vissza a főoldalra

 2010.04.21. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 16. száma!

Csurka István: Két gyász mögöttese (2.oldal)

A lengyelség földre borító tragédiájában minden bizonnyal a magyarság osztozott legmélyebben egész Európában. Ez magától értetődik a két történelem összekötő érrendszere és különösen a huszadik század közös hányattatásai következtében. De van az együttérzésnek mélyebb oka is. A többször felosztott, többször megtizedelt lengyel nemzet sorsa, éppen felosztásai, megtizedelése miatt tragikus sors, miként a miénk is elvesztett, megbosszult szabadságharcaink és trianoni felosztásunk miatt. Nem nagy túlzás talán azt mondani, hogy a lengyel-magyar barátság, az összetartozás érzése ebben a tragédiához való odaláncoltságban képződik meg. A történelmi változások ritmusa, az európai helykeresés üteme is hasonló. Szeretjük a lengyeleket, s ők talán még jobban lelkesednek értünk, és értelmiségünk java mindeddig ellenállt annak a lengyelektől eltávolító – persze, a saját magyarságunktól is eltávolító – galád politikának, amely az utóbbi liberál-bolsevik években, a most szétesett MSZP és a megszűnt SZDSZ, a Soros Györgyféle nemzetietlenség ártó tevékenysége következtében keletkezett. Ezért volt felemelő látvány a szentmise, Erdő Péter bíboros érsek emlékezése a színültig telt Szent István-bazilikában, s ezért volt helyes a nemzeti gyásznap elrendelése is, amely legalább a középületekre fekete zászlót tűzött az oromzatokra. Az, ami Szmolenszk mellett történt, valóban kivételes és minden vonatkozásában lengyelszerű tragédia. Amikor egy repülőszerencsétlenség következtében egy már éppenséggel nem ellenséges, de még barátságosnak sem mondható, s bűnelkövetéssel terhelt ország fölött odavész az államfő és az állam majdnem teljes katonai vezérkara, a nemzeti bank elnöke, a magas rangú tábori lelkészek kara és itt fejezi be hosszú életét Ryszard Kaczorowsky, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke, akkor nehéz fenntartás nélkül elhinni a baleset véletlenszerűségét. A mai tragédia a lelkünkben ráborul a 22 ezer lengyel katona tarkón lövésére és tömegsírjára. Hozzáadódik. Most már 22 ezer és még száz. Mintha a világ-gonosz Sztalin csontkeze felnyúlt volna, immár nem a Kreml falából, hanem ki tudja, honnan, s lerántotta volna a lengyel gépet.

 Kovács, vagy Gyurcsány a demokratikus kontroll? (5.oldal)

Tarlós István: Nekem azért nagyon furcsa, hogy a szocialista vezetők most demokratikus kontrollról beszélnek. Nem bántásból mondom, de a szocialista vezetők közül nagyon sokan már ’90 előtt is politizáltak, nem beszélve vezető elitjükről. Hogy ne legyen ebből vita meg pláne pereskedés, kérdés formájában teszem fel, hátha van rá válasz: akkor most Lendvai Ildikó, Kovács László, Gyurcsány Ferenc, Kiss Péter, vagy Szekeres Imre közül ki képviselte a demokráciát 1990 előtt? Hogy beszéltek ezek az emberek annak idején a kapitalizmusról, a NATO-ról, a Közös Piacról, vagy melyik volt közülük az, aki nem ellenforradalomnak titulálta 1956-ot? Hát ezek után ez a demokratikus kontroll az én fülemben egy kicsit különösen cseng. De ők tudják, mit beszélnek. Én ezeket kérdezném meg tőlük, ha kérdezhetnék.

 Bíró Zoltán: A Magyar Demokrata Fórum most kimúlt. (5.oldal)

Ennek már ideje volt, mert majdnem 20 éve mást csinál az MDF, mint amit kellene, és mostanra teljesen elzüllött. Sok régi MDF-tag panaszkodott: hogyan lehetett egy párt nevét ennyire meghurcolni, ahogyan ezt Dávid Ibolyáék művelték. Sajnos arra nem volt mód, se jogi lehetőség, hogy a névhasználattól megfosszuk őket.

