vissza a főoldalra

 2010.04.02. 

Törvénysértő Magyar Rádió?

Beszélgetés Nógrádi Tóth István dalénekessel

– Három évvel ezelőtt levelet írt a Magyar Rádió vezetésének a Petőfi Rádió műsorszerkezetének megváltoztatása miatt.

– Pontosítsunk: a levelet 2007. június 16-án Such Györgynek, a Magyar Rádió elnökének írtam. Ebben milliók felháborodását továbbítottam a Petőfi Rádióban történtek miatt. 2007. június 1-jétől ugyanis nem szól a Petőfi nevét viselő rádió 2-3 millió hallgatónak. Nem hallunk magyar nótát, népdalt, operettet, humort, a Szabó családot és sok értékes műsort. Azt is sérelmeztem levelemben, hogy 190 rádió szakembert elküldtek, s felvettek képzetlen embereket.

– Tehát ezt a levelet nem csak a saját nevében írta az elnök úrnak.

– Nem, mert egy olyan szakmát képviselek, ami a magyarnóta énekeseket és a szerzőket is magába foglalja. Jómagam számtalan nótaestet szervezek az országon belül és a határokon túl is, így ismerem a hallgatók, az emberek véleményét, elképzelését. Óriási műsorsorozatokat szerveztem; a közelmúltban, 2009 karácsonya előtt pedig a pestszentimrei sportcsarnokban négy olyan műsort rendeztem, amire alkalmanként kétezer fős közönség látogatott el. Tehát ismerem az emberek véleményét, találkozom velük, élő a kapcsolat. Ég a telefonom, állandóan hívnak, leveleket írnak, hogy tegyünk valamit.

– Mire hivatkozott a Magyar Rádió vezetése, mikor megváltoztatta a műsorstruktúrát? Készítettek egy olyan felmérést, ami azt mutatta, hogy nincs igény a magyar nótára?

– Nem. Such Györgynek, mielőtt beadta a pályázatát a kuratóriumnak, volt egy olyan elképzelése, hogy struktúrát változtat. Neki az a rögeszméje, hogy a világ tánczenéjét kell behozni Magyarországra. Halljuk az eredményét: az amerikai zene szól legtöbbször a rádióból. Az a kevés magyar zene, amire az elnök színvonalként hivatkozik, viszont silány minőségű. Az elnök hozzá nem értését bizonyítja, hogy elvette a nyugdíjasoktól a déli muzsikát, az operettet, a népdalt, arra hivatkozva: a fiataloknak ad helyette tánczenét. Vajon mennyi fiatal hallgatja délben a rádiót? A fiatalok délben vagy dolgoznak, vagy tanulnak. Szociológiai végzettséggel is rendelkezem a tanári és közgazdászi mellett, így rendszeresen olvastam az ide vágó jelentéseket és ismerem Ferge Zsuzsa zeneszociológiai könyvét, amiben a magyar nótát az első helyre tette a szerző az érdeklődési indexben. Ha ez igaz, akkor a közszolgálati rádiónak kötelessége ezt a műfajt megtartani. Jelenleg ott tartunk, hogy sokan nem hallják a műfajt. Nagyon sok vidéki, budapesti idős ember csak bekapcsolja és kikapcsolja a rádiót, nem tudja kora miatt a csatornákat keresgélni, esetleg készüléke is régi. Arról nem is beszélve, hogy régebben az MR4-re, a nemzetiségi műsorok közé került a legnépszerűbb műsor – a Jó ebédhez szól a nóta – Magyarországon, a magyar nemzet hazájában. Ez – ahogy a levelemben is megírtam – egy nemzetellenes cselekedet, és sérti a közszolgálati rádió alapszabályát is, mert nem elégíti ki egy jelentős réteg szórakoztató igényét és egy műfajt szüntet meg, lehetetlenít el. Jelenleg az MR6-on hallható a nóta. Ezt sem tudják fogni könnyen az idősebbek. A másik nevetséges dolog, hogy internetes zeneszolgáltatást biztosított az elnök a nótakedvelőknek. Holott tudjuk, hogy az idősebbeknek csak egy minimális része internetezik. Az is bosszantó, hogy: MR. Miért nem merik kimondani azt, hogy Magyar Rádió. Miért szégyelljük? A napokban Veszprémből hazafelé jövet láttam, hogy egy amerikai turista motorkerékpárja hátsó részén egy hatalmas USA-zászlót lengetett a szél. Amerikában ez nem szégyen. Nézzük meg, hogy a nemzeti ünnepeinken egyre kevesebb zászló lengedez a házakon. Szégyelljük a magyarságunkat. Ha ez így folytatódik, akkor 50 év múlva már letagadjuk magyarságunkat, s beolvadunk Európa tégelyébe. Holott az Európai Unió a sokszínűséget kéri, s azt, hogy minden nemzet tartsa meg a kultúráját.

