vissza a főoldalra

 2010.04.16. 

A Magyar Fórum I. választási különszáma

Bevezetés

Minden idők legpiszkosabb, gátlástalan, hazug, erőszakos és természetesen csalásokkal tarkított választása következik. Az idegen, elsősorban izraeli érdekeket maradéktalanul kiszolgáló garnitúra lelepleződött. A nyolc éve uralmon lévő MSZP–SZDSZ kormányzás gyakorlatilag összeomlott. A liberál-bolsi vezetők fele kihallgatásokra jár, gyanúsított, vagy előzetesben várja sorsát és megpróbálja biztonságos helyre menekíteni összerablott vagyonát.

Tiszta választás esetén semmi esélye sincs a nemzeti-polgári oldal, a Fidesz és – becsületes szándékunk szerint – a MIÉP kétharmados győzelmét megakadályozni. Ezért folyamodik a piszkos trükkök eszközéhez, a csalásokhoz és a más pártok mögé bújás bevált bolsevista módszeréhez. A bolsevista felsőbb utasításra gátlás nélkül beépül, bázist épít ki, rákos burjánzást indít el és átveszi a hatalmat az eredetileg egészen más céllal és eszmékkel indult szervezetben.

Végszükségben felfedezik magukban a hazafit, a baloldalit, a nyugdíjasok istápolóját, a keresztényt és a magyart. Mindent, amit eddig üldöztek, most nagyon vállalnak. Néhány perc és kihirdetik, ők számolták fel a BKV- bűnözést. Méghozzá hősiesen és kommunistához méltóan: a saját kebelükben. Szinte minden bilincs-várományos MSZP vagy SZDSZ-tag. De ők mégis tiszták.

Sztalinnak, a véreskezű grúz hóhérnak, Ukrajna kiéheztetőjének, több millió orosz Gulagra hurcoltatójának, amikor a németek már Moszkva alatt álltak, hirtelen eszébe jutott, hogy ő orosz hazafi, és kibontotta a cárok kék és fehér zászlaját, és az orosz nép egy emberként tódult a frontra, és Amerika hatalmas anyagi segítségével és mérhetetlen saját véráldozattal kiverte a németeket az országból és a Reichstagra kitűzte a győzelmi lobogót. Hálából a gaz zsarnok több millió nyugatot megjárt katonát, német fogságba esett hadifoglyot, tisztet és közlegényt Szibériába küldött, évtizedekre. Mivel ezek mégiscsak belekóstoltak a nyugati életformába, megbízhatatlanokká váltak. Most valami hasonló sors vár azokra a szerencsétlen magyarokra, akik kiharcolják a Jobbiknak a választási sikert, akik felülnek a Jobbik-vezetők ádáz hazugságainak. Tegnap bakancsot vettek maguknak és menetoszlopokba szerveződtek, ma pedig kizárogatják őket a pártból és öreg komcsikat, rendőr- és katonatiszteket, kétes hírű üzletembereket raknak a helyükbe, mert már pozíciókért, dohányokért megy a harc. A fiúk látszólag a szegény falusi népet védték a terjedő cigánybűnözéssel szemben, valójában eszközökké váltak a felső tízezer, a bankároligarchia és az MSZP–SZDSZ hatalom kezében. Miközben elterjesztették Morvai Krisztina és Vona Gábor hősi, magyarvédő képét, a magyarellenes hatalom, zsidó megszállás bábjaivá lettek. Ugyanúgy csapják be őket, mint a lakótelepi prolikat, akik nélkülözve is az MSZP-re szavaztak, mert elhitték, hogy az majd visszahozza nekik a régi szép gulyáskommunista időket.

 PÁRTMUSTRA

Az elkövetkező választások előtt szükséges áttekinteni a választásokon induló pártokat, egymáshoz való viszonyukat, származásukat és céljaikat, mert a legnagyobb veszély ma, ami a választások eredményességét és a magyar kibontakozást fenyegeti – a tájékozatlanság. Sok-sok ember hagyományosan, úgyszólván családi megszokásból kötődik valamelyik párthoz, és nem tudja, mert nem is tudhatja, hiszen nem tájékoztatják felőle, hogy a kedvelt párt megváltozott. Esetleg éppen ellenkezőjét képviseli annak, amit a reá szavazó feltételez róla. Vajon hány meg hány ember nem tudja, hogy a Magyar Szocialista Párt a nemzetközi nagytőke kijáróinak és fizetett ügynökeinek pártja lett, és vezetői milliárdosok, akik kétes módon, éppen a kizsákmányolás lehetővé tételével szerezték milliárdjaikat? Sok ember pedig azért marad távol a választástól, mert úgy látja, nem képes eligazodni és nem is fárasztja magát. Ezzel azonban elveszti az erkölcsi jogát a számonkérésre, ha később úgy látja, hogy rosszul mennek a dolgok. Az önérzetes magyar állampolgár veszi magának a fáradságot, s ha keservesen is, eligazodik és választ magának álláspontot és részt vesz a döntésben.

 A FÉLREVEZETÉS MŰHELYEI

Itt kell felhívnunk a figyelmet egyes nagy médiumok, tévék és újságok, az egész bulvársajtó félrevezető szándékára. Ezek sztárkultusz teremtésével, élvezethajhászással, a figyelemnek a lényegtelen dolgokra terelésével akarják a választót távol tartani a döntésben való részvételtől. Mert a csak a fogyasztásra, az árukínálatra, a vacsoracsatákra figyelő ember politikai-közéleti közönyének a hátán tudják saját önző érdekeiket a legkönnyebben érvényesíteni. Tudnak uralkodni és kizsákmányolni, tudják busás jutalmakkal járó idegen-kiszolgálásukat teljesíteni.

Mindent az egyes ember, különösen a fiatalember énjének, egyéni érvényesülésének és élvezetszerzésének körülnyaldosására építenek. Azt üzenik: rajtad kívül, a te kényelmes, élvezetekkel teljes életeden kívül nincs semmi fontos az életben. Azért vegyél jó krémeket, csokikat, wellnessz-hétvégéket, mert megérdemled. S azért érdemled meg, mert megszülettél. Nem pedig azért, mert tettél valami magadhoz méltót.

Ezek lealjasítják az emberi lelket, a gondolkodást. Mire a bennük hívő fiatalember észrevette, elszállnak fölötte az évek és ott marad magára, egyedül. Szorongva és kiszolgáltatottan. De ezzel már nem törődnek. Törődjön vele az a közösség, amelyet elhagyott, amelyen keresztülnézett.

Pokoli üzlet ez.

 MSZP

Szemlénket az MSZP-vel kezdjük, amely 2002 óta, két cikluson keresztül kormányozta az országot. Valójában azonban nem kormányzott, hanem hazudozott és lopott, miként azt az őszödi beszédben is elismerte Gyurcsány Ferenc kormányfő. A kormány és kormányzó pártok által elkövetett lopások és rablások sokkal nagyobb arányúak voltak, mint amire most a BKV-botrányban fény derül. A lopás és rablás tulajdonképpen az egész ország módszeres kifosztását jelentette. A kormányszintű módszeres lopások egyelőre még fedve vannak. A kormány és a két kormányzópárt oly mértékben elmaffiásodott, s a harácsolásnak és rablásnak olyan technikáját fejlesztette ki, amely a magyar történelemben páratlan.

2002-ben, amikor ez a társulat Medgyessy- kormány néven színre lépett, tulajdonképpen a Kádár–Aczél-rendszer restaurálása volt a célja, mégpedig a Horn-korszak proli jellegével szemben inkább valami SZDSZ-es simulékonyságot szerettek volna a felmutatni. Medgyessy Péterben, noha az utolsó pártállami MSZMP-kormányoknak is tagja volt, mint bankár-szépfiúban SZDSZ-es vágyak éltek. Őt azonban hamar félretolták, mert rájöttek, hogy a maffiás szerzés-rablás erősebb eszközöket kíván. Kiderült, hogy nem a Kádár– Aczél-rendszerrel kell itt játszadozni, hanem egy sokkal céltudatosabb kizsákmányolást kell bevezetni. Gyurcsány beletekert a konvergencia programba. Sokkal gátlástalanabb hazudozásba kezdett, mint ahogy Medgyessynek egyáltalán kifért a száján. De pontosan tudta, hogy a rendszer előbb-utóbb összeomlik, tehát az országot gyorsítva kell kirabolni. Valószínűleg nem sejtette, hogy 2006-ban kap még négy évet a nemzetközi zsidó nagytőkétől. De a pénzügyeket, a médiát és választási csalásokat is kezében tartó háttérhatalom úgy irányította a dolgot, hogy kapjon még egy ciklust, ám ezalatt tarra kell vágni Magyarországot. Ettől megijedt és nemcsak elmondta, hanem ki is szivárogtatta az őszödi beszédét, és utána, október 23-án izraeli stílusú és irányítású rendőrterrort rendeltettek el vele, ami annyira jól sikerült, hogy majdnem két évre lekötötte a figyelmet. Közben csak melegfelvonulásokat és faluszéli cigánygyilkosságokat kellett rendezni, valamint meg kellett szervezni a Magyar Gárdát és a Jobbikot.  De ezt sem az MSZP mint párt csinálta, hanem ezt is a titkosszolgálatok szervezték, mint az utcai harcokat és a tévéostromot.

 EZ EGY ÚJ POLITIKAI PROGRAM. A NEMZET BALOLDALI ÁTKAROLÁSA – JOBBOLDALRÓL, SŐT SZÉLSŐJOBBRÓL. A JOBBIK VALÓJÁBAN AZ MSZP FIÓKSZERVEZETE.

Ilyet csak az tesz, aki a néppel mit sem törődik, az országgal nem tud mit kezdeni, de a hatalmat nagyon akarja. Gyurcsány Ferencben ezek a tulajdonságok megvannak. Egész garnitúrája csak egyéni haszonszerzéseivel, off- shore cégeivel, birtokszerzéseivel van elfoglalva. Az MSZP az utóbbi három évben megszűnt pártként működni, ma csak egy párt formájában működő maffiaszervezet. Van tagsága, választmánya, elnöksége, időnként belső választásokat tartanak benne, de az irányítása bűnszövetkezetszerű.

 Mindent a „keresztapák” döntenek el. A keresztapák és a titkosszolgálatok között szoros a kapcsolat, mondhatni családi. Ennek a maffiaszervezetnek volt az a feladata, hogy a magyar társadalmat eljuttassa a csőd széléig és az IMF hitelig, azaz a teljes kiszolgáltatottságig. Amikor ezt nyélbe ütötték, Gyurcsány átadta a miniszterelnökséget Bajnai Gordonnak, az üzlet- és maffiatársnak, aki ezt más, új maffiózókkal vállalta.

