|
 2010.08.13.
Az ígéret szép szó, ha megtartják…
A szlovák
parlamentben folyik a kormányprogram vitája, s mindez személyeskedésektől
sem mentes. Erre egy példa: Rafael Rafaj, Slota pártjának képviselője
egyes kollégáinak azzal vágott vissza, ne oktassák ki, mert ő
már akkor is a parlamentben ült, amikor ők legfeljebb a vécén
üldögéltek…Természetesen komolyabb dolgokról, szükségletekről
is beszéltek a törvényhozásban. Most az új kormány programjának
szociális fejezetének elemzésére kérjük fel Neszméri Tündét,
a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) szociális alelnökét.
–Ez a szociális fejezet valós problémákra mutat rá?
– Valódi problémákra mutatnak rá, de hogy azokat miként
kell kezelni, arról már sokkal kevesebb szó esik. A megoldási
javaslatok több helyen hiányoznak. Az egész kormányprogram inkább
egy választási ígérethalmaz, ami mellőzi a konkrétumokat.
Egy példa: a munkanélküliséget szeretnék visszaszorítani, de
arról nem olvashattunk sem a szociális, sem a gazdasági
programban, miként szeretnék motiválni a munkaadókat arra,
hogy munkahelyeket teremtsenek. Azt sem lehet tudni, hogy a külföldi
nagyvállalkozókat hogyan, s milyen feltételekkel fogják behívni
az országba.
–A kormánypártok választási ígéreteiben szó volt
pl. az apasági szabadságról, a 13. nyugdíjról, két éves lakáshitel-törlesztési
szünetről a fiatal házasoknál és a gyermekgondozási szabadságról.
Ezek szerepelnek a programban?
–Egyik sincs feltüntetve a dokumentumban. Mindez arra
is visszavetíthető, hogy ez a kormánykoalíció elég széles
skálájú, amiben keresztény, konzervatív párttól a liberálisig
sok politikai erő megtalálható. Ezért nehéz lehetett egy
olyan programot létrehozni, ami az összes kormányzati tényezőnek
megfelel. Ettől függetlenül azért jóval konkrétabb is
lehetett volna a kormányprogram. Az ígéretek közül mindenképpen
be kellett volna kerülni a kisgyermekes családok támogatásának,
hiszen Szlovákiában is demográfia válság van, s alig motiválják
állami részről a házaspárokat a gyermekvállalásra. Ráadásul
elképzelhető, hogy csökkenni fog az eddigi támogatás.
– A napokban Jozef Mihál munkaügyi-, szociális- és
családügyi miniszter nyilatkozta azt, hogy fel akarják számolni
az emelt összegű gyermekágyi segélyt az első három gyermek
születésekor. Ezt hatalmas felháborodás követte, s hamarosan
Radicova visszavonulót fújt. Mi lenne, ha Mihál terve győzedelmeskedne?
–A jelenlegi törvény
szerint az első három gyermek születésekor az édesanyák támogatást
kapnak, ennek összege jelenleg 678,49 euró. Ez a régi pénznem
szerint kb. 20 ezer koronát jelent. Mihál miniszter úr ezt
megvonná, s ebből csupán 151,37 eurót kapnának az édesanyák
azzal, hogy a maradék összeget az elkövetkező három évben
visszaosztanák családtámogatásként. Azt viszont nem tudjuk,
hogy mindezt miként akarják megvalósítani. Az az érzésünk,
hogy a kormányfő erről a kérdésről szeretne társadalmi vitát
nyitni, mivel a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak a
miniszterrel. Nem tartjuk szerencsésnek, mert ezzel elbizonytalanítják
a fiatal családokat. Az üzengetés azt mutatja, hogy meg szeretnének
vonni valamit, de most tesztelik a lakosságot. Azt szeretnénk,
ha a választási ígéreteknek megfelelően ténylegesen támogatná
a kormány a kisgyermekes családokat és a gyermekvállalást. Jó
lenne, ha a gyermekágyi segély összegét a törvényben ma
meghatározott formában folyósítanák. Ráadásul a kormánypártok
a választási programjaikban nem a családtámogatás szűkítését,
hanem ellenkezőleg, annak bővítését ígérték.
