vissza a főoldalra

 2010.08.13. 

420 éves közös nemzeti kincsünk– a Vizsolyi Biblia

1590. július 20-án fejezték be az Abaúj megyében lévő Vizsolyban a Károlyi Gáspár és munkatársai által fordított Bibliának, a XVI. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának nyomtatását. Tehát 420 éves az első magyar teljes Biblia-fordítás. A „születésnap” alkalmából Pojjákné Dr. Vásárhelyi Judit tudományos kutatóval az Országos Széchényi Könyvár XV.-XVIII. századi Könyvtörténeti Osztálya vezetőjével a fordítóközösség által alkalmazott módszerről, az alkalmazott forrásokról, az elöljáróbeszéd vitairati voltáról beszélgetünk.

 –Károlyi Gáspár református prédikátorként gondolom nem a katolikus Vulgatát vette fordításának alapjául. Mi volt tehát a forrás? S a magyar nyelvű töredékes fordításokat – gondolok itt Sylvester János, Heltai Gáspár vagy Melius Juhász Péter munkáira – felhasználta-e?  

– Károlyi Gáspár azon a véleményen volt, hogy „jobb az embernek a forrásból innia, hogy nem mint a folyásból, és nem lehet az emberének olyan méltósága, mint az Istenének.” Ami azt jelenti, hogy a latin nyelvű Vulgatát nem lehet kizárólagos forrásnak tekinteni, hanem vissza kell térni az eredeti forrásokhoz: az Ótestamentum esetében annak héber szövegéhez, az Újtestamentum esetében pedig a göröghöz. A XVI. század utolsó harmadára már rendelkezésre álltak nyomtatásban héberül, illetve görögül a szent szövegek, sőt ezeknek több latin fordítása is megjelent. Ezek között kell keresni Károlyi Gáspárnak és fordítótársainak a forrásait. Ő maga Franciscus Vatablus, Sebastian Münster, Santes Pagnino és Immanuel Tremellius fordításait illetve szövegkiadásait említette meg név szerint. Felsorolása szerint tekintetbe vették a Vulgatát is. S azt is hangsúlyozta, hogy ismerték és figyelembe vették a korábbi magyar nyelvű részfordításokat is: Heltai Gáspár és a kolozsvári bibliafordítók munkáit és Melius Juhász Péteréit.  

–Igaz, hogy Károlyi nem is Jeromos – Hieronymus – fordításának tartotta a Vulgatát?  

– Igen, van Károlyi előszavában egy utalás erre, sőt egy idézetet is közöl magától Hieronymustól, amelyben az elhatárolta saját fordítását a Vulgata szövegétől, tehát azokról, mint két különböző latin szövegről beszélt. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy Károlyi hosszasan, konkrét példákkal indokolta, hogy a Vulgatát azért nem tekintették elsődleges forrásnak, mert az akkoriban használatban lévő Vulgata már messze nem egyezik Hieronymus eredeti szövegével: sok idő telt el keletkezése óta és a szövegromlás, - torzulás igen nagy eltérésekhez vezetett. Ilyen értelemben is érvelt amellett, hogy már szinte nem is Jeromos fordítása a Vulgata.  

–1590-ig a magyar katolikusoknál csak az Újszövetség fordítása jelent meg?  

– Nem, még magyar nyelvű katolikus Újszövetség sem jelent meg korábban nyomtatásban. A tridenti zsinat határozata szerint ugyanis veszélyes a Szentírást a nép kezébe adni. Ezért megtörtént, hogy magyarországi katolikus hívek is – a katolikus egyház tilalma ellenére – protestáns részfordításokat olvastak, majd később a Vizsolyi Bibliát. S ez a más országokban is tapasztalható jelenség vezette aztán a pápai Szent Hivatalt végül is arra a döntésre, hogy azokban az országokban, ahol számottevő protestáns népesség volt, engedélyezze a Biblia nemzeti nyelvre fordítását. Ezért jelenhetett meg 1626-ban Káldi György fordításában a teljes Vulgata magyarul.  

–Igaz, hogy már a huszita felkelések idején lefordították magyarra a Bibliát, de mindez nem jelent meg nyomtatásban?  

