vissza a főoldalra

 2010.08.25. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 34. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Mintha mi sem történt volna? (2.oldal)

Az SZDSZ azért szűnt meg, hogy megmaradjon. Ha megmaradnak pártnak és vételeznek a Sorostól még számos milliárdokat és ezzel vagy elérik az öt százalékot, vagy nem, vagy találnak Kuncze helyett új díszgojt vagy nem, akkor a felelősség az elmúlt nyolc év rablásaiért rájuk is ráterhelődik, sőt nekik a kezdeti időkért, a paktumért és a privatizációért is, így vagy úgy, felelniük kell. Akkor nem korlátozódik szinte szükségszerűen az előzetes letartóztatás köre a Hagyó-BKV-Mesterházy Ernő, s a még kisebb halak másodvonalára, hanem elindul a Kis János - Tölgyesy - Pető - Magyar Bálint- Kuncze indóházból és befut Tel-Avivba. Így viszont az egész felelősséget az általuk az orránál fogva vezetett MSZP-nek kell vállalnia. Felteszik egy Aeroflotra és megérkezik Seremetyevóba. Most az SZDSZ felelőssége megfoghatatlan, az idézéseket nincs hová címezni. Az aztán később kiderítendő kérdés, hogy mennyiben az MSZP régi vezetőinek beleegyezésével, a Lendvai Ildikó és az új kemény fiúk megértő hozzájárulásával történt az összes felelősség átterhelése az MSZP-re. Tel-Aviv is utasította őket erre, vagy ez tiszta humanizmus? Ehhez még néhány letartóztatottnak énekelnie kell.

 Borbély László: A szabadság keserű íze – Márai Sándor és Nápoly

Egy polgár szenvedéstörténete (4.oldal)

Az olasz olvasó elsősorban azokat a regényeit tekinti „sajátjának”, amelyeknek itáliai vonatkozásai vannak, a Vendégjáték Bolzanóban valamint a San Gennaro vére című műveit. A Vendégjáték Bolzanóban című regényben az olvasó a latinok legendás szívtiprójának, Casanovának az alakját véli felismerni. Márait azonban a rendíthetetlen és hontalan utazónak nem a kalandjai, hanem a jelleme köti le. A másik mű, a San Gennaro vére című regény nagyobb formátumú hitvallás. Cselekménye a Nápolyi-öbölben játszódik. A regény azonban nemcsak a nápolyi ember gondolatait mutatja be, hanem a második világháború után a Kelet-Európából érkező emigránsok életérzését is. Kirajzolódik Márai Sándor hazájának, Magyarországnak a helyzete is, de nem szorítkozik szülőföldjének problémakörére. Ebben a regényében egy Olaszországba menekült férfi a főszereplő, aki idegenségében, hontalanságában, tragikus sorsában egyértelműen Márai Sándor alakmása.

 Gaál Gabriella emlékezete (5.oldal)

A pályatárs, Madarász Katalin emlékezik meg a művésznőről

Amikor bejelentettem a közönségnek, hogy most Gaál Gabriella emlékére eléneklem a „Minden piros fehér rózsa” c. dalt, akkor – nem is tudtam, mire vállalkozom– felállt a hallgatóság és velem együtt énekeltek. Nagyon meghatódtam, és ekkor jóval nehezebb volt énekelnem, hiszen egy számomra nagyon kedves pályatársra emlékeztünk. Nagyon remélem, s bízom benne, hogy szellemi örökösei továbbviszik az emlékezés lángját.

 „Csodák a Hargitán”

Tamási Áron: Ábel a rengetegben c. regényét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Fuszulánnak az egyik fő tulajdonsága volt, hogy úgy hazudott, mint a vízfolyás. Felrakatta a fát szekerekre, és elhajtott fizetés nélkül. Meglátogatták a rengetegben Ábelt a bank urai. Ábel elpanaszolta Fuszulán viselkedését. Kár érte a bankot, más se kellett a bankároknak, csendőrt küldtek a hegyre, hogy majd fogja el Fuszulánt. El is fogták a csaló románt, de mivel csak a keze volt megkötözve, a lába nem, így menet közben megszökött. Egy csendőr visszatért a tetthelyre, a kis Ábelhez. A csendőr is román volt, Surgyelán volt a neve. Ez is hazudott, mint egy másik vízfolyás. Tél volt, és elfogyott a gyerek tartalék élelmiszere, a két embernek, Surgyelánnak és Ábelnek nem volt mit ennie. A kis házhoz szemtelenkedett egy sas. Bolhának, a kutyának kivájta a szemét, a macskának megroppantotta a gerincét. Ábel intézkedett, a puskás ember, Surgyelán lője le a betolakodó sas madarat. Lelőtte a vérengzőt, és megsütötték a sast. Természetesen a húseledel ehetetlen volt. Ábel meséli:

„A lenyesett hús nemcsak kemény volt, hanem büdös is, mint a dög. Ha nem tudtam volna, mi van a számban, azt kellett volna gondolnom, hogy valami ganyéjhájó embernek a bocskorából egy darab.

– No milyen, jól esik? – kérdezte Surgyelán.

–Ki sem tudom mondani! – feleltem.”