–Amíg a Kereszténydemokrata Mozgalomnak nagyon
fontos a családtámogatás, addig a liberális Szabadság és
Szolidaritás Pártja (SaS) inkább a gazdaság liberalizációját
hangsúlyozza. Ebből következik, hogy azt akarják, inkább
dolgozzanak a fiatal anyukák is, minthogy a gyerekükkel otthon
maradjanak. A mai szabályozás szerint elveszik a gyes-t attól
az édesanyától, aki munkába áll.
–Gondolom akkor a SaS áll legjobban a privatizáció
mellett?
–Igen, mert a nagyvállalkozók pártjáról beszélhetünk.
Érdekük, hogy az állam kezéből a nagy cégeket kivonják.
–S mi az, amit az MKP a pozitívumok közé sorol a
szociális fejezetben?
–A program egyik pozitívumának tartjuk, hogy a szlovák
kormány védeni szeretné a nyugdíjbiztosítás második pillérét.
A jelenlegi rendszer szerint létezik az első és a második pillér,
s van lehetőség egy harmadikra is, amit gyakorlatilag biztosításként
kötünk meg. A munkaadó és a munkavállaló a szociális biztosítónak,
tehát az első pillérbe küldi el a nyugdíjjárulékot. A járulék
– ami a fizetés 18%-a – felét pedig egy magánszámlán, a második
pillérben lehet gyűjteni. Tehát ezt a rendszert szeretné megvédeni
az új kormány, míg a régi folyamatosan támadta. Viszont a
fiatalokat motiválni kell arra, hogy maguk válasszák ki a
biztosító társaságot, melyben a pénzüket spórolják majd
nyugdíjukra, hiszen egyébként a szociális biztosító fogja őket
besorolni a magántársaságok valamelyikébe. Nagy különbségek
vannak a kedvezmények között.
–A minimális nyugdíjhatárról szól a program?
–Az önmagában pozitívum, hogy egy minimális nyugdíjat
szeretnének bevezetni, de az már nem, hogy lesznek kivételek.
Azok, akik nem dolgoztak minimum 15 évet a szlovák munkaadónál,
azaz nem fizetett legalább 15 évig járulékot a nyugdíj
alapba. Ők tehát állami támogatásra kényszerülnek. Az államnak
ugyanannyiba fognak kerülni ezek az emberek, ám azt tudjuk, hogy
a hivatalos okiratok útvesztőjét sok nyugdíjas elkerüli, s
nem vesződnek a bürokráciával, s ők nem igénylik majd a kiegészítést.
–Beszéltünk már a munkanélküliségről. Tudtommal
a legtöbb munkanélküli ott van, ahol nem megfelelő az úthálózat,
az infrastruktúra. Ez az ország dél-keleti része?
–Főleg Besztercebánya megye, s a dél-keleti régió.
A Bodrogköz a leginkább elhanyagolt terület,s ott igen magas a
munkanélküliség.
–Igaz, hogy keleten él a legnagyobb számú roma közösség?
–Ez így van.
–Ha már itt tartunk: milyen cigányprogramja van az új
kormánynak?
–A problémát jól látják a program alkotói, de újfent
hiányzik a konkrét javaslat. A roma aktivisták zöme szerint
megint nélkülük döntenek az őket érintő kérdésekben. Jó
lenne, ha általuk is ismert és elfogadott személyeket bízna
meg a kormány a problémáik orvoslásával. Viszont jelenleg a
kormányhivatalban az ő problémájukat nem cigány kezeli, ami
nehézséget jelent. Elmondták, hiányzik a motiváció a munkavállaláshoz,
ez azt jelenti, hogy igény van a részükről csak a számukra létrehozott
munkahelyek megteremtésére, az ő sajátos hierarchiájukat
figyelembe véve.
–Milyen a szegény néprétegek egészségügyi ellátása?
–Ki kell hangsúlyozni, hogy sokan szegénységük
mellett is odafigyelnek az alapvető higiéniás követelményekre.