Arra nézve, hogy hogyan tudott választást nyerni két alkalommal is, de különösen 2006-ban ez a tőről metszett bolsevista párt, Orbán Viktornak van egy éles elméjű, szellemes és pontos levezetése. Szerinte az MSZP és az SZDSZ kormányai a kétsávos autópálya külső sávján előre, a belsőn meg szembe mentek a forgalommal. Már Horn idejében is a Bokros- csomaggal mindenünnen kivonták az állami gondoskodást, a pénzt, a belső sávban nem adtak sehová, ahová az államnak kötelessége lett volna adni, a külső sávban viszont növelték a járadékból élők létszámát. Fokozatosan kivonták a pénzt az egészségügyből, az oktatásból, az önkormányzatokból, a magyar vállalkozások támogatásából, de ugyanakkor nagymértékben növelték a járadékból élők, azaz az államra szorulók körét, létszámát. Így egyre több lett a nehezen élő ember, aki rá is szorult a kis járadékra és nem vette észre, menynyire kevés ez a járadék. Kicsi, de biztonságos. És a kormány adja. A párt. Ezzel növelték a saját szavazótáborukat. Nem csak a cigányokra kell ebben az esetben gondolni, akik a megszületett, de nevelésben nem részesített gyermekeikből tengődnek, hanem a mindenféle járadékot, rokkantnyugdíjat, egyebet kapó tömegekre is, mindenkire, aki nem dolgozik, mert sokszor nem is dolgozhat, de az állami segélyből valahogy megél, eltengődik.

Olyan ez mint a fagyhalál. A végtelen hómezőkön vánszorgó katonát is valami édes álom lepi el, amikor lerogy a hóbuckára, a napról napra tengődő embert is valami végtelen hála fogja el, amikor csenget a postás az aprócska nyugdíjjal, tudja, hogy nem lesz elég a következőig és az adósságokat is törleszteni kell, de mégis, mégis megjött. Itt van. A kormány megküldte.

Ez ördögi technika.

Az ember azt gondolná, hogy ezek dühösek a szegénységük miatt. De fordítva van: hálásak. És az MSZP-re szavaznak. Orbán Viktor szerint az MSZP abba bukott bele, hogy az erre az emésztőrendszerre – mert ez tulajdonképpen az, ember- és nemzetemésztés – költhető pénz elfogyott. A magyar államkötvényt 2008-ban már 12%-os kamatra se jegyezte le senki a világon. Ezt a rendszert és az államot már hitelből sem lehet fenntartani. Orbán feltárása egy a dolgokat mélyen meglátó és belülről is, azaz a miniszterelnöki székből is ismerő emberé. (A 2009 szeptemberében Kötcsén elmondott beszédének szerkesztett változata olvasható a „Nagyítás” című új hetilap 2010. február 17-i számában) Ha járadékosok nem kapják meg a mélyen a létminimum alatti élethez szükséges járadékot, káosz és anarchia törhet ki, etnikai villongásokra kerül sor, ez azonban a zsidó megszállást hátráltatta, sőt meg is állíthatta volna, ezért az IMF és az EU megmentette az országot a csődtől. Felállították a Bajnai-kormányt és kinevezték válságkormánynak és mindent megpróbáltak a világválságra kenni. Csakhogy a magyar válságnak jóformán semmi köze sincs a világválsághoz. Kizárólag az Orbán által leírt rendszerből következik.

1989-1990 és 2009-2010 párhuzama

A nyolcvanas évek végén megbukott egy világrend. Most megint megbukott egy rendszer, egy világrend. Akkor a szovjet szocializmusnak, vagy ahogy mondani szerették, a kommunizmus építésének világrendje bukott meg, most a liberális piacgazdaságé. Előbb a Szovjetunióé, most az USA-é. Ugyanúgy mint 1989-ben: kimerült. Most pedig a helyébe léptetett egész liberális piacgazdaság világrendje mondott csődöt. Ennek a világméretű bukásnak húsz évvel ezelőtt is a Közép-Európa és különösen Magyarország volt a magja, most is az. Itt került a csődhöz legközelebb a fent leírt hatalomgazdaság, olyannyira, hogy csak az IMF volt képes megmenteni. Az IMF tehát a csődtől megmentette a zsidó megszállás folytatása érdekében a rendszert, de a vezető pártjait már nem, azokkal leszámolt. A nemzetközi nagytőke most új irányítási, megszállási technikát keres Magyarországon. Tisztában van vele, hogy most új korszak, Fidesz-korszak következik, s látja, beépített emberei is jelzik, hogy a Fidesz és Orbán nemzeti érdekű politikát kíván folytatni, új irányt akar szabni a dolgoknak. Ezért arra törekszik, hogy ez az új irány minél korlátozottabban tudjon érvényesülni. Ne legyen az új kormány mögött kétharmados, alkotmányt is módosítani képes országgyűlési többség. A nép lehetőleg ne érezze meg a változásokat, legyen elégedetlen, követeljen lehetetlen, keresztülvihetetlen változásokat, legyenek etnikai villongások, legyen depresszió az országban. Az új kormány folytassa a Bajnai-kormány megszorító intézkedéseit, ne induljon meg a munka, és a létezés, a megélhetés maradjon nagyon nehéz.

Ennél többre pillanatnyilag nem futja, mert az egész világrend bukófélben van, az egész liberális hegemónia a végét járja. Orbán helyesen állapítja meg a már említett kötcsei előadásában, hogy Magyarországon jobboldali konjunktúra van. Ha a MIÉP-et nem falazták volna be tíz év óta az elhallgatás falába, nem szítottak volna belső válságokat benne és nem vették volna el a kedvét a vele való együttműködéstől az aktív korosztályoknak, akkor ma a radikális párt, a „se nem jobb se nem bal, keresztény és magyar” párt, a zsidó megszállás leleplezője volna az egyik legerősebb párt. De nem az.

 A JOBBIK

Most a Jobbik a jobbról való megkerülés, átkarolás, tisztán baloldali és nemzetközi zsidó érdekeket szolgáló áljobboldali szélhámosság, a Fidesz utáni legerősebb párt. És a nemzetköziségnek ebben a pártban van minden reménye. Ezzel kívánják megakadályozni a magyar kibontakozást, ezzel akarják a jobboldali konjunktúrát eredménytelenné silányítani.

Ez a nemzetközi zsidó előrelátás szinte biblikus teljesítménye. Azt mondták a kahal főrabbijai New Yorkban, Tel-Avivban és Budapesten: lopni fogunk, tönkretesszük az országot, a végletekig eladósítjuk az egész magyarságot és ezért szükségképpen feltör az elégedetlenég, megerősödnek a radikális pártok. Ez elkerülhetetlen. Ha a szilárd eszmei alapon álló, magyar és keresztény és a nemzetközi célokat, megszállás módszereit is látó és arra rámutató MIÉP erősödik meg ebben a helyzetben, az számunkra végzetes. Hozzunk létre tehát egy olyan radikális pártot, amelyet mi irányítunk, amely valójában a mi kezünkben van és nem is radikális, és a valódit pedig szigeteljük el. Ez kétségtelenül mély és bölcs előrelátásról tanúskodó politika, de velejéig magyarellenes.

Így született meg a Jobbik, átvéve és zanzásítva a MIÉP végiggondolt eszméit. A Jobbikban nincs egyetlen eredeti, saját gondolat, csak innen-onnan átvett töredékek. Minden, ami jól hangzik. Az, hogy az innen-onnan összeszedett jelszavak közt van-e összefüggés, magukat a vezetőket sem érdekli. Egyedül a cigánykérdés kezelését tünteti fel a sajtó saját ötletként. Ezt adják el úgy, mint a legnagyobb eredeti Jobbik találmányt, ami toborozza a szegény falusi népet, amelyik szenved a cigányok bűnözésétől, tolvajlásaitól és rablásaitól. De ez sem így van. A cigányellenesség és a szegény nép megvédése a cigányoktól – blöff. A Gárda és a Jobbik valójában soha senkit nem védett meg a cigánybűnözéstől, ezt csak a liberális, zsidó sajtó állította be így.

Ez valójában egy profi kampányműhelyben kidolgozott kampányfogás, amellyel csak az egész sajtó segítségével és állandó támadásokkal lehet szavazókat fogni. Az egész a holokausztipar szabályai szerint van megszerkesztve: azt állítják, hogy a cigányok félnek a menetelő Gárdáltól, mint ahogy a zsidók is félnek a Gárda öltözékétől és jelvényeitől, Árpádsávos zászlaitól. Még a Gárda nem is létezett, amikor már más egyenruhás, menetelő szervezeteket, Németországból idehozott neonáci szervezeteket betiltottak azért, mert a zsidóságban állítólag félelmet keltettek.

 A KÉT DOLOG UGYANARRA A SRÓFRA JÁR.

 Szabó Albert kopaszainak, nácijainak menetelését, randarírozásait is mint a zsidóságban félelmet keltő eseményt tüntették fel. Azt mondták, hogy a kormányzást, a bankokat, Surányi révén a Nemzeti Bankot, a titkoszolgálatokat, a kereskedelmet és nagy vagyonokat uraló zsidóság fél a vészkorszak visszatéréstől, ha ilyen meneteléseket lát. De Szabó Albert nácijait mindig a MIÉP-el kötötték össze és a MIÉP-et üldözték miatta. De csak a MIÉP perelte be Szabó Albertet és nyert is pert ellene, s csak a MIÉP bizonyította be, s írta meg a Magyar Fórumban izraeli gyökereit. Szabó Albert izraeli szervezésben dolgozott s így volt neonáci. Bácsffy Diána, egy másik műnáci édesapja a Nemzetbiztonsági Hivatal alkalmazottja volt, s a leánykája így volt újnáci költő. Ezt is Magyar Fórum írta meg. A magyar neonáci és nyilas szervezetek mögött mindig a zsidó titkosszolgálatok álltak, minden ilyen megmozdulás, botrány, verekedés a magyar jobboldal lejáratását célozta.

És még valamit. Izrael magyarországi behatolásának, helyfoglalásának, a zsidó megszállás tényeinek elfedését. Senki ne merjen tárgyilagosan, a magyar érdek védelmében hozzáérni ehhez a kérdéshez, mindenki fogja be a száját.

 Mert a megszállásnak rejtve kell maradnia. A privatizáció révén előbb meg kellett szerezni a magyar vagyonok nagy részét, alaposan be kellett épülni a hatalomba és minden ellenvéleményt, mint nacionalizmust és sovinizmust el kellett hallgatni.

A MIÉP nem azért lett antiszemitának nyilvánítva, mert zsigeri gyűlöletet táplál akárki iránt is, hanem azért, mert minden támadás és kirekesztés ellenére rámutatott a tényekre, a megszállásra.

Ezért a Jobbik eredetileg úgy alakult meg, hogy a zsidókérdést a történelmi kérdések kategóriájába utalta és mint ilyen még az akkori Fidesz egy részének rokonszenvét is elnyerte. Ezért a Magyar Gárdát a korábban szétvert náci szervezetek mintájára hozták létre, de sokkal csalafintábban. Nem náci, hanem hangsúlyozottan magyar jelvényekkel, magyaros tartással és nem a zsidóellensséget fogták rá, hanem a cigányellensséget.

 AZ ANTISZEMITIZMUS A NAGY BŰN, A CIGÁNYELLENESSÉG A BOCSÁNATOS BŰN.

