vissza a főoldalra

 2009.10.30. 

Harmadik Magyar Köztársaság

Interjú Szűrös Mátyással

 Október 23-án volt 20 éve, hogy Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

 – A nemzethez szóló rövid üzenetben arról szóltam, azt kívántam, hogy ez a köztársaság legyen hosszú életű, és boldogabb elődeinél.

 – Hát, ami a hosszú életet illeti, 20 évet mindenképpen megélt. Hogy boldogabb lett-e, afelől erős kétségeim vannak.

 – Az első köztársaság – a Károlyi Mihály-féle – tragikomikus körülmények között született, és pár hónapig élt. Az 1946-os köztársaság Vorosilov és hadserege árnyékában született. Nem egészen két évig létezett. Ez a harmadik köztársaság 20 éve él, létezik, hat, és talán a rendszerváltásnak ez a legbiztosabb pontja. Bár a történelmi folytonosságról zajlik vita. Nos tehát ilyen értelemben gondolom én, hogy azért végül is abból, amit akkor kívántam, 20 évvel ezelőtt, volt ami bekövetkezett.

 – A köztársaság intézményei jelentős mértékben működésképtelenné váltak. Ez az Országgyűlés az elmúlt 7-8 évben egyetlen olyan törvényt sem hozott, ami teljes egészében a magyar nép érdekeit szolgálta volna. Engedte, sőt elősegítette, hogy a globáltőke teljes mértékben eluralkodjék Magyarországon. Nincs, aki védje a magyar földet, a magyar vállalkozást, a magyar iskolát, a magyar kórházat, de nem sorolom tovább, ezeket ön is ismeri.

 – A demokrácia intézményrendszere valóban nem működik kellőképpen. Ráadásul a köztársasági elnöki intézményrendszer Magyarországon gyengére sikerült. Magyarországon a fő hatalom a törvényhozás az Országgyűlés kezében van, csakhogy a végrehajtó hatalom – mármint a kormány – került a törvényhozói hatalom fölé. Tehát kétségtelenül a rendszerváltás annak idején, a köztársaság kikiáltásával egyidejűleg – lezajlott. A követelményeknek megfelelően, békés, alkotmányos úton követtük az 1956-os nemzeti felszabadító forradalom követeléseit. Tehát többpárti parlamenti demokrácia, vele a szabadság, az állami függetlenség és szuverenitás visszaszerzése, szovjet csapatok távozása Magyarországról. Egy rövid időre és nem túl stabilan, de nemzeti egység jött létre, vagy nemzeti összetartás, összefogás ezekben a fő kérdésekben. Azonban abban a kételkedőknek teljes mértékben igazuk van, hogy a rendszerváltás vonata később kisiklott és tévútra futott sok tekintetben. Mert nem az a politikai alapállás érvényesült, ami jellemezte a nemzeti kerekasztal tárgyalásokat, az azon résztvevő politikai erőket, hanem a neoliberalizmus uralkodott el Magyarországon, átvette a hatalmat több tekintetben, és félrevezeti a választópolgárokat, az ország lakosságát. Itt vannak a bajok. Még azt is hozzátenném, hogy ma Magyarországon például nem a sokat vitatott és bírált alkotmányban van a fő probléma, nem abból erednek a bajok és visszásságok feltétlenül. Azzal egyetértek, hogy új alkotmányra szükség lenne. De itt arról van szó, hogy lehetne mégoly jó alkotmány is, ha megszegik az alapvető emberi és szabadságjogokat, a hatalmon lévők pedig nem teljesítik az alkotmányból eredő kötelezettségeiket. A jó alkotmány az, amelyre tulajdonképpen nincs is szükség, mert egy stabilizálódott, konszolidálódott demokrácia működik, és csak afölött kell őrködnie. Ehhez azonban az kell, hogy demokraták irányítsák az országot, és a demokrácia vitatott intézményrendszerét is. Tehát hogy a vezetőket, a képviselőket a demokrácia, a szabadság, a szolidaritás étosza hassa át. Ma pedig Magyarországon a pénz, piac mindenhatósága, a gyűlölködés, a kicsinyesség, a titkosszolgálatok mahinációi uralják a politikát, nem pedig a hit, szeretet, hazaszeretet, és a szolidaritás.

 – Csurka István egy találkozón a közönség előtt azt találta mondani 1987-89 tájékán, hogy arra kell vigyázni, nehogy az orosz húskampóról átkerüljünk az amerikaira.

