|
 2010.04.30.
Értékek mentén Kárpátalján
A Kárpátaljai
Református Egyház Tanügyi Bizottsága pedagóguskonferenciát
rendezett április 17-én a Beregszászi Református Egyházközség
gyülekezeti termében. A rendezvényről Tóth Lászlót, a Nagyberegi Református Líceum lelkész- igazgatóját,
a Kárpátaljai Református Egyház Tanügyi Bizottságának tagját
kérdeztem.
– Nagytiszteletű lelkész úr! A reformatus. hu internetes oldalon
„több, mint iskola, több, mint tanár!” címmel harangozták
be ezt a rendezvényt. Mennyivel több egy keresztyén iskola egy
világinál?
– A konferencián olyan kérdéseket jártunk körül,
amelyek bibliai szemszögből próbálják értelmezni a tanárnak
és a diáknak a szerepét, s kötelezettségét az iskolákban. A
keresztyén pedagógia értelmezése szerint tudunk arra válaszolni,
hogy mit is jelent a konferenciának az ön által már idézett címe.
Úgy tekintünk diákjainkra, ahogy a Biblia az emberre. A Szentírás
azt mondja az emberről, hogy Isten képére és hasonlatosságára
teremtetett. Tehát a keresztyén iskolákban úgy tekintünk a
tanulókra, mint Isten képmásainak hordozóira. Azt is tudjuk,
hogy ezt az állapotot a bűn sajnos megrontotta. A legnagyobb kihívást
abban látjuk a keresztyén iskolákban, hogy az Isten képére
való hasonlatosságra vezessük vissza a diákjainkat és így próbáljuk
meg mind az oktatási, mind a nevelési módszereinket intézményeinkben
megszervezni. A keresztyén pedagógusnak meg kell értetni a diákokkal
azt, hogy a Biblia tanítása szerint hol a helyük a világban,
mert mikor a tanulók rátalálnak az Istennel való kapcsolat
lehetőségére, másként tekintenek arra a tudományra, amit a
tanár igyekszik átadni számukra. Ha helyreáll a diákok életében
az Istennel a kapcsolat, akkor a pedagógusnak is könnyebb lesz a
dolga az osztálytermekben.
– A fegyelmezés kérdése is a rendezvény témája volt. Korunkban
milyen helyes fegyelmezési módszereket alkalmazhat a tanár?
Szokták mondani, ha egy osztály fegyelmezetlen, az a pedagógust
is minősíti.
– Az egyik előadásunk címe: Fegyelmezés a keresztyén
iskolában volt. Nem arra kell gondolni, hogy intézményeinkben
testi fenyítést alkalmaznánk. A Szentírásban benne
foglaltatik, hogy Isten a népe számára mindig adott szabályokat
és törvényeket, amelyek betartása az emberek javát szolgálta.
Senki sem gondolhatja azt ebben a világban, hogy törvények és
parancsolatok nélkül lehetne élni. Ez nem csak a közéletre,
hanem iskoláinkra is igaz. A szabályokhoz – akár a Szentírásban
– ígéretek és szankciók is tartoznak. Amikor a keresztyén
iskolákban a fegyelmezésről beszélünk, kihangsúlyozandó,
hogy az együttélésre vonatkozó szabályokat a tanárnak jó előre
le kell fektetni, és azokhoz következetesen ragaszkodni kell. Ezért
fontos, hogy az oktatási folyamat az iskolákban pontosan meg
legyen szervezve; mind a diák, mind a tanár ismerje feladatait.
– Ma a közvélekedés szerint akkor jó egy iskola, ha a diákok egymás
után nyerik a tanulmányi versenyeket. A nevelési alapelvek
mintha háttérbe szorultak volna.
– A szülők sokszor úgy választanak iskolát gyermekeik
számára, hogy azt kérdezik először: mennyien jutnak tovább líceumokba,
egyetemekre. Amikor arra kerül sor, hogy milyen értékeket
tartunk fontosnak, s milyen kívánalmaink vannak a diákok felé
– ebbe akár a ruházkodás, a hajviselet is beletartozhat –
akkor látjuk: nem minden szülő számára fontos, hogy csemetéje
milyen értékrendet valló intézményben tanul. Egy olyan elvárás
uralkodik a társadalomban: mindegy, hogy milyenek a nevelési módszerek,
a lényeg, hogy a diák tovább tudjon tanulni. Akkor lesz változás,
ha a szülő azt kérdezi meg: milyen az iskola légköre. Az
adott légkör pedig a nevelési módszerek következménye. A
konferencián egy három részre osztott piramist rajzoltunk fel.
A piramis alján a hit található, rá kell építenünk, felette
az értékrend, s a csúcson, a következmények, az ember
cselekedetei állnak. Mi így látjuk az iskolát: a kellő hittel
felvértezett diákok jó eredményt érnek majd el a tanulmányok
területén is.
Medveczky Attila
|