– A többi országban is szégyellik azt, ami népi, ami saját?

– Dehogyis! Minden nemzet büszke a saját kultúrájára. Az elmúlt években jártam Ausztriában, Szlovákiában, Görögországban és Törökországban. Mindenütt él az egészséges nemzeti büszkeség. Törökországban is ki van rakva szinte minden második házra a nemzeti lobogó. Csak mi szégyelljük, hogy magyarok vagyunk, pedig világviszonylatban tehetséges nemzet vagyunk.

– Térjünk vissza a levélre. Milyen válasz érkezett önhöz a Magyar Rádiótól?

– Egy sablonos, semmitmondó választ kaptam, szinte ugyanazzal a szöveggel, amit más zenei szövetség vezetőjének is írt az elnök. A válaszlevélben leírja, hogy a fiatalokat szeretné megnyerni a Rádió vezetősége. Többször kértem az elnököt, fogadjon akár 5 percre, de nem sikerült. Such az egyedüli, aki elnökként nem állt szóba a szakszervezet és a szakma képviseletével.

– Ha jól tudom, ön aláírásgyűjtésbe is kezdett ebben a témában.

– Tizenhatezer aláírás van a birtokomban. Ezeket az íveket tavaly bemutattam a Magyar Rádió kuratórium vezetőjének. Ő a kuratóriumban ezt felvetette, de gyakorlatilag nem történt semmi.

– Úgy tudom, akár Strassburgig is elmegy, ha nem kap pozitív választ. Milyen jogi passzusokkal tudja alátámasztani mondandóját?

– A Médiatörvény 23.§ 4. pontja a zenekultúrák sokszínűségét teszi kötelezővé, az „egyetemes és a nemzeti kulturális örökség ápolását.” A 3. pont szerint „a törvény előírja a hallgatók széles körének színvonalas kielégítését.” A Magyar Rádió Közszolgálati Szabályzatának V. fejezetéből idézek: „A Magyar Rádió valamennyi hallgatói réteg igényének kielégítésére törekszik.” „A művészeti műsorokban nem érvényesülhet semmiféle kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés.” Mindezek betartását az UNESO-egyezmény is tartalmazza, ezt Magyarország 2005. október 20-án aláírta. Minden embernek joga van ahhoz, hogy a választása szerinti kulturális életben részt vegyen, kulturális szokásait gyakorolja. Ha ezeket Such György nem veszi észre – s ezt neki idén március 2-án meg is írtam –, akkor alkalmatlan az intézmény vezetésére, s le kell mondani. Ezért, ha nem történik változás, akkor az ügyet Strassburgba viszem. Ez pedig kellemetlen lesz a magyar államnak.

– A Rádió jogászai erre nem válaszoltak?

– Nem, de beszéltem az ORTT jogászával, aki közölte, van egy hasonló peranyag, lehet, hogy ehhez csatlakozik majd az én kérésem is.

