vissza a főoldalra

 2010.08.06. 

Vajda Anikó: Nem tudok élni nélküled
(Soproni Petőfi Színház)

Szinte hihetetlen: az Apostol együttes ebben az évben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. 1970-ben néhány, a Konzervatóriumban és a Zeneakadémián tanulmányait szorgalmasan végző fiatalember elhatározta, kereset-kiegészítésként átrándul a könnyű műfajba, egy-két slágerrel biztosítja anyagi helyzetét. Nem gondolták, hogy ez az ideiglenesnek vélt állapot még negyven év múlva is tartani fog, ugyanis egyik elismerés jött a másik után, 1971-ben az Országos Könnyűzenei Fesztivál fődíja, vagy 72’-73’-ban az NSZK-át, Svájcot és Svédországot magába foglaló turné. Mindeközben számtalan dal született, amik manapság sűrűn szerepelnek különböző kívánságműsorokban, ilyen például az 1985-ös Made in Hungary-n elhangzó Nehéz a boldogságtól búcsút venni, majd egy évre rá szintén az előbb említett rendezvénysorozaton a Homokvár, légvár, kártyavár című nóta. Az együttes tagjai gyakran cserélődtek, mert a társaság egyik fele a jazz irányába szerette volna az Apostol szekeret tolni, a másik fele pedig a populárisabb zene felé. Végül az utóbbiak kerekedtek felül, és ma már egyértelműen a könnyebben érthető zenét játsszák. Első nagylemezüket 1978-ban adták ki, ami rögtön aranylemez lett, ’80-ban második nagylemezük is kijött, amin az ennek a színházi estnek is névadó dala, vagy a híres-nevezetes szám, az Eladó, kiadó most a szívem hallható. Ezek mind egy szálig olyan dallamok, amiket a mai tinik szüleikkel együtt fújnak. A Soproni Petőfi Színház még a 2009/2010-es évad végén, május 29-én a Fővárosi Művelődési Ház színháztermében mutatta be az Apostol együttes közreműködésével a Nem tudok élni nélküled című musicalt. Ezt az előadást hozták fel a fővárosba, és így látható volt az óbudai Zichy kastélyban, de a Zsámbéki Színházi Bázison is. Természetszerűen ez a produkció nem csupán zenéből áll, mert akkor csak sima koncert lenne, cselekménye is van, így kerek színházi darab lett belőle. Erre a történetírási feladatra kérték fel Vajda Anikót, aki sok-sok színházi adaptáció, vígjáték, tévéfilmsorozat írója.

A sztoriban csöppnyi mélyértelműség nincs. (Nem is áll, vagy bukik rajta semmi.) Adva van egy szálloda, amit 100 éve építettek. Ráfért már az alapos felújítás. Ezt meg is tették, és az újjávarázsolt hotel megnyitó ünnepségére meghívják az Apostol együttest, hogy emelje az est fényét. Az e körüli bonyodalmak teszik ki a történet java részét. Ide érkezik Misi, a 60-as üzletember, társaságában van fia, a harmincas Alex és húsz év körüli lánya, Lili. Itt kavarog Judit, a középkorú, de még mindig mutatós írónő, és fia, a 20-as éveit taposó Bence. Természetszerűen felső vezetők is akadnak: Ági, a szállodamenedzser-asszony, és Tibor, a szállodaigazgató úr, valamint Rudi, a titkár. Alacsonyabb beosztású alkalmazottak is vannak: Pista bácsi, az öreg portás, Karellné, az idősecske takarítónő, Patrik, a pincérfiú, Réka a portáslány. A fiatalok között szerelmek szövődnek, egymástól régen elszakadt párok között újra fölizzik a régi szenvedély. Humoros jelenetekben és „happy end”-ben sincs hiány. A cselekmény csupán arra való, hogy kitűnő színészek pazarabbnál pazarabb szerepeket játszhassanak el. Az egész musical pedig tökéletes ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy az Apostol régi-régi slágerein el lehessen nosztalgiázni, újfent meghallgatni azokat, és együtt dúdolni az előadókkal meg a közönség többi tagjával. Maga a produkció keretes szerkezetű, az elején vetítőről látható az a tévéfelvétel, amit a 70-es években készítettek az együttes koncertjén, a végén pedig fergeteges bulivá változik az előadás, ahol mindenki jól érzi magát, senki sem unatkozik, hanem önfeledten énekli a szívének oly kedves számokat. Összes 18 Apostol-dal hangzik el.

A színészek mind egy szálig kitesznek magukért. Ez annak is köszönhető, hogy az ő zsánerükhöz igazította Vajda Anikó a szerepeket, azaz nekik, „rájuk” írta a karaktereket. Mikó István játssza Misit, a kicsit bumfordi, de aranyszívű üzletembert. Ha Mikó megjelenik a színen, mindenki tudja, hogy huncutkodásra, vidámságra lehet számítani. S ebben senki sem csalódik. Külön ki kell emelni Benkő Péter alakítását a régi bútordarab portás megformálásáért. Játékában annyi humor és oldottság van, hogy a nézők hasukat fogják a nevetéstől. Az aggódó szállodaigazgatót Győri Péter és a mindig frászban lévő menedzser-asszonyt Nyírő Bea, a lezser titkárt Bozsó József viszi fel a színre. Egri Márta a kissé visszafogott írónőt, Misi gyermekeit Boros Zoltán és Rárósi Anita kelti életre. Ez a Bőhm György rendezte előadás nem akar mást, mint felidézni a magyar könnyűzenei élet egyik meghatározó együttesének, az Apostolnak 40 esztendő alatt megtett útját. Senki sem csalódik ebben a produkcióban, mert kellemes, szórakoztató estével múlathatta az időt.