 A cigányok tolvajlásait, nyílt rablásait minden nap tapasztalja a szegény falusi nép, a vidéken élők sokasága, míg ugyanezek a zsidó térfoglalásról, hatalomszerzésről alig hallanak. Reménytelenül messze van tőlük, fenn a fővárosban, és azt se tudják, hogy valójában ki a tulajdonos, aki megveszi tőlük potom pénzért a kis földecskéjüket. Ők a volt téeszelnököt szidják, aki nem zsidó. A Jobbiktól pedig remélnek valamit. Remélik a cigánybűnözés elleni védelmet. A sajtó pedig belemagyarázta a közvélménybe, hogy a Jobbik ezt meg is teszi. Aztán jöttek a cigányok. Őket a sajtó a már meggyúrt közvéleményen keresztül tanította meg félni a Jobbiktól és az ő Gárdájától. De a cigányok nem félnek igazán, sőt egyre bátrabbak és egyre követelőzőbbek. Sebaj, a sajtó megírja, hogy félnek. S a végén tényleg félni fognak. Mint a zsidók a nácizmus feltámadásától.

 Az ötlet bevált. Hónapokig másról sem lehetett hallani, mint a cigányok rettegéséről és hogy valóban rettegjenek is, elindították a faluszéli cigányok gyilkosságsorozatát és addig ostorozták a rendőrséget, míg kénytelen volt megtalálni az elkövetőket. Akik közül az egyik egy izraeli kibucban szocializálódott a cigányölésre. Vagyis az izraeli szál ugyanúgy felfejlett a dologban, mint Szabó Albert esetében.

Egy óriási csalássorozatnak, félrevezetésnek vagyunk tehát tanúi. Adva van egy párt egy betiltott, de áldozattá vált Gárdával, amelyet kétes képességű, semmihez nem értő fiatalemberek vezetnek, valamint egy jóbeszédű zsidó nő jelképez, Morvai Krisztina, Baló Györgynek a legsötétebb pártállami, cionista médiásnak a felesége. Ez a párt még soha semmit nem bizonyított. A szervezése is titkosszolgálati elemekkel történik. A felívelését annak köszönheti, hogy a sajtó dolgozik helyette. Mindig minden nap emlegetik és mindig mint radikális veszélyt, mint leküzdendő ellenfelet, amit nem lehet leküzdeni.

 A JOBBIK EGY SZALMAZSÁK, AMIT A SAJTÓ TÖM MEG SZALMÁVAL, TÖREKKEL, SZÁRAZGANÉVAL.

 Radikalizmusához természetesen szükséges néhány jobb eszme. Ezt a MIÉP-től orozza el. Csakhogy rendezni, sorbarakni, összeilleszteni már nem képes ezeket. Adva van egy feltörő párt, amelynek egyetlen szava, egyetlen mozdulata sem igaz, s amely nyolcvan képviselőjelöltjét csábította el a MIÉP-től. Erre azért van szüksége, hogy a tájékozatlan emberek azt higgyék, hogy a Jobbik a MIÉP folytatása. Hogy a MIÉP helyett van, mert az már megszűnt, megöregedett.

Egy kis kocsmai antiszemitizmus, természetesen meg van engedve a Jobbiknak. Mindegy, hogy hogyan, a lehető legtöbb szavazatot vegye el a Fidesztől és a MIÉP-től.

A Jobbik a Moszad magyarországi csodafegyvere.

 A HOLOKAUSZTIPAR TOVÁBBI PÁRTJAI MAGYARORSZÁGON

 Egészen más sors vár azonban azokra a szédelgőkre, akik Bokros Lajos egyszer már kimerítően megismert zsenialitását akarják újra magyarellenes erővé duzzasztani. Ezek nem becsapottak, mint a Jobbikban hívő tömegek, ezek közönséges árulók, hazaárulók, gazemberek. Velük szemben majd a büntetésnek is súlyosabbnak kell lennie. Mert ha mindennek ellenére mégiscsak sikerül a magyar talpraállás és elkezdődik az igazságtétel, akkor nemcsak a privatizáció haszonélvezőit, bűnöseit és az MSZP–SZDSZ-es állami gazemberség főfelelőseit kell felelősségre vonni, hanem a Jobbik kis mitugrászait is, meg a Dávid Ibolya-féle gazember MDF Bokros-imádóit, az MSZP szekerének tolóit is felelősségre kell vonni, mert legalább annyira bűnösök, mint a privatizátorok és a sajtógazemberek.

A két eredendően nemzetellenes táborral, az MDf és Jobbik vezérkarával a bukott zsidó liberál-bolsevizmusnak van célja. A rájuk eső szavazatokkal kell megmenteniök az idegen megszállást, a mértéktelen kamat-uzsorát. A fő cél: megakadályozni a józan, megfontolt kibontakozást, az új, a magyar érdeket szolgáló rendszer kialakulását. A nemzetet ehhez meg kell fosztani a józan ítélőképességtől, a mérlegelés képességétől, el kell vadítani és bakancsverő tömeggé kell tenni. Minden értéktiszteletet ki kell füstölni belőle. Végső cél a magyar élettér elfoglalása. A választás csak aktuális küzdőtér, de megkerülhetetlen.

Azt kell megértenie mindenkinek, hogy ezek a pártok valamennyien ugyanannak a központnak a pártjai, amely 1945-től kezdve a Baloldali Blokkot alkotta, a kopasz vezér, mindannyiunk bölcs apja, Rákosi Mátyás vezetésével. Kádárt még Titó, Hruscsov és Berija választotta ki, mert antisztalinista legendát lehetett fonni a feje köré, tekintettel arra, hogy ült Rákosi börtönében és az egyik későbbi tévésztár a szájába vizelt. Kádár, akármit mondott is hatalmon, kiirtotta maga körül a parasztbolsevikokat, a munkásokat, és Aczélt vette maga mellé, a liberális zsidót. Eredendően ő is ávós volt és az is maradt minden tál belapátolt paprikáskrumpli mellett is. A Kádár–Aczél-rendszer gyilkolt és konszolidált, és nemzetellenessége, népességfogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltás után idegen segítséggel a liberalizmus átmenthette magát, és ma is uralja majdnem a teljes pénzvilágot, a médiát és az oktatás-nevelést. Azt kellene világosan látnia mindenkinek, hogy akármit mond is Vona Gábor, Morvai Krisztina, Bokros Lajos, ők Kádár-szerű figurák, akiknek a feje köré börtön nélkül rajzolták fel a glóriát, de ők is az MSZP–SZDSZ, a zsidó világhatalom megbízását teljesítik. Mert a helyzet annyira megváltozott, hogy a magyarságot balról – ezután a nyolc év után – már nem lehet bekeríteni. A magyarságot már csak jobbról, a nyomasztó cigánykérdés felől lehet bekeríteni. Az egész hajszálpontosan az 56 utáni kádári képlet, hozzákeverve jó adag erős talmudizmus. Baló Györgyné Morvai Krisztina, Baló György és Pető Iván, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc egy alomba tartoznak.

A veszély nagy, mert ebbe a három pártba,  – Jobbik, MDF–SZDSZ, LMP – mint egyetlen közös gulyáskondérba mindent beleaprítottak, ami régebben MSZP-s, SZDSZ-es és MSZMP-sen felelőtlen és nagyszájú volt. Azt kell megérteni, hogy mivel az MSZP anynyira megbukott, hogy már feltölteni sem lehet, a menekülés számukra csak új alakzatok segítségével, új pártokkal lehetséges, amelyeknek nincs és nem is kell hosszabb távú fennmaradás, amelyet nem a múltbeli hitelesség és önazonosság támaszt alá, mivel csak erre az egy választásra kellenek: Megakadályozni a magyar győzelmet.

Ebben az első különszámunkban, amelyet továbbiak is fognak követni, a helyzet alakulása szerint igyekszünk pontos, indulatmentes képet adni a Baloldali Blokk pártjairól és közben a saját programunkról és a Fideszhez való viszonyunkról is. Nem kérünk mást, csak a közlendőink figyelmes elolvasását, egy kis elgondolkozást, mert ez mindanynyiunk kötelessége ezekben a sorsdöntő napokban. Senki ne járuljon fél-ismeretekkel, félretájékoztatottan, hiszékenyen és balek módra az urnák elé. Ennyit a haza elvárhat nehéz óráiban.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Baloldali Blokkhoz, mintegy a külső köréhez még más pártok és egyesületek is tartoznak, ezekkel azonban jelentéktelenségük vagy a róluk gyűjthető információ szűkös volta következtében most nem foglalkozunk. Ide tartozik a „Lehet más a politika” nevezetű, fiatalabb zsidógyerekekből álló párt, amelynek ezúttal csak anynyit üzenünk, minden harag nélkül, sőt majdnem barátságosan, éppen a nevére tekintettel, hogy „persze, gyerekek, lehet. Sőt, lesz is!”

Valamit magunkról is. A MIÉP indul a választásokon, mert ebből a sorsdöntő küzdelemből nem maradhat ki.

Csurka István

Csurka István: Az új proletárpárt

Minden nappal érezhetőbb, hogy a magyar társadalom felett az eddigieknél sokkal határozottabban átvette az irányítást az az izraeli-amerikai erő, amely mindenütt jelen van, Kínát kivéve, de ekkora befolyása sehol sincs. Ez a függőség azért is életveszélyes, mert a társadalom túlnyomó része előtt ismeretlen. Sokan el sem hiszik. Maga ez a hatalom gondoskodik arról, hogy rejtve maradjon. A kezében tartott úgyszólván egész magyarországi médiának éppen az az általa megszabott küldetése, hogy ezt a helyzetet eltakarja. Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erők, pártok, józanok és szélsőségesek küzdelmének tünteti fel. Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsőségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg és az ellenük való küzdelmet azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külső irányítottságot eltakarják. Számottevő szélsőség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné. Ezért aztán a magyarság zöme nem is látja ezt a helyzetet, sőt a médiumok által befolyásolt alig-alig gondolkodó réteg el sem hiszi, hogy itt ma már minden apró és nagy történés idegen érdeket szolgál, és a magyar szekér e nélkül a behatás nélkül egészen más irányba menne. Az uszított nép még mindig a kommunistákat szidja, holott már a kommunisták is csak kitartottjai ennek a zsidó központnak.

Ez az irányító erő itt bent működik az országban, részvénytársaságokban, igazgatóságokban, plázák vezetőségében, belügyben, hadseregben, kormányban és néha kampánystábként. Ha akar, a rendőrségbe bújtat kisebb-nagyobb egységeket és a rendőrséggel együtt veri a magyar tüntetőket, illetve ellenőrzi, hogy a magyar rendőrség teljesíti-e durvaságra és népszerűtlenné válásra vonatkozó utasításaikat. A titkosszolgálatok feletti uralom magától értetődik. A Moszad-központnak döntő a befolyása az államigazgatásban, a médiumokban és természetesen a pénzhatalomban. Ez minden bizonnyal a Moszad emberszállító és megszállásokat intéző csoportja, amely ha kell, egy nap alatt kitelepít ezreket Afrikából, kezelte és kezeli az Oroszországból történő kitelepítéseket és amelynek csak egyik részlege a választásokat szervező kampánystáb. Ez a kampánystáb Ron Werber vezetésével jó pénzért már működött itt, most valószínűleg más személyek vannak megbízva. A kampánystáb szerepe és fontossága megnőtt, mert az egész világon megnőtt a választások jelentősége a válság miatt. A válság közepette lezajló választásokon felütheti a fejét olyan párt, amely holokauszttagadásra vetemedik. A kampánystábnak ezt meg kell akadályoznia. A liberális piacgazdaság megbukott, ezt még el lehet viselni, de a holokausztra épült világrend Izrael és a zsidó világhatalom létalapja. Ezt évtizedek óta folyó szívós munkával, a fehér ember egész tudatának átalakításával hozták létre, ehhez körömszakadtig ragaszkodnak. Magyarországon pedig, Közép-Európa közepén pedig még annál is jobban, a végsőkig. Nem kerülhet hatalomra olyan erő, amely célba veszi ezt a leleplezést. Minthogy Dél-Amerikát már részben elvesztették e tekintetben, Kína és a Távol-Kelet pedig fütyül rájuk, minden figyelmüket Közép-Európára fordítják.