– Such György elnöki mandátumának meghosszabbítására tett javaslatot a Magyar Rádió kuratóriumi elnökségének kétharmada március 16-án. A kuratóriumi elnökség döntésével újabb négy évre ajánlja meghosszabbítani a rádió jelenlegi elnökének mandátumát a nagykuratóriumnak. A civil delegáltakkal kiegészült elnökség, vagyis a nagykuratórium március 25-én dönt a javaslatról. Mi történik akkor esetünkben, ha a mandátum meghosszabbítására került, s mi, ha új elnöke lesz a médiumnak?

– Az előző esetben bíróságra viszem az ügyet, s meg sem állunk Strassburgig. A második esetben viszont fogadóórát kérnék az új elnöktől, s utána döntenénk a továbbiakról. Csak egy érdekesség: 1949–1956-ig Rákosi is kitiltatta a magyar nótát a rádióból.

– Mi az a minimum, amit el tudnának fogadni. Ha azt mondaná a vezetés: napi fél óra, s nem több?

– Ez is több a semminél, de mi a régi struktúrát szeretnék visszaállítani. A Kossuth Rádiót az országban mindenütt hallják. Ezért, ha a Jó ebédhez szól a nóta visszakerül erre a csatornára, az lenne az igazi eredmény.

– Van egy olyan vélemény, miszerint a csingli-csángli lakodalmas zenék tették tönkre az igazi jó szöveggel megírt, jó zenével megkomponált és jó előadóval előadott magyar nóta népszerűségét. Egyet tud ezzel érteni?

– Valóban az üzlet, s a lakodalmas zene kissé más irányba terelte azt a magyar nótát, amit igazán jól előadni csak egy cigányzenekarral lehet. Nemrég találkoztam egy illetővel, aki felkért arra, hogy énekeljek nótákat egy CD-re, s ő majd menedzseli a kiadást. Viszont nem kért zenekart, hanem csak egy zenészt dobgéppel. Ezt visszautasítottam. A lakodalmas zene tehát nem volt szerencsés, mert hangszerelése és előadásmódja szegényesebb a cigányzenekarral előadott magyar nótánál.

– Itt vetődik fel az a kérdés is, ha nem lenne népszerű és jó a magyar nóta, akkor híres operaénekesek, akik még Wagner műveiben is fellépnek, nem énekelnének szívesen ebben a műfajban.

– Melis György, Kalmár Magda, Radnai György és Székely Mihály kiválóan énekelte a magyar nótát. 1875-ben a Nemzeti Színházat a népszínmű, a magyar nóta bemutatására építették. A népszínművek betétei voltak a nóták. Gondoljunk bele, milyen igény lehetett akkor a magyar nóta iránt. Ezt a műfajt Egressy Béni, Petőfi Sándor, Arany János írták és egy nemzet énekelte 200 éven keresztül. Bartók Béla sem volt a magyar nóta ellen, sőt kijelentette: a cigányzenészek tartsák meg kultúrájukat a sramli és a dzsessz beáramlásával szemben. Intését meg kellett volna hallgatni, mert amitől tartott, bekövetkezett. Ma, egy borfesztiválon beatzenekar szól, latin tánc van. S nem jut eszébe a rendezőknek, hogy ilyen eseményekre cigányzenekart hívjanak.

– Japánban óriási sikert arat a magyarok által előadott cigányzene. De így van ez szerte a világban: egy édes kesergő hegedűszó könnyeket csal nem csak a külhoni magyarok szemében. Miért nálunk itthon ez az érdektelenség? Sokan szeretik, hallgatják az ír népi zenét, a balkáni zenét, de a magyart leszólják.

