vissza a főoldalra

 2010.04.09. 

Hiller tartozásai

A közelmúltban írta alá Hiller István kulturális miniszter a Márai-program elindítására vonatkozó döntést, és sajtóhírek szerint hamarosan összeáll az a tíztagú testület, amely kiválasztja azt az 1000 legalkalmasabb művet azok közül, melyeket a könyvkiadók kínálnak fel a könyvtárak számára. Érdekes módon a Magyar Írószövetség vezetősége a döntés aláírásáról csak a sajtóból értesült.

– A már említett grémiumba az Írószövetség is delegálhat egy tagot. Nem az lett volna az etikus, ha a döntésről önöket is értesítik? – kérdezem L. Simon Lászlót, a Magyar Írószövetség titkárát.

–Mi végig figyelemmel kísértük a Márai-program alakulását. Láttuk is azt az első tervezetet, amit a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elkészített. Ezt követően a kormány a programmal több évig nem foglalkozott. Arról valóban csak a sajtóból értesültünk, hogy az átdolgozott programra a minisztérium is rábólintott. Abba az előkészítő folyamatba, melyben a program feltételrendszerét kialakították, nem vontak be minket. Ezt annyiban lehet elfogadni, hogy induláskor nem egy minisztériumi, hanem civil, MKKE-s előterjesztésről volt szó. Tudjuk, hogy ennek a programnak nagyon nagy a jelentősége, az egymilliárd forintos közpénz miatt is elvárható lett volna az intenzív részvételünk a feltételrendszer kidolgozásában. A könyvtárosok jóval aktívabban kerültek bele ebbe az egész folyamatba, azért is, mert a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) keretén belül is láthatták, miként alakul a Márai- program sorsa.

– Ez az egymilliárd forint nem elhanyagolható összeg…

– Valóban, éppen ezért nem elfogadható, hogy a programnév által is jelzett eredeti koncepció ellenére a könyvtáros szakma szempontjai érvényesülnek majd a könyvek megvásárlásánál. Azért hagyták a könyvtáros szakma térnyerését, mert ezzel akarják kompenzálni azt a rendkívül nagymértékű bevételkiesést, ami a 2010-es költségvetésben a közművelődési normatívának a többi normatívával való összevonása miatt alakult ki, s azt, hogy az állam 2010-től az eddigieknél is jóval kevesebbet ad a magyar könyvtárak 90%-át fenntartó települési és megyei önkormányzatok számára közművelődési célokra. Tehát a könyvtáraknak nem lesz pénzük állománygyarapításra. Azért, hogy az ebből adódó feszültséget enyhítsék, nem szabtak gátat annak a könyvtárosi szándéknak, hogy az egymilliárd forintról elsősorban ők döntsenek. Erről nyilatkozta azt a rádióban az NKA elnöke, Harsányi László, hogy nem a könyvtárosok fognak dönteni, hanem a szakmai zsűri. Ez formálisan igaz is, de a gyakorlatban már előre látszik, hogy mire számíthatunk. A kiadók az elmúlt három év könyvcímeivel pályázhatnak, ami egy több ezres listát eredményez. Ebből állítja össze az említett grémium az ezres listát. A tízfős testületbe négyet delegálnak az írószervezetek, abból egy fő a Magyar Írószövetség jelöltje, két hely jut Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének, a többiek pedig, tudtommal könyvtárosok. Azt elfogadom, hogy ez a lista nem lesz rossz. Ám, mikor a könyvtárak válogatnak belőle, akkor a fő szempontjuk nyilvánvalóan az lesz, hogy az olvasót valahogyan a könyvtárba becsalogassák, illetve ott tartsák. Így a minőségi magyar könyvkiadás keveset fog profitálni. A legtöbb könyvtár elsőként azokat a könyveket fogja kérni, amik népszerűek, s szerzőjüket ismerik a médiumokból. A könyvtáraknak igazolniuk kell, hogy dacára a kevesebb támogatásnak, az emberek mégis betérnek hozzájuk, ezt pedig a helyben olvasók és a kölcsönzések számával tudják megtenni. Ehhez minél több divatos könyv beszerzésére van szükségük. A kölcsönzési statisztikákból ki lehet venni, hogy elenyésző e téren a kortárs magyar írók száma, de a klasszikus hazai irodalom adatai és egyre rosszabbak.

