vissza a főoldalra

 2009.09.25. 

Csurka István: Banktagadás

Ezt a szót a holokauszttagadás mintájára képeztem. Éppen azért, hogy a két fogalom szoros összefüggésére rámutassak. A tagadását egyes nyugati államokban törvény tiltja, és kutatását is büntetik. Idehaza is meglehetősen nagy és álnok küzdelem folyik ennek a törvénynek a meghozatala érdekében, s addig is, amíg erre sor kerül – vagy nem kerül –, a sajtó tele van emlékezéssel, szenvelgéssel és a tagadók, vagy a tagadóknak nyilvánított emberek, csoportok, pártok ócsárlásával, kiszorításával. A Holokauszt-őrök, mert ilyenek is vannak, nemcsak Korona-őrök, mindent elkövetnek, hogy ha már törvénybe iktatni a tagadást tiltó törvényt nem is tudják, legalább ellehetetlenítsék politikai és gazdasági ellenfeleiket. A minap bevittek a bíróságra egy 95 éves volt csendőrtisztet az 1942-es újvidéki vérengzésekben való részvétel vádjával, valójában pusztán azért, mert csendőrtiszt volt. A mítosz őrei erejüket fitogtatják. Ha jól körülnéz az ember, azt látja, hogy voltaképpen nem is elsősorban a holokausztról van szó, hanem a hatalomról. Ne kerüljenek irányító pozícióba olyan emberek, akik nemzeti megmaradást, megújulást, valódi változást akarnának, és működésük – összefoglalva – a bankhatalom megszüntetését eredményezhetné. A mítosz őrzése nem egy történelmi állítás megőrzése, hanem egy mai, tényleges hatalom fenntartása. A holokauszttagadás tilalmáért küzdők, a teljes sajtó és nyilvánosság birtokosai soha nem beszélnek a bankhatalom és a mítosz összefüggéséről. Pedig az egyik a másik nélkül nem létezik. A bankok jelenlegi hatalma, az IMF gyenge országok fölötti hatalma a végletességig kiterjesztett mítoszon alapszik. Nem kétséges, hogy a hatalmas bankházaknak, a Rothschildoknak már a XIX. században is nagy befolyásuk volt az államokra és a kormányokra, tekintettel arra, hogy hitelezőik és bizalmasaik voltak, és az sem vitás, hogy döntő szerepük volt az első világháború kirobbantásában, majd a létrejött versailles-i békében, a világ felosztásában és ennek következtében a második világháború kitörésében és végződésében. A holokauszt, mint borzalmas haláltörténet a második világháborúban fejlődött ki, a mítoszát pedig a hidegháború korszakában fejlesztették ki, egyidejűleg a bankok világhatalmának megteremtésével. Minden korábbi hatalom és befolyás eltörpül ahhoz képest, amit a holokausztkorszakban és a mítosz kifejlődése közben értek el a nagybankok. Az USA Izrael Állam megalakulásával lett vitán felüli világhatalom, amikor képessé vált arra, hogy ellenséges elemek közegében fenntartson egy a határaitól sok ezer kilométerre fekvő államot. Majd ennek az államnak megengedte, hogy irányító befolyást szerezzen az USA-ban is. Izrael Állam viszont a holokausztmítosz növelése nélkül nem jött volna létre, talán be sem népesült volna. Ehhez képest mellékes tény, hogy az 1980-as évekig az USA-nak osztoznia kellett a katonai világhatalmon a Szovjetunióval. Mivel ennek csak katonai ereje volt, gazdasági és bankerő nélkül, a katonai ereje leapadt. Izrael Állam megalakulását erkölcsileg a zsidóság háborús szenvedései, koncentrációs táborokban való borzalmas pusztulásai tették indokolttá, de az államot végül az emberfelettivé felnövesztett náci gonoszság, a holokausztmítosz, a