Győri Béla: Lezsák Sándor kampányzáró nagygyűlésén, Tiszakécskén felfigyeltem arra, hogy a Fideszben politizáló nemzeti fórumosok komoly erőt képviselnek.

–Részben szellemi erőt, részben azonban tömegerőt is képviselnek, mert igaz ugyan, hogy tudatosan nem duzzasztották fel a Nemzeti Fórumot, de mégis annyian vannak, hogy egy többé-kevésbé önálló erő a Fidesz Polgári Szövetségen belül. Az eredmények is a Nemzeti Fórum erejét igazolták. Lezsák Sándor több mint 67%-kal, Font Sándor és Németh Zsolt 70% körüli, s Horváth Zsolt Veszprémben 65% feletti eredménnyel jutott be az első fordulón a magyar Országgyűlésbe. Mindez munkát és minőséget mutat.

 Borbély László: Nádtetős szocializmus- Galgóczi Erzsébet emlékezete (7.oldal)

Húsz évig írt riportokat és szociográfiákat. Megnyíltak előtte az emberek, hogy miért, azt ő maga így mesélte el: „Bementem az állomás éttermébe, zsúfolt volt, erre odakéredzkedtem egy feketébe öltözött idősebb nő asztalához. Beszélgetni kezdett velem, hová utazom, honnan jövök stb. És a harmadik mondatnál elkezdte mesélni az életét, hogy ő apáca volt, és amikor megszüntették a szerzetesrendeket, hazament a szülőfalujába, és azóta harangozó és sekrestyés a templomban. Ebből élt. Nem tudta, ki vagyok, nem is kérdezte, én meg sosem mondom a foglalkozásomat, szeretek inkognitóban élni. Egész este az életét mesélte. A végén megkérdeztem tőle, mondja, miért mondta el mindezt nekem? Azt felelte: mert magának olyan sorslátó szeme van.”

Azt a paraszti világot ábrázolta, amelyet személyesen is a sajátjának érzett. Úgy érezte, hogy nem azok az emberek viszik előre a világot, akik elhallgatják az ellentmondásokat, hanem akik feltárják azokat. Munkásságát szüntelenül jellemezte a megalkuvást nem ismerő igazságkeresés. Olyan korszakban alkotott, amikor a kimondható igazságnak határa volt.

 A baloldal állhat a Jobbik mögött (9.oldal)

Szász Jenő, az MPP elnöke: A balliberálisok pártoknak semmi sem drága. Elképzelhető, hogy a Jobbikot azért segítették a háttérből, hogy gyengítse a Fideszt. Gondoljunk bele: az MDF sorsát is az pecsételte meg, hogy összeálltak az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Ez a kokettálás vezetett a párt végéhez. Tehát nem tartom kizárt dolognak azt, hogy a Jobbikot azért támogatták baloldalról, hogy a Fidesz győzelmét megakadályozzák. Most látják, ez nem sikerült, s így a cél: a kétharmad meggátolása bármilyen eszközzel.

 A Kárpátaljai Református Egyház Tanügyi Bizottsága pedagóguskonferenciát rendezett április 17-én a Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti termében. A rendezvényről Tóth Lászlót, a Nagyberegi Református Líceum lelkész-gazgatóját, a Kárpátaljai Református Egyház Tanügyi Bizottságának tagját kérdezte Medveczky Attila. (9.oldal)

 Dávid Ibolyát én már 1998-ban leírtam (9.oldal)

Duray Miklós: 1998-ban Pozsonyban találkoztam vele, beszélgettünk, gratuláltam neki a választási eredményhez, és mindjárt hozzá is fűztem, hogy egy hatalmas feladat áll előtte: a jobboldalt, jobbközép irányzatát szorosan kell összefogni, hogy minél eredményesebb lehessen. Akkor ő elkezdett tiltakozni, hogy neki teljesen más a feladata.