– Tehát önök támadják a Márai-programot?

– Örülünk annak, hogy lesz ilyen program, annak viszont nem, hogy nem a könyvkiadói és az irodalmi szakma határozza meg azt, hogy mely könyvek jutnak el a könyvtárakba. Soros Györgyöt ritkán szoktam dicsérni, de még neki is jobb programja volt ezen a téren. Ő úgy finanszírozott, hogy ingyen adta oda a könyvtáraknak a példányokat, így a támogatott könyvek nem porosodtak a kiadók raktáraiban, s a nyilvános hozzáférés esélyét is megteremtették. Állítólag a program azért bukott meg, mert voltak olyan könyvek – még filozófiaiak is – amiket a könyvtárak visszaküldtek. Ez számomra valószerűtlen: létezik olyan könyvtáros, aki azt mondaná: ne küldjünk ingyen nekik kiváló könyveket? Szerintem a magyar könyvtárosok része a szakmáját és a magyar kultúrát szerető, elhivatott ember, nem feltételezem, hogy ne fogadnák szívesen rangos szerzők értékes irodalmi, tudományos könyveit. Az lenne tehát az üdvös, ha a könyvtár megkapná azokat a könyveket, melyeket a kuratórium kiválaszt, ebben az esetben lehet, hogy kevesebb olvasót tud a könyvtár becsalogatni, viszont az így bejutott könyvekkel két célt tudunk megvalósítani: egyrészt valóban a minőségi magyar könyvkiadás szolgálatába állítjuk a programot, s így méltó lesz Márai nevéhez, másrészt hosszú távra biztosítanánk azt, hogy a nemzet számára fontos kulturális termékek széles körben elérhetővé váljanak. Ez még akkor is fontos, ha kevesebbet kölcsönöznék őket. Ma a települések könyvtáraiban, csak a reklámozott magyar szerzők könyveit találjuk meg, ha kortárs irodalmat keresünk. Elég sok település könyvtárában megfordultam, s látom: elég nagy a hiány az elmúlt két évtized magyar könyvkiadását tekintve. Az olvasók verbuválása miatt a könyvtárosok várhatóan többségében olyan könyveket fognak kiválasztani az 1000-es listáról, melyeket egyébként a kiadók üzletileg is el tudnának adni. Így azoknál a kiadóknál fog koncentrálódni a pénz, amelyek egyébként is a piacot tekintve eladható, kapós könyveket hoznak létre.

– Olvasom: 13 minisztérium több mint 10 milliárd forint tartozást halmozott fel. A legtöbb hátraléka az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak van, 4 milliárd 321 millió kifizetetlen számlával. Ennek a kifizetése tehát a következő kormányra, kabinetre hárul?

–Meg is válaszolta a kérdést. A kormányzat és a minisztérium jogfolytonos. Emlékezzünk rá: Oszkó Péter azt mondta, hogy a hiánycélt nem tervezte alul a kormány az idei költségvetésben. Pedig látszik: azért tervezték alul a várható hiányt, hogy ezzel rögtön ellehetetlenítsék a következő kormány tevékenységét, pedig minden felelősen gondolkodó gazdasági szakember tudja, ez az költségvetés tarthatatlan lesz, módosításra szorul. A kormányzat a kötelezettségek eltolásával, a számlák ki nem fizetésével, a saját maguk által elfogadott költségvetési törvény be nem tartásával a következő kabinet működését nehezíti meg. Ráadásul olyan belső kötelezettségeket vállaltak fel, melyek elviszik a kormányváltás utáni időszakban befolyó állami bevételek jelentős részét is.

Medveczky Attila