 – Ez bizony megtörtént. Ismerem Csurka Istvánnak a tanulmányait és gondolatmenetét ezekben a kérdésekben. Abban a bizonyos 92-es „Néhány gondolat” c. tanulmányában rátapintott az igazságra. Természetesen Csurka Istvánt mint írót én már korábbról is ismertem művei alapján, és személyesen is találkoztam vele. Igaza van tökéletesen: most tehát nem csak arról van szó, hogy a belpolitikánk összekuszálódott a neoliberalizmus, a neoliberális politikai erők tevékenysége következtében, hanem a külpolitikánk is nagyon gyenge lábakon áll. Tulajdonképpen nincs igazi, önálló, független magyar külpolitika jelenleg, és valóban a ló egyik oldaláról a másikra estünk át. Előfordul olyasmi – pld. most Magyarországon –, hogy néhányan összefogtak, és kelet-közép-európai kollégáikkal a Fehér Házhoz fordultak azzal a kérdéssel, hogy legyen szíves már Amerika telepítse ide a rakétaelhárító rendszerét – mármint Csehországba és Lengyelországba. Elképesztő. Miközben szerencsére Obama elnök ezt elhárította. Itt tartunk jelenleg. Aztán tulajdonképpen az Európai Unióban is másodrendű állampolgárok, illetve tagok vagyunk. Nem igazán tudjuk a nemzeti érdekeinket ott érvényesíteni. Aztán látjuk, hogy a szomszédaink mit művelnek: verik a magyarokat, magyarellenes akciókat bonyolítanak le, és korlátozó nyelvtörvényt fogadnak el Szlovákiában. Kárpátalján is korlátozzák a magyar oktatást. És hajbókolnak Amerika és olyan szövetségesei előtt, akik rátelepednek az országra, és tulajdonképpen kihasználják, nem pedig segítik Magyarországot.

 – Elnök úr! A demokratikus jogok mennyiben érvényesülnek ma Magyarországon?

 – Folyamatosan megsértik az alapvető emberi és szabadságjogokat, akkor, amikor a rendőrség szétveri a tüntetőket indokolatlanul. Itt attrocitások történnek. Tehát én azt mondom, hogy jól indultunk, utána viszont a rendszerváltás folyamata kisiklott. Az országot rossz irányba vezették és a nemzeti jelleget teljesen tönkretették. Most olvastam Csurka István legújabb dolgozatát. Azt mondja, s igaza van, hogy itt magyar rendszerváltásra van szükség. Ez nem először fordul elő a magyar történelemben, hogy saját kezünkbe kell venni ügyeink intézését, az ország irányítását, hogy egy igazi Magyarország legyen minden tekintetben, alkotmányos értelemben, és egész működtetése így történjék.

 – Az igazi demokráciához azért alapvetően hozzátartozik a sajtószabadság. A közszolgálati nyilvánosságból, amely a mi adóforintjainkból is él, milyen alapon zárnak ki egy demokratikusan működő pártot és annak vezetőjét? Mert a Magyar Nemzet, és az Echo tévé is ugyanezt teszi, de azok magánkézben vannak. A Népszabadságot most nem említem, mert az nem mondja magáról, hogy nemzeti.

 – Igen, a sajtószabadság a demokrácia egyik alapvető követelménye. Ez erősen deformálódott. Ezt is a neoliberálisok uralják és manipulálják, félrevezetik a lakosságot. Ezért adott esetben, amikor dönteni kell az ország sorsáról, például parlamenti választások idején, az emberek nincsenek képben, hogy hogyan is döntsenek, félre vannak vezetve, nem ismernek sok mindent, mert a sajtó nem úgy működik, ahogy kellene. Az igazságot ködösítik, eltagadják, pedig ahhoz, hogy a nép helyesen tudjon dönteni, megfelelő információval és tájékozottsággal kell hogy rendelkezzék szélesebb értelemben. Nem tudom, hogy a közszolgálati tv és rádió miért működik így, csak sejtem. Hogy a nemzetinek nevezett sajtót pontosan kik tulajdonolják? Ők még úgyahogy, én azt szeretném legalábbis hinni, hogy nemzeti szellemben működnek, de hát Magyarországon valóban összetett a helyzet. Én őket nem bántanám. Ma Magyarországon az a fő feladat, amit Csurka István is megfogalmazott: nemzeti rendszerváltásra van szükség, fordulatra, hogy saját kezünkbe vegyük az ország irányítását. Ehhez viszont az kell, hogy a népi, nemzeti elkötelezettségű erők értsenek egymással, fogjanak össze, ami a külpolitikát illeti, egy új magyar világszövetség kellene, ami elősegítené a parlament jobb működését, működhetne akár második kamaraként is. Sok mindent kellene csinálni ahhoz, hogy önálló, független, nép-nemzeti politikát tudjunk folytatni az országban, és hogy boldoguljanak az emberek, mert óriási a szegénység. Olyan helyzetet teremtenek, hogy sajnos már külföldön is egyre kevésbé értékelik a magyar teljesítményt. A Kárpát-medencében meg kell vetnünk úgy a lábunkat, hogy tudjunk boldogulni.

