vissza a főoldalra

 

 

 2010.12.03. 

A Fidesz példája Varsóban is hat

Jobbközép győzelem Lengyelországban

Helyhatósági választásokat tartanak Lengyelországban. A november 21-én megrendezett első forduló legfontosabb fejleménye, hogy a jelenleg kormányon lévő, jobbközép irányultságú Polgári Platform elsöprő győzelmével zárult. A sajnálatosan alacsony, mindössze negyvennégy százalékos részvétel mellett lezajlott voksoláson országosan több mint ötvenezer jelölt versengett a polgármesteri székekért, és negyedmillióan pályáztak arra, hogy önkormányzati képviselők lehessenek.

A választás napján Zakopane környékén járva személyesen tapasztalhattam: a harminckilenc millió lakosú ország legapróbb településein is rengeteg plakát tarkállik a hirdetőtáblákon, az oszlopokon – ezért is meglepő, hogy a részvételi arány még az ötven százalékot sem érte el. A lengyel állami televízió késő esti műsorában vendégeskedő szakértők e nagyarányú távolmaradást természetesen azzal magyarázták, hogy a lakosság egyre inkább kiábrándul a politikából és magukból a politikusokból is. A közélet iránti érdeklődés lankadása, a közöny természetesen aggasztó is lehet a demokratikus alapértékek szempontjából.

A lengyel választási törvények értelmében az első forduló csakis azokon a településeken hozott végeredményt, ahol valamelyik jelöltnek sikerült megszereznie az érvényes szavazatok több mint felét. Ez csupán a helységek mintegy felében valósult meg. Ám már most, a szavazatok hatvanhat százalékának összesítése alapján egyértelművé vált, hogy a Donald Tusk jelenlegi miniszterelnökhöz köthető, mérsékelten konzervatív Polgári Platform tömörülés – a tavaszi parlamenti választásokhoz hasonlóan – ezúttal is fölényes győzelmet arat. (Az áprilisi szmolenszki légi szerencsétlenségben elhunyt Lech Kaczynski köztársasági elnök utóda, Bronislaw Komorowski szintén e párt jelöltjeként került magas tisztségébe.) E ponton szükséges ismételten hangsúlyoznunk: a balliberális magyar sajtóban a Polgári Platformot rendszeresen „liberálisnak” minősítik, ám ez egy körmönfont csúsztatás. Ugyanis a lengyel közéletben megnyilvánuló liberalizmus nem azonos a magyar politikai gyakorlatban tapasztalható, 2010-ig az SZDSZ által képviselt liberalizmussal.

A másik, konzervatívabb irányultságú jobbközép polgári párt, a 2007-ig kormányon lévő Jog és Igazságosság ezúttal is a második helyre szorul – az idén májusban tartott parlamenti választásokhoz hasonlatosan. Pedig az elhunyt Lech Kaczynski ikertestvére, Jaroslaw által irányított párt minden törvényes eszközt bevetett a győzelemért. Fokozott jelenlétre törekedtek a médiában, és számos utcai rendezvényen is „megmutatták” magukat. Jaroslaw Kaczynski kemény szavakkal támadta a kormány gazdaságpolitikáját, mondván, hogy „a kabinet kizárólag a nagyvárosok fejlesztésére összpontosít, és nem fordít kellő figyelmet a szegényebb területekre.” Hozzátette: „Ez a politika jobb és rosszabb polgárokra osztja a lengyel társadalmat.” A Jog és Igazságosság helyzetét tovább nehezíti, hogy megindult a szétaprózódás útján: a soraiból mostanság kilépett, országosan ismert politikusok új szervezetet alakítottak, „Lengyelország a fontos” elnevezéssel.

Akármilyen élesen bírálta is Jaroslaw Kaczynski a kormánypárt gazdaságpolitikáját, a tények tükrében nem volt igaza. Hiszen Lengyelország az elmúlt három esztendőben sikeresen átvészelte a világválságot: képes volt fenntartani a gazdasági növekedést, sőt az egész Európai Unió egyetlen olyan tagállama, amelyet teljesen elkerült a recesszió. Pontosan e gazdasági sikereknek köszönhetően nyerte meg a Polgári Platform nagy fölénnyel, a szavazatok 44,4 százalékával a 2009-es európai parlamenti választást.

A mostani helyhatósági választás jelentőségét növeli, hogy ez az utolsó országos megmérettetés a 2011 végén esedékes országgyűlési választások előtt. Három szinten dönt a mandátumokról. A legfelső szinten a tizenhat vajdaság (tartomány) áll, amelyek 379 járásra tagolódnak; a legalsó szinten pedig 2478 település található. A nagyvárosok döntő többségében a Polgári Platform győzelme valósult meg, illetve várható. A megyei tanácsokban viszont túlnyomórészt független jelöltek diadalmaskodtak. A Jog és Igazságosság varsói és gdanski választóinak csaknem a felét elveszítette a 2006-os választáshoz képest. A legnagyobb arányú győzelmet Gdynia polgármesterjelöltje aratta (a Polgári Platform színeiben), 87 százalékos eredménnyel: ott természetesen már nem is rendeznek második fordulót. Wroclaw, Bialystok, Gdansk, Katowice, Tarnów és Varsó polgármesteri székéért is eldőlt már a harc. Krakkóban és Lódzban viszont még „áll a bál”.

A politikai térvesztés ellenére az ország keleti és dél-keleti területein még mindig Kaczynski a legnépszerűbb politikus, és pártja is remek eredményeket ért el. Az összesítések szerint a Polgári Platform a voksok 33, a Jog és Igazságosság pedig a 25 százalékára számíthat. Azt is nagyon fontos leszögeznünk, hogy e két jobbközép politikai erő és szövetségesei mellett a lengyel baloldal jóformán labdába sem rúghat.

Nem csoda hát, hogy a lengyel és a magyar sajtó már most a Fidesz idei elsöprő választási sikereivel példálózik – szívesen emlegetve a „Varsó felé robogó budapesti gyorsvonatot”. Ezzel nyilván arra utalnak, hogy a Fidesz a májusi parlamenti választások kétharmados győzelmét követően az októberi önkormányzati választásokon is tarolt, vagyis kormányzó erőként képes volt fenntartani a népszerűségét. A lengyelországi választások végeredményét csak a december 5-i második forduló után tudjuk meg.

 

(Zsille)