– A legkorábbi magyar bibliafordítás, az u. n. Huszita Biblia 1416 és az azt követő évtizedekben keletkezett, de nem tartalmazza a teljes Szentírást. Vitatott, hogy valóban a huszita mozgalomhoz köthető-e vagy a ferences vagy valamelyik más rendhez. Későbbi kéziratos másolatokban maradt fenn: a Bécsi-, Müncheni- és az Apor-kódexekben. Ezeket nemrég együtt láthatta a közönség az Országos Széchényi Könyvtár nagysikerű nyelvemlék-kiállításán. Mindenesetre a könyvnyomtatás magyarországi elterjedése előtt keletkeztek e szövegek, kéziratos formában és nem nyomtatásban terjedtek.  

–Mit is tudunk Károlyi Gáspár munkatársairól, azokról, akik a fordításban segítettek neki?  

– Annak a „néhány jámbor tudós atyafi”-nak a kilétét mindmáig homály fedi, akik Károlyi Gáspárnak a segítségére voltak. Sok név felmerült a szakirodalomban, főleg a környékben, Abaúj és Zemplén megyében működő lelkipásztorok, esperesek jönnek a legnagyobb valószínűséggel szóba, de egyikük részvételét sem tudta a kutatás eddig bizonyítani. Ezért én sem nevezném néven őket. Egyébként maga Károlyi Gáspár sem írta rá nevét a címlapra.  A Szenci Molnár Albert által 1612-ben kiadott Oppenheimi Biblia címlapján szerepel először, mint fordító.  

–Azt olvastam, hogy míg az Ószövetséget legalább hárman fordították, addig a teljes újszövetségi rész átültetése magyar nyelvre Károlyi munkája.  

– Valóban, a kutatás ugyanis nyelvi azonosságok alapján valószínűnek tartja, hogy az Ószövetséget legalább hárman magyarították. Azt pedig, hogy az Újszövetséget Károlyi fordította másik, nyomtatásban megjelent művének nyelvhasználata alapján többen állítják.  

–Milyen munkamódszerrel dolgoztak? Károlyi megkapta a fordításokat, és mai szóval korrektúrázta azokat?  

– Erre nézve Imre Mihálynak, a debreceni egyetem régi magyar irodalommal foglalkozó professzorának szenzációs felfedezése ad eligazítást. Ő pár esztendővel ezelőtt Debrecenben, a Református Kollégium könyvtárában megtalálta a Sámuel első könyve 1-25. része Vizsolyi Biblia-beli szövegének kéziratát Petrus Martyr kommentáros, latin nyelvű szövegkiadásában. Ez alapján feltételezhető, hogy Károlyiék felosztották egymás között a bibliai könyveket, ki-ki lefordította a ráosztottat, majd eljuttatta a kiadás főszerkesztőjéhez, Károlyi Gáspárhoz.  

–Igaz, hogy fennmaradtak a Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának töredékei?  

– Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi a nyomdai kézirat Jeremiás könyvének részleteit tartalmazó négy lapnyi töredéket. Ezek segítségével továbbkövethető a bibliakiadás munkafolyamata. A nyomdai kéziraton ugyanis két egymástól megkülönböztethető kéz szépen olvasható írásában látható a magyar szöveg. A töredék több javítást tartalmaz, amelyek a főszerkesztőtől, Károlyi Gáspártól származnak. Ő azonban nemcsak átnézte és korrigálta a kéziratot, hanem kiegészítette azt a bibliai fejezetek summáival – ezeknek a másolók helyet hagytak – , és a margóra magyarázatokat írt. Ezek a részletek az írás alapján teljes bizonyossággal Károlyitól származnak.  

–Hány évig tartott a fordítói munka?  

– A fordítói munka 1580 után kezdődhetett, és 1585-től vált különösen intenzívvé.  

–A fordításban „tiszta, igaz Magyar szóval” éltek. Ez azt jelenti, hogy semmilyen idegen kifejezést nem használtak?  

– Maga Károlyi úgy fogalmazott, hogy „amennyire lehetett” „tiszta, igaz, magyar szóval” éltek a fordításban. Ők is tudták, hogy vannak szép számmal a Vizsolyi Bibliában pl. latinizmusok, a latin kifejezések tükörfordításai. Ezek egy részét pár évtized múlva Szenci Molnár Albert igyekezett kigyomlálni a Hanaui és az Oppenheimi kiadásaiban.  

