vissza a főoldalra

 2010.12.03. 

1860 csángó gyermek tanul már magyarul

Kiállítások, könyvbemutatók, hagyományőrző együttesek fellépése is színesítette az idei Csángó Napot. A tanácskozás fő témája az volt, hogyan őrizheti meg identitását az elszigetelten, tömbben élő népcsoport. A Hargita megyei Kulturális Központ rendezvényére Külsőrekecsinből érkeztek a díszvendégek. Az eddigi eredményekről, és arról, hogy vajon miért nem tolonganak a csángók a magyar állampolgárság megszerzéséért, Solomon Adriánt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét kérdeztem.

 – Milyen eredményeket ért el szövetségük a 2009-es Csángó Nap óta?

 – A leglényegesebb, hogy újabb három moldvai faluban tanulhatnak a csángómagyar gyermekek magyarul. Beindítottuk tehát ezeken a helyeken is az iskolán kívüli oktatást. November 21-én tartottuk a Csíkfaluban a Szeret menti Népdalvetélkedőt és már ezekből a községekből is jelentkeztek versenyzők. A moldvai csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a hétvégén megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek. Ezen kívül nagyon sok mindenről lehet beszámolni: felvettük a kapcsolatot azon falvak polgármestereivel, papjaival, ahol már működik a magyar nyelvű oktatás. Egyre többen, tavaly 1650, idén már 1860 gyerek jár az általunk szervezett magyar órákra. 1860 gyerekből pedig több mint 1000 az állami iskolában heti három órában tanulja a magyart, mint anyanyelvét.

 – Azt mondja, papokkal ápolják a kapcsolatot. Egy-két évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy a papok szinte kiátkozással fenyegetik azokat, akik magyarul tanulnak.

 – Ez azért jóval régebben volt. Most már, ha a katolikus papok nem is támogatják a csángók magyar tanítását, legalább nem támadják azt. Folyamatosan, részben a mi munkánknak köszönhetően, részben politikai okokból, a papok támadása alábbhagyott. Rájöhettek, hogy pozitív hatással bír az adott falura és a gyerekekre munkásságunk.

 – A Csángó Napon beszéltek az identitás fontosságáról is. Régebbi felmérések szerint a csángómagyarok római katolikusnak mondták magukat. A csángók ma már nem csak katolikusnak, hanem magyarnak is vallják magukat?

 – Ezt nem mondhatnám. A csángók mindig is egy specifikus identitástudattal jellemezték magukat. Ha egy moldvai csángómagyart megkérdeznek: milyen nemzetiségű, azt feleli, hogy román, mert már 300 éve Romániában él. De ha tovább kérdezzük őt, akkor elmondja, hogy magyar és római katolikus, mert nem román és nem ortodox. Ezt megérthetjük, hiszen 300 éven keresztül ennek a népnek nem volt olyan papja, közösségi vezetője, aki azt mondta volna neki: ti magyarok vagytok, hiszen dédszüleitek magyarul beszéltek. Egy értelmiség nélkül hagyott népről van szó. Tehát senki sem ápolta az ő identitásukat. Azzal, hogy egy csángó azt mondja magáról: római katolikus, elkülöníti magát a többségtől, s úgy érzi, ezzel kifejezi a lényeget.

 – Nyelvük megőrzésében segíthet az oktatás, a Keresztapa-program, de utána használják-e a magyar nyelvet? Ha egy csángó szülőföldjén szeretne érvényesülni, akkor nem válik kárára, hogy magyarul beszél?

– Kárára semmiképpen sem válik, legfeljebb kevés helyen tudja használni. Mi éppen azt akarjuk elérni, hogy az a tudás, amit a mi oktatási programunk keretén belül egy gyermek elsajátított, az iskoláskor után használhatóvá váljon. Sajnos, azok a gyerekek, akik nem tanulnak tovább Csíkszeredában, vagy más erdélyi városban magyar nyelven, itt Bákóban középfokon csak román nyelven tanulhatnak. Azt nem lehet mondani, hogy kárukra válik az a tudás, amit elsajátítanak. Találkoztam olyan esettel is, hogy egy bákói bevásárlóközpontban egy pénztárosnő magyarul számolta a pénzt. Ez itt nálunk, Moldvában nem mindennapos dolog, ezért sikerélményt jelentett. A piacokon is lehet magyarul beszélő árusokat látni. Mi azt szeretnénk, hogy minél többen merjenek magyarul beszélni.

