vissza a főoldalra

 2010.08.27. 

Vége a káosznak!

Szalai Annamáriát augusztus 11-ei hatállyal, kilenc évre nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének, miután Schmitt Pál államelnök aláírta a médiát és a hírközlést érintő törvényeket módosító csomagot. A rendteremtésről, a nagyfokú ellenzéki sajtóoffenzíváról, s a piaci szereplők befolyásáról Szalai Annamáriát kérdezem.

 – Engedje meg, hogy lapunk nevében gratuláljak önnek a kinevezéséhez!

 – Nagyon szépen köszönöm!

 – Maradjunk ennél a szónál: kinevezés. Az összes ellenzéki párt egységesen azt támadta, hogy önt nem választották, hanem kinevezték, amire – szerintük – Európában eddig nem volt példa.

 – Alapvetően téves az utolsó állítás: nagyon sok európai országban nem választják, hanem kinevezik a konvergens hatóság elnökét. A nagy etalonnak tekintett brit szabályozás is úgy rendelkezik, hogy a hatóság, az Ofcom tagjait és annak elnökét is a kulturális-média és sport területért felelős miniszter nevezi ki. Az olasz AGCOM elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Számos országban a külön álló hírközlési hatóság elnökét is a kormány, vagy egy-egy miniszter nevezi ki. Erre Svédországban, Ausztriában, Németországban találunk példát. A médiatanács elnökét nálunk az Országgyűlés fogja megválasztani, míg pl. Hollandiában miniszteri jelölés alapján az uralkodó nevezi ki a posztot betöltő személyt. Tehát – legyünk jóhiszeműek – téved, aki ilyesmit állít.

– „Fideszes árnyék borul a teljes médiára” – írja a Népszava. „Derekas fitty van hányva mindenre” – olvasható a Népszabadságban. Miért e félelem? Tán azért, mert önnek a rendteremtés a fő célja?

 – Feltehetőleg ez áll a háttérben. Mint minden területen, itt is rendre van szükség. Ahogy a közbiztonságban, az egészségügyben, a korábbi káoszt itt is fel kell váltania a rendnek, az átláthatóságnak, áttekinthető szabályozás és követhető jogalkalmazás szükséges. Bizonyára, akik jól érezték magukat a káoszban, azok nem örülnek ennek a célkitűzésnek. Akik cenzúráról és a véleményszabadság korlátozásáról beszélnek, saját magukból indulnak ki. A cenzúra tőlem idegen, a szólásszabadságot a demokrácia fontos alapértékének tekintem.

 – Azt mondta a sajtótájékoztatóján: „a médiaszabályozás átalakítását ért külföldi kritikák mögött »szervezett offenzíva« van”. Mit értsünk ezalatt? Súgnak az ellenzéki médiamogulok a nyugati barátoknak?

 – Jól látható, hogy ellenzékiek olyan nemzetközi újságíró-szervezeteket mozgósítanak, akik több évre visszamenőleg – a szocialista-szabaddemokrata kormányok regnálása alatt – Magyarországon nem tapasztaltak semmilyen visszásságot. Az EBESZ szakosított szervének korábbi vezetője, Haraszti Miklós sem tartotta azt aggályosnak, hogy munkájukat végző oknyomozó újságírók autójába kábítószert csempésszenek, vagy rendőrök támadjanak sajtómunkásokra 2006 októberében. Bízom benne, hogy a mértékadó szervezetek alaposabban tájékozódnak, mielőtt kritikus álláspontokat fogalmaznak meg.

– „Szalai Annamáriának a médiáról alkotott fölfogása eléggé keményvonalas. Hihetetlenül nagy hatalommal bír a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke”– vélte az LMP frakcióvezető-helyettese, Karácsony Gergely. Nézzük ezt a nagy hatalmat…Milyen jogosítványok vannak az ön kezében?

 – Az új médiahatóság még fel sem állt, s az ORTT utódját, a Médiatanácsot az Országgyűlésnek 2/3-os többséggel kell megválasztania, tehát az Országgyűlés alá lesz rendelve. Ami a hatalomkoncentrációt illeti, az is egy tévedésen alapszik. Korábban a Nemzeti Hírközlési Hatóság kormányhivatal volt, egy minisztérium alá rendelve. Most, az egyesítést követően, egy autonóm, a kormánytól független, az Országgyűlés felügyelete alatt álló államigazgatási szerv lett. Ami az elnök „hatalmát” illeti, gyakorlatilag semmi nem változik az előzőekhez képest. A jövőben a médiatanács fogja meghozni a média területén szükséges fontos, nagy autonomitást igénylő döntéseket. A hírközlési ágon korábban is az eljárások nagy részében az első fokot a főigazgató látta el, a másod fokot pedig az elnök. A hírközlési hatóságban néhány évvel ezelőtt létrehoztak egy tanácsot, ez most megszűnik, de érdekes módon ennek a grémiumnak a munkáját sosem kifogásolták sem az újságíró-szervezetek, sem az akkori kormánypárti politikusok, pedig a tagjait egy miniszter nevezte ki, és az furcsa mód mégsem jelentette a demokrácia végét.  

