vissza a főoldalra

 

 

 2010.04.30. 

Téboly Thébában

(Stúdió K Színház)

A színlap tanulsága szerint ez a szatírjáték Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját veszi alapjául, de nem csupán ezt a művet, hanem még Lukariosz, Nonnosz és még más görög költők szövegeit is felhasználja, azonban Euripidész drámájához köthető a cselekmény meg az összes szereplő neve. Ez utóbbi szerző Aiszkhülosszal és Szophoklésszel együtt alkotja a nagy ókori drámaköltő triászt. Közülük Euripidész a legfiatalabb, Szalamiszban, a nagy csata napján Krisztus előtt 480. szeptember 23-án született és Arethuszában, 406-ban hunyt el. Összesen 92 drámát írt, ebből 18 maradt fenn, a Bakkhánsnők kései drámája, 405-ben mutatták be. Goethe megállapítása szerint ez Euripidész legtökéletesebb darabja. Nonnosz, a Krisztus utáni 5. század első felében alkotó, késő ókori görög szerző 48 részből álló Dionüsziaka című hexameteres elbeszélő költeményéből is hangzanak el részletek. Nonnosz leírja a Kadmosz által alapított Thébának és Kadmosz leszármazottjainak, azaz a királyi családnak a történetét. Dionüszosz anyja Szemelé, Kadmosz lánya, aki szerelembe esett Zeusszal, az istenek fejedelmével. Ebből a nászból született Dionüszosz. Ez a félig ember, félig isten azért harcolt, hogy istenné válhasson.  Dionüszosz ezeknek a küzdelmeknek a során kerül szembe unokatestvérével, Théba akkori uralkodójával, Pentheusszal. Pentheusz nem más, mint Szemelé testvérének, Agauénak a fia. Pentheuszt azonban megöli a Dionüszosz által összezavart fejű anyja, Agaué. Agauét irtózatos tettének elkövetésében a Dionüszosz jogainak elismerésért küzdő, semmitől – még a gyilkosságtól – sem visszariadó, önkívületükben táncoló bakkhánsnők segítik.

A Téboly Thébában szövegét Szeredás András dramaturg állította össze, ez a produkció nem egyedül a Stúdió K előadása, hanem a Békés Megyei Jókai Színházzal közös darabjuk, aminek pesti bemutatója most április 9-én volt. Az előadás kezdetén, még mielőtt a közönség bemenne a játéktérre, két bábu meséli el Dionüszosz isten születésének nem mindennapi eseményeit, tudniillik Dionüszoszt nem az anyja, hanem maga Zeusz hozta világra, ugyanis Szemelének az volt a kívánsága, hogy szerelmük beteljesedésének pillanatában teljes isteni mivoltában mutatkozzon meg előtte. Zeusz az embereknek mindig villám és mennydörgés formájában jelenik meg, és szegény leányzó – ahogy megpillantotta Zeuszt – abban a percben szörnyethalt. Az Olümposz ura azonban a megfogant gyermeket megmentette, és a combjába bevarrta, oda elrejtve hordta ki. Ennek az előzménynek az elmondására szükség van, hogy a görög mitológiában kevésbé jártas nézők is megértsék, mi miért történik. A színpadtérben pedig azzal kezdődik a darab, hogy Dionüszosz megérkezik Thébába. Át akarja venni a város irányítását, mert úgy érzi, ez az ő jussa, és azt sem veszi jó néven, hogy nem tisztelik őt eléggé. Összetűzésbe kerül Pentheusszal, aki kételkedik hatalmában. Pentheusz maga akar utána járni, hogy tényleg ekkora befolyása van Théba asszonyaira Dionüszosznak, ezért női ruhát ölt, és kimegy az őrjöngők közé. Dionüszosz azonban kegyetlen bosszút áll, vele ugyanis nem lehet kukoricázni. Elveszi Agaué eszét, aki a szoknyába bújt Pentheuszt ellenségnek nézi, és ízekre tépi.

A Stúdió K előadása kitágítja és aktualizálja ennek az ókori darabnak a mondanivalóját. Mihez van joga az uralkodónak? Alattvalóinak élete árán is kötelessége megvédenie azt, ami az övé? Szó nélkül át kell adnia a hatalmat csak azért, mert egy felsőbb erő ezt kéri, sőt elvárja tőle? Ilyen csúfos véget ér az, aki szembe mer szállni a végzettel? A mindenkori istenek ilyen önkényesek, bosszúállók, sértődékenyek, kíméletet nem ismerők? Ehhez hasonló gondolatok kavarognak a nagyérdemű fejében, miközben zajlanak előtte az események, akarva-akaratlanul észreveszi a múlt és a jelen közötti hasonlóságokat, ezalatt kedvtelve nézi a színészek avatott játékát. Kézdy György a rábízottakért érzett felelősségtől és az apai fájdalomtól eltelve kelti életre a városalapító Kadmoszt, aki elhűlve és elborzadva szemléli, mivé lesz Théba, és unokái miként fordulnak egymás ellen. Fodor Tamás alakítja a vak jóst, Teiresziászt, valamint rendezi is a drámát. Az iszonyatos tettére későn ráébredő, hiszékeny Agauét Nyakó Júlia, az öntudatos, rátarti, majd fokozatosan elbizonytalanodó Pentheuszt Gulyás Attila, az öntelt, ellentmondást nem tűrő, csak magával törődő Dionüszoszt pedig Nagypál Gábor személyesíti meg. A kar tagjait Hannus Zoltán, Horváth Zsuzsa, Homonnai Katalin, Lovas Dánielés Spilák Lajos viszi fel a színre. Németh Ilona ma divatját követő jelmezei, Szegő György stilizált díszletei, a Fodor Gergely tervezte hang-és fényhatások együttese, az ódon, majdhogynem templomi zengésű szöveg, a régi görög sorstragédiák szívbemarkolóan szomorú, de mégis a lelkeket felemelő hatása váltja ki azt a katartikus élményt, amit a produkció megtekintése okoz. (Felső képen: Lovas Dániel, Nyakó Júlia, Spilák Lajos, Hannus Zoltán; alsó képen: Fodor Tamás és Kézdy György.)

 

Dr. Petővári Ágnes