vissza a főoldalra

 2009.10.30. 

Csurka István: Ötvenhatos exlex

A forradalom kitörésének 53. évfordulójára előállt ugyanaz a helyzet, mint 1956. november negyedike után, amikor a törvényes kormány a jugoszláv követségre menekülve, már nem volt tényleges kormány, a Kádár-féle szolnoki hazaárulók pedig még nem mertek a szovjet csapatok védelme alól kilépni. A szovjet csapatok már bevonultak és tank-túlerejükkel szétverték a forradalmat, rommá lőtték Budapestet és minden nagyvárost megszálltak, Szolnokon már megalakult, pontosabban már be volt jelentve a Munkás-Paraszt kormány, Kádár, Apró, Dögei, de odújából még napokig nem mert kimozdulni. Még a helyi forradalmi bizottságok és a munkástanácsok tárgyaltak a szovjet tisztekkel, s csak jó néhány nap múlva gyűlt össze annyi karhatalmista, elmenekült ávós, katonai parancsnok, akikkel meg lehetett kezdeni az államhatalom kézbevételét. A szovjet hadsereg állandó fedezete mellett. Az elvtársak üléseztek, az inkal szekuriti szerepét pedig a Szerov tábornok gárdistái látták el. Szerov emberei tájékozottak voltak magyar ügyekben. Majdnem annyira, mint most az IMF emberei. Az ÁVH és a Párt dossziéiból és besúgásaiból pontosan értesültek, kik a felforgató, hangadó elemek, kiket kell elvinni, megölni, internálni. Ma ugyanígy van minden, mindössze a helyzet nem háborús, nem lánctalpasok dübörögnek az utakon, hanem az off-shore- os milliárdosok autói. Az ávóstisztek kései leszármazottai nem Szerov tábornoknak jelentenek, súgnak be, hanem az IMF és Moszad helytartóinak.