Az egészségügyi ellátás ingyenes, s ők elviszik a kötelező
oltásra a gyermeküket. Természetesen mindenütt vannak nemtörődöm
emberek, koszban élnek, s nem érdekli őket a közegészségügy.
–Ez igaz, de aki szegény, az a várólista végére
kerül.
–Az ingyenesség azt hozza magával, hogy igen hosszúak a
várólisták, s előfordul, hogy egy szemműtétre egy évet kell
várni. Ez annak a következménye, hogy az egészségügyi biztosító
egy nap csak előre meghatározott számú műtétet fizet ki. Tehát
akinek van rá pénze, önköltségen gyógyíttathatja magát.
–Mit lehet tudni az elektronikus betegkártyáról? Úgy
olvastam, hogy az orvos nem gyógyszert, hanem hatóanyagot írna
fel.
–Egy hosszabbtávú tervről lehet szó, mert elég
nagy munkával és költséggel járna a kártyák előállítása.
Mi azt mondjuk, hogy a hatóanyag felírásában óriási veszélyek
rejlenek, hiszen a patikus nem tudja, milyen gyógyszereket szed a
beteg. A beteg pedig önmagától nem tud választani.
–Illetve a pénztárcája szerint választ.
–Valószínűleg. Ha viszont ügyes a gyógyszerész,
akkor lehet, hogy csak egy gyógyszert fog ajánlani a gyógyszerlobbi
nyomására. Így is kiszolgáltatott helyzetbe kerül a beteg.
–Egyébként nem fura egy olyan párt emberét tenni a
családügyi miniszteri posztra, amely a könnyű drogok legalizálása
mellett kampányolt?
–Ez egy abszurd helyzet természetesen. A másik, hogy
az egészségügyi miniszter csökkenteni szeretné a gyógyszertárak
számát, pedig annak idején neki is volt egy, csak azt most átruházta
a feleségére.
–Összességében ez jobb, vagy rosszabb szociális
fejezet, mint Ficóéké volt?
–Ugyanolyan a kettő, mert a problémák felvázolása önmagában
édeskevés. Azt még nem tudjuk, mi fog megvalósulni a mostani
pontokból. Ficóék is általánosítottak, de a családtámogatási
rendszerük viszonylag jó volt.
–Ön a Magyar Koalíció Pártja szociális alelnöke.
Ez azt jelenti, hogy a párt szociális, egészségügyi programját
is önnek kell kidolgozni?
–A mostani feladat, hogy a
szakmai alelnökök reagálnak a belpolitikai eseményekre. Természetesen
továbbfejlesztjük a szociális programot, de ezt egy bizottsággal
közösen dolgozzuk majd ki. A választási programunk szociális
részét a polgárok pozitívnak tartották, mert olyan problémákat
vázoltunk fel, s olyan megoldási javaslatokat jelöltünk meg,
melyeket a lakosságtól hallottunk. Ilyen a 13. havi nyugdíj,
vagy a családtámogatási rendszer kibővítése. Ezeket nekünk
tovább kell fejleszteni szakértők segítségével. Az említett
bizottságot én koordinálnám és egy közös csapatmunka eredményeként
remélem, olyan szociális programunk lesz, amiből kitűnik, hogy
nem a hatalom, hanem a lakosság sorsának jobbítása a legfőbb
célunk.
–Eddig ifjúságpolitikával foglalkozott. Meglepte,
hogy a kormányprogram nem szentel külön fejezett az ifjúságnak?
–Sajnos nem. Annak ellenére, hogy a nagyobb ifjúsági
egyesületeket egy országos ernyőszervezet tömöríti a kormányok
általában nem foglalkoznak ifjúsági problematikával, hanem
azt kimerítik az oktatási programmal. Elfeledkeznek arról, hogy
az ifjúságot nem lehet csupán oktatási programokkal kezelni. A
fiatal családokról szól a program, de azt tudjuk, hogy létezik
egy réteg, melynek tagjai már nem tanulnak, hanem jó esetben
dolgoznak, de még nincs családjuk. 15-35 éves korig beszélhetünk
az ifjúsági korosztályról, ez egy majd’ 20 év az életünkből,
amivel nem foglalkozik a nagypolitika.
Medveczky Attila
|