Mégis van kiút számunkra, mert eddig semmi ellenállást nem tanúsítottunk. Egyszer már adódott egy olyan helyzet Európában, illetve Eurázsiában, amikor sürgős szükség támadt erre a kampánystábra. Borisz Jelcinnel szemben a végtelen nyomor, pusztulás és kirablás miatt olyan erősek voltak a Zjuganov-féle orosz kommunisták, hogy félő volt, hogy kiszakítják Oroszországot az amerikai befolyás övezetéből. A kampánystáb néhány hónap alatt megfordította az eredményt, Jelcin maradt és csak utána jött Putyin, aki aztán egyensúlyt teremtett. A magas olajár miatt az orosz romlás megállt, a kiáltó népnyomor enyhült, de Oroszország benne maradt az amerikai-zsidó befolyási övezetben. Vagy legalább félig benne maradt. Putyin néhány zsidó olajmilliárdost száműzött, egyet- kettőt bebörtönzött, de ezt elnézik neki, mert szükség van rá. Zjuganov pedig eltűnt.

Tény az, hogy nem tudunk semmit ennek a központnak a módszereiről, technikájáról, csak a beavatkozásait érzékeljük. Szoros együttműködésben és nyilván átfedésben és összekapcsolódásban van ez a szerv az IMF-fel és a Világbankkal és a különböző zsidó érdekvédő szövetségekkel, magával a Zsidó Világkongresszussal.

Amikor a költségvetés első napi vitájában Kósa Lajos debreceni polgármester kijelentette, hogy ez a költségvetés az IMF költségvetése és magyar hangja Bajnai Gordon, teljesen igazat mondott, de arra még csak nem is utalt, hogy Bajnai Gordon ennek a központnak a kinevezettje, bábja, esetleg szigorúan titkos állományú tisztje. Ezt a mondatot, amely a lehető legsúlyosabb kijelentés egy független országban, a médiumok még így, csonkán is eleresztették a fülük mellett. Kósára pedig ráindították a szélsőséges csordát.

A költségvetési vita első napjának szenzációja Balóné Morvai Krisztina és Szegedi Csanád EU-képviselők parlamenti felszólalása lett. Holott ők egyelőre semmilyen párt révén nincsenek bent az Országgyűlésben. Igaz, a Házszabály megengedi, hogy az európai parlament tagja felszólalhasson az itthoniban is, de ehhez hozzá kell járulnia a Házbizottságnak. Most ez megtörtént. Bokros Lajos MDF-es képviselő is megkapta a lehetőséget, hogy a költségvetési vitában felszólaljon, de az ő felszólalása elsikkadt, pedig Bokros Lajos megnyilvánulása tulajdonképpen a legpikánsabb dolog lett volna, amit el lehet képzelni, hiszen az ő nevéhez fűződik egy hasonló, a magyar nemzetet zsugorító csomag, amelynek kiszámított következménye minden magyar érték, vagyontárgy, még elprivatizálható üzem, ingatlan, intézmény leértékelődése lett. Bokros is ugyanennek a már akkor is itt jelenlévő irányító központnak utasítására terjesztette be Bajnaiénál enyhébb csomagját. De ez most nem volt érdekes. A médiumokat, a tévéket már csak Morvai és Szegedi érdekelte. A Moszad irányító központ szemében és szándékaiban, terveiben már csak, vagy most csak az új proletárpárt, a csordaszellem győzelme a fontos.

Ebből a kis esetből is kitetszik, hogy mi a célja a Moszad magyarországi megszálló központjának. Nem az MSZP hatalomban tartása. Nem annak a pártnak a megerősítése, amely elvállalta, hogy idehívja, mint Kádár a szovjet csapatokat. Pontosan tudják, hogy az MSZP lejátszott, színházi nyelven szólva. Már tulajdonképpen nem is kell. Új proletárpárt kell, új elégedetlen ember kell, új gátlástalanság, új csordaszellem. Az SZDSZ-t sem akarják feltámasztani, éppen csak egy kis melegedőt akarnak összehozni nekik a „Lehet más a politiká”-ban. Most ennyi elég, mert a zsidóság és a zsidó uralom és megszállás érdekében most nem szürkeállományra és okostojásokra, hanem zűrzavarra és a zavarkeltésre alkalmas, éhes proletárokra van szükség. Egy új, ütőképes proletárpártra.

A központ szuverén úr, felette áll Bajnainak és Kókának. Ők alkalmazottak. A kivitelezésben segítenek és ezért megkapják busás jutalmukat. Ha azt mondják nekik, hogy vonuljatok ki, amikor az új proletárok felszólalnak, akkor kivonulnak, holott a Házbizottságban megszavazták a felszólalás engedélyezését.

A megszálláshoz zűrzavar kell, teljes bizonytalanság és mindenfajta kibontakozás megakadályozása. A két liberális és erősen zsidó vezetésű párt most másodrendű kérdés, nem akarják velük izgatni a közvéleményt. Az MSZP-t nem temetik el, de a sorsára hagyják, mint Gorbacsov hagyta a népi demokráciákat a nyolcvanas években. Nekik most csak a csordaszellem pártjára van szükségük a most uralkodó zűrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erős második legyen a választásokon és ne csak a Fidesz esetleges egyedüli kétharmados többségét, hanem esetleg más nemzeti pártokkal együtt elérhető kétharmados alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és végül magát az egyszerű, tisztességes kormányalakítást és kormányzást is. A Moszad, az IMF nem az MSZP uralmát akarja meghosszabbítani, fütyül az MSZP-re, hanem a magyar kiszolgáltatottságot. A megszállás zavartalanságához, olcsóságához önmaga tehetetlenségébe fojtott nép kell.

Miért kell erre a Moszadnak a Jobbik? Miért proletárpárt a Jobbik? Előbb erre a második kérdésre válaszolok. A proletárpárt jegyeit a minden ilyen alakulat kialakulásának idejében, a XIX. században, Marx és Engels korában és a XX. század elejének történelmében, a magyar proletárpártét pedig Károlyi, Kun Béla és társaik működése és pártalapításaik idejében kell keresnünk. A proletár és a proletárpárt a kapitalizmus terméke. A proletár és a proletárpárt nem a kapitalizmus ellen, mint szellemiség ellen lázad, hanem a széfet akarja proletár öklével vagy nagykalapáccsal betörni és a benne lévőt megszerezni. A tőke ellen sem lázad a proletár, hiszen ha nem volna tőkés, neki önállónak kellene lennie. A csordának csordás kell. A tőkés zsidók ezt mindenki előtt felismerték. Ők vezetik, találták ki a munkásosztály pártjait, az egyenlőség elvét pedig a francia forradalom. Az egyik tőkés a tőkés társaságot vezeti, a másik az ellene irányuló mozgalmat, pártot szervezi. Így a proletár beéri az igazságos osztozás elvéért való küzdelemmel, ami természetesen soha nem valósul meg. Bizonyítja ezt, hogy az a szocializmus, amelyet megteremtettek, ahol sikerült nekik, többnyire államkapitalizmus lett. Ezt az államot a proletárpárt a nagytőkés zsidó vezetőivel közösen birtokolja. A zsidók időnként és helyt-helyt megengednek nemzeti kommunizmusokat. Magyarországon egy percig sem volt ilyen. Ötvenhat után ezt Moszkva kockázatosnak tartotta. A helyzetet az MSZMP-be beépült volt ávós zsidók tudták legjobban kihasználni. Ők is féltek mindentől, ami nemzeti és ezért proletárként épültek be a kádárizmusba. Néhány volt proletár, vagy olyan zsidó, akinek sikerült elhitetnie és megvásárolnia proletár mivoltát, már akkor a hatalom közelébe kerülhetett, amikor néhány zsidó író még börtönben ült, s néhányat ki is végeztek. (Aczél György is elfogadott proletár volt, választáskor „munkás”-ként volt feltüntetve, az eredeti neve, az Appel soha, pedig az többet elárult volna igazi céljaiból.)

A régi proletárpártok vezetői, hangadói volt tőkések, nagytőkések leszármazottai voltak. Ez ma letagadhatatlan történelmi tény. Az új magyarországi proletárpárt is attól kezdve halad felfelé, mióta az előző proletár-zsidó hatalom egyik tőkés családja – (a média-tőkés is tőkés!) – az élére nem került.

A Jobbik a megváltozott helyzet teremtménye. Ma már nemcsak munkásosztály nincs és nagy, erős szakszervezet sincs, de gyárkapun belül szervezkedő proletár sincs, aki a bérrel elégedetlen és azért politizál, ma már csak szétszórt proletárszellem létezik, vak elégedetlenség, vak csordaszellem, lakótelep-dermedtség, amely mindent mástól vár és amelytől idegen a régi munkáserkölcs is. Ezért ma már a proletár szellemű emberek egyaránt szervezhetők városon, falun, hivatalban és utcán, de még a kuplerájban is. Ma már a proletár nem baloldali. Azt sem tudja mi az. Ma már az érvényesüléshez nem a proletár származást kell igazolni, hanem adott esetben a szélsőjobboldaliságot. Ifjú Hegedűs Loránt, a MIÉP volt képviselője, református lelkész proletár lett. Ami szerepként kezdődött, rákövült. Sok más emberre is. Baló Györgyné a maga nemében zseniális asszony, mert neki egy-két nyilvános „magunkfajtánk”-kal sikerült az új proletariátus vezérszellemévé válnia. A baloldali proletár tartalék kimerült, elég egy jókor mondott „magunkfajta.”

A Jobbik kezdetben a MIÉP-től elszipkázott elemekből állt össze és legfőbb ellensége is a MIÉP volt, amelytől minden eszméjét, jelszavát átvette, természetesen emésztetlenül és csak formálisan. A proletárnak, a csordaszellemű embernek csak indulata, haragja és végtelen önzése van, és legjobban azt gyűlöli, aki szellemileg felette áll, és akitől származik, aki végiggondolta azt, amit ő voltaképpen nem is ért. A proletár a gyűlölet embere, az egyenlőség bajnoka, nem az egyenlő teljesítmény jogán, hanem jakobinus-módra, és ha az egyenlőséget elérte, akkor ő azonnal egyenlőbb akar lenni.