A kormánykoalíció feloszlott, az Országgyűlésben az SZDSZ farolt ki belőle, a fővárosban pedig fordítva, az MSZP hagyta magára Demszkyt, és kormányzás sehol nincs. Ha ünnepen kimerészkednek a térre, előbb kiürítik a környéket és körbekordonozzák magukat. Ugyanúgy félnek a néppel való közvetlen érintkezéstől, mint Kádár, Apró, Dögei. Most a hatalomátadást húzzák-halasztják a végtelenségig, akkor ahhoz, hogy kormányozni merjenek és kimozdulni, megjelenni a nyilvánosság előtt, sortüzek kellettek, végtelen terror, a félelem légköre és a menekülés az országból. Az elvtársak bosszúra készültek akkor is. A hatalmuktól a forradalom napjaiban megfosztott kommunista, zsidó káderek – az ávó tisztjei, főtisztjei szinte kivétel nélkül zsidók voltak – bosszúszomjasan tájékoztatták a szovjeteket, kit kell elvinni, most pedig tanácsolgatják, mit kell megszüntetni, mit kell elvenni. Nekem, magamnak, a Színművészeti Főiskola végzős hallgatójának egyoldalú tapasztalataim vannak ezekről a napokról, tekintve, hogy az intézmény vezetőségében akkor úgyszólván mindenki válogatott és megszűrt hétpróbás kommunista volt és a legfelsőbb pedig még cionista zsidó is. Tanítás nem volt, a tanárok egy része bujkált, közülük is többet letartóztattak, például osztályfőnökünket, Háy Gyulát is, aki nagybérlő kapitalista család sarjaként lett kommunista, majd emigráns, s akit azért tartóztattak le és azért börtönöztek be, mert november 4-én beolvasta a magyar írók SOS-kiáltványát a Rádióban. Még mielőtt a szovjetek odaértek volna. Ma ugyanez a helyzet. Az IMF-csapatok már bevonultak, és néha felhangzik itt-ott egy SOS-kiáltás, de Bajnai Gordon IMF-miniszterelnök gyorsan kiszalad ide-oda és szétkürtöli: nem számít. Egy óriási tank-hitellel, 25 milliárd dollárral megkésleltették az ország összeomlását, fizetésképtelenségét. Nem a magyarságot kímélték meg az összeomlás kétségtelenül szörnyű nélkülözéseitől, hanem a kommunista, zsidó kormányt, Kádár, Apró, Dögei kései utódait. Ezenfelül nyilvánvalóan a saját, ide behelyezett, nagy hasznot kitermelő vállalataikat is hozzásegítették a további haszon kitermeléséhez. A bankok nyeresége a válság ellenére csillagászati. A bankok hasznot húznak a válságból. A bankok külföldi kézben, IMF-kézben vannak. Ha egy európai állam csődöt jelent, nem tud kamatot fizetni azoknak a bankoknak, amelyeket az IMF képvisel, amelyeknek nevében rendőrködik, akkor azt az államot egy ideig nem lehet fosztogatni. A megszállás is bajossá válik. A beköltözőket esetleg a lakóparkőrség szeme előtt fosztják ki, pogromozzák meg. Mondjuk az éhes cigányok. Ezért a csődöt jobb elkerülni. Oda kell lökni a 25 milliárd dollárt, majd később bevasaljuk a népen, de fennmarad a rendszer, folytatódhat a kirablás. A sajtó pedig elterjeszti, hogy az IMF mentőövet dobott a rosszul gazdálkodó, felelőtlenül pazarló, szárnyvonalaihoz ragaszkodó, iskoláit szerető, kórházait sűrűn látogató magyarságnak. Az IMF a felszabadító, mint Szerov tábornok és a szovjet csapatok. Csak egy kicsit sok közben a halál. Akkor az akasztásos, most pedig az éhenhalásos, megfagyásos, öngyilkosságos. A kimenekülés pedig majdnem ugyanannyi. Sok fiatalember, egész családok sokszor hátra sem néznek, úgy mennek el az egykor a szovjet csapatok, ma pedig az IMF megszállta országból. Ahol minden hazugság és a politikai bűnözőket éppen úgy nem lehet felelősségre vonni, mint a sortüzek elrendelőit és végrehajtó parancsnokait. Most egzisztenciális sortüzek vannak. Az annak idején behívott, hatalmas előnyökhöz, támogatásokhoz juttatott külföldi cégek a válságra hivatkozva annyi embert bocsátanak el, amennyit akarnak. Ők nem szenvedhetnek veszteséget, ők tőkések és bankárok, összefonódott kaszt és legfelül, messze fenn, New Yorkban, a szintén felvásárolt Manhattanben a legtöbbnek az élén a holokauszt jogán ülnek olyanok, akikben nagyon erős a faji összetartás. Ezek bízzák meg az IMF-et, hasson oda, hogy Bajnai Gordon és Demszky Gábor az utolsó pillanatig tartsa fenn az exlex állapotot, a kormányzás nélküli kormányzást, amely alatt a kirámolás semmilyen akadályba nem ütközik. Ehhez az újabb megszálláshoz eddig hét és fél év kellett. Sem Gyurcsány, sem Medgyessy 2002–2003-ban még nem hívhatta be az IMF-csapatokat, mert az ország még úgy-ahogy talpon volt. Orbán Viktor 400 milliárd megtakarítással adta át a kormányzást. Ahhoz, hogy az IMF-csapatokat be lehessen hívni, az országot tönkre kellett tenni. Utasítás szerint, módszeresen, hideg kegyetlenséggel. Ezt csak mélyen magyar- és nemzetellenes szellemű emberek tudták végrehajtani. Természetesen részes ebben a bűnben a paktumos Antall és a társadalomra Bokros-csomagot borító Horn Gyula is. De mennyire. S lám, mily érdekes, Bokros újra feltűnt. A nagy tarra vágó, a népirtás gazdasági zsenije, az egykori demokratikus ellenzék szamizdatjának „Ricardo” álnéven publikáló állami figurája újra elemében van és lassúnak találja a mai népirtás ütemét. Miként Marosán ötvenhat-ötvenhétben. „Most már lövetünk!” – jelentette be a bányászoknak, no nem lent a tárnában, hanem fent a kultúrteremben, a géppisztolyosok karéjában. Bokros most EU képviselő. Marosán mi volna, ha élne?