 Megtanulta a világ Katyn nevét (Medveczky Attila, 11.oldal)

A légi szerencsétlenségben életét vesztett Lech Kaczynski lengyel elnököt és hitvesét, Maria Kaczynskát április 18-án a krakkói Wawel székesegyházában helyezték örök nyugalomra. A gyászmisét a Piactéren álló Mária-templomban tartották vasárnap 14 órakor, majd a temetési menet a Wawelbe vonult. Az elnöki pár Józef Pilsudski marsall sírja közelében nyugszik. A lengyelországi közhangulatról, a tragédia után kialakult jogi, politikai helyzetről a négy évig Krakkóban élt Zsille Gábor költőt, műfordítót kérdeztem, aki az utóbbi évtizedben több száz cikket publikált lengyel kulturális és közéleti témákról.

 – A katasztrófa után Bronislaw Komorowski ideiglenes lengyel államfő, a lengyel alsóház elnöke egyhetes nemzeti gyászt rendelt el Lengyelországban. Hazánkban szombaton volt nemzeti gyásznap. Ám ha valakinek kedve szottyant cigánnyal mulatni egy étteremben, megtehette. Menynyire szabályozott ebben a kérdésben a lengyeleknél a nemzeti gyász fogalma?

–Lényegesen szigorúbban szabályozott, mint Magyarországon. Például lehetőség nyílik a teljes alkoholtilalom bevezetésére, akár több napra is. Adott területre korlátozódó alkoholtilalomhoz még hivatalos gyásznap sem szükségeltetik: II. János Pál pápa lengyelországi látogatásai során az általa felkeresett városokban mindig teljes alkoholtilalom volt érvényben. Olyankor a kávéházakban és az éttermekben még a nemzeti italnak számító sört is tilos volt felszolgálni, a legnagyobb nyári hőségben is. A gyásznapokon a fogadóirodák és a szórakozóhelyek kivétel nélkül zárva tartanak – megjegyzem: ehhez sem feltétlenül kell hivatalos gyásznap, hiszen arrafelé a diszkók nagypénteken sem nyitnak ki… Szlovákiában az elnöki pár temetésének napját, vasárnapot nyilvánították gyásznappá. A sporteseményeket megtartották, ám a fogadóirodák ott sem nyithattak ki, sőt az internetes fogadásokat is megtiltották.

 Művészinterjú Csavlek Etelka operaénekessel, kerámiaművésszel (12.oldal)

2008-ban Pécsett volt kiállításunk a kőtárban. Akkor állítottam ki azt a Jézus-kelyhet – az alkotáson az evangéliumok különböző történetei láthatók –, amire nagyon büszke vagyok. Ezt a kelyhet látta Dévény Sándor Ybl-és Kossuth-díjas építész, s nagyon szerényen, s csendben megjegyezte: el tudná képzelni a stációkat abban a stílusban, ahogy ezt a művet megmintáztam, s a Kékesden épülő, még felszentelés előtt álló templomban szívesen látná kerámia dombormű keresztút alkotásomat, de nincs pénzük rá. Mindig is vágytam a stációkat megmintázni, s nagyon örültem neki, hogy már adott a hely, ami szinte sugallja a megoldást. A kékesdi templom felépítésére 1999 óta gyűjtöttek. Egy fantasztikus energiájú és elszántságú asszonynak, Kungl Jánosné Erzsébetnek az érdeme, hogy Kékesden felépült a templom. Az ő felkérésére 2007 nyarán felléptem a „Művészek és Tudósok a Templomokért” jótékony célú előadáson a Pécsváradi Művelődési Központban.

 Szőcs Zoltán: Darumadár, ha lehet…(15.oldal)