A Jobbikot kezdetben a Fidesz is támogatta, mert olyan fiatalok pártját szerette volna maga mellett látni kívülről, jobbról, akiket nem tilt antiszemitizmusuk miatt a zsidó világhatalom. Csakhogy erre a fiatal társulatra felfigyelt közben az említett megszálló központ is és meglátta benne a fantáziát. Rendőrségi, titkosszolgálati támogatásokat a régi Jobbik is kapott, de mozgósításukra csak akkor került sor, amikor a szomszédos proletárpártban a Gyurcsány-féle proletár kísérlet megfeneklett. Az elliberálisodott szocialista pártban ez törvényszerű volt.

Gyurcsány Ferenc 2004-es hatalomátvétele tipikus proletárpuccs volt, elrendelt fejlemény. A volt sportminiszterből több ezer cigány pártba való beléptetésével, fejpénzekkel és az elnökség javaslata ellenére lett pártelnök és miniszterelnök. Gondos Moszad-kiválasztás után. Gyurcsány egyszerű KISZ-milliárdos volt,  azaz volt mit féltenie. Benősült Apró Antal zsidó, volt KGB-s, nyilván cionista családjába. Minden olyan összeköttetés, információ birtokába került, amit ez a család felhalmozott, sógora, ifjú Apró Antal magas állású nemzetbiztonsági tiszt. Neki magának még legendája sem volt, amikor megnyerte a pártban a választást. Mégis azonnal csend lett. A vetélytárs, Kiss Péter is azonnal beállt a sorba, pedig előzően, mint a baloldal vezetője ő látszott a legproletárabbnak. Az irányítók másképp gondolták, a párt elkussolt. Gyurcsány legfőbb támogatója, a fejpénzek kifizetője Leisztinger Tamás nevű milliárdos vállalkozó volt.

A Jobbikban a dolgok, kicsiben, teljesen hasonlóan történnek. Baló Györgyné 2006. október huszonharmadikán ott áll az utca forgatagában a Lauder Javnéban taníttatott gyermekeivel, látja, hogy verik a magyarokat a rendőrök, köztük izraeliek is és feltámad benne a jogvédő és a magyar. Hirtelen megtelik vele a képernyő és ünneplik mint hős asszonyt. Lukács György részesülhetett ilyen őszinte ovációban, amikor gazdag zsidó bankárcsalád polgári széptannal foglalkozó írójaként és Balázs Béla barátjaként beállt a kommunisták közé, komisszár lett és a Tiszánál, a román támadáskor megtizedeltette a megszökött vöröskatonákat – a proletárság nevében. Kis buta bakancsosokat.

A Jobbik vezetősége időközben átalakul, a régieket menesztik és híre jön, hogy a legfőbb anyagi támogató Leisztinger Tamás.

2009-re virradóra az MSZP-ben a proletár kísérletek rendre megbuknak, mert összeegyeztethetetlenek a Világbank az IMF és a zsidó megszállás népnyúzó, zsugorító, mindent elvonó, népirtó intézkedésével. Ez pedig azt jelenti, és ez a Moszad irányítótorony előtt már sokkal korábban nyilvánvalóvá is válhatott, hogy ezután egy ideig csak jobbról lehet proletárokat színre hozni, röptetni.

Igen ám, de proletárt toborozni, megszervezni – és most nem személyes proletár mivoltot, hanem szellemiséget értünk a proletárságban – csak valami ellen, valamilyen erő megnyilvánulás, valamilyen verekedés közegében lehet. A proletár soha sincs önmaga, csak valami ellen, valamilyen rá irányuló megvetés, ellenőrzés ellenében tud létrejönni és gyűlölni. Alacsonyrendűségét vagy valamilyen kiválósággal szemben, vagy valamilyen eltaposhatóság ellenében kell kiegyenlítenie. A hatalom tehát a proletárpárt megszervezése érdekében hozta létre a Jobbik mellett a gárdát. Létrehoztak a teljes nyilvánosság előtt egy, a proletár szellem számára vonzó igazságosztó alakulatot, s nyomban azt is állították, hogy ettől félnek a zsidók és a liberálisok, mert ez majdnem olyan fegyelmező erővel és képességgel fog rendelkezni, mint annak idején a csendőrség. Valljuk be, ez csiszolt talmudista okossággal kigondolt eljárás volt. A gárda beöltözött és elkezdett menetelni. Mást nem is kellett csinálnia.

A gárda természetesen sokféle emberből áll. Nyilván vannak sokan, akik becsületesen a magyarságukat és változtatási óhajtásukat viszik bele a menetelésekbe, lévén tisztességes magyar emberek. A Pártról ez már nem mondható el.

A médiumok, a rádiók és a tévék elkezdték kicsit leszélsőségesezve, ellenségként népszerűsíteni a gárdát, de tulajdonképpen a Jobbikot.  A kiagyalók és a létrehozók pontosan tudják, hogy ma a bukott rendszer kritikája, népnyúzó, mindent elvonó liberális rendszer félelme, feljelentése a legjobb ajánlólevél a  hőssé magasztosulásra áhítozó fiatal szellem előtt. Nem kell tehát fukarkodni a gárda és a Jobbik rossz voltának emlegetésével, ez csak növeli a népszerűségét. A fontos az, hogy minden nap beszéljenek a Jobbikról.  Balóné Morvai Krisztina pedig minden alkalommal tárja ki a szívét, a „magunkfajtáét”.

Ha megnézzük, hogy mely lapok, rádiók, tévék álltak csatasorba a Jobbikért, elámulunk. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a HVG, az Echo tévé, a kereskedelmi csatornák, a közszolgálati tévé, rádió. Mindenki. Az egész Jobbik-röptetés, felemelés annyira pontosan ki van dolgozva, mint egy Boeing felszállása. A Jobbik két év óta minden nap szerepel a hírekben, mindig a baloldal és a liberálisok – zsidók és a cigányok – rettegett hősi ellenségeként és mindig emelkedő pártként. Ez kétfajta embert vonz belé. A sikerre vágyó szélhámosokat és a hiszékeny, kevés szóból értő, mert kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletárokat. Akik úgy gondolják, hogy majd a másik Jobbik-proletár betöri az öklével a páncélszekrényt, amikor ők is jelen lesznek. Hogy kettejük közül melyik lesz a belügyminiszter, azt még nem tudják, valamint azt sem, hogy nem esnek-e egymásnak, meglátván, hogy üres a mackó.

A kérdések önként adódnak: ki és mi vezette rá az egész médiát, hogy állandó szerepeltetéssel égbe emelje a Jobbikot, ki takarította el az útjából még az SZDSZ-t is, hogy kellő mennyiségű zsidó érezze magát jobbikosnak, mert ők már megkapták titkos csatornákon az átállási javaslatokat, hiszen ez a gettóban is így volt mindig.

Az EU-választás mindjárt a Moszad-központ váratlan sikerét hozta – mármint a magyar közönség számára. A közvélemény csak egy vagy két bejutójukkal számolt, de az irányítótorony tudta, hogy hármat kell belöknie és meg is tette. Vona Gábor erre azt mondta, hogy csodálatos pártigazgatójuk van Szabó Gábor személyében és ettől kezdve a dolognak tulajdonképpen kabarévá kellett volna válnia, de a média gondoskodott róla, hogy ne váljon  azzá: a politológusok elkezdték elemezni az eredményt és kiderítették, hogy zseniális volt felismerése a Jobbiknak, amikor rárajtolt a cigánybűnözésre és megszerezte a szabolcsi szegény nép támogatását.

A történetnek minden eleme hazugság és félre is van magyarázva. Mert valaki irányítja.  A politológusok ma már csak három pártot tartanak számon. A közvélemény-kutatók úgyszintén. Tény, hogyha a médiumok nem sugároztak volna minden nap önbeteljesítő Jobbik-híreket, emelkedő Jobbik-jövőt, ez a párt az összes bakancsverésével ott volna, ahol a többi. Ha pedig úgy elhallgatnák, mint a MIÉP-et, nem is létezne. Ha a közvélemény- kutatók szívós hazudozással nem terjesztik el a Jobbik emelkedését, senki nem tudna róla semmit. Ma már persze más a helyzet. Ma már a Jobbik valóban növekszik, a mostani mérések közelítenek a valósághoz.

S ugyanakkor ki állít le minden ésszerű, alapos Jobbik-elemzést? A bíróság betiltja a gárdát, de a társadalom minden érdemi védekezése lehetetlenné van téve. Mert egy párt ellen, vagy egy párt mezébe bújt nemzetellenes akció ellen csak úgy tud a nemzet védekezni, ha megismeri, ha átlátja. De az átlátást megakadályozzák. Az MSZP-t, az SZDSZ-t, a BKV-t ma már le lehet leplezni, de a Jobbikot nem. Ezzel csak mi kísérletezünk, az elhallgatottak. Kinek áll ez érdekében? Hogyan lehet, hogy maga a jelenség, a társadalom furcsa változása, a tündöklés oka nem érdekel egyetlen tudóst, szociológust sem, s a sok képzett ember csak a felszínt kapirgálja és az okokra nem kérdez rá?

Már nemcsak a baloldali volt proletár és csorda szelleműek, hanem magasabban kvalifikált értelmiségiek is besorakoznak  a Jobbikba és azokra neheztelnek, akik leleplezik a Jobbikot. Miért nem fogunk össze velük, kérdezik tőlünk. Az egész társadalom egy folyamatos és hullámzó, hol alábbhagyó, hol felgerjedő Jobbik-agymosásnak van alávetve, miközben a Fideszt és a Fidesz egész táborát elfoglalja a már leírt MSZP elleni küzdelem és a választások megnyerésének gondja és várható öröme. Csakhogy a Jobbik a választások utánra kell, a proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik meg. Előbb nemzetellenes aknamunka, aztán hősi antifasiszta harc.  Ságvári Endre és Sallai meg Fürst.

Ma a Jobbik egész proletár bázisában, gondolván, hogy a MIÉP-et már megették, mély, vak, sűrű Fidesz-ellenesség és Fidesz-gyűlölet dívik. Merthogy a széf 2010-ben a Fideszhez kerül – gondolják ők.

A Jobbik képlékeny és nincs értelmisége, nincs sem közigazgatásban, sem államvezetésben, sem parlamentben alkalmazható szakembergárdája, nincsenek a vezetői között olyanok, akik valahol, valamiben elértek valamit, akik valamilyen munkát végeztek, valamit megtanultak. Morvai Krisztina a legtanultabb és a legtehetségesebb köztük. Vona Gábor a történelemtanári végzettségével a Multialarm üzletkötője, s nyilván nem abból él, hogy üzleteket köt a cég számára, hanem mint fizetett forradalmárt ez a cég fizeti és teszi lehetővé számára a politikai munkát, amelyet százszázalékosan a titkosszolgálat és azon keresztül a Moszad irányít. Ezért aztán a Jobbik most gőzerővel értelmiséget verbuvál. A Jobbik médiasikerét nem az elhallgatott, sőt elfalazott és ezzel nem létezővé tett MIÉP média-sorsával kell összevetni, hanem önmagában kell nézi. Miért van egy törpepártnak, egy tulajdonképpen semmi önálló eszmét nem képviselő ifjúsági egyesületnek ekkora médiatámogatása? Ezt ő maga vívja ki? Nem, ezt adják neki, mert céljuk van vele. És ezzel elérkeztünk a korábban feltett két kérdés közül az első és a lényegesebb megválaszolásához.  Mire és miért kell a Jobbik, az új proletárpárt?

