vissza a főoldalra

 2010.12.03. 

Füst Milán: Feleségem története
(Pesti Magyar Színház)

Füst Milánnak A feleségem története című regénye 1942-ben jelent meg. Olyan híressé vált, hogy nyolcvan nyelvre lefordították. Az ilyen zajos sikert elérő műveket többnyire színházban is bemutatják. Nem történt ez másként Füst Milán regényével sem. Darvasi László készítette el a színpadi változatát Störr kapitány címmel, aminek ősbemutatója 2001 októberében volt a Tatabányai Jászai Mari Színházban, majd egy hónapra rá, novemberben a Kaposvári Csiky Gergely Színház is műsorára tűzte. 2005 márciusában pedig megérkezett a fővárosba is, a Radnóti Miklós Színház vitte színre. Azóta is gyakran látható, legutóbbi változata visszakapta eredeti címét, a Feleségem történetét, amit a Pesti Magyar Színház most október 7-én mutatott be. Mi az oka annak, hogy ilyen-olyan címmel ezt a művet ilyen rövid időn belül több vidéki és fővárosi teátrum is figyelmére méltatta? Erre csak általánosságban lehet válaszolni. Mi a titka egy ilyen sorozatosan bemutatott darabnak? Talán a parádés szereposztás? A nagy ívű rendezés? Netán a lebilincselő és érdekes történet? Mi vonzza be a nézőtérre az embereket, mi ejti rabul őket, hogy estéről-estére táblás ház előtt játsszák? Mitől válik érdekessé, egy színdarab? Elég nehéz ezekre a kérdésekre pontos, kimerítő választ adni!

A feleségem története című színjáték a legősibb és ezért leggyakrabban használt motívumot állítja középpontjába. Ez nem más, mint a férfinek és a nőnek a viszonya. Erről, a lerágott csont témáról elég bajos újat mondani, legfeljebb újféle módon lehet szólni. Ha ezt a két dolgot egybevetjük, azaz a régiről újat, akkor arra a sommás megállapításra juthatunk, hogy egyikben sem hoz valamiféle meglepőt, tehát újdonságot Füst Milán műve. Olyan a témája, a kérdésfelvetése, amilyeneket a női magazinokban olvashatunk, vagy valamelyik dél-amerikai szappanoperában láthatunk. A főszereplő a hatalmas, félelmet nem ismerő hajóskapitány: Störr, aki fittyet hány minden veszedelemre, tőle éghet a hajó, felrobbanhat a kazán, átcsaphatnak a taton a dühöngő hullámok, ő ura a helyzetnek. Ebben az életveszélyes szituációban egyedül csak Störr tudja, hogy semmit sem kell tennie. Érzi az eső szagát, és valóban, amikor minden elveszni látszik, már-már süllyed a hajó, akkor megnyílnak az ég csatornái, egy-kettőre elül a szél, kisimul a tenger. Störr eposzi hős, aki emberfeletti erővel rendelkezik. Hódolója a gyöngébbik nemnek, számos ifjú hölgy szeretné az érdeklődését fölkelteni, imitt-amott meginog, enged a csábításnak, de ettől még sármosabb lesz.

Ez a rettenthetetlen bajnok csak egyvalamitől fél. Attól, hogy felesége, Lizzy megcsalja. És valóban Störr kapitány neje nem a homéroszi eposzok Pénelopéja, aki 20 éven át várja hűségesen az ő Odüsszeuszát. Lizzyt gavallérok ostromolják, firkászok legyeskednek körülötte, ficsúrok teszik a szépet neki. Ez a Lizzy az 1930-as évek unatkozó, léha úriasszonyainak egyik díszpéldánya, aki jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon. Gyermeke nincs, a házimunkát cselédlány végzi el helyette, naphosszat csak érzelgős regényeket olvas, délelőtt a szabónőjét keresi föl, délutánonként barátnőihez jár csevegni, kévézni, este meg színházba megy valamelyik ügyeletes udvarlójával. Üres, tartalmatlan életét különböző aranyifjak teszik változatossá és izