vissza a főoldalra

 2009.10.30. 

Ahol tanulni életveszély

Az elmúlt 30 esztendő során Afganisztánban szinte folyamatosan háború zajlott. Tavaly 140 tanár és diák vesztette életét harci cselekmények következtében. Egyes szélsőséges fegyveres csoportok szándékosan intéznek támadásokat a szerintük túlságosan is „világi” tanintézetek ellen. Becslések szerint egyetlen napon több tízezer gyerek nem tud eljutni iskolájába az összecsapások miatt. Az afgán oktatási rendszer mindennek ellenére, ha döcögve is, de működik. Ráadásul az iskolák ellen intézett támadások száma jelentősen megnőtt ebben az évben. Mohammed Hanif Atmar oktatási miniszter rámutat: az afgán biztonsági erők a maguk részéről mindent megtesznek, hogy biztosítsák a tanítás zavartalan menetét. Sajnos azonban a tálibok fő célpontjai éppen az oktatási intézmények – mutat rá a politikus. Az ország számos iskoláját fegyveres őrök védelmezik. A Kabultól nem messze, Logar tartományban található Qalai Sayeden Iskola ellen 2007-ben intéztek támadást a tálibok. Két iskolás lányt lelőttek, sok diák és egy tanár megsebesült. A 13 éves Razia éppen akkor lépett ki az iskola kapuján nővérével együtt, amikor a fegyveresek tüzet nyitottak az épületre. „Először egy tanárra céloztak – idézi föl a borzalmas élményt az afgán lány –, de neki sikerült elfutnia. Ekkor lelőttek egy diáklányt, utána pedig a nővéremet érte találat. Összeesett, megpróbált felállni, de már képtelen volt rá.” Édesapjuk azt mondja, ezek után nem akarta többé egyedül az utcára engedni a lányát. Most azonban az iskolát fegyveresek védik, és talán hasonló szörnyűségek nem történhetnek meg – reménykedik az apa.

Számos helyen az iszlám világban, így Afganisztánban is működnek a kizárólag vallási ismereteket oktató, ún. madrassza iskolák. Nyugaton általában az a vélemény, hogy ezek az intézmények valójában a muszlim fundamentalizmus melegágyai. Csakhogy Afganisztán számos vidékén a madrasszákon kívül semmilyen más iskola nincs. Ezért az afgán kormány igyekszik átalakítani a madrasszákat, mégpedig úgy, hogy a Korán tanulmányozásán kívül matematikát, természettudományokat és nyelveket is oktassanak a gyerekeknek. „Szeretnénk, ha sikerülne a madrasszák tananyagát jelentősen bővíteni” – erősíti meg Mohammed Hanif Atmar oktatási miniszter. „Tarthatatlan, hogy gyűlöletre oktatják a növendékeket ezekben az iskolákban. Igenis, vissza fogjuk állítani az iszlám oktatás rangját” – szögezi le a tárcavezető. Logar tartományban 200 vallástanár számára hirdettek tanfolyamokat, amelyek elvégzése után tovább taníthatnak a madrasszákban, de immár az állami tantervek szellemében kell tevékenykedniük. A fővárosban, Kabulban viszont általában nem lehet látni biztonsági őröket az iskolák környékén. A Sayed Yusuf Elmi Iskola nemrégiben nyitotta meg kapuit. Jelenleg 600 gyermek tanul az intézményben. Mohammed Hashem Oryakhell igazgató szerint sok új iskola építésére lenne szükség, azonban az államnak nagyon kevés pénze van erre a célra. „Nálunk egy osztályba átlagosan 55 gyerek jár – mondja az igazgató –, és roppant nehéz a tanároknak ilyen körülmények között oktatniuk.” Súlyos gond a tankönyvek hiánya is, de például a Sayed Yusuf Elmi Iskolában nincsenek megfelelő táblák, sőt nem jut minden diák számára asztal és pad sem. De még az ivóvízellátás is akadozik az épületben. „El vagyok keseredve, mert időnként úgy érzem, a kormány egyáltalán nem törődik velünk. Mintha magukra hagyták volna az iskolákat” – önti ki keserűségét az iskolaigazgató. Ezzel szemben a kormányzat illetékesei rendre azt hangoztatják, hogy az újjáépítés sikere az oktatás minőségén múlik. Ami természetesen nagy igazság, csakhogy a szép szavak önmagukban nem segítenek. Azonban a háborús körülmények között nem állnak rendelkezésre az iskolaügy fejlesztéséhez szükséges pénzügyi források. Ezért aztán szinte minden a tanárokon múlik. Kiváló emberek vannak köztük. Torpikai angolt tanít egy kabuli iskolában. A tálibok uralma idején azonban nem állhatott a katedrára, mivel a nőknek abban az időben nem lehetett munkát vállalniuk. Torpikai ezért otthonában fogadta a tanítványait. Nem csupán angol nyelvet oktatott, hanem vallástant is. Ténykedése azonban így is törvényellenes volt, és a hatóságok rövidesen le is csaptak rá. Büntetésül kilakoltatták otthonából, sőt el kellett hagynia a fővárost is. A tanítást azonban tovább folytatta. „Amikor a tálibok 1996-ban hatalomra kerültek, a madrasszákon kívül minden más iskolát bezártak. Sok-sok tanár vesztette el a munkáját. Az utóbbi években azonban jelentősen javult az oktatás színvonala” – fejtegeti a bátor tanárnő, aki dacolni mert a tálibokkal, és akkor is tanított, amikor ezért büntetés járt. Torpikai szomorúan teszi hozzá, hogy az elmúlt évek háborúiban meghalt a bátyja, a férje, majd egy rakétatámadásban elveszítette egyik lányát és a fiát is. Azonban ez a rendíthetetlen, nagyszerű tanárnő nem tört meg. Lánya, Adiya, aki túlélte a testvérei halálát okozó rakétatámadást, alighanem örökölte édesanyja nagyszerű természetét. „Nem szeretem a háborút. Folytatni akarom a tanulást, mert komoly terveim vannak a jövőre nézve. De békére van szükségünk. Bárcsak véget érne már az örökös háborúskodás!” – fogalmazza meg vágyait Adiya, az afgán diáklány.

Zábori László