pályázati projekt tart. S ha lesz újra sikeres pályázat, akkor újra felvesszük őket. Ez abszurdum! A látássérülteknek folyamatosan van szükségük speciális segédeszközökre, könyvekre, folyóiratokra. Meggyőződésem, hogy a pályáztatás alapvetően piaci viszonyokra lett kitalálva, illetve olyan körülményekre, amikor már egy működő rendszert akarunk tökéletesíteni, s ahhoz pluszforrást bevonni. Amikor a működőképesség van veszélyben, akkor – szerintem – nincs helye pályáztatásnak.

 – Mennyiben érinti önöket az, hogy szeptember 1-jétől egy rendelet szerint nem lehet olyan céget akkreditálni, ahol megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnának?

 – Ez egy olyan jogszabály, ami szintén nem került az OFT elé véleményezésre a kiadása előtt. Ezt a rendeletet különbözőképpen értelmezik. A kérdés: ha valakinek lejár a szerződése, akkor újat kell-e kötni, vagy még lejárat előtt a korábbi meghosszabbításáról beszélünk? Szövetségünkben számos bértámogatott dolgozónak a szerződése 2010-ben lejár. Ha ez a jogszabály úgy kerül majd értelmezésre, hogy az ő esetükben is szerződést kell kötni, akkor ezt az új rendelet nem teszi lehetővé. Ilyenkor vagy a szövetségnek kell kigazdálkodni az ő bérüket is, vagy kénytelenek leszünk megszüntetni – legnagyobb jóindulatunk ellenére is – a látássérült emberek munkaviszonyát. Ezért is mondtam azt, hogy ebből a 207 millióból olyan hatalmas összeget nem tudunk spórolni.

 – Azt lehet tudni, hogy mennyi látássérült ember él Magyarországon, s közülük mennyinek van bejelentett munkahelye?

 – A szövetség és tagegyesületeinek taglétszáma összesen 20 ezer főt tesz ki. Azok, akik súlyosan látássérültek, s ezért fogyatékossági támogatásban részesülnek, 45 ezren vannak. A szövetség, mivel kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, valamennyi látássérült ember számára köteles szolgáltatást nyújtani, s nem csak tagjainak. A kérdésének második felére válaszolva: a látássérülteknek alig 10%-a dolgozik. Ez uniós viszonylatban 30-40% nem csak a látássérültek, hanem a megváltozott munkaképességűek teljes körét tekintve.

 – Vannak arról adatai, hogy a régi keleti blokk országaiban is olyan drasztikusan csökkentik a fogyatékkal élők támogatásait, mint nálunk?

 – Erről nincsenek információink. A költségvetési támogatás beszűkülése erősen visszafogta a külföldi konferenciákon való részvételünket. Nem tudtuk volna finanszírozni az utat. Annak ellenére, hogy Korózs Lajos szociális államtitkár azt mondta, hogy szervezetünk elnökségének tagjai az Adrián üdültek, s nem tudtak elszámolni a pénzzel; s ezért nem szabad több támogatást kapnunk.

 – Tehát nem igaz, amit Korózs úr állít?

 – Ezek minden alapot nélkülöző állítások. Nem üdültünk az Adrián, pedig ő azt nyilatkozta egy rádióinterjúban. Majd megkérdem tőle, mire alapozza állításait. Kérem a bizonyítékokat.

 – Ön ügyvéd. Ez nem perképes dolog?

 – Úgy gondolom, hogyha állítását az államtitkár nem tudja belátható időn belül bebizonyítani, akkor nem csak pályázati támogatásból, hanem a szövetség jó hírnevének megsértése miatti kártérítésből is ki tudjuk egészíteni a költségvetésünket.