gázkamrák és a halálgyárak mítosza tette véglegessé és ez fogadtatta el a jólelkű amerikai néppel a szponzorálását és a német jóvátétel hatalmas összegeinek kizsarolását. Majd az izraeli katonai erő kifejlesztését. Ez a korszak volt ugyanakkor az, amelyik a bankok és pénzintézetek, a befektetéskezelő alapok, a Fed és a már követhetetlenül nagyméretű és egyes államok pénzügyi erejét is felülmúló hatalmát meghozta. A nyugati világ a XX. század utolsó harmadában a holokausztmítosz és a bankok nyomására alakult át olyanná, amilyen ma. A mítosz egy még le nem tűnt, de a végét járó korszak fenntartó erkölcsi ereje, indoklása, s egyúttal annak a katonai hatalommal alátámasztott világhatalomnak az ideológiai alapja, amelynek most van vége. Ezt a végső korszakot a mítosztól érintetlenül hagyott népek, államok és az iszlám megerősödése jellemzi és a nem európai emberfelesleg beáradása a holokausztkorszak által tönkretett Európába és Amerikába. Kína vezetése százszázalékosan a kínaiak kezében van, és Amerika tartozik irdatlan összegekkel Kínának, nem fordítva. Ehhez képest másodlagos, hogy a kínai vezetők kommunisták. A kínai ember számára ez úgyszólván közömbös, mert a saját kultúrájában él, és életkörülményei fokozatosan javulnak, van munkája és igényei nincsenek mesterségesen felfokozva. A kínai kommunisták nem szédítik meg tömegeiket olcsó hitelekkel, valutaalapú hitelekkel és aztán nem lakoltatják ki őket hitelből vett lakásaikból, hanem lakásokat építenek számukra. Az európai tömegember viszont nem kommunisták vezetése alatt él, de nem is a saját népe, nemzete belőle felkerült vezetése alatt, hanem egy demokráciának nevezett valamiben, amelyben egy megfoghatatlan hatalom irányít. Ez a bankárhatalom, a pénz hatalma. Ennek nincs látható központi bizottsága, nincs államhatalma, nincs kultúrája, de minden tőle függ. Kétpártrendszerek és többpártrendszerek birkóznak egymással, szabad választásokat tartanak, látszólag mindenki boldog és szabad, de egyes helyeken a boldogtalanság mitológiai méretű.

 Ilyen a mi hazánk is, a bankáruralom mintaországa. Itt jelenleg ideiglenes kormány, úgynevezett válságkezelő kormány nyújtotta be az állam költségvetését, nem vallva be azt, hogy ez a költségvetés egy nemzetközi bankintézmény, a teljesen zsidó vezetésű és zsidó célú Nemzetközi Valuta Alap, az IMF költségvetése. Bajnai Gordon benyújtotta az utolsó magyar holokauszt-költségvetést, az IMF által megszabott feltételek között. Ez az intézmény egy viszonylag nagy összegű kölcsön fejében meghatározta, mennyi lehet a hiány, mennyit kell elvenni a magyaroktól, a családoktól, mennyire kell leállítani az életet, hogy minden eladó, vagy ingyen is megszerezhető legyen. Ebben a költségvetésben minden azért történik, hogy a föld, a víz, az erdő és az otthon a végső szorultság miatt sürgősen eladó legyen, és az IMF kliensei – vajh, kik ők? – mindenhez a legolcsóbban jussanak hozzá. Ez a költségvetés a magyar családok ellen irányul, mindent, ami jár, elvon tőlük. Ez a költségvetés az önkormányzatokat arra kényszeríti, hogy működésükre hitelt vegyenek fel és a hitelekre ingatlanjelzálog-biztosítékot adjanak a bankoknak. Ha nem tudnak fizetni, a maradék önkormányzati föld is a bankoké, az IMF-é lesz. Ilyen megszorító csomagot egyszer már ráerőszakoltak