|
 2010.08.13.
Szakonyi Károly: Adáshiba
(Gózon Gyula
Kamaraszínház)
A 79. életévébe
lépő Szakonyi Károly a ma élő drámaírók egyik legjelesebb
képviselője, aki már számos, irodalomtörténetünk aranykönyvének
lapjain vastag betűkkel szedett drámának a szerzője. Elég
csak az 1965-ben színre vitt Életem, Zsóka, vagy az 1973-ban
bemutatott Hongkongi paróka című alkotására gondolni.
Kimagasodik közülük a közel 100. premierjénél tartó, Európa
sok-sok színpadán játszott és mind a mai napig is műsoron
tartott Adáshiba című tragikomédiája, amit a Gózon Gyula
Kamaraszínházban ez év április 10-én láthatott először a közönség.
Ez a Rákosliget XV. utcájában lévő patinás, valamikor báloknak,
színházi előadásoknak otthont adó, majd ’45 után varróüzemnek
használt, ma újra eredeti funkciójában működő épületben
tartja előadásait a Gózon Gyuláról önmagát elnevező társulat.
(Névválasztásukban közrejátszott, hogy Gózon Gyula évtizedeken
át Rákosligeten lakott.) Ők vállalkoztak arra, hogy hosszú évek
kihagyása után felújítják ezt a Szakonyi-darabot, hogy a
pesti publikum újfent láthassa.
Szakonyi
Károly az Adáshibát a Vígszínház felkérésére készítette
1970-ben. Ugyan a fejében összeállt a darab szerkezete, a vázlata
is megvolt, de félretette, mert más munkába fogott, megírta a
Francia tanya és az Ördöghegy című drámáját, majd amikor közeledett
a bemutató napja, rekord gyorsasággal, 8 nap alatt befejezte. Az
eredeti címe - a darab egyik kulcsmomentumára utalva - az „Ó,
csak vidd szépen a sálat is” lett volna, de a Víg akkori
igazgatója, Várkonyi Zoltán túl hosszúnak és közönségriasztónak
találta, ő javasolta az Adáshibát. Végül a Pesti Színházban,
1970-ben tartották az ősbemutatóját Páger Antal, Bulla Elma,
Béres Ilona, Halász Judit, Ernyey Béla, Nagy Gábor és Tahi Tóth
László szereplésével.
Az
Adáshiba története 1969-re tehető, tudniillik éppen az első
holdraszállást közvetíti a tévé, ami hangsúlyos szerepet
kap a darabban. Ez a klasszikus Kádár János-i kemény diktatúra
időszaka, amikor a rezsim szorítása lassan-lassan engedni kezd.
A beszélő nevű Bódog família amolyan „szocialista” átlagcsalád,
csupa melósféle meg felfelé kapaszkodni akaró kisemberből:
papából, mamából, felnőtt gyerekeikből és az ő hozzátartozóikból
áll. Albérlőjük is van. A darab mindkét felvonása egy térben
játszódik, Bódogék családi házának nappalijában. Itt pöffeszkedik
a tévé. A közönség nem látja a készüléket, a szereplők
viszont ráfüggesztik a tekintetüket. Azért jöttek össze,
mert Bódogék kisebbik fiának, Imrusnak a születésnapját ünneplik.
Bármelyikük kezd bele valaminek a taglalásába, rögtön akad
olyan, aki lepisszegi, és különböző műsorról nyit vitát,
vagy fejti ki véleményét. Semmit nem látnak meg, minden
hidegen hagyja őket, csak az zavarja meg a nyugalmukat, amikor
lakójuk, Emberfi megszünteti az adást. Nem veszik észre benne
az Isten fiát, beszélhet az nekik szeretetről, egyetértésről,
tehet csodákat, borrá változtathatja a vizet, meggyógyítja a
szomszédot, csak arra kapják fel a fejüket, amikor a meghibásodott
tévét üzemképessé teszi.
A
sokat tapasztalt, vén Bódogot, akinek életén átszáguldott a
történelem, Szacsvay László olyan idős férfinek mintázza
meg, aki igencsak belefásult a folytonos rendszerváltozásba, a
sorozatos idomulásba, már csak a tévé érdekli, mert azt
nyugodt szívvel szidhatja, abból sem baj nem származhat. Fehér
Ildikó Bódognéja káráló öregasszony, akit semmivel nem
lehet kihozni a sodrából. Döncit Ozsgyáni Mihály viszi fel a
színre, ez a megalkuvó, a gulyáskommunizmus rendszerébe
belesimuló fiatalember csak azt nézi, hogy garázst, balatoni
nyaralót, ki tud-e hozni ebből a rendszerből. Marjai Virág
Saci szerepében az a tipikus buta tyúk, akinek csak a szája jár,
de roppant okosnak képzeli magát. Nagyváradi Erzsébet alakítja
Vandát, ezt a kereső, magányos lelket, aki odafigyel Emberfi
tanítására. Imrus,
a mesebeli legkisebb fiú önmagát és a társadalmi igazságosságot
kereső karakterét Kiss Péter Balázs játssza. Emberfi figuráját
Karalyos Gábor kiválóan, visszafogott, de mégis erős színészi
eszközökkel személyesíti meg.
Az
elhülyülés útján haladó Bódogék a tragikomédia bemutatása
óta eltelt 40 év alatt osztódással szaporodtak. Ezeknek a
liberális-bolsi tudatiparosok által létrehozott embereknek az
életét, gondolkodását a televíziók műsorai irányítják,
nincs már saját véleményük, önálló akaratuk, a tévékben
látott valóságshow-k, beszélgetős, betelefonálós műsorok,
csillogó-villogó, művilágot ábrázoló klippek határozzák
meg cselekedeteiket. Az Adáshiba fájdalmasan aktuális mű, de
most még érvényesebb a mondanivalója, mint annak idején volt.
Ma, mint égen a csillag, annyi csatorna önti a szennyet a gyanútlan
honpolgár nyakába, vezeti és tájékoztatja félre. Szakonyi
pengeéles kritikáját, zseniális írói meglátását a Gózon
Gyula Kamaraszínház előadása hűen adja vissza. Ebben a Szarka
János rendezte produkcióban nincs semmiféle mondvacsinált
aktualizálás, erőltetett párhuzamgyártás, a rendező hagyja
a darabot, magát beszélni. (Képen:
Ozsgyáni Mihály, Marjai Virág, Tóth József, Fehér Ildikó,
Kiss Péter Balázs, Karalyos Gábor.)
Dr. Petővári Ágnes
|