Talán bizony a Moszad szereti őket és jót akar nekik? Ez képtelenség. Az irányítótorony, amelynek tetején ott díszlik a hatágú csillag, benne most már nem Surányi, hanem Krisztina képével még az MSZP-t sem szereti. A proletárpárt neki arra kell, hogy megakadályozza vele a magyar kibontakozást.

A kibontakozás megakadályozásához mindig valamilyen proletárpártra van szükség. Ha a baloldali proletárpárt ma lehetetlen, csinálnak jobboldalit. Ha nemzetközi proletár- internacionálé nem lehetséges, barkácsolnak nemzetit, magyart, majdnem ősmagyart. Erre kellenek a MIÉP-től átvett gondolatok. Meg minden máshonnan való szerzés. Erre kellenek az elcsábított káderek és erre kell mindenekelőtt a sikerszag. A Jobbik a média jóvoltából ma mindig sikerszagú. Úgyszólván az egész politológusegyüttes ezt a sikert zsolozsmázza, ahelyett, hogy elemezne. Nemcsak a megvett emberek, hanem a belátóbbak és a tárgyilagosságra törekvők is, mert a sikert ma már mítosszá tették. A Jobbik sikere tagadhatatlan, mint a holokausztmítoszé volt. Az sem baj, ha a Jobbik-proletár ezenközben sűrűn zsidózik. Neki szabad – a cél érdekében.

Mi a terv, mit kell tenniök? Most betölteni a helyet, minél nagyobbá válni, minden mást kiirtani, ami nem proletár és nem Jobbik. Alaposan felszítani a MIÉP- és főleg Fidesz-ellenességet. Már a választások előtt megteremteni a Fidesz- gyűlöletet. Ha így elég nagyra felfúvódik a proletárpárt, akkor meg tudja akadályozni a kétharmados nemzeti többséget, illetve el tudja érni, hogy az csak vele lehessen meg.

A proletárpárt igazi munkája csak a választások után kezdődik. Ha Orbán nyer, és nem veszi be őket a koalícióba, akkor feljogosítva érzik magukat, hogy minden proletár szenvedélyükkel ellene forduljanak. Ehhez az a sajtó, amely most felfuttatja őket, megadja a teljes támogatását. Ezért ez a sajtó most látszólag a Fidesz felé fordul, megszünteti a Nap-keltét, de nem leplezi le a Jobbikot és nem ad teret az igazi nemzeti gondolatnak. Most csak azt üzeni, hogy szívesen szolgálja majd a Fideszt is, ha nyer, hogy aztán teljes erkölcsi felháborodásával ellene fordulhasson, ha egy perc alatt nem teremt jobb életet és nem teljesíti a Jobbik hatalmi igényeit. A Jobbik azonnali igazságtételt fog követelni, benne Fidesz-akasztásokat is. A betiltott gárda menetelni fog, s ha a Fidesz érvényben tartja a Gyurcsány-bíróság ítéletét  – ők mondják majd így –, akkor megnézheti magát. Minden kifogás tárgyává lesz téve. A Jobbik mindenbe beleköt és ez a belekötés, minél nagyobbra sikerül felfejleszteni, annál hatásosabb lesz. A társadalom rövid úton felheccelhető a választáson győztesek ellen. A kereszténydemokratákat az oroszlánok közé vetik.

A proletárpárt célja hathatósan közreműködni a nemzeti kibontakozás, a magyar megmaradás megakadályozásában. Nem az a cél, hogy a Jobbikot hatalomba segítsék, különösen nem az, hogy az MSZP hatalmát meghoszszabbítsák, hanem az, hogy a kibontakozást megakadályozzák. Ne legyen rend. Folytatódjék a cigánybűnözés. Az ország maradjon a szégyenpadon, a teljes kiszolgáltatottságban. Ezt a szándékot a mai Jobbik és a Gárda nagyobb része nem ismeri. A történelem egyetlen proletárpártjának tagsága, tömegei sem ismerték fel, mire használják őket vezetőik. A csorda sem tudja, mért megy arra, amerre megy. A nyáj a kolomp után ballag. Ez azonban nem menti fel az egyént, ha beállt a csordába. Egyszer majd felelni kell érte, ha ugyan lesz még magyarság, amely felelősségre vonjon.

Az irányítótoronynak vannak természetesen a Jobbiktól független, fontos, az egész országra szóló tevékenységei is. Ezek az áthúzódó ügyek, amelyre a kibontakozás megakadályozásának idején számítani lehet. A legfontosabb a nyomor és a kiszolgáltatottság. A felperzselt föld taktikája. Ha tavaszig mindent sikerül felégetni és pénz semmire nincs, az összeomlás, vagy fennmaradás ugyanúgy az IMF kezében marad, mint most. Ha esetleg az összeomlás bekövetkezik, a proletárpárt azonnal barikádokat épít. És ezek a barikádok figyelmeztetik a bűnös magyar népet és vezető pártját a zsidók és a holokauszt iránti kötelességére és a politikai korrektségre. Ha bekövetkezik az összeomlás, minden elszámolás lehetetlen. Az off-shore cégeket sem kéri számon senki. De nem hozzák vissza azonnal az MSZP-t, hanem a betelepítést fogják felgyorsítani. Csak vergődjék a magyarság a maga teremette káoszban, nyomorban és élvezze a saját hatalmát. Proletárkorszak következik, több mint 133 napos.

Erre kell a proletárpárt.

Akik az ügyét intézik, profik. Tudják, hogy ma csak az létezik, ami a képernyőn és a rádióban megjelenik és amit az újságok alátámasztanak. Ilyen világban élünk. A képernyőirányítású társadalom Amerikából költözött át Európába, s Magyarországon a legelöregedettebb, legmegálltabb, béna térben érte el a legnagyobb hatását. Ahol nincs munka, nincs mozgás, nincs semmi saját történés, ott a képernyő a teljes valóság, beszívódik a zsigerekbe. Valljuk be, ez mesteri. Egy kis csoport, egy titkos erőközpont úgy táncoltatja a magyar társadalmat, ahogy akarja, úgy kanyarít le egy-egy karéjt a magyar kenyérből, ahogy akarja, pontosan úgy tolja fel a választások legalább második polcára a Jobbikot, ahogy neki tetszik, mert előzetesen megbénította az egész államszervezetet, a pártokat és a sajtójukat is.

A mérget nem most adták be, hanem már a rendszerváltáskor, azóta legfeljebb csak az adagokat növelik. Az állam csak olyan intézkedéseket foganatosít a Gárda és a Jobbik ellen, amely annak előnyére válik, az ellenérdekű pártok, köztük a Fidesz is a saját sajtójával, vagy a saját állítólagos sajtójával hallgat, félrenéz és csak és kizárólag az MSZP ellen küzd a választások megnyeréséért, holott már régen a Jobbik ellen kellene küzdenie, mert az jelenti ránézve a főveszélyt. Csak a MIÉP és a Magyar Fórum emeli fel a szavát, de évtizedes elhallgattatástól meggyengülve hangja nem jut el oda, ahová kellene.

Mindez nem pusztán azért van így, mert a Jobbik élén egy zsidó asszony áll, Baló György hites felesége, akinek első házasságából származó gyermeke is a Lauder Javnéba jár, hanem azért, mert a betelepítést intéző Moszad-ügyintézőknek ez a kidolgozott tervük és kapnak hozzá elég magyar proletárt és elég sikerszagba szédült embert és még elég sok becsületes értelmiségit is, akik segítségükre vannak, nem hallják meg a figyelmeztetést és felhasználhatók a magyarság ellen. Balóné Morvai Krisztina pedig most került a helyére. A proletárpártok élén többször álltak ilyen furcsa asszonyok. Morvai még nem akkora név a proletártörténelemben, mint Rosa Luxemburg, de kétségtelenül szebb, mint Golda Meir.

A Fidesz hallgatása érthetetlen. A Fidesz úgy tesz, mintha nem látná, mekkora veszély fenyegeti nemcsak a választási győzelmét, hanem a magyarságot. Hiszen mi lesz itt, ha most nem lesz kibontakozás és rendszerváltás? Magyar megszűnés. Románia felől már szaporodó román betelepülés, Szlovákia felől szlovák betelepülés és folyamatos zsidó megérkezés a magyar hatalomba. Felgyorsul a magyar élet elfoglalása.

Igen, a soron lévő feladat a választások megnyerése, de az alapfeladat a magyar sors megváltoztatása, a magyar megmaradás. Egy új rend, magyar rend. A törvényes, alkotmányos, békés változáshoz kétharmados országgyűlési többség kell és akarat. Olyan többség, amely élni is akar ezzel a többséggel. A Jobbik ennek útjában áll. Ezt minden teketória nélkül tudomásul kell venni és minden cselekvést ehhez kell szabni. Ez nem olyan választás lesz, mint amilyenek az eddigiek voltak, hanem a kívülről irányítottság következében sokkal veszélyesebb és bizonytalanabb kimenetű. Már most fel kell készülni mindenre, elsősorban az ellenség terveinek leleplezésével. A háború sohasem a hadüzenettel kezdődik, hanem a fegyverkezéssel. A magyarság most nem fegyverkezik a választásokra, csak vár és nézi a szeme előtt ellene folyó műsort.

A megszálló hatalom eszköztárába azonban az altatás is beletartozik, nem csupán a kényszerítés. Az MSZP szétesett, végét járja, az SZDSZ nem fog feltámadni a választásokig, utódpártocskái sem fogják az eredményt megváltoztatni, a Fidesz kellő arányú győzelmét csak a Jobbik akadályozhatja meg. A Jobbik-veszély lekicsinylése: altatás. A Fidesz jelenlegi fő ellenfele a Jobbik. A csorda gyűlöli őket, a csorda gyűlöletét minden oldalról szítják és a szavazatrablás hangneme a Fidesz-ellenesség. A szegény faluvégi szavazótábor, meg a lakótelepi munkanélküli is vevő erre a „zsidesz” hangvételre. A fél-értelmiségit, sikerhajhászt pedig, aki pozícióra számít a Jobbik révén, s aki most kushad a zsidó hatalom előtt és kiszolgálja, olcsón meg lehet kapni acsarkodásra. Sok jóeszű, tehetséges MIÉP-est elcsábítottak már, de egyelőre nem lett belőlük semmi. Egyre éhesebbek tehát. A csorda minden eleme összegyűlt már, csak vonulni kell a kitaposott járásokon és ordítani.