 – Nem kéne a moldvai csángó felnőttek számára is programokat indítani, és gazdasági, szociális, kulturális téren is lépéseket kell tenni, hogy ez a magyar közösség fennmaradjon?

 – Dehogynem! Évek óta próbálunk ez ügyben eredményeket elérni. A szövetségen belül kidolgoztunk egy szociális programot, ami kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, de elindult. Egyre többször szervezünk egészségügyi felvilágosító rendezvényeket, és orvosi szűrővizsgálatokat. Gazdasági téren sajnos nem értünk el áttörő sikert. Egyre több programot szervezünk a felnőtteknek is, igaz, nem olyan nagy mértékben, mint az oktatás területén. Ennek egyszerű a magyarázata: nincs rá anyagi fedezet, s nincs rá annyi emberünk. Falunapokat szervezünk, kulturális találkozókat, aminek örvendenek a felnőttek is. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége rendezvényein eddig is igyekezett szereplési lehetőséget biztosítani a falvakban működő hagyományőrző csoportoknak (pl. versenyek alkalmával). Célunk, hogy ezt szervezettebb formában, akár külön rendezvény formájában is megtegyük. Így az együttesek egymás és szakmai zsűri előtt is bemutatkozhatnak, meghatározhatnánk a fejlődési irányvonalakat szakmai téren. A helyi bemutatkozáson túl a csángó hagyományőrzők világszerte a moldvai magyar kultúra követei. Külföldön is számos lehetőségünk van arra, hogy nagyobb számban, változatos helyszínekről, gyakrabban bemutatkozhassunk. Természetesen célunk továbbra is a hagyományos alkalmakon való részvétel. Évről-évre a legsikeresebb, leginkább látogatott programjaink közé tartoznak az időszakosan, vagy rendszeresen szervezett táncalkalmak. Az idei évben is pályázati pénzből tudtuk támogatni például a csíki, kosteleki, magyarfalusi, nagypataki ilyen irányú kezdeményezéseket. A jövőben szélesíteni kívánjuk a bevont falvak körét, illetve a rendszerességen kívánunk még mindenképpen javítani. Hozzá kell tenni, hogy táncházprogramtól függetlenül a legtöbb faluban a különböző ünnepségek gyakran egyben táncalkalmak is. Nagy örömünkre egyre több moldvai tánczenét játszó zenekar érzi úgy, „tartozik” annyival a csángóságnak, hogy ideutazva táncházakat, koncerteket muzsikáljon. Hadd emeljük ki itt a budapesti Berka együttest, illetve a szegedi Mentés Másként Triót, akik úttörőként álltak céljaink mellé és számos helyszínen szereztek örömet hagyományos csángó muzsikájukkal. Célunk, hogy további zenekarok figyelmét hívjuk fel arra, évente egyszer vállalkozzanak arra, hogy ellátogatnak Moldvába és bemutatják tudásukat, melyet ezen falvak zenészeitől tanultak. Több oktatási helyszín rendelkezik már jelentősebb etnográfiai gyűjteménnyel, sajnos ezek állandó kiállításon történő bemutatása mindeddig váratott magára. Elképzelésünk szerint, ahol erre mód van, segítséget nyújtunk a kiállítások megszervezésére. Állandó kiállítás jöhet létre Frumószán, ahol a gyűjtemény és a kiállításra megfelelő épület is rendelkezésre áll, ugyanígy a lehetséges helyszínek között van Klézse, ahol évek óta pályázatokon próbálták az anyagiakat előteremteni a gyűjtemény bemutatásához. Ugyanakkor számos alkalommal kaptunk felkérést, hogy időszakos kiállításokon, külső helyszíneken is mutassuk be a gazdag csángó tárgyi kultúra emlékeit, igyekszünk e meghívásoknak is eleget tenni. Jelenleg is futó ilyen projekt a Madéfalván tervezett állandó kiállítás csángó szobájának berendezése. Több faluban voltak és vannak különböző kezdeményezések olyan alkalmak szervezésére, amelyek a helybéli lakosságon túl az idelátogatókat, külső érdeklődőket is megszólítják. A moldvai falvakban ma is sokan szőnek télen. Kis biztatással és szakmai irányítással sikeres ágazattá nőheti ki magát ez a tevékenység. A téli időszakban ösztönözzük a hagyományos csángó textil-termékek előállítását is, ahol erre még mód van. Ezt akár helyszín, akár alapanyag biztosításával is támogatjuk. Az így előállított termékek értékesítésére számos alkalom adódik. Az újonnan előállított termékek egyben csillapíthatják a csángó falvak „kifosztását” is, hiszen gyűjtők, kereskedők mára szinte mindent elvittek a falvakból. Olyanokat is keresünk, akik hagyományos viseletet tudnak készíteni, hiszen sok helyen szinte elfogytak a viseletek. A Csángószövetség oktatási programjának tanárai elsősorban a gyermekekkel való foglalkozásokhoz csatlakozva szervez-nek közösségi programokat. Ezt mindenképpen ki kívánjuk egészíteni a felnőtt lakosságot célzó programokkal is. A jó példaként elöljáró somoskai, külsőrekecsini faluhetek, vagy a magyarfalusi napok mellett több helyszínen is szeretnénk hasonló rendezvényeket lebonyolítani a helybéliek bevonásával, ugyanakkor számítva a hozzánk látogató vendégek érdeklődésére. A kulturális turizmus megerősítése érdekében rendszeresen meg kívánunk jelenni programajánlatainkkal akár kiadványok formájában, akár rendezvényeken, kiállításokon