– Japánban és az USA-ban valóban nagy sikere volt a Rajkónak és a 100 tagú cigányzenekarnak is. Csak itthon nem ismerik el a nótát. Nem mondom, hogy ne játsszunk ír zenét, de ne a saját kultúránk rovására. Kultúrházakban tanítanak ír zenét, latin és görög táncot, de csárdást már nem. Ezért tartunk ott, hogy a gyerekek nem ismerik népdalainkat, sőt a magyar Himnuszt sem tudják elénekelni. Én, gyerekkoromban, amikor libapásztor voltam, hazafele népdalokat énekeltem társaimmal. Így volt szüret, vagy kukoricafosztás alkalmából.

– Ha már a sajátunk lenézéséről van szó. Sokak számára nem divat hazánkban nyaralni.

– Egy ideig a Magyar Természetbarát Szövetség országos elnökségének a tagja és az Express Utazási Irodánál táborozási felelős is voltam. Arra tanítottam a gyerekeket a túravezető képzéseknél: előbb Magyarországot kell megismerni, a hazai tájakat, hiszen gyönyörű természeti kincseink vannak. Sokan a Budai Várat sem látták, de minden nyáron a horvát tengerparton üdülnek. S ha egy külföldi idelátogat, nem az amerikai zenét, hanem a magyar nótát és az operettet akarja hallgatni. S ha én utazom külföldre, akkor pedig az ottani népzene érdekel engem.

– Van egy olyan vád, miszerint a magyar nóta szövegei bugyuták.

– Ez nem így van. Gondoljunk csak néhány táncdal szövegére, mennyire ostobák. A magyar nóta azt mondja: „édesanyám te jó asszony”, „ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki”, „az én jó apámnál nincs jobb a világon”.. Kedvesen szól a szülőről, a szerelmeséről. Ha azt mondjuk Petőfire, hogy nincs stílusa, az igen érdekes. Régebben nem volt szégyen magyar nótát írni. Értelmiségiek, jogi doktorok művelték ezt. Sajnos a mai főiskolákon a magyar nótát lenézik, s éppen ezért tervezek egy olyan konferenciát a Miskolc melletti Felsőzsolcára, ahová meg akarom hívni az illetékes minisztérium képviselőit, főiskolai, egyetemi tanárokat, rendezvényszervezőket. Beszéljünk arról is, hogy torokhangon, rossz prozódiával énekelnek felkapott énekesek.

– Ön szerint ez az egész, eddig tárgyalt folyamat mögött szándékos rombolás, vagy csak dilettantizmus húzódik?

– Mindkettő. Egyrészt sokan nincsenek tisztában a műfaj alapvető követelményeivel. Másrészt szándékos rombolásról, magyartalanításról van szó.

– Ha valaki bekapcsol egy kereskedelmi tévét, s ott látja, milyen csapnivalóan énekelnek magyar nótát egyesek, akkor joggal mondja: ha ez a magyar nóta, akkor nincs erre szükség.

– Ez így igaz, de! Kóka János miniszterként kijelentette, hogy mindenki lehet művész, s megszüntette a működési engedélyt ahhoz, hogy valaki előadó lehessen. Ha ezer ember elé kiáll valaki énekelni, akkor annak ahhoz tanulni kell. Ha már egy ablakpucolónak is OKJ-vizsgát kell tennie, akkor egy énekesnek miért nem? Tehát a műfaj szándékos tönkretételéről beszélhetünk. Ha most valakinek van rá pénze, akkor bemehet egy kis tévéhez énekelni. Én 15 évig tanultam zenélni, majd vizsga után B-kategóriás előadó lehettem. S öt év után lettem A -kategóriás, s megkaptam az ORI-tól a működési engedélyt. Ezt követően mehettem csak a Rádióba és az MTV-be meghallgatásra. Így lehettek régen jó és nagy énekesek. Tehát volt követelmény.

–Térjünk rá pályájára. Salgótarjánban érettségizett, két diplomája is van, de ezek távol állnak a művészettől.