Minél nagyobb a Jobbik, annál megszállhatóbb. Jelenleg a vezetésben Balóné Morvai Krisztinát leszámítva nincs olyan ember, aki értene valamihez, aki egyszer is elolvasta volna az alkotmányt – nem beszélve az „Elveszett alkotmány”-ról, Arany János remekéről. A Jobbik veszélytelen, mert nincs benne államvezetésre alkalmas ember. Meg kell nyeretni vele a választást, aztán – vagy közben – meg kell szállni. Maga a mostani vezetőség fogja behívni a vezetőkádereket. Az összes Baló-rokon, az összes Rothschildos nő, az egész Lauder Javne készenlétben áll, csak egy szép talmudista indoklás kell és két politológus, és megindulhat a zsidó káderáramlás a proletár-pártba és az újra betölthető helyekre. MSZP? Ki emlékszik rá? Miért nem köt koalíciót a Fidesz a Jobbikkal, teszik majd fel a kérdést? Talán bizony antiszemita a Fidesz, sok neki a zsidó a Jobbikban? Minden lehetséges, ha átszakadt a gát.

Így jutunk el a vacsoracsaták országába. Az is vacsoracsatázni fog, aki nem is ebédelt és nem is reggelizett. Semmi sem lesz a miénk, és a Fidesz még a futamideje előtt elsöprően megbukik, s a támadt zűrzavarban semmi sem állja útját a zsidó betelepedésnek, amelyet már a proletárpárt vezényel. A lakóparkok készen vannak, néhány kaszinót még fel kell építeni, a rendőrséget lerogyasztani, az Inkalt és a többit fel kell növeszteni. A honvédséget meg kell szüntetni. Magyar-Zsidó-Néger-Cigány Vacsoracsata Köztársaság, de az etnikumok sorrendje tetszés szerint változtatható. Magam vén fejjel semmit sem kívánok jobban, minthogy most ne legyen igazam.

Gyurcsány-emberek és SZDSZ-esek

A Jobbik képviselőjelöltje, a hitgyülis Hegedűs Tamás a 90-es években mániákus SZDSZ-es volt, 1993-tól a párt pécsi ügyvivőjeként, 1994-ben kampányfőnökeként tevékenykedett. Ekkor csatlakozott a pécsi Hit Gyülekezetéhez. Onnan is nősült. A Hit Gyülekezetéből református lett. Hegedűs tavaly november végéig a KPMG nevű multinacionális gazdasági tanácsadó cég vezető tanácsadója volt, amely kifejezetten tiltotta a dolgozóknak a politikai szerepvállalást, kivételt a Jobbik élvezett. Így harcol tehát a Jobbik a multik ellen, és fordítva. 1996-ban Szabó Iván rajongója, az MDNP elnökégének tagja és főszervezője lett. Innen küldték még egyéb helyekre is, 2003-ban a jobbik szervezésével bízták meg, s most Zazrivecz-Vona tanácsadója. Németh Sándor embere mellett Gyurcsány embere is fő szerepet játszik a Jobbikban, Lenhardt Balázs. Ő a Gyurcsány-kormány minisztériumi tanácsosa volt 2006-ig. Pörzse Sándor pedig Baló György legfontosabb munkatársa a Tv3-ban. Gyurcsány rendőrségében aktívan dolgozókról, azokról, akik valójában a Jobbikot vezetik, legközelebb számolunk be. Róluk legalább tudjuk, honnan jöttek, de hogy Zazrivecz honnan jött…?

Gazdasági elemzők szerint a Jobbik már most elköltötte azt a pénzt, amit a pártok törvényesen elkölthetnek (386 millió Ft.) a kampányra. Kérdés: honnan van ez a pénz? Vakulj magyar!

Játszunk el a gondolattal, mit is tenne ilyen esetben az általuk propagált csendőrség. Az egyik csendőr lekapná a válláról a puskát, és akkorát csapna Zazrivecz lábfejére, hogy az földre esne és jajgatna. Kérdezné tőle: na, honnan szereztétek a pénzt? A válasz csak makogás lenne, s erre újra kapna a rovott múltú. Megvárnák a csendőrök, hogy feléledjen, és újra megkérdeznék: van-e információja? Ők bizonnyal ki tudnák szedni Zazriveczből az igazat. Tán mégis jó lenne, ha visszaállítanák a csendőrséget?

 Átöltözöttek klubja

Mint az Atakában a bolgár rendvédelmi erők veteránjainak gyűjtőhelyén, ugyanúgy a Jobbikban is gyülekeznek a korábbi rendőr és honvéd főtisztek. Vélhetően az ő érdekükben is született a Jobbik október 24-i kongresszusán az az alapszabály-módosítás, mely szerint az MSZMP tagjai politizálhatnak a pártban, mint a Gyurcsány rendőrségében szolgáló Osvát László nyugállományú rendőr ezredes, a terrorelhárító szolgálat egykori parancsnoka. A csendőrség felelőse(!) is az MSZMP tagja volt. Hasonló cipőben jár Tián József egykori honvéd ezredes, a Csapatok Érdekvédelmi Szövetsége elnevezésű katona-szakszervezet elnöke. A Jobbik honvédelmi kabinetjének egyik irányítója is tagja volt a kommunista pártnak, ettől függetlenül Tián József felkérésre vállalná a parlamenti képviselőséget, és szívesen közreműködne a honvédség újjáépítésében.(?)

Egykori főtisztek, vérkommunisták, volt ávósok is jobbikos karriert fontolgatnak. Akad még rendészeti erős ember a párt holdudvarában: így például a rendőrségtől alezredesként leszerelt Papp László, a Jobbik nemzetbiztonsági kabinetjének tagja és a csendőrség újjáélesztése ügyében aktív Molnár József, nyugalmazott határőr alezredes. A Jobbik elszámoltatásról, felelősségrevonásról, a régi pártállami emberek félretételéről hazudozik, majd ha bekerül a parlamentbe, miközben velük van megtömve az egész párt. A Jobbik oroszbarátságában is hasonlít a szlovák a szerb és a bolgár szélsőjobboldalinak eladott formációkhoz. A Bolgár Gárda vezetőjének műsora van egy  kábeltévén. Ennek tulajdonosa közel áll a szocialistákhoz, a diktatúra idején az állambiztonság ügynöke volt. Baló György Morvai Krisztina férjének műsora van a magyar televízióban. Baló nyugati tudósító volt, Aczél Endre bevallotta, hogy a kommunista titkosszolgálatnak rendszeresen írt jelentéseket, s hihetetlennek  tartja, hogy bárki hasonló beosztásban ez alól mentesülhetett volna. Ezek a hirtelen megerősödött szélsőségesen cigányellenes formációk moszkvai pénzkapcsolatai nyílt titoknak számítanak Európában. Bizonyítékkal nehéz szolgálni pl. a bolgár ügyben, de  az orosz nagyhatalmi érdekek támogatása viszont tény.

 Többen vagyunk, mint gondolnánk

Ezzel a mondattal lelkesítette a még szabadlábon lévő Mesterházy kampánygyűlésén az MSZP-seket. Tudjuk. És látjuk, hogy remekül működnek együtt. Tehát: egyszer van egy garnitúrájuk MSZP néven. Van a Bokros-féle garnitúrájuk MDF címszó alatt. A Retkes SZDSZ néven futó csapatuk felszámolás alatt. Az Új Erő néven futó garnitúrájuk élére a hazugságban Jobbik termékmenedzserét állították. A saját csapatát az MSZP szocialistának, a Bokros-féle társaságot magyarnak és demokratának, Retkes-éket liberálisnak, és a buta tekintetű Vona Gábor által vezetetteket pedig nemzeti radikálisnak hazudják. Ám mára már sok ember előtt világos képlet valamennyi szervezet, különösen a hazugságban Jobbik hátországa lepleződik le nagy sebességgel. Most azt hazudja V. Gábor termékmenedzser, a hazugságban Jobbik pártelnöke, hogy őket üldözik. Nézzük, görbül-e haja szála bárkinek is a hazugságban Jobbik háza táján.

A párt legfőbb embere, irányítója – akit a buta tekintetű mosolygó gyilkosnak becéz – Balóné Morvai Krisztina. Állása az ELTE-n biztos. Férje, a nagyhatalmú Baló György aládolgozik a felesége pártjának az MTV-ben. A Népszabadság nap mint nap hatalmas képekkel dúsított propagandát fejt ki évek óta a hazugságban Jobbik érdekében. A HVG-ben Török Gábor önbeteljesítő jóslásokkal mint megkerülhetetlen erőt állítja be a hazugságban Jobbikot. A Népszava, a 168 óra (Mester Ákos és Németh Péter főszerkesztésében) „A Jobbik a parlamentben” címen állandó rovatot tart fenn. Gyurcsány kijelentette: minden eszköz megengedett a nemzeti oldal ellenében. És nemcsak mondja, teszi is. Most előre tolják a hazugságban Jobbik termékmenedzserét, első renden ő gyalázza Gyurcsány ellenfelét, a Fideszt és Orbán Viktort. Gyurcsányék támogatásával működik a hazugságban Jobbik internetes pártsajtója, a kuruc és a barikád. Ezek és a Seres-féle Hírszerző, a HVG, az Index, az Origo, a kis zsebdiktátor, a buta tekintetű termékmenedzser minden megrendelt mozdulatát képes beszámolóban közvetíti. Lényeges kérdéseket a hazugságban Jobbik elnökének vagy Balóné Morvai Krisztinának soha nem tesznek fel. Nem néznek körül a hazugságban Jobbik képviselőinek háza táján. Nem érdekli őket, miért nem saját lakóhelyükön indulnak a rendszerváltáskor megtollasodott képviselőjelöltjeik. Nem kérdezik meg, miből telik enynyi rengeteg pénz a kampányukra.

Pest megyében terjesztenek színes kiadványokat, melyeken a Mádencia Egyesületet tüntetik fel, mint kiadót. Az egyesület képviselőjét megkérdezte telefonon egyik olvasónk, aki a reklámfelület ára iránt érdeklődött. A válasz: nincs fix árunk, amennyit gondol. Arra a kérdésre, hogy ha nem kérnek fix összeget a hirdetésért, akkor miből adják ki ezt a drága újságot, az illető azt válaszolta: 40 millió forintot kapnak évente a Harmadik Útból, és 60-at pedig a MIÉP tesz el belőle. És még több tízmillió forinttal támogatják őket kanadai magyarok. Ez természetesen úgy, ahogy van, hazugság. A Harmadik Út támogatása mindösszesen 39 millió forint. Ezen kellene osztoznia két alapítványnak, de a tisztességes osztozkodás feltételeit a Jobbik alapítványa részéről nem biztosították. A kanadai magyarok támogatásának utánanéztünk. Hazugság.