– Ön azt nyilatkozta az egyik napilapnak, hogy az ORTT munkáját a piaci szereplők befolyásolták. Mondana erre néhány példát?

 – A legkirívóbb az, amikor meghosszabbította a testület az RTL Klub és a TV2 szerződését. Számtalan olyan helyzetet ismerünk, amikor bizonyos szankciókat az ORTT nem kellően következetesen alkalmazott, vagy egyszerűen elengedett. A Mónika Show és a Joshi Bharat esetében is az történt, hogy az ORTT nem lépett fel kellő eréllyel.

 – Nap mint nap érkeznek szerkesztőségünkbe olyan olvasói levelek, melyekben azt panaszolják: igaz, a Fidesz nyerte nagy fölénnyel a választásokat, de a közmédiumokba még mindig több ellenzéki képviselőt hívnak meg.  

– Folyamatosan monitorvizsgálatot készít erről az ORTT, ami megtekinthető az intézmény honlapján. Akit érdekel, megtekinti, láthatja mennyi kormánypárti, s mennyi ellenzéki politikus jelent meg a médiumokban. Amennyiben az derül ki, hogy nem kiegyensúlyozott, természetesen szankcionálni fogjuk. Egyébként olyan levelek is érkeznek az ORTT-hez, melyek éppen azt kifogásolják, hogy kevés ellenzéki szerepel a közmédiumokban.

 – Miért olyan sürgős a digitális átállásra való felkészülés? A nép egyszerű gyermeke attól tart, hallok olyan hangokat, hogy a digitális mód miatt a kábelszolgáltatók felemelik az előfizetési díjat.

 – A kettő között nincs összefüggés. A digitális átállás minden platformon megvalósul, de kötelezettség 2011. december 31-ig az átállásra csak az analóg föld felszíni platformon lesz, amit egy EU-s megállapodás ír elő. Az átállás azokat a háztartásokat – közel 800 ezret – érinti, melyekben jelenleg is földi sugárzású vételt használnak, amelyekben mindössze csak három csatorna fogható. Itt az államnak van kötelezettsége, s igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az átállás. Ami a kábeltévésekre vonatkozó előfizetői szerződéseket illeti: a tarifákat csak szigorú rend alapján változtathatják meg elviekben, reméljük, hogy a gyakorlatban is. A digitális átállásból még nem kell következnie a szolgáltatási díj emelésének, sőt abban bízom, hogy nő a verseny a terjesztők között,  így inkább csökkeni fognak az előfizetői díjak.

 – Ha már az előfizetési díjat említettük, beszéljünk a Magyar Televízióról. Az MTV 1997-ben - mai értéken - még 70 milliárd forintból gazdálkodott: s ha jól tudom, idén az állam által átvállalt, de évek óta nem emelkedő, 10,4 milliárd forintnyi üzemben tartási díjból, illetve a TV2 koncessziós díjából jutó 1,2 milliárd forintból kell nézőket és reklámozókat vonzó műsorokat készítenie. Mindeközben az MTV alulfinanszírozottságát már 2007-ben megállapította az Állami Számvevőszék.

 – Pillanatnyilag annyit látunk, hogy a Magyar Televíziónál a műsorkészítésre alig marad pénz. Döbbenetes, hogy havi 1 millió euró körüli összeget kell fizetniük egy olyan székház bérlésére, ami csak 40 év múlva lesz a magyar államé, ha ez a konstrukció fennmarad. Tehát nem tudjuk: sok, vagy kevés a finanszírozás, egy biztos: rosszul és átláthatatlanul hasznosul.

 – A Magyar Televízió kálváriáját érdemes akkortól vizsgálni, amikor – a Szabadság téri székház eladása után – egy 2001-es kormányhatározat úgy rendelkezett, hogy az ÁPV Rt. 2003. december 31-éig felépít egy székházat a nemzeti főadó számára. Aztán egy 2004-es kormányhatározat a költözést piaci alapokra helyezte, vagyis az új, óbudai székházat egy, a Wallis-csoport érdekeltségébe tartozó vállalkozó építette föl. Az MTV zavaros székházügyét ki vizsgálja jelenleg?

 – A rendőrség, az ügyészség, a miniszterelnök által megbízott országgyűlési képviselő. Tehát folyik a vizsgálat, várjuk az eredményt.

 – Idén Tusnádfürdőn azt nyilatkozta, hogy meg kell erősíteni a határon túli magyar médiát. Ez is az ön új hatáskörébe tartozik?

 – Az a meggyőződésem: az elmúlt években nagyon elhanyagolták a határon túli műhelyeket. Olyannyira, hogy néhány meg is szűnt a kihasználatlanság miatt. Tehát ezeket újra be kell kapcsolni a honi média vérkeringésébe. Örülnék, ha a Duna TV visszatérne az eredeti hivatásához, és egy, a Kárpát-medencei nézőket szolgáló televízióvá válna. Magyarán: a „fejünkben” kéne lebontani véglegesen a határokat.

Medveczky Attila