Keserves ünnep ez. Az állam és a társadalom felbomlásának, képtelen egymásnak feszülésének és minden dolog, történés végső értelmetlenségének bemutatásával a tűzoltók szolgáltak hétfő délelőtti tüntetésükkel az Országház előtt és körül. Engedélyük állítólag csak az Alkotmány utcára szólt, de ők kétezren, fegyelmezetten, rendben a Házig nyomultak. Petíciójukat az ellenzék rendben, tapsok között átvette, de a kormánypártoknak inukba szállt a bátorságuk, amikor ki kellett volna merészkedni a tűzoltók közé. Végül Jauernyik elvtárs csak átvette valahogy, ám a „biztonság kérdése” (az idézőjel a káderzsargon jelzésére szolgál) csak nem került le a napirendről és rendőröket, kommandósokat vezényeltek a VII-es kapuhoz. Amikor a tűzoltók meglátták fegyveres testületi, azonos minisztériumba tartozó kollégáikat, kórusban elkezdtek sün! sün! sünt!-t kiabálni. Vagyis a tűzoltók kigúnyolták, kiröhögték a rendőröket.

Ez ’56-ra emlékeztető, felemelő jelenet volt, de egyben nagyon szomorú tény. Idejutottunk Horn, Gyurcsány, Bajnai hosszú eltűrése következtében. A tűzoltók, akik az eljövendő korszak legkihasználtabb és legfontosabb szereplői lesznek az időjárás-változás viharai, tűzesetei, árvizei következtében, fölényesen kiröhögik és kigúnyolják az államszervezet rokonszervezetét, amely az államvezetés jóvoltából elvesztette a becsületét. A sün!, sün!, sün! most az Országház előtt körülbelül annyit jelentett, mint ötvenhatban a vesszen az ávó! Ötvenhatban Gerő Ernő Belgrádból tért haza, ahol hazát árulni járt kinn, s este mindjárt elmondta forradalmat kirobbantó aljas beszédét. Most Bajnai Gordon Párizsban állt ki a francia érdekek mellett a magyarral szemben, amikor a pécsi vízmű dolgában aggályosnak látta a pécsi önkormányzat fellépését. Nem azt kérdezte, hogy mi köze van a francia kormánynak a Pécsett rosszul gazdálkodó franciaországi céghez, amely drágán szolgáltatja a vizet, s ha valami nem tetszik, miért nem fordul az EU-hoz, amely esetleg illetékes lehet, hanem bizony a magyar fél fellépését találta kifogásolhatónak. Bajnai egy rosszul záródó csap, amelyből csepeg a hazaárulás. S a tűzoltók sünt vezényelnek a rendőröknek az Országház előtt. Ötvenhatban is a képtelenség ömlött ki az utcákra és nem a nyomor és az éhség. Az ávó képtelensége, Rákosi és Gerő képtelensége, aljassága és hazaárulása, a Sztalin-szobor képtelensége és az egyetemi és főiskolai oktatás képtelensége. A magyarság azért lázadt fel, mert nem tudta elviselni, hogy idegen érdek zsoldosai, buta, tehetségtelen, vacak zsoldosai packázzanak vele. Lendvai, Demszky, Bajnai, Dávid Ibolya ma még mindent meg tud magyarázni. A magyarázkodás egyre nyakatekertebb, de még mondják. Már maguk sem hiszik, de még mondják. Aztán megkapják rá a sün!-sün-t!. Mert a nép már mindent tud. A kormány emberei valamennyien szánalmas forradalom előtti figurák, erkölcsi hullák és megvetett emberek. Senki író, költő ezt még tökéletesebben ki nem fejezte, mint a nép nyelvét beszélő tűzoltók. Boldog vagyok. Remény van arra, hogy az IMF-csapatok is ki fognak takarodni hazánkból. A Kádár–Apró–Dögei-söpredékkel együtt.

(Megjelent a Magyar Fórum 2009. évi 42-es számában.)