|
 2009.10.30.
Giacomo
Puccini: Madama Butterfly /Pillangókisasszony/
Medveczky Ádám operaházi tagságának
40. évfordulója alkalmából (Magyar Állami Operaház)
A
világ zeneirodalmának egyik legismertebb szerzője Giacomo
Puccini 1858-ban született Luccában, és 1924-ben hunyt el Brüsszelben.
Európa és az USA dalszínházai gyakran tűzik műsorukra a Bohémélet,
a Tosca, a Turandot és a Pillangókisasszony című operáit. Az
utóbbi ősbemutatója 1904. február 17-én volt a milanói Scalában.
Mi tagadás, csúfosan megbukott, a közönség nem értette, kifütyülte
az első előadást. Puccini azonban hitt benne, alaposan átdolgozta,
két hosszú felvonását három rövidebbre szabta, tenorszólókat
komponált bele. Az így feljavított Madama Butterfly-t még
abban az évben Bresciában újra bemutatták, és a publikum
kegyeibe fogadta. Ez időtől fogva mind a mai napig töretlen az
érdeklődés iránta. Budapesten a szerző igen aktív – botrányoktól
sem mentes – előkészítésében 1906. május 12-én tartották
a premierjét, ugyanis Puccini szívesen vett részt operáinak
bemutatóin. Első magyarországi látogatása 1894-re esett,
akkor a Manon Lescaut színpadra állításában segédkezett. Ezt
az 1906-os, második a budapesti útját amúgy csak két naposra
tervezte, végül három hétig maradt, annyira megragadta őt
Operaházunk produkcióinak magas színvonala, a Puccini-rajongók
mindenütt megnyilvánuló hódolatteljes szeretete. A címszerepet
– három előadás erejéig – Szamosi Elza énekelte, akinek
hangja és színészi alakítása olyannyira elbűvölte a Maestrót,
hogy ezután csak ő énekelhette műveit, még Amerikába is magával
vitte. A Pillangókisasszony szerepét ezután
Sándor Erzsi
vette át, és a 100. előadásig, 1912-ig énekelte.
Puccini
műveinek egy részét egzotikus környezetbe helyezte. A Pillangókisasszony
Japánba vezeti el a nézőket, itt él a gyönyörű Cso-cso-szán,
aki gyengéd érzelmeket táplál az amerikai tengerésztiszt,
Pinkerton iránt. Pinkerton azonban csak szórakozni akar, puszta
időtöltésből köt házasságot a lánnyal, tudván tudja,
„igazi” amerikai felesége lesz majd. Az ifjú pár boldogsága
határtalan. Egy idő után a hadnagy visszatér az ezredéhez,
hazájába megy, elhagyott hitvese világra hozza közös gyermeküket,
az édes, szőke kis lurkót, akivel együtt epedve várja vissza
férjét. Pinkerton csak nem akar megérkezni, Cso-cso-szán három
évig kémleli a tengert, ezalatt elszegényedik, visszautasítja
gazdag kérőjét. Végre-valahára feltűnik Pinkerton hajója. A
csapodár férfiú azonban nem egyedül jön, hanem amerikai nejével,
Kate-tel. Értesül a gyermekről, japán felesége kitartó hűségéről,
ugyan furdalja a lelkiismeret, ennek ellenére kisfiát magával
akarja vinni. Pinkerton két asszonya találkozik, Cso-cso-szán ráébred,
életének nincs tovább értelme, átadja hőn szeretett kisfiát,
ő pedig édesapja szamurájkardjával megöli magát.
Puccini
sodró lendületű zenéje mindig magával ragadja a hallgatóságot.
A szívbe markoló történet, a végletes, nagy szenvedélyek,
alapos énektudást igénylő áriák, duettek, négyesek, pazar kórusok
elvarázsolják a publikumot. De ezt kedvelik a nézők, mert
olyan jó hallani a közismert dallamokat, és együtt dúdolni az
énekesekkel. Az október 4-i előadást a 40 éves operaházi
tagságát ünneplő Medveczky Ádám érdemes, Budapestért,
Liszt- Bartók-Pásztory-díjas karmester vezényelte. Kézben
tartotta a zenekart, a szólistákat és a kórust, ebben az előadásban
egyetlen melléütés vagy hamis hang nem akadt, mindenki a
maximumot hozta ki magából. A közönség szűnni nem akaró
tapssal jutalmazta a karmester, a közreműködő művészek és
muzsikusok teljesítményét. Kiemelkedett közülük a szerelem fényétől
elbódult Pillangókisasszonyt megszólaltató Bazsinka Zsuzsanna.
Jóformán elejétől a végéig színpadon van, hangja mindvégig,
az utolsó percekben is fényesen csillogva szárnyal, színészi
játéka is elismerésre méltó. A tetteit végig nem gondoló,
tisztességtelen Pinkertonnak Kovácsházi István adja a hangját.
Az ő telten zengő lírai tenorja betölti a teret. A fájdalmát
félre tévő Suzukinak Bokor Jutta kölcsönözi mély tónusú
altját. A színi hatást Kentaur ide-oda tologatható, a japán
építészetre emlékeztető díszletei erősítik, amik
Cso-cso-szán bezártságát, a hagyományok szorítását fejezik
ki. Vágvölgyi Ilona stilizált jelmezei ennek a távol-keleti
világnak a felidézést segítik elő. Kerényi Miklós Gábor
rendezte az előadást, amiben semmi öncélú „művészkedés”nem
volt, hanem minden jelenet a mű szolgálatában állt.
Szívmelengető
élménnyel gazdagodva hagyta el a közönség az alapításának
125. évfordulóját ünneplő Operaházat, mert azt kapta, amit
elvárt, ugyanis olyan hozzáértő és elhivatott karmester vezényelt
ezen az előadáson, aki
a nagy
zeneszerző és műve iránt alázatot és tiszteletet érez. Az
ő avatott munkájának következtében mindenki átélhette a
szerelmet, a ragaszkodást, az állhatatosságot, valamint a hűtlenséget,
a felelőtlenséget, és könnyelműséget, ezeket az ismerős, hétköznapi
emberi érzéseket.
Dr. Petővári Ágnes
|
