vissza a főoldalra

 

 

 2010.12.03. 

Beindult az első felvidéki magyar online tévé

November 15-én 17 órakor indult az első szlovákiai magyar interaktív televízió élő adása az interneten, a www. televizio.sk címen, az Anima Társaság fenntartásában, az AnimaPortál médiumaként. Az új felvidéki magyar médiumról Haraszti Mária műsorigazgatót kérdeztem.  

– Mit is jelent az, hogy interaktív televízió?

 – Ez egy újfajta internetes kommunikációs csatorna lehetőségét nyújtja. Az élő adások ideje alatt, az üzenőfalakon kommunikálhatnak a nézők egymással és a szerkesztőség tagjaival. Mindez még kísérleti stádiumban van. Hozzászólások, vélemények természetesen e-mailen is küldhetők. Azt szeretnénk elérni, hogy minél többen bekapcsolódjanak ebbe a munkába. Videóújságírókat, munkatársakat keresünk, arra hívjuk fel a nézőinket, hogy ne féljenek ország-világ elé tárni azokat az eseményeket, kulturális jellegű rendezvényeket, életműveket bemutató kisfilmeket sem, amelyek másképpen nem kerülhetnek nyilvánosságra, mert ahhoz idehaza nincs elegendő tér. A Televíziót a hiány hívta életre: kevés az olyan mértékadó fórumunk, ahonnan saját kultúránkról, eredményeinkről megfelelő minőségben, terjedelemben tájékozódhatnánk. Nincs olyan országos médiánk, ahol megmutathatnánk jelentős kulturális örökségünket, virágzó szellemi műhelyeinket és értékteremtő alkotóinkat, hogy utódaink elé erőteljes és felkészült egyéniségeket állíthassunk példaképül. A hosszabb magyar nyelvű televíziós adás hiánya azt mutatja, nincsenek példaképeink, követhető életmodelljeink. Történik ez az országos népszámlálás előtt egy évvel. A statisztikák azt mutatják, hogy a tíz éve mért adatoknál akár 100 ezerrel kevesebb lehet a magukat magyarnak vallók száma Szlovákiában. Szerencsére a technika fejlődése lehetővé teszi, hogy a szlovákiai korlátozó rendelkezések ellenére legalább az internet által megmutathassuk gazdagságunkat, véleményt mondhassunk, láttassunk és megláttassunk értéket, hibát, lehetőséget és jövőt.

 – Ne féljenek – mondja. Tartanak valamilyen retorziótól?

 – Arra szólítottuk föl a közönséget, hogy ezt az új médiaműfajt ismerjék meg, s ne féljenek a technikai újdonságoktól. Sokan már használják a közösségi oldalakat, videómegosztó portálokat, hogy akciójukról, rendezvényükről, saját művészetükről hírt adjanak. Ez viszont szerintem kevés, mert az információ csak szűk csoporthoz jut el. A felvidéki magyarságnak még mindig nincs olyan egész napon át sugárzó televíziós csatornája, ahol többek közt beszámolhatnánk művészeink, költőink sikereiről. A szlovákiai magyar nyelvű televízióadás csupán egy hír- és néhány magazinműsorból áll. Húsz év alatt nem tudtuk elérni azt, hogy önálló médiánk legyen. Amikor huszonegy évvel ezelőtt lezajlott a bársonyos forradalom, sokan a mostani tévések közül még rádiósok voltunk. Próbáltunk kialakítani egy önálló magyar nyelvű rádiót. Nem sikerült, mert igazából mindenki lebeszélt bennünket róla. Igaz, a huszonegy év alatt sok szép eredményt tudott fölmutatni a szlovákiai magyar kisebbség, de a média szempontjából az összes határon túli magyar nyelvterület mögé kerültünk. Erdélyben sok nehézség árán sikerült kiépíteni egy magyar nyelvű televíziós hálózatrendszert. Magyar tévé működik a Vajdaságban és Szlovéniában is. Mi meg egyre csak azt hallgatjuk, mit miért nem lehet… Azzal, hogy ezt az internetes formát elindítottuk, mozgósítani kívánjuk a civil szférát: rajtunk a sor, hogy a lehetőségek határát tágítsuk, és rámutassunk a hiányokra.

 – Beszélhetünk-e esetünkben műsorpolitikáról?  

