|
 2010.08.27.
Mire az ítélet testet öltött
A régi szép időkben
jó volt a hangulat a Magyar Kommunista Párt, későbbiekben a
Magyar Dolgozók Pártja központi székházában Budapesten, az
Akadémia utcában. Egyik szobából ki, a másikba be, szomszédoltak
a titkárnők, a párt vezére, Rákosi is be-betért egy szobába,
és joviálisan elbeszélgetett az apparátus dolgozóival. Persze
hogy jó volt a hangulat, mert a párt és vezérkara nagyszabású
terveket készített, és az apparátus dolgozóinak lelkében a
derű honolt. Amíg egyszer csak teljesen megváltozott a légkör.
Megszűnt a folyosói császkálás, a titkárnők végtelen
pletykálkodásai is abbamaradtak, az apparátus dolgozói, a férfiak
meg lázasan nézték az íróasztalukon heverő dokumentumokat.
Csak utólag tudták meg az emberek, hogy ez a nagy változás
Rajk Lászlónak köszönhető, mármint annak, hogy őt letartóztatták,
és megkezdődött a Rajk-ügy felgöngyölítése.
Rendszeresen tanácskozott
a Politikai Bizottság, noha annak ülésein akkor még szó sem
esett Rajk László „bűneiről”. Azt csak később ismerték
meg a nagyhatalmú PB tagjai. Erről csak a trojka tudott. Rákosi,
Gerő, Farkas Mihály és Révai József, plusz Péter Gábor és
Kádár János.
Ismét tanácskozásra
gyülekezett a testület. Pontban 10 órakor Rákosi Mátyás
megnyitotta az ülést, és azt mondta: elvtársak! A Szovjetunió
kommunista pártja politikai bizottságának üléséről tilos késni.
Sztalin elvtárs a késedelmeskedőket egyszerűen kivégeztette.
Lassan mondta Rákosi, hogy mindenki megértse, mire gondol. 10 óra
2 perckor Gerő Ernő szólalt meg: két perccel múlt 10 óra, már
két halottja van a Politikai Bizottságnak. Innentől kezdve órát
lehetett állítani ill. igazítani a Politikai Bizottsága üléseinek
kezdő időpontjához.
De nemcsak az óra
járt pontosan a pártközpontban, hanem a cséphadaró is a párt
vezető berkeiben.
– Rajk Lászlót
1949. szeptember 3-án kizárták a Politikai Bizottságból.
Akkor már régen Péter Gáborék kezelték Rajk elvtársat.
Szeptember 3-án kizárták, és október 15-én fel is akasztották.
– 1950. április
25-én Nagy Imrét menesztették a pébéből.
– 1950. május
31-én Szakasits Árpád mehetett. Szakasits úr volt az egyesített
munkáspártnak, az MDP-nek az első főtitkára, majd később köztársasági
elnököt csináltak belőle, hogy aztán rövid úton bevonuljon
a börtönbe.
– 1951 márciusában
Marosán György került ki a Politikai Bizottságból, majd került
be a börtönbe. Vajda Imrét is kirúgták a legfőbb döntést
hozó testületből. Ma már senki nem tudja, ki is volt ez a
Vajda Imre.
– 1953. február
26-án Kádár János bekerült a börtönbe, de előtte február
26-án kikerült a Politikai Bizottságból.
– Kovács István
is, és Vas Zoltán is 1953. június 28-án köszönhetett el a párt
vezető testületétől. Ha ugyan volt erre idejük.
– És a sort
maga Rákosi Mátyás tetőzte be, 1956. október 24-én mennie
kellett egyszer és mindenkorra.
Hogy az időfegyelmezés
milyen eredménynyel járt végül is a pártban, arról mind ez
idáig nem szólt az emlékezet, de az írások is hallgatnak. De
térjünk vissza 1949. október 15-ére.
Budapesten a VIII.
kerületben a
mai Tolnai Lajos
utca épületének kis udvarán felakasztották Rajk Lászlót. A
politikai vezető testületnek végig kellett néznie a politikai
bűntettet. Volt, aki rosszul lett, volt, aki a kivégzés utáni
fogadáson egy falatot nem tudott enni, és egy kortyot sem bírt
inni. Rákosi Mátyásnak nem volt ilyen gondja, mert egyes források
szerint éppen a Tiszántúlon múlatta a napot, szemlézett a párt
gazdája. Telefonon kapta az értesítést, hogy Rajk Lászlón az
ítéletet végrehajtották. A hírt a körülötte állók is
hallották. Rákosi felnézett az égre, nagyot sóhajtott, és
csak annyit mondott: sok álmatlan éjszakát okozott nekem, amíg
ez a per testet öltött. Hogy mire gondolt Rákosi a testet öltött
kifejezés használatakor, arról nem szól a fáma. Ott, a Hortobágy
szélén, aki hallotta, nem is értette. De a történelemkönyvek
feljegyezték ezt a különös mondatot.
– bégyé –
|