erre a társadalomra. Akkor Bokros- csomagnak nevezték, és a folyamat végén – megrabolva az önkormányzatokat és a középosztályt – befejeződhetett a privatizáció és magyar kézben jóformán nem maradt termelő vagyon, illetve csak eladásra várva. A Bokros- csomag az IMF által csendőrileg képviselt nagybankok, világvállalatok és magánszemélyek, a benyomuló idegen tőke első terrorintézkedése volt a magyarság ellen. Az első lépcsőben a földet, a vizeket és a családi vagyont még nem tudták megszerezni, erre kellett a Gyurcsány-kormány korszaka. A kommunista kormány bukása következtében a föld és a családi vagyonok még nem kerültek dobra. Az IMF azonban még azt se bánta, ha az új kormány alatt a középrétegek egy kicsit megszedik magukat. Ezt Lenin is így csinálta Oroszországban, a húszas években. A Novaja Ekonomicseszkaja Politika (NEP) egy kis fellélegzést hozott a hadikommunizmus után, sokan elhitték egy pillanatra, hogy a kommunizmus tulajdonképpen jó, s csak aztán jött a nagy kiábrándulás, az ukrajnai éhezés és a többi. Az IMF is ráérős itt, Magyarországon. Olyan kicsi ez az ország és az elmúlt évtizedek annyira meggyengítették a nemzetet, hogy nem kell itt sietni. Gyorsításra legfeljebb a palesztinai helyzet és az Irakban, Afganisztánban várható katonai vereségek miatt van szükségük. Csak el kell indítani a pusztulás arató-cséplő gépét, csak meg kell akasztani a nép újratermelődését, csak bele kell lőni gumilövedékkel, ha hepciáskodik és megy minden a maga útján. Most itt látszólag minden a holokausztkérdés körül forog, és a politikai teret az antiszemitizmus elleni harc, a szélsőségesek elleni küzdelem tölti be, és közben a bankárkaszt az IMF fedezetével már több mint hatezer törleszteni képtelen adóst lakoltatott ki, vagy indította el a kilakoltatási eljárást. A holokauszttagadás megtiltásáért folyó és a szélsőségesek elleni küzdelem a bankműveletek és a kilakoltatások miatti esetleges felháborodást van hivatva eltakarni. Hatezer kilakoltatás, mindjárt a válság első körében sok. De ez még csak a bevezetés. A kilakoltatottak, az otthonukat elvesztők zöme nem tehet a fizetésképtelenségéről. Becsapták őket a valutahitelekkel. A hiteleket minden tévé – beleértve a közszolgálatiakat is – reklámozta. A megszorultak elhitték, hogy jót akarnak nekik. Az állam, pontosabban a bankállam könnyű pénzt és boldog hozzájutást ígért, a szerencsétlennek, akinek eleve nem volt olyan jövedelme, amiből hitel nélkül tisztes otthonhoz juthatott volna és rászorult a kölcsönre. Akik a hitelt nyújtották, bennfentes információval rendelkeztek a bekövetkező pénzügyi válságról, a forint–deviza, forint–euró árfolyamok a kölcsönfelvevő számára kedvezőtlen alakulásáról. Mert a devizahitel valójában forinthitel volt, hiszen a hitelezett forintot kapott és forintban kellett törlesztenie is, de mindenkor a forint– deviza viszony alakulása szerint. Csak egy beütés kellett az IMF nagy számítógépén és megnőttek a törlesztőrészletek. A szerződéseiben eleve benne volt, hogy az árfolyamváltozásokért nem felel a bank és fizetnie csak az adósnak kell. Ez árulkodó tény. Mert a bankáruralomnak a bennfentes információ a legerősebb fegyvere. Üzletet köt akár egy egész állammal is úgy, hogy az állam nem tudja milyen válság következik, s mennyire fog ráfizetni.