– Nincs technikai akadálya az egész napos élő adásnak, csak anyag szükséges. Egyelőre kísérletezünk, menet közben alakítjuk elképzeléseinket, próbáljuk ki a technikai megoldásokat. E héten naponta sugárzunk egy-két órán át. Az élő anyagokat azután tematika szerint megvágjuk, és felkerülnek a videófalra. Azt pedig egy automata rendszer méri, hogy melyik anyag milyen látogatottságot ért el. Így világos képet kapunk róla, melyik téma mennyire érdekli az embereket. Fiatalos, lendületes és nívós műsort szeretnénk készíteni, a nézőkkel és a munkatársakkal együtt tanulni és alakítani a műfajt. Ezzel arra is rámutatunk: nincs még közép- és felsőszintű médiaoktatásunk sem… Az Anima Társaság fő küldetésével összhangban teret kívánunk adni a különböző művészeti ágak szereplőinek, lehetőséget teremteni számukra a bemutatkozásra. Elsősorban a kultúrával szeretnénk foglalkozni, el szeretnénk érni, hogy lássák is azokat az embereket a képernyőn, akik tevékenyek, akiknek vannak céljaik, jövőképük... Azt is fontos, hogy azt az egyoldalú képet, amit a szlovák híradások és szappanoperák sugallnak – hogy a szlovákiai magyar ember félművelt, te-hetetlen, nyelveket nem ismerő – végre korrigáljuk.

 – Tehát egy szlovák szappanoperában ilyennek mutatják be a szlovákiai magyarokat?

 – A magyarokat ráadásul többnyire szlovákiai magyar színészek játsszák azokban a sorozatokban, melyekben sok az olyan kiszólás, ami arra utal: mi magyarok helytelenül beszéljük az államnyelvet és nem tudunk érvényesülni. Ezek a kiszólások az identitásuk feladására hajlók hozzáállására adhatnak mintegy felmentést.

 – Egy magyar színész miért vállal egy ilyen szerepet?

 – Valószínűleg azért, mert két magyar színházunkban és a nem létező filmgyártásunkban nem tud eléggé érvényesülni, megmutatkozni. Amúgy ezek a szerepek látszólag „aranyosak” és hálásak, de nagyon megtévesztőek.

 – Térjünk vissza a televízióhoz. Napi politikai hírösszefoglalóban nem gondolkodnak?

 – Nem, és ennek két oka is van. Egyrészt kevesen vagyunk, másrészt nem szeretnénk elvenni a központi és regionális televíziósok kenyerét. Vannak viszont olyan regionális adások, melyek különböző bürokratikus jogszabályok miatt nem jutnak ki az adott régió területéről. Ezért azt gondoltuk, hogy áthidaló és figyelemkeltő megoldásként létrehozzuk ezt az internetes sugárzást. Most minden kezdeményezés és ötlet iránt nyitottak vagyunk. Politikai híradásra azért nem gondolunk, mert több ilyen tematikájú magyar nyelvű hírportál működik már az országban, amelyek videótartalmakat is közvetítenek. Mi most valami újjal és egyénivel kísérletezünk, a nézők szeme láttára. Ehhez várjuk a fiatal filmesek segítségét is.

 – Ha már kultúráról van szó 1994-ben ön alapította meg a MEDIAN céget. Ez egy kiadó és produceri vállalat. Elsősorban szlovákiai magyar szerzők által létrehozott értékeket közvetítenek. Ez nem szélmalomharc?

 – De az. Viszont ezt a feladatot el kell végezni, mert a kultúra a nyelv és egy közösség megmaradásának alapja. Lehetnek felkészült tudósaink, politológusaink, közgazdászaink, képzőművészeink – de az anyanyelven művelhető kultúra hiányában megszűnünk létezni. Minden nép elsősorban kultúrájában létezik.

 – Felvidéken elég sok kiadó foglalkozik magyar kiadványok megjelentetésével. Ön szerint szükség van-e valamennyire?

 – Szépirodalmat, tanulmányköteteket, műfordításokat és más szakmai kiadványokat megjelentető, profi magyar kiadóból egyáltalán nincsen sok. Mindegyik másra szakosodott, tehát fontos értékalkotó műhely. A kis példányszámban megjelenő első kötetek, tanulmányok, művek megjelentetése köztudottan eleve veszteséges, ezért van szükség a támogatásokra. De ezek biztosítják az irodalom kontinuitását. Meg kell adni az esélyt a fiatal, kezdő alkotóknak is ahhoz, hogy ismertté váljanak. Ezt az ismertséget szeretnénk növelni a nemrég beindult interaktív televíziónkkal is.

 

Medveczky Attila