Ez az ember, aki a telefont felvette a Mádencia Egyesület részéről, valószínűleg ugyanolyan rászedett, félretájékoztatott, mint azok, akiktől kicsalják a kopogtatócédulájukat, esetleg felhasználják személyes adataikat, aztán majd félredobják, mint a buta kis bakancsosokat, a gyanútlanokat, akik bedőltek Balóné selypegésének. A hazugságban Jobbik vezetőit nem üldözik, azokat sztárolják. De majd üldözik – ne féljenek – azokat, akiket így van úgy rászedtek, majd akkor, amikor eljön a politikailag korrekt beszéd ideje. Most eltemettek egy gárdistát, Vona Gábor nem tudott elmenni a búcsúztatására. Budaházi börtönben van. A gárdisták jelentős részét már félrerúgták. Hol vannak az egymás után eldobott kapitányok? Hol vannak az avatók? Játékgép tulajdonosok, MSZP pártemberek, SZDSZ-es Hit Gyülekezet-i tagok és bűnözők alakítják az új erőt. A keszthelyi Jobbik elnökét a minap csalás, okirathamisítás, bűnszövetkezetben való együttműködés miatt letartóztatták. Uzsorás cigányokkal, kis piti bűnözőkkel és hajléktalanokkal vetettek föl értéktelen ingatlanokra nagy összegű kölcsönöket. Az ügyletet a sajtóhírek szerint a keszthelyi jobbikos elnök és a kedves édesanyja követték el. De ők nincsenek egyedül. Csakhogy a sajtó, amelyik a hazugságban Jobbikot sztárolja, ezeket a tényeket elhallgatja. Ne feledjük: aki hazudik, az lop. És tolvajból van már elég.

Önnek – kedves Választópolgár – kellenek a bűnözők által előretolt új éhesek, akik még nincsenek a húsosfazék közelében, de máris úgy hazudnak, mint akik oda születtek? Arra a kérdésre még soha senkinek nem válaszoltak, hogy honnan van a pénz. Honnan volt az EP-kampányra, és honnan van most? Ha ezek bekerülnek a parlamentbe, ön szerint mit lehet rájuk bízni? Be fogják tartani a szavukat? Törődnek majd azokkal a szegény emberekkel, akiknek össze-vissza hazudoznak?

Ha ön azt válaszolja, hogy igen, akkor ön is hazugságban jobbikos, csak még nem tudja.

 A gyöngyösi katlan

A 2006-os választások után a szoros eredmény lehetővé tette az MSZP számára, hogy egy, a Fidesz színeiben megválasztott megyei képviselő átcsábításával átvegye a megye irányítását. Megszervezték a Hospinvest kórházi inváziót Gyöngyösön és Egerben is, és a megye az MSZP politikai-választási elnyomó és csalással működő alakzatainak, technikáinak gyakorló terepévé vált. Most ugyanez a gépezet nem az MSZP, hanem a Jobbik hadgyakorlatainak színterévé változtatja ezt a valamikor keresztény alapállású megyét.

A művelet nagyon érdekes, tanulságos és önmagáért beszél. Mindaz, ami eddig az MSZP és az SZDSZ uralma érdekében történt ebben a megyében, az most a Jobbik érdekében történik. Különösen Gyöngyösön készülnek nagy és bevált csalások, erőszakosságok alkalmazására. Itt indul ugyanis a főnöknek ki-nevezett fickó, V. Gábor, s ahhoz, hogy a második fordulóra maradjon ütőerő, s a Jobbik sikerességének a képét fenn lehessen tartani, itt átütő eredményt kell elérni. A gyöngyösi katlan legyen a Fidesz Sztalingrádja – ez a terv. E mellett természetesen Heves megye más városai, községei is fontosak. Legyen Heves megye – Jobbik megye.

Ennek a célnak az elérése érdekében már tavaly év vége óta tulajdonképpen öngyilkos eszközöket is alkalmaznak a Jobbikon belül. Minden további nélkül kirugdosnak a pártból alapító, masírozó, őszinte lelkesedéssel értük küzdő fiatalembereket, és helyükbe olyan pénzes embereket állítanak, akik ellen voltaképpen küzdeniök kellene. A pártba özönlik be a régi elvtársi elem, volt MSZMP-sek, munkásőrök, volt rendőrtisztek, katonatisztek és kétes értékű vállalkozások tulajdonosai. Amikor ezen a folyamaton az ős-tagok, a falusi gyerekek megütköznek, a hevesi vezér, Sneider Tamás odalöki nekik: „biciklivel nem lehet kampányolni, ide pénz kell”. Minthogy arra nem számíthatott sem Sneider, sem az országos fegyelmi bizottság, amely az érintetteket kizárta, hogy mindez az internet korszakában nem szivárog ki, tudatos politikáról kell beszélnünk. A Hetek, a HVG, és  a Mancs is, részletesen megírta az esetet, s a hálón fenn is van a kizárt, kiábrándult, falusi jobbikos fiatalember esetleírása.

Ha belegondolunk, ez a választások előtti hónapokban öngyilkos eljárás, mindannak ellenkezője, amit a fiatal párt magáról eddig hirdetett, a bomlás és a belviszály képét idézi fel, amely szétveri az eddigi bizalom és elsősorban a népszolgálat képét és óriási szavazatvesztést is eredményezhet. Nem feltételezhetjük, hogy akik ezt így intézték, azok nem számoltak ezzel. Mégis megtették.

Tehát tudnak valamit, amit mi nem tudunk és számítanak valamire, amiről nekünk fogalmunk sincs. Történt valami a Jobbikban, amit a nagy médiumok, amelyek számítanak, a televíziók eltakarnak, és ami másik pályára állította ezt az egész pártot. Rövid idő alatt immár másodszor. A volt pártállami, s általunk már megnevezett proletár erők átvették felette a hatalmat. Immár nem a bakancsverő, menetelő gárdások, hanem a pártállamiak és az MSZP bevált csalással, etetéssel, kecsegtetéssel szervező káderei vannak benne többségben, azok, akik tudják, hogy nem a talpasok számítanak, hanem a pénz, a szervezett csalás, szavazatvásárlás és a terror. Az a bázis, amit az MSZP működtet, az a logisztika, amelyhez a kormány adja a felvonulási épületet, az autóbuszt és a kondért, melyben a babgulyás fő. Meg a babot is, persze.

Másképpen az a Sneider Tamás, aki ezt a romboló munkát már elvégezte a MIÉP-ben is, s aki egész szervezeteket, századnyi talpas erőket gyűjtött maga köré korábban és vitte át őket a Jobbikba, most nem fedné fel igazi arcát és nem ebrudalná ki az ügy érdekében őket a pártból. Ha viszont mégis ezt teszi, akkor most ez az utasítás. A Jobbikot szervező-mozgató MSZP és még inkább a legpontosabb információkat szolgáltató titkosszolgálatok, oroszok és izraeliek már világosan látják, hogy a talpasok lelkesedésből való építkezése kimerült. A Gárda hiába menetelne még a betiltás után is, az már sokat nem hoz a konyhára. A társadalom megszokta és egy kicsit már mulat a dolgon. A cigánybűnözéssel nem történt semmi. A nagy havak mindent beborítottak, a hó alól nehéz lopni. Téli álom a magyar tájon, de a bolsevik nem aludhat sohasem. Az MSZP mozgósította a legmegrögzöttebben bolsi káderállományát, az igazi proletárokat, a proletár ököl képviselőit és ezek elfoglalták a pártot, az MSZP és a titkosszolgálat pedig biztosította Vonáékat a Gyöngyös-Sztalingrádi katlan megszervezéséről, sőt az új csalási technikák alkalmazásról is.

A Jobbik magára hagyta a Gárdát. A talpasok már nem kellenek. Vona Gábor soha nem fog nyerni Gyöngyösön, ha csak rájuk hagyatkoznak. Sneider pontosan tudja, nem kell ide Gárda, ha rendelkezésre áll a kormány és az MSZP egész gépezete, pénze és az összes bevált szabadalma.

Újra színre lépnek a megbukott Hospinvest emberek. Laczik Attila, a kizárt falusi elnök az országos etikai bizottsághoz írt felterjesztésében előadta például a gyöngyösi elnök és képviselőjelölttel szembeni kifogásait. Dr. Nyújtó Zsolt üzleti kapcsolatban áll azzal a dr. Freigli Géza ügyvéddel, aki a Hospinvest vezérigazgató-helyettese, s aki a gyöngyösi és a nagyatádi kórházat privatizálta. A kizárt fiú szerint ilyen embert nem volna szabad jelölnie a Jobbiknak. A taggyűlésen, ahol ez elhangzott, dr. Nyújtó Zsolt azzal védekezett, hogy ő jobbikos és ezért konfliktusai vannak dr. Freigli Gézával. Hát, nem gyönyörű?    Hát nem pontosan olyan, mint amikor Gyurcsány kilép a saját vállalatából, vagy a hosszúnyakú pénz-ügyminiszter felhagy az adóelkerülési tanácsadással? És Laczik Attilát kivágják, mint a huszonegyet.

Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy mindez akkor történik, amikor Budapesten folyik a BKV-tisztogatás, amelynek következtében az egész Demszky-maffia és a kormány is bukásra áll. Vagyis a saját frontokon mindenütt visszavonulás, tehetetlenség, bukás, de Jobbik frontokon ellentámadás és a legerősebb szervezkedés. Mégpedig bújtatva, csúsztatva. Úgy van előadva, mintha a szélsőségesek elleni harc nevében folyna, valójában értük és persze magukért folyik.

Erre a furcsa harcra valószínűleg az EU kényszeríti őket. Látható, hogy az EU berkeiben szervezett harc indult az EU elmaffiásodása ellen. Ezt ott kezdik, ahol a legrothadtabb a helyzet. Görögországban és Bulgáriában. Görögországot és különösen Bulgáriát teljesen elborította a maffia. A kormányok a bűnszövetkezetek szolgálatába szegődtek. Most a görög kormányt pénzügyi nyomás alá helyezték, megelégelve a hazudozást és a hamis jelentéseket, Bulgáriában pedig letartóztatták a maffia fejét és egyeztetett izraeli, amerikai és helyi akciókkal hajtóvadászatot indítanak a bolgár bűnszövetkezetek ellen. Az EU megelégelte az elfolyó milliárdokat és a korrupció elburjánzását. Mert, persze az EU belső körében is létezik mindez, de nem ezen a fokon és nem ebben a bárdolatlan formában. A rothadás az egész Uniót veszélyezteti. Valószínűleg ennek az európai rendcsinálási programnak a része a magyar BKV és MÁV-ügy, és lehetne akár az egész privatizáció is. Talán éppen azért történik most, az IMF-hitel korában, hogy ne érintse a piszkos múlt legaljasabb részeit, a nyers piacszerzés idejét. Mindez sürgetővé teszi a komprádorburzsoázia számára a Jobbik-program, s a gyöngyösi katlan megszervezését. Mert ezt még szabad nekik, sőt erre még bátorítják is őket. A szélsőségek ellen még akkor is lehet küzdeniök, ha közben ők szervezik és a saját soraikból töltik fel a szélsőséget.

A MIÉP nem tehet mást, ismeretei, tapasztalatai alapján felhívja a figyelmet az MSZP, V. Gáborral való terveire, a Heves megyei háborúra. Ide minden erőt összpontosítania kell a nemzeti erőknek, mert ezt a Hospinvest mocsokkal, vérrel átitatott földet mindenképpen meg akarja tartani magának a gyurcsányizmus-hospinvesztizmus. Céljuk, hogy vagy ne legyen érvényes itt legalább az első fordulója a választásnak, vagy ne tudjon elsőkörös győzelmet aratni a Fidesz és a döntés maradjon a borzalmas második fordulóra. A konkrét terveiket természetesen nem ismerjük, de a Hospinvest gátlástalanságból, erőszakosságból minden levezethető. Senki nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettünk idejében.

Csurka István