vissza a főoldalra

 2009.10.30. 

Jelző nélküli autonómiát

Beszélgetés Duray Miklóssal.

 – Jó hangulatú, sikeres kongresszust tartott a napokban Magyar Koalíció Pártja, ebből az alkalomból kerestük fel alelnökét, Duray Miklóst, aki a stratégiáért felel a párton belül.

 – Igen, ezt tudom igazolni, valóban jó volt a hangulat, és általában az volt az érzése az embernek ott a küldöttek között, hogy mindenki, vagy majdnem mindenki elszánt a magyar érdek képviseletére.

 – Bugár Béla, aki korábban a Magyarok Koalíciójában vezető személyiségként részt vett, kivált belőle, és alapított egy szlovák pártot?

 – A Magyar Koalíció Pártjának volt elnöke, akit Csáky Pál váltott le 2007-ben, úgy látszik, nem bírta türelemmel azt, hogy nem pártelnök, és a sértődöttsége a józanságon felülemelkedett, pártütővé vált, és alapított egy új pártot.

 – Új, de nem magyar párt.

 – Nem bizony. Nem csak úgy nem magyar párt, hogy nem vallja magát magyar pártnak, de ki is kéri magának, hogy magyar pártnak nevezzék.

 – Kikéri magának? Érdekes. Az elmúlt időszakban kígyót békát kiáltottak önökre, Csáky Pálra, Duray Miklósra. Na, de hála Istennek nem talált „termékeny talajra”.

 – Volt, akinél termékeny talajra talált, de azok együtt a volt pártelnökkel pártütővé váltak, és kiléptek a Magyar Koalíció Pártjából. Azok, akik pártütőkké váltak, többé- kevésbé egy érdekszövetségbe vagy érdekcsoportba tartoztak, amelynek a mozgató rugói a korábban megszerezhető anyagi előnyök voltak.

 – Kvázi bizalmi szavazás volt ez a mostani?

 – Igen. Ez csak megerősítés az eddigi tisztségében. Egy bizalmi szavazás volt. 90% fölötti igen szavazattal kettő tartózkodással.

 – Alelnök úr, ön kitart amellett, hogy szükség van kulturális autonómiára?

 – Én nem a kulturális autonómia híve vagyok, hanem az autonómia – tehát a jelző nélküli autonómia – híve. Az autonómiát úgy kell megfogalmazni, hogy az egyrészt az igényeknek megfeleljen, másrészt elfogadhatóvá lehessen tenni. Tehát meg lehet fogalmazni elméletileg egy maximális célt is, de meg lehet maradni a realitás határai között is, és ezért tulajdonképpen a különböző autonómia formák párhuzamos kidolgozása mellett azt az autonómia formát kellene igyekeznünk megvalósítani, ami elfogadtatható a többséggel. Mert a szlovákok igen szavazata nélkül ezt nem fogják elfogadni. Tehát a realitások keretei között kell maradni.

 – Milyen viszonyban áll egymással a kulturális autonómia és a szlovák nyelvtörvény?

 – A nyelvtörvényt – legalábbis a nyelvhasználati jogot – nem hoznám összefüggésbe az autonómiával. Ugyanis a nyelvhasználati jog olyan emberi jog – hogy az ember az anyanyelvét használhassa különböző vonatkozásban –, ami nem egy közigazgatási rendszertől függ. Az, hogy az anyanyelvemet – mondjuk a hivatali ügyintézésben – hogyan használhatom, az már természetesen összefügg a közigazgatási rendszerrel, és ilyen módon akár az autonómiával is összefüggésbe hozható. De a nyelvhasználat, mint olyan, tehát elve a nyelvhasználatnak – nem autonómia kérdése, hanem mondhatnám úgy is, hogy szemlélet vagy állampolitika kérdése.

 – Ezen a kongresszuson részt vett Orbán Viktor is.

 – Mi Orbán Viktort nem úgy hívtuk meg, mint a Szlovákiával szomszédos állam egyik parlamenti pártjának az elnökét, hanem mint jó barátunkat, de úgy is, mint a Fidesz elnökét, meg az Európai Néppárt alelnökét. A lehető legtermészetesebb kapcsolataink rendszerén belül hívtuk őt meg.