 Százmilliókat költöttek felesleges dolgokra (9.oldal)

Dr. Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója:

Mivel az újjáépítés a választások idejére esik, a szikszói polgármester minden lehetőséget igyekszik megragadni a szavazatszerzés érdekében. A Vadász-patak kiöntése vis maior helyzet, senki nem tehet arról, hogy megáradt a patak. A polgármester úr a szocialista kormányok ideje alatt nem harcolt ilyen erőteljesen a vízelvezető-rendszerek fejlesztéséért. Az új kormány döntése alapján viszont a település közel 447 millió forintot kap az elmaradt fejlesztésekre, a Vadász-patak rekonstrukciójára. Ezenkívül a Szikszón összedőlt négy házra igényelhető állami támogatás, a megrongálódott ingatlanok helyreállításához pedig a karitatív szervezetek nyújtanak segítséget. A polgármester azon felvetésére, mely szerint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet listáján Szikszó nem található meg, azt tudom válaszolni, hogy a város eredetileg is a Magyar Vöröskereszt támogatási lajstromában szerepelt, tehát e karitatív szervezettől kap segítséget.

 Beolvasztás helyett befogadást! (10.oldal)

Vitrai Barbara, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) munkatársa nyilatkozott: A foglalkoztatásban egyrészt a nem megfelelő képzés okoz hátrányokat, másrészt az ésszerű alkalmazkodás alapvető hiánya, amely sem a munkakörülmények, sem a munkaidő, sem egyéb módon nem követeli meg a munkáltatótól az atipikus foglalkoztatás (pl. távmunka) bővítését, amelyen keresztül számos fogyatékossággal élő személy belépést nyerne a munkaerőpiacra. De a különböző pénzbeli ellátások (rehabilitációs járadék, rokkantsági nyugdíj) is a fogyatékossággal élők munkaerőpiactól való távolmaradását támogatják.

 Interjú Ambrus András színművésszel (11.oldal)

Eltiporták a forradalmat, s Major éppen akkor kérte, hogy lépjek be a pártba, mikor Nagy Imrét elhurcolták. Ez nagyon felbőszített engem. Amit Nagy Imrével tettek, az utoljára Török Bálinttal történt. Majorral sokat vitatkoztunk ezen. Szerinte 1956-ban ellenforradalom volt, mert a munkások nem vettek részt a megszállók elleni harcokban. Ezek után Major kirúgott, s gondoskodott arról, hogy csak a Falu Színházhoz mehessek vissza, ám egy jóakaróm bizalmasan közölte velem, hogy onnan is kirúgnak majd, mert ez a felső utasítás. Azt pedig mindenki tudta a művészeti életben, hogy akit a Falu Színháztól kirúgnak, az szakmailag halott. Így aztán „szabadúszó” lettem.

 A nemzeti drámák teátruma (15.oldal)

Dózsa László: A mi feladatunk, hogy elültessük a klasszikusok iránti igény magvát a publikum szívébe. Többször megállítanak az emberek az utcán, mert várják a Bodnárné bemutatóját. Szeretnénk továbbvinni ezt a magyar dráma-vonalat. Gondoltam Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja c. művére, és a méltatlanul elfelejtett Herczegh Ferencre. A Bizánc c. drámáját szeretnénk színre vinni. Nem azért, mert most a Magyar Fórumnak nyilatkozom, hanem valóban szeretném azt, ha Csurka István egy darabját bemutathatnánk Újpesten. Csurka István a kortárs magyar drámairodalom kimagasló alakja, ezért nem csak, hogy lehet, de kötelező lenne darabjait játszani.

 Visszaélnek a katasztrófahelyzettel

Jobbik-erkölcs a Sajó mentén (19.oldal)

Vona Gábor már június 8. körül lement értekezni a Felsőzsolca és Vidéke takarékszövetkezet vezetőjével, aki nem mellesleg a Patrubány- féle Magyarok Világszövetségének alelnöke is. A találkozó bizonyosan sikeres lehetett, mert július elejére sikerült összelázítani egy tüntetést a polgármesteri hivatal elé, ahol természetesen lökdösődésre is sor került és rendőri intézkedésre is szükség volt. Nagy Zoltán – a Jobbikot támogató – vállalkozó felesége szervezte a megmozdulást, míg a némileg torzított híreket Budapestre és a sajtóhoz Egyed Zsolt, a Jobbik képviselője szállította. Csöbör Katalin július 12-én felszólalt az Országgyűlésben, részletesen beszámolt a Felsőzsolcán és környékén kialakult helyzetről és az intézkedésekről, majd felkérte Vona Gábort, hogy a katasztrófahelyzetre való tekintettel hagyja abba a hangulatkeltést és ne akarjon politikai tőkét kovácsolni az árvíz pusztításából. Vona válaszában – Balczó Zoltán erős unszolása mellett – némileg zavartan, a szokásos kimerevedett tekintettel narancssárga struccról és kétségbevonhatatlan jószándékról beszélt. A félresikerült felszólalás után a Jobbik Hagyó Miklósa, Szegedi Csanád vette kézbe az ügyet. Az EP-képviselő Szegedi, a testvérével közös vállalkozásban működtetett és ki tudja, miből finanszírozott helyi újságjukban hatalmas vehemenciával esett a fideszes képviselőnek. A rágalmazást egy már bizonyított emberükre bízták. A korábban hangulatkeltésből jelesre vizsgázott Brünner István, a rendőrség állományából gyanús körülmények között távozott alsózsolcai jobbik vezető aláírásával drámai hangú levél látott napvilágot már június közepén. A jelentés a Pokol tornácáról című iromány az amúgy is súlyos állapotokat tovább dramatizálva hivatott megteremteni a pánikhelyzetet. Most is Brünner vetette be magát. A volt rendőr hazugsággal vádolta Csöbör Katalint, sőt azt állította nyakatekert okfejtésében, hogy a Fideszes képviselő igazából nem is járt Felsőzsolcán.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!