|
 2010.04.23.
Vége a Kádár-rendszernek
A választási
eredmény kétségtelenül ezt jelenti. Hamarosan erre még rá
kell ütni a kétharmadosság pecsétjét, s elmondhatjuk, húsz
zavaros, kemény, sok nagy veszteséggel járó év után, véráldozat
nélkül sikerült az, amit 1990-ben még meg tudott akadályozni
a nemzetközi nagytőke, a liberális hegemónia és kétségtelenül
a saját belső gyengeségünk is. Ma már nincs az útban az állampárt,
a maga átmentő gépezetével, nincs SZDSZ, a nemzetköziség
hazai érdekkijárója – Demszky – körül szorul a hurok, s
az apparátusokból különösebb végkielégítések nélkül ki
lehet szűrni a nem odavaló embereket, megnyílik az út egy új
alkotmány megfogalmazására és egy magyar médiatörvényre.
Alaposan megfogyatkozva, majdnem megtörve és elgyávulva érkeztünk
ide, de összekaptuk magunkat.
Most
az döntött helyesen, aki meglátta azt a mély, sokszor keserves
változást, amelyen éppen a most győztessé vált párt keresztülküzdötte
magát. Ez a magyar nemzet felé tett lépésekben, felismerésekben
fejeződött ki. Még vannak, akik ezt nem hiszik el, és kételkednek
a politikai ígéretek őszinteségében. Szabad, s talán kell
is. Az idő és a tettek fognak megmutatni és eldönteni mindent.
A magyarság új kereteket és új létformákat alakít ki magának,
az ezt ellenző, haszonélvezethez és hazudozáshoz szokott elvtársúri
pártjai pedig szétesnek. Az MSZP-re egymást tépések, civakodások
és árulások sora vár, a Jobbikot pedig – a múlt rendszer és
az idegenség másik kreatúráját – a parlamenti munka fogja
szétzilálni. Maga a munka. Mi magunk is jószerivel felőrlődtünk
ebben a hosszú harcban, a nemzeti radikalizmusból azonban
megmaradt ez a lap és egy szerény, kitartó újrakezdés lehetősége.
A magyarság előtt is ez áll: újrakezdés. Adjunk hálát a
sorsnak, Istenünknek, hogy megadta ezt nekünk.
Csurka István
(Megjelent a Magyar Fórum április 15-ei számában.)
|