 – Isten látja lelkünket, természetesen mi sem akarjuk bántani ezt a nagy múltra visszatekintő napilapot, de a különböző szerepjátékok tettek tönkre bennünket. A rendszerváltás hajnalán az SZDSZ volt a leghatározottabban antikommunista párt, majd ő csókolózott össze Horn Gyulával először, s együtt kifektették az országot. Ugyanezek most átbábozódva, kényszernyugdíjazott rendőrökkel, volt munkásőrökkel, masszív MSZMP-sekkel, örző- védő kft.-kel, szélsőliberális családokkal megtömve a törvénnyel összeütközésbe kerülteket kerítenek be, s működtetnek nácipártot. Háborítatlanul.

 – Sajnos ez így van. Valóban szégyenletes dolog amit ez alatt a 20 év alatt művelt az SZDSZ, vagy mondjuk úgy, hogy a neoliberálisok. Rátelepedtek a szocialista pártra is, a szocialista párt sem lett szociáldemokrata típusú képződmény. A politikája ugyanaz, neoliberális jellegű, és hát a néppel szembeni megszorítások politikáját folytatva, kiszolgáltatták az országot a multinacionális cégeknek, a külföldi rablótőkének, mert itt nem arról van szó, hogy a működő tőke természeténél fogva megy egyelőre. Hogy ez még simábban menjen, ahhoz kell a náciveszély.

 – Elnök úr, úgy hallom, hogy 20 év után írt egy új könyvet Köztársaság született harangszavú délben címmel. Miről is szól?

 – Visszaemlékezem a 20 évvel ezelőtti időkre, hogy maradjon ez meg a történelemnek. Legalábbis úgy, ahogy én láttam, miután ott voltam abban az időben minden fontosabb változásnál vagy esemény forgatagában. Azt mondom, hogy az egy szép történelmi pillanat volt. Felemelő érzés volt, és ezt az emberek átérezték. Több mint 100 ezer ember gyűlt össze és addig nem hallott módon, tisztán, szépen énekelték el a Himnuszt, és tulajdonképpen akkor valamennyien egyet akartunk. Legyen szabad ez az ország, legyen demokrácia, legyen emberbarát a politika, szolidaritás, az ország legyen független és szuverén, ez mindenképpen fontos. Nem véletlen, hogy Nagy Imre 1956-ot nemzeti felszabadító forradalomnak nevezte. Ezt akartuk mi is békés, alkotmányos úton. Ez odáig rendben volt, kapcsolódtunk ’56-hoz. Ezt kifejezésre juttatták az emberek is, volt, aki lyukas zászlóval jelent meg, volt, aki az 56-os villamos rendszámtábláját hozta el jelképül. Aztán nem volt rendőrkordon, mindenki ott állt meg a Kossuth téren, ahol jónak látta. A tér közepén sorakozott föl a díszegység, a Honvédség díszegysége, azt úgy körülfogták az emberek, hogy amikor én lejöttem az Országház erkélyéről, hogy fogadjam a díszegység parancsnokának jelentését, úgy kellett utat vágni az emberek között. Ez igazán nemzeti és demokratikus megnyilvánulása volt az emberek sokaságának. Újat akartak, változtatni akartak, megszépült az arcuk az embereknek, öröm és lelkesedés sugárzott róluk. Ezt nem szabad elfelejteni, innen indultunk, sajnos rossz irányba alakultak a dolgok sok tekintetben. Én mégis azt mondom, hogy nem kell nekünk azért mindenben túlságosan letargiába süllyedni, mert a mi népünk képes volt a történelem folyamán, nemegyszer a mégoly nehéz helyzetből és süllyedésből is kiemelkedni. Én bízom benne, hogy most is ki fogunk emelkedni a süllyedésből. Nemzeti többségi akaratot kell kialakítanunk az országban. Tudom, hogy ez nagyon nehéz dolog, mert széthúzás van, mégis mindent el kell követnünk, hogy már a jövő évben a parlamenti választások idején előrelépjünk és olyan helyzetet kell teremteni, hogy az ellenőrzését is meg tudjuk szervezni a győztes politikai erőnek.

 Győri Béla