A világ abba az irányba halad, hogy már nem azt kell eltitkolnunk, amit gondolunk, hanem magát a tényt, hogy gondolkodni szoktunk. Viszont az agyatlan gondolatnélküliséget nagyon jól tolerálja, sőt premizálja a társadalom. (Tessék csak elbeszélgetni egy frissen diplomázott ifjúval, és azonnal érthető lesz, mire gondolok.) Az, hogy évek óta Győzike és b. családja a legnézettebb produkció a magyar televíziózásban, egyáltalán nem véletlen: ők az új ideál, a fogyasztói társadalom jól – gondolattalanul, tehát gondtalanul –, de minden szellemi alapzatot és emeltyűt nélkülözve élő, hangos kedvezményezettjei. A gondolkodás kiiktatásának legnagyobb fegyvertényeit ma az USA tudja felmutatni. Hihetetlen, de alig 6-8 év alatt, roppant hatékony médiájuk által beleverték a világ fejébe azt, hogy a kétezeréves keresztény egyház a pápától a vidéki plébánosig pedofil aberráltak fullasztó gyülekezete. (Homokost vagy leszbikust azért nem mondhatnak, mert azokat – éppen az ő liberalizmusuk elvárása szerint – szeretni kötelező. Így maradt a pedofília.) Nem titok, mégis kevesen tudják, hogy az USA-nak már a XVIII. század végén, köldökzsinórja elvágásakor is csak szabadkőműves bábái voltak. 1787-es létrejötte óta zsigeri gyűlölettel viselkedett a Vatikánnal szemben.

 A hírlapi toalett-kacsa és a dezinformáció (19.oldal)

Toroczkai tehát gerillacsoport szervezésébe kezdett: „A szervezés során ismertem meg olyan horvátországi veteránokat, mint az azóta elhunyt Eduardo Rózsa-Flores, akit felkértem, hogy segítsen eligazodni a katonai életben, hiszen mi nem értettünk hozzá. És olyan emberekkel is sikerült megismerkednem abban az időben, hogy finoman fogalmazzak, akik később a Jobbikot megalapították” – tette hozzá Toroczkai, aki az MTV-székház 2006-os ostromának egyik kulcsfigurájaként lett igazán ismert.”

Ezek után a Hetekben a cikk Csurka István-idézeteket hoz, illetve tesz egy nyilvánvalóan hazug állítást, miszerint Kövér László akkori nemzetbiztonsági miniszter csak azért nem fogattatta le Toroczkaiékat, mert a MIÉP elnökének védelme alatt álltak. A cél nyilvánvaló, valahogy kicsavarni a már 2009-ben éppen Csurka által leleplezett összjátékot. Nézzük az eredeti, a Magyar Fórumban akkor megjelent cikket: Amikor tehát a hírekben a megölt zsoldos (Rózsa-Flores) szélsőjobbos kapcsolatát emlegetik, akkor tulajdonképpen az idehaza is terrorista- és kémgyanúsan viselkedő ember valódi összeköttetéseit burkolják homályba. Mert roppant kínos volna, ha a nagyközönség megtudná, hogy a mostan erősen favorizált „Jobbik”, a Magyar Gárda és a „Jobbik”híres jogvédője, az egykori ENSZ-gerilla Baló Györgyné Morvai Krisztina és Rózsa György Flores együtt képezték a szélsőjobbos kapcsolatot. Ha ezt tudomásul vehetően közölnék a „Jobbik”-ért, mint nemzeti radikális pártért rajongókkal, akkor a mítosz szétfoszlana. A MIÉP-nek természetesen ellensége volt a zsidó- muzulmán, mint ügynök dolgozott ránk, be akart épülni. Már 2000 elején felkeresett a parlamentben az akkor még MIÉP-es és annak ifjúsági tagozatában tevékenykedő Novák Előd, hogy járuljak hozzá és támogassam őket, fiatalokat, mert katonai kiképzésben szeretnének részesülni és egy szabadcsapatot megalakítva, egy igazi katona vezetésével fel akarják szabadítani a Délvidéket. Kiderült, hogy Rózsa Flores Eduardo a kiképzőjük és a csapat toborzója. Azonnal átláttam, hogy a gyermekesnek látszó szerveződésben beépülési kísérlet húzódik meg. Rózsa Flores valakik számára tudni akarta, hogy kik érhetők el ilyen módon a MIÉP kötelékéből, s a vezetésében van-e hajlandóság a terrorizmusra. Megtiltottam, s Novák Előd ekkor indult el kifelé a MIÉP-ből. Mert persze nem fogadott szót, belezuhant Rózsa Flores forradalmár ölelésébe.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!