vissza a főoldalra

 2010.08.20. 

Nemzeti tanácsokat a Felvidéken is

„A szlovák kormány az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása ellenére nem csökkentette 20 százalékról 10-re a határt a kisebbségi nyelvek hivatali használata esetében.” – olvasom a Felvidek.Ma honlapon. Erről, a fennmaradó nyelvrendőrségről és a szlovák államelnöknek a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) újbóli szidalmazásáról Berényi Józseffel, az MKP elnökével beszélgetek.  

– Ez a 20% azt jelenti, hogy ahol a magyarság létszáma eléri ezt a szintet, ott a hivatalokban magyar nyelven is lehet ügyeket intézni?

 – Pontosan így van. Mintegy 550 település éri el ezt a 20%-os szintet, de mi azt szeretnénk, a közelgő népszámlálás miatt is, hogy ez a határ módosuljon. A 10%-nak azért is van értelme, mert ez a törvény a többi szlovákiai nemzetiséget is érinti. A Most-Híd kormánytagjai viszont élhettek volna vétójogukkal az ominózus kormányülésen. Érdekes, hogy Rudolf Chmel, a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes augusztus 2-án és 3-án az Új Szónak adott nyilatkozatában célul tűzte ki a 10 százalékos határ elfogadását. A vétójogot továbbá az is indokolta volna, hogy a nemrég elfogadott kormányprogram tartalmazza a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának maradéktalan alkalmazását. Csak bizakodhatunk, hogy a szlovák kormány az előzetes ígéreteinek megfelelően törvényjavaslat formájában visszatér az Európa Tanács ajánlásainak elfogadásához. Visszatérve a népszámláshoz: félő, hogy nem fogjuk tudni elérni a tíz évvel ezelőtti arányt, s ezért is szükséges a 10%-os határ. Losoncon pl. 12%-os a magyarság számaránya, s ott már most segítene az rajtunk, ha elfogadná a kormány az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlását.

 – Mi történt tíz év alatt? Elhagyták az országot a felvidéki magyarok? Ennyire erős az asszimiláció, vagy a halálozások száma jóval meghaladja a születésekét?

 – A felsoroltak mind okozói a magyarság létszámának csökkenésének. A demográfiai csökkenés sajnos jobban érinti a szlovákiai magyarságot, mint a többségi népet. Elvándorlásról is beszélhetünk, mert az EU-s tagság lehetővé teszi, hogy máshol próbáljunk szerencsét. Amikor nagy a nacionalista nyomás, akkor főleg a fiatalok számára nem vonzó Szlovákiában maradni, s vagy Magyarországot, vagy valamelyik nyugati államot választják célállomásnak. Az asszimilációs folyamatra pedig az elmúlt húsz évben nem sikerült megtalálni az ellenszert. Számunkra nagy kihívás és probléma, hogy a magyar szülők szlovák iskolába íratják a gyerekeket. Egy tévhit mindennek az alapja: a magyar iskolákban nem lehet rendesen megtanulni szlovákul. Ettől függetlenül modernizálni kell a felvidéki magyar iskolákat azért, hogy ez a tévhit ne erősödjön. A szlovákiai magyar iskolák többsége színvonalas és felkészíti a diákokat a középiskolai és felsőfokú tanulmányokra. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennének olyan szlovákiai magyar egyetemisták, akik magyar alapfokú iskolában kezdték el tanulmányaikat.

 – Térjünk vissza a vétójogra. Ellenjegyzési és vétójogot kapott tehát a nemzeti kisebbségek kultúráját és oktatásügyét érintő törvények és rendeletek módosítása során Rudolf Chmel emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnök. Azt olvastam, hogy önök nem lelkesednek a vétójogért.  

– Nem arról van szó, hogy ennek nem örülünk, hanem arról, hogy mindez elkendőzése a tényleges problémáknak. A Most-Hídnak nem sikerült a kormányprogramba bevinnie azt a kisebbségi törvényt, amit az Európa Tanács és az EBESZ is igényel. Először fordul elő az, hogy nemzetközi ajánlást egy ún. demokratikus éra idején nem sikerül bevinni a kormányprogramba. Ezt a kudarcot próbálja a Most-Híd elkendőzni azzal a kijelentéssel, hogy a kisebbségi miniszterelnök-helyettesnek hatalmas hatásköre és hivatala lesz az eddigiekhez képest. Ezt mi nem tartjuk előrelépésnek, mert nem történik más, mint egyik állami hivatalból átvitték a hatásköröket egy másikba, ahol annak a mindenkori vezetője a választási eredménytől függően kerül kinevezésre. Ettől a szlovákiai magyarok ügye nem lépett előbbre. Az lenne előrelépés, ha sikerülne kialakítani azt, hogy a kisebbségi kultúra- és oktatásügy finanszírozása, irányítása az államtól független intézményhez tartozzon, pl. úgy, ahogy az a Vajdaságban alakulófélben van. Tehát a megoldást a kisebbségek kulturális és oktatásügyi önkormányzatiságában látom, amikor is döntéshozatali, végrehajtási és vétójoggal egy a választások útján létrehozott kisebbségekből álló testület rendelkezik a saját ügyei vonatkozásában. A Szerbiában idén létrejött kisebbségi nemzeti tanácsok e témakörben követésre szolgáló példával rendelkeznek Szlovákia számára is.

– Tehát akkor nemzeti tanácsok szükségesek?