 – Mondjuk azért nem Angela Merkelt hívták meg, aki szintén néppárti tag.

 – Végül is meghívhattuk volna őt is, de ez nem egy demonstratív ünnepi konferencia volt, hanem munkakonferencia. Amikor az MKP a 10. évfordulóját ünnepelte, akkor meghívtuk az összes néppárti elnököt, és akkor Angela Merkel is meg volt hívva, és egy nagyon szép üdvözlő levelet kaptunk tőle.

 – Mi volt a célja ennek a találkozónak, mert elég visszhangosra sikeredett.

 – Az alapszabályból következik az, hogy minden 2. évben kongresszust kell tartanunk. Ez azt jelenti, hogy kétévente – választás közötti időszakban – értékelő, a választások után pedig tisztújító kongresszust kell tartani. A visszhangot egyrészt az adta meg, hogy ott volt Orbán Viktor, és a beszéde nagy visszhangot váltott ki – nemzetközileg is, nemcsak Szlovákiában. A másik pedig az, hogy előtte következett be a pártütés, és sokan – a rosszakaróink – arra számítottak, hogy esetleg tisztújító kongresszust akarunk tartani, vagy le akarjuk váltani a párt elnökét. Ilyen szándékok nem voltak.

 – Mit szóltak ehhez a kongresszushoz a szlovák partnerek?

 – A meghívott szlovák partnereink nem jöttek el. Megköszönték a meghívást, és csak levelet írtak azok, akikkel korábban szintén koalíciós viszonyban voltunk, illetve együttműködünk az Európai Néppártban is. Tehát a Szlovák Demokratikus Koalíció, a Szlovák Demokratikus Keresztény Unió, és a Kereszténydemokrata Néppárt.

 – Mit üzent a kongresszus a szlovákiai magyaroknak?

 – A kongresszusnak egy nagy üzenete volt: erőteljesen ki kell állni a felvidéki magyarság érdekének a képviseletéért. A soron következő nagy feladatunk a megyei választás, ami ez év november 14-én lesz Szlovákiában. Egy éves cél érdekében kell szerveznünk a politikánkat, amely a jövő évi parlamenti választások után fog lezárulni, mégpedig fel kell készülni arra, hogy Szlovákiában kormányváltás lesz. De ez nem azt jelenti, hogy megváltozik a miniszterelnök személye, de meg fog változni a kormánykoalíció. És nekünk fel kell készülnünk arra, hogy alkalmasak legyünk esetleges kormányzati szerepre.

 – Ezt elképzelhetőnek tartják?

 – A politikában semmi sem elképzelhetetlen. Ezek az elkövetkező egy-másfél évre időszerű céljaink.

 – Felvidékről nézve milyen a helyzet most Budapesten?

 – Erre nehéz egy mondattal válaszolni. Nagyon érett Magyarországon a politikai változásra a helyzet. Szinte félő, hogy a kormányváltás után egyhamar nem fognak látható eredményeket produkálni.

 – Csurka István fogalmazta meg éppen minap este az egyik találkozón: Fel kell készülni arra, hogy a balliberális oldal esetleg újra megszervezi a maga taxisblokádját, mint tette ezt 1990-ben.

 – Akik megszervezték annak idején azt a blokádot, azok ma már elég gyengék, de másokat mozgathatnak persze, és a kormányváltás után tartani kell a hecckampánytól és a kiábrándulástól is, ezért a politikai józanság ma Magyarországon a legfontosabb erény, amivel kell, hogy rendelkezzenek a választók. A józanság, és nem a hirtelen változásokban való remény, hanem a változtatás reménye és szükségessége a fontos. Tehát nem abban kell reménykedni a magyarországi választópolgárnak, hogy majd egy suhintásra minden megváltozik, hogy ha kicserélődik a kormány. Nagyon - nagyon nehéz dolga lesz az új kormánynak.

Győri Béla