 – Önök azt szeretnék, ha a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét meghívnák a Magyar Állandó Értekezletre. Itt azt hozzák föl ellenérvként az egyik erdélyi fórumon, hogy szövetségük nem bejegyzett politikai szerveződés.

 – Valóban nem vagyunk azok, viszont itt, Moldvában a szövetségünk már egy intézménnyé nőtte ki magát. Folyamatosan és egyre nagyobb mértékben képviseli a moldvai csángómagyarok érdekeit. Ezért úgy érzem, hogy szövetségünk jogosan vehetne részt a Magyar Állandó Értekezleten. Azért is lenne ez üdvös, mert egyre nagyobb az érdeklődés a tagjaink körében az összmagyar ügyek iránt.

 – Ezt a kívánalmukat megfogalmazták már írásban dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr felé?  

– Levélben még ezt nem fogalmaztuk meg, de folyamatban van a dokumentum megszövegezése.

 – Az egyszerűsített honosítási eljárásban a csángók számára az új állampolgársági törvény különleges engedményt tesz: a csángó falvak valamelyikében született személynek elegendő azt igazolnia, hogy valamely felmenője szintén csángó faluban született. Felvetődik a kérdés: ha ilyen egyszerű a csángók számára a magyar állampolgárság megszerzése, akkor miért van az, hogy még csak nem is érdeklődnek ez ügyben a csíkszeredai konzulátuson?

 – Ez így nem igaz, ez egy sajtóbeli csúsztatás. Saját kollegám, egy klézsei születésű magyar számolt be arról, hogy próbálta telefonon elérni a konzulátust, de annyira égtek a vonalak, hogy ez lehetetlen volt. Tehát Moldvából is van érdeklődő, de még a köztudatba nem jutott el a magyar állampolgárság kérdése úgy, ahogy kellene. A hétvégén találkoztam Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet úrral és Balogh Györggyel, a csíkszeredai magyar főkonzulátus ügyvezető konzuljával. Ők arról biztosítottak: minden lehetőséget megadnak arra, hogy minél könynyebben és többen jelentkezzenek az állampolgárságért innen Moldvából is. Azt is közölték velünk, hogyha valaki nagyon sürgősen meg szeretné kapni a magyar állampolgárságot, inkább a bukaresti főkonzulátuson jelentkezzen. A nagykövet úr azt is elmondta: úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést. Moldvában is érdeklődnek tehát az állampolgárság iránt, de nem olyan sokan, mint Erdélyben. Ennek egyszerű az oka: nincs csángó újság, rádió, a Duna Tv sem fogható minden háztartásban. A hírek is másképp jutnak el a Kárpátokon túlra. Még mindig szájról szájra terjed az információ. Tehát az információhiány mindennek az okozója. A csángók magyarságát ezért nem lehet kétségbe vonni. Szövetségünknél pedig nem tudtuk pontosan a feltételeteket. Az elmúlt hétvégén így ezeket is sikerült megtudnunk. Ezután mi elkezdünk egy felvilágosító munkát, s így biztos vagyok benne, hogy egyre többen jelentkeznek majd magyar állampolgárságért a konzulátusokon.