 – Hívhatjuk őket kisebbségi tanácsoknak is, nem az elnevezésen van a hangsúly. A már felsorolt igényeket kellett volna megfogalmazni a kisebbségi törvényben. Tehát nem a vétójoggal van a gondunk, hiszen ezzel minden miniszter rendelkezik.

 – Annak idején, ha jól emlékszem Slota mondta, hogy magyarok és homoszexuálisok fogják vezetni Szlovákiát. Akárhogy is nézem, de részben biztos, hogy tévedett.

 – Ezzel egyetértek.

 – Igaz, hogy fennmarad a nyelvrendőrség? Akkor még is mi az, ami a magyarok számára konkrétan kedvező lehet a következő négy évben?

 – Valóban fennmarad, de még korai arról beszélni, mik lesznek a pozitívumok. Legalább arra számítunk, hogy a magyarokat leginkább sújtó törvényeket, határozatokat eltörlik. Jó lenne, ha min. a pénzbírságot kivennék a nyelvtörvényből. Igaz, ettől sokkal boldogabbak nem lehetünk, mert az elv fennmaradna. Az utóbbi időkben a Most-Híd részéről nagyon sok ígéret elhangzott, az idő igazolja majd, hogy ezeket sikerül-e megvalósítaniuk.

 – „A kulturális minisztériumba ebben az évben mintegy harminc feljelentés érkezett a nyelvtörvény megsértése okán. Közülük egyelőre csak a Magyar Koalíció Pártja számíthat pénzbírságra”- tájékoztat a Sme napilap. Összeszámolták, hogy mekkora büntetést kell majd kifizetniük? És külön-külön plakátonként folyik majd az eljárás?

 – Nem tudjuk, mert erre még eddig nem volt precedens. Megvárjuk a minisztérium döntését, s azt is tudjuk, hogy 5000 euróig terjedhet a büntetés.

 – Augusztus 15-én ön azt nyilatkozta: „Bugár Béla átvette a szlovák nacionalisták érvelését, és az Új Szó augusztus 14-ei számában provokációnak nevezte az MKP csak magyar nyelven hirdető választási óriásplakátjait.” Úgy látom, hogy folytatódik a csatározás az MKP és a Most-Híd között.

 – Nem az a célom, hogy mindenáron támadjam Bugár Bélát, hanem azt az elvet akarom védeni, mely szerint a magyar nyelvű óriásplakátokat senki ne nevezze provokációnak. Még Bugár Béla sem. Úgy vélem, hogy egy demokratikus társadalomban minden politikai pártnak és politikusnak saját joga és felelőssége eldönteni, milyen nyelven szólítja meg a választópolgárait. Az MKP elutasítja azt a gondolatiságot, mely szerint a magyar nyelv bármilyen közéleti használata provokáció lenne. Ezen hibás és nacionalista logika alapján ugyanis provokációnak tekinthető a magyar nyelvű folyóiratok és könyvek nyilvános árusítása is, hiszen azok nyelvét sem értheti a csak szlovákul beszélő polgár. Mi úgy döntöttünk: magyar nyelven szólítjuk meg a választóinkat, úgy, hogy azzal senkit nem sértünk. Ezt provokációnak csak az az ember tudja, akit általában zavar a magyar nyelv használata.

 – Közeledik a szlovákiai helyhatósági választások ideje. Nem kell attól tartaniuk, hogy Bugárék kijelentéseikkel önöket állandó válaszadásra kényszerítik, és a sajtóban, a választók előtt ezt majd úgy tálalják, hogy az MKP többet foglalkozik a Most-Híddal, mint a magyarokkal, és önöknek nem lesz elegendő energiájuk a valódi kampányra?

 – Elvi politizálásunkat nem kívánjuk feladni, mert nem az olcsó népszerűség a célunk, hanem az, hogy a szlovákiai magyarok megmaradását elősegítsük. Szükséges legalább egy olyan felvidéki magyar párt, amelyik rámutat a negatív jelenségekre.

 – Az MKP még mindig szálka a hatalom szemében. A szlovák államfő szerint a kormányváltás javíthatja a szlovák-magyar kapcsolatokat, ehhez azonban az erre hivatott intézményekben kell párbeszédet kezdeni. Szerinte ez élezte ki korábban a helyzetet, hogy a magyar kormányok nem a szlovák kormányokat tekintették partnernek, hanem a Magyar Koalíció Pártját. Ezért nem lehettek soha jók a kapcsolatok, ha az MKP volt a meghatározó csoport a Magyarország és Szlovákia kapcsolatairól szóló megbeszéléseken. Úgy néz ki, hogy Gasparovic szerint lassan az Édenkertből is maguk miatt űzettünk ki.

 – Elutasítjuk az államelnök kijelentéseit. Nem az MKP volt az, aki annak idején elfogadta a rossz nyelvtörvényt vagy a módosított oktatási törvényt, amely lehetővé tette a hibrid tankönyvek kiadását – ezekben pl. Pozsony csak Bratislavaként szerepelt –, amit mellesleg a köztársasági elnök úr is üdvözölt annak idején mondván, hogy ezek a magyarok szempontjából elfogadhatatlan tankönyvek úgy vannak rendjén, ahogy vannak, mert igazodnak a szlovák törvényekhez. Ugyanúgy nem az MKP a felelős Sólyom László magyar köztársasági elnök kiutasításáért Szlovákiából, vagy a dunaszerdahelyi szurkolóverésért, mint ahogy nem az MKP-t illeti a felelősségre vonás a Malina Hedvig-ügyet illetően sem.

Medveczky Attila