–Nem kettő, hanem három diplomám van. Viszont a felsőoktatásba nem mehettem be egyenes úton. Kulákgyerek voltam az akkori szóhasználat szerint, s hajógyárban kellett dolgoznom két évig. Így lett megfelelő a káderlapom. A Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakán végeztem. Közgazdászként is dolgoztam, gazdasági igazgató voltam egy költségvetési intézménynél, s 15 évig tanítottam középiskolában. A Testnevelési Főiskolán pedig edzői diplomát szereztem. Régebben kézilabdáztam a Budapest 1-ben. Így ezen a vonalon lettem edző.

– Ennek is köszönhető az, hogy a hetedik x után is jól bírja fizikálisan a fellépéseket?

– Minden bizonnyal. A főiskolán azt mondták: tíz évet fiatalodik, aki sportosan él. Minden reggel úszom, s este, lefekvés előtt 4-5 kilométert sétálok. Ez felfrissít és stresszoldó is.

– S mi a harmadik diplomája?

– Szociológiai posztgraduális egyetemi képzésen vettem részt. A zenét és a testnevelést gyermekkorom óta szeretem. A hajógyári és az egyetemi kórusban is énekeltem. Tanáraim küldtek a közgazdasági pályára.

– Párhuzamosan zeneileg is képezte magát.

– Így van. Bartók Karolánál kezdtem el harmonikázni. Majd gitároztam. A konzervatóriumban zongoráztam az éneklés mellett. Peskó György, híres orgonaművész volt a zongoratanárom. Tizenöt évi zenei képzés után, az énekes-előadói műfajnál kötöttem ki. Több mint negyven évet töltöttem a művészi pályán. Harmincegy év telt el a Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezeti titkáraként, és tizenkét éve a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének lettem az elnöke, amelyet megelőzött nyolcéves titkári feladat ellátása.

– Több nóta szerzője. Mit is jelent a nótaírás? Zeneszerzést, vagy szövegírást?

– Nagyrészt zenét írok. Kicsit szégyelltem azt, hogy a nótaszerzők egyesületének elnökeként nem írtam nótát. Falusi gyerekként a véremben van a nóta, a zene. Így megpróbálkoztam a nótaírással. Sikeresen, megjelent egy CD, amint Bokor János énekli nótáimat. A „Szabolcsi Tisza-parton” c. kiadványomban válogatás található dalaimból. Kilencvenhat kiadványát jelentette meg 20 év alatt.

– Mennyiben változtak meg 100–150 év alatt a magyar nóták témái?

– Hatalmas változásról nem lehet beszélni. Régen is a szerelemről írtak, énekeltek. Kicsit a mai, rohanó világ is hatással van a jelenkori nóták stílusára, de ez elenyésző tényező.

– Az ön által szervezett műsorokban nem csak magyar nótát lehet hallani.

– Így van, mert nem csak a nóta, hanem minden, a médiából kiirtott műfaj mellett kiállok. Egy példa: járja nyaranta útját a Dunán a Nótás-hajó is, s rajta az operett, a nóta, a népdal, a humor, a cigánydal jelentős képviselői szórakoztatják a közönséget.

– Iskolát is létesített.

–A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének Szórakoztatózenei Stúdiójában ének, zongora, dob, gitár, klarinét, szaxofon tanítás folyik. Itt működik a Dalénekes iskola az utánpótlás nevelése céljából. A résztvevők különféle zenei stílusokat tanulhatnak: népdalt, virágéneket, operettet, táncdalt, musicalt, magyar nótát és cigánydalt. Több fellépést is szervezek a tehetséges tanítványok számára. Azért, hogy ismerjék meg őket, s ők pedig tudják meg milyen közönség előtt énekelni.

– Boldog embernek mondja magát?

– Igen, mert a nótákat szerető emberektől hálás köszöneteket kapok, s bízom benne, hogy a jövő dalos nemzedéke tud majd profitálni abból, amit végzek.

Medveczky Attila