 –Magyarázatokat is írtak egy-egy bibliai részhez?  

– Igen, a bibliai Ige értelmének megértésében szó-, fogalommagyarázatok, teológiai értelmezések segítették az olvasót. Mint az a nyomdai kéziratból világossá vált, ezeket Károlyi Gáspár maga írta Kálvin és más tudós teológusok kommentáraira támaszkodva. Forrásaira néhol hivatkozott, néhol nem.  

–A nyomdászt Mantskovit Bálintnak  hívták, s ő maga is bevallja, hogy „idegen nemzet”. Így előfordultak hibák az első kiadásban?  

– Mantskovit Bálint neve alapján lengyel származású volt. A nyomtatási hibákért elnézést kért az Olvasóhoz írt figyelmeztetésében, mondván, hogy akarata és a korrigálásban való serény igyekezete ellenére is esett vétek a nyomtatásban: különösen az ékezetek kitételében, és mentségként valóban arra hivatkozott, hogy idegen nemzet, azaz nem magyar az anyanyelve.

–A Vizsolyi Biblia összterjedelme 2412 lap. Tudjuk, hogy mennyien dolgoztak vele a nyomdában?

 – Mivel egy lapra 1850 karaktert nyomtattak, ez a lapok említett számával megszorozva közel négy és fél millió betűt jelent, vagyis három-négy szedőnek naponta tízezer betűt kellett kiszednie. Négyszázötven munkanappal számolva 1589. február 18-ától 1590. július 20-áig, és ahhoz, hogy 800 példány készüljön, négy sajtón folyt a nyomtatás. A nyomdász Mantskovit Bálint korábban Bornemisza Péter társa volt Detrekőn, majd Bornemisza Péter halála után ugyanazzal a betűkészlettel nyomtatott Galgócon. 1588-ban Rákóczi Zsigmond innen hívta Vizsolyba a Biblia kinyomtatására. Mantskovit nyomdai készletének felfrissítése és kiegészítése ekkorra tehető. A Vizsolyi Bibliában felismerhetők még a Bornemisza-nyomda betűi is. A papír részben lengyel, részben német papírmalmokból származik.

 –Egy prózai, de lényeges kérdés: ki finanszírozta? Ki volt a mecénása a Vizsolyi Bibliának?

– A felsőtisza-vidéki, Károlyi által néven nem nevezett protestáns „urak és vitézlő nemes népek” voltak azok, akik „tárházukat nyújtották”, és lehetővé tették a Biblia megjelenését. Mágócsy András, Vizsoly birtokosa és nagybátyja, Mágócsy Gáspár, Tállya ura indították el a fordítói munkálatokat. Haláluk után örökösük, a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond folytatta kezdeményezésüket. Ő 1588-ban feleségül vette Mágócsy András özvegyét, Alaghy Juditot.

 –Amint említettük, 1590. július 20-án fejeződött be a munka, de a főcímlapon a megjelenés idejét azév január 10-ére teszik. Miből eredeztethető ez a különbség?

 – Abból, hogy a Vizsolyi Bibliának az első, nagy egysége már 1590. január 10-ére elkészült. Ez Mózes első könyvével kezdődik és Jezus, Sirák fia könyvével zárul le. Az Ótestamentum hátralévő részei: a Próféták írásai és a Makkabeusok könyvei önálló címlappal jelentek meg hasonlóan az Újtestamentumhoz. Ezek kinyomtatása fejeződött be 1590. július 20-ára.

–Károlyi az elöljáróbeszédben megjegyzi, hogy csak azt a tudományt kell az embernek befogadnia, amely a próféták és az apostolok tudományával egyezik. Tehát itt a katolikus „szent hagyomány” elvetéséről van szó?

 –Igen, és ez a reformáció egyik legfőbb tanítása: Sola Scriptura, azaz mivel a Biblia Istentől való, Isten egyedül annak alapján ismerhető meg. Az egyház tekintélyével szemben tehát minden hitbeli kérdésben a Bibliára kell támaszkodni.

  –Beszéljünk az elöljáróbeszéd vitairat voltáról. Károlyi felhívja ebben a figyelmet a Vulgata ellentmondásira. Miről van itt szó?

