|
 2010.04.02.
Karl Rahner: Húsvéti misztérium
Világszerte
ismert kifejezéssé vált a ,,húsvéti misztérium''. Egyre
gyakrabban találkozunk vele mind a teológiában, mind a
liturgikus imádságokban. Ha egészében lefordítják magyarra,
,,húsvéti titoknak'' mondják a legtöbbször. De mivel a
,,titok'' szó félreérthető és néha félrevezető is, gyakran
mindjárt a konkrét jelentéssel fordítják a misztériumot,
ahogyan a tartalom és szövegösszefüggés szerint legjobban
odaillik: szentmisének, szentségnek, ünnepnek stb. A misztérium
szó ugyanis egyáltalán nem hétköznapi értelemben vett titkot
jelent, és egyáltalán nem olyan dolgot, amit nem lehet megérteni
és felfogni. A misztérium - ahogyan már Szent Pál is használta
- olyasmit jelent, ami kinyilvánul, jelenvalóvá lesz, jelek által
felfogható és megismerhető: Isten megjelenését, akaratának
és szeretetének kinyilvánulását jelenti.
Isten üdvözítő szeretete Jézus Krisztusban nyilvánult
ki tökéletesen. Jézus egész élete misztérium. Életének a
csúcsa, legnagyobb és legjelentősebb eseménye: az ő halála
és feltámadása (ide számítva mennybemenetelét, megdicsőülését
is). Ezt a végtelen értékű krisztusi eseményt foglalja össze
a ,,húsvéti misztérium'' kifejezés. A liturgiáról szóló
zsinati megnyilatkozás (a liturgikus konstitúció) ezért állítja
ezt a kifejezést mind az üdvtörténeti teológiai szemlélet,
mind a gyakorlati keresztény élet központjába: ,,Az emberek
megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének ezt a művét,
amelyet az isteni hatalom nagy jelei mutattak meg előre az Ószövetség
népének, Krisztus, az Úr beteljesítette. Elsősorban boldogságot
adó szenvedésének, a halálból való feltámadásának és
dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által,
mert ebben 'halálunkat a maga halálával lerontotta, és feltámadásával
visszaállította az életet' (húsvéti prefáció).'' (Lit.
Konst. 5. pont.)
A húsvéti misztérium jelentésének azonban csak egyik részét
foglalja össze a kifejezés történeti vonatkozása, vagyis hogy
Jézus földi életére, legfőképpen halálára és feltámadására
utal, és ezekre emlékeztet. Jézus Krisztus élete ugyanis nem
egy emberi élet a sok közül, hanem egyetemes élet az emberekért.
Mindenki életéért való élet, még pontosabban (így is lehet
mondani): mindenki élete. Múltra, jelenre és jövőre vonatkozó
élet, ahogyan korunk neves teológusa, Gottlieb Söhngen írja:
,,Krisztus üdvözítő tetteinek kettős, vagy helyesebben, hármas
oldala van. Először is történelmi tények, s mint ilyenek
egyszeriek, és a múló időhöz tartoznak visszahozhatatlanul.
De mégsem puszta történések vagy tények, hanem üdvtörténések
vagy üdvtények... Isten Lelke által, aki maga az örök élet
és az örök élet teremtője, Krisztus üdvözítő tettei tovább
élnek és jelen vannak. Krisztus üdvözítő műve tehát történelem
és misztérium egyszerre. Mint isteni misztérium állandó
jelenben él tovább Isten Lelke által. Krisztus üdvözítő
tettei továbbá tanító és kötelező példa is a mi erkölcsi
törekvéseink számára. Krisztus üdvözítő műve tehát történelmi
tény, isteni misztérium és erkölcsi minta.''
A húsvéti misztérium így nemcsak emlékezés számunkra,
hanem krisztusi tanúságtételünk alapja, életelv a jelenben és
jövőnk (reménységünk) ereje. A keresztény élet csak a halál
és feltámadás kettősségéhen és együvétartozásában valósulhat
meg, mert ,,nagypénteket és húsvétot csak úgy nézhetjük,
mint szigorúan egységes eseménynek, Krisztus egzisztenciájának
két, lényegileg egymásra vonatkozó megnyilvánulását.''
(Forrás:
Vigila)
|