 Az adósságválságot, a fizetésképtelenséget mindig hitelfelvétel előzi meg. Előbb az állam – nota bene, a kommunista állam – vesz fel nyakló nélkül hiteleket a pénzbőség IMF piacán – aztán a kisember. Állam és alattvalója egymást kergetik bele a hitelválságba és a csődbe. A bankárt és a bankot nem érdekli, miért nem tud fizetni az adós. Ha azért, mert elvesztette a munkáját vagy tönkrement a kényszervállalkozása, az csak az ő baja. A bankot nem lehet felelősségre vonni azért, mert válság van, amely elbocsátásokkal jár. Igaz, a bank elsőrendűen felelős a válságért és az IMF különösen felelős, de mindez nem számít, mert az állam nem tűr meg bankellenességet. Aki bankárellenes, az nyilvánvalóan holokauszttagadó és azt kívánja, hogy visszatérjen a vészkorszak. Ezért, amikor a holokauszttagadást tiltják és üldözik, valójában a banktagadást üldözik és a bankhatalmat védik. Az embernek, hogy valahogyan megéljen, el kell tűrnie az IMF diktatúráját és segítő kéznek kell elismernie azt a kezet, amely kilakoltatja. Most a bankok még azt az aljasságot is elkövetik, hogy az otthonok elárverezését kiadják bűnszövetkezeteknek, úgynevezett pénzügyi szolgáltató intézeteknek. Valamiknek, amik a bankok nyúlványai. Gyakorlatilag fedett fiókjai, behajtói. Ezek a gyorshitel-folyósító intézetek számolatlanul nyomják ki a pénzt, egyenesen azzal a céllal, hogy a felvevő ne tudja visszaadni, sőt ez a fajta lakástulajdonos a legkedvesebb számukra. Nekik a lakás kell. Az élettér. Ez egy újfajta lakosságcsere. 1945 után a magyarságra a Benes-dekrétumokkal és a szovjet-zsidó megszállással rá lett erőszakolva egy lakosságcsere, amely több százezer felvidéki és más helyen őshonos magyart kényszerített arra, hogy mindenét otthagyva Csonka-Országba meneküljön. Ugyanígy sok ezer németet, svábot telepítettek ki Magyarországról, aki már több száz éve itt élt és dolgozott. A bankárok most ezt a módszert alkalmazzák, hogy az adós családot az utcára teszik, ahol előbb-utóbb elpusztul, az otthonába pedig idegent költöztetnek, IMF-klienst. Nem katonai erőszakkal, háborús győzelemmel, hanem valuta alapú hitelezéssel és a kilakoltató pénzintézetekkel fosztják meg az otthonától a rászorulót és játsszák át idegen tulajdonba a kiskertes házakat, a panellakásokat, a magyar vagyon utolsó darabjait. A bankok, tisztelet a kivételnek, vállalkozó-alvállalkozó viszonyban vannak a maffiás behajtó, gyorshitelező cégekkel. De valamennyien az IMF hatókörébe tartoznak. Az IMF édes gyermekei. Ezt a költségvetést nyújtotta be most Bajnai Gordon, pontosabban Hyppolit, az ügyeletes IMF főlakáj. Ebből kivergődni csak úgy lehet, ha megmondjuk mindenkinek, hogy miről van szó. Nem szabad abban a hiszemben élnünk, hogy az IMF csak véletlenül van itt, és végeredményben jót akar, hanem pontosan kell tudnunk milyen érdeket szolgál és mit valósít meg. Az IMF-költségvetés egyetlen ellenszere a teljes nyíltság és a nyíltan megszervezett, céltudatos nemzeti összefogás. Világossá kell tenni a felszabadulási és megmaradási lépéseink sorrendjét. Először el kell távolítani, mégpedig békés, törvényes eszközökkel azt az álelitet, azt a komprádor burzsoáziát, amelyik az IMF költségvetését beterjeszti és a holokauszttagadás tilalmát és a belőle következő cenzúratörvényeket be akarja vezetni. Kétharmados szilárd nemzeti többséget, harmadik utas többséget kell teremteni választás útján. Ezzel rá kell kényszeríteni az IMF-et a kivonulásra. Most a világhelyzet olyan, hogy az IMF is kénytelen követni a szovjet csapatok példáját.

(Megjelent a Magyar Fórum 37-es számában.)