 –A tridenti zsinat 1546-ban a latin nyelvű Vulgatát jelentette ki egyetlen authoritásnak, és annak használatát írta elő a katolikus egyház számára. A protestánsok körében ez a döntés igen nagy ellenérzést váltott ki. Egymás után jelentek meg azok a vitairatok, amelyek az eredeti héber és görög szövegek ismeretében elemezték a Vulgatát. Bebizonyították, hogy szövegében félrefordítások, kiegészítések, csonkítások, változtatások és az ő megfogalmazásukban a „a pápai tudományhoz" való igazítások találhatók. Közülük volt az egyik a lutheránus Martin Chemnitius, aki szisztematikusan megvizsgálta a tridenti zsinat határozatait, és ezek kapcsán foglalkozott a Vulgata-kérdéssel is. Nincsen abban semmi meglepő, hogy a református Károlyi Gáspár éppen az ő művéből veszi át a Vulgata torzulásait bizonyító példáit, és ezzel indokolja, hogy társaival együtt miért nem a Vulgatát tekintette egyetlen forrásnak.  Egyébként mindketten Wittenbergben tanultak Philipp Melanchthonnál, s talán ez is közrejátszott Károlyi forráshasználatában.

 –Károlyi Gáspár fontosnak tartja, hogy Isten szent könyvei az adott közösség nyelvére legyenek lefordítva. 1590-re Európában mennyi teljes anyanyelvi bibliafordítás született?  

– A XVI. század végére csupán az észt, lett és a litván bibliafordítás nem készült el.

 –Az elöljáróbeszédre mikor született magyar katolikus részről válasz?

 –Csak jóval később, még pedig azután, hogy Szenci Molnár Albert 1608-ban Hanauban, majd 1612-ben Oppenheimben megjobbítva kiadta a Vizsolyi Biblia szövegét Károlyi Gáspár elöljáró beszédével együtt. Pázmány Péter 1626-ban, Kalauza második kiadásában, majd Káldi György ugyanabban az esztendőben saját fordítása függelékében Oktató intés címen polemizált Károlyi írásával. Protestáns részről Dengelegi Péter válaszolt neki 1630-ban.

 –A Károlyi- Bibliát később Szenci Molnár Albert a XVII. század elején újra kiadta. Történtek-e tartalmi, vagy stilisztikai változtatások?

 –Tartalmi változások leginkább az apokrif könyvek önálló egységként való elkülönítésében mutatkoznak meg. A korabeli legjobb bibliakiadások alapján pótolta Molnár Albert a bibliai könyvek Károlyinál hiányzó argumentumait, az egyes fejezetek summáit, néhány elmaradt bibliai verset, a zsoltárok feliratait, tökéletesítette a konkordanciát, időrendi táblákkal egészítette ki a históriai könyveket stb. Kijavította a sajtóhibákat, és egységesítette a Biblia szövegének helyesírását. A nyelvész professzor Szathmári István kutatásai bizonyították be, hogy Molnárnak szinte minden módosítása az egységesülő magyar irodalmi nyelv felé mutat. Ugyanakkor olyannyira tiszteletben tartotta Károlyi szövegét, hogy ha egy latin szót magyarra cserélt, az eredeti idegen szót is közölte a margón.

 –Művelődéstörténeti és irodalomelméleti szempontból mi a jelentősége a Vizsolyi Bibliának?

 –Valóra váltotta mindazoknak a XVI. századi magyarországi Erasmus-követőknek, majd a magyarországi reformáció híveivé vált literátoroknak az erőfeszítéseit, akik magyar nyelven kívánták nyomtatásban megjelentetni a Bibliát. Szavai, kifejezései beépültek a magyar műveltségbe, évszázadokon keresztül termékenyítően hatottak irodalmunkra, művészetünkre, és nemzetmegtartó szerepe tagadhatatlan a határon kívül élők körében. Még ha erősen revideált formában is, de rendszeresen kiadják, így ma is hat mindazok körében, akik számára mindennapi kenyér az Ige olvasása. Károlyi Gáspár és a vele együtt munkálkodók monumentális alkotása – amelynek nyomdai kivitele is gyönyörű – örökké példa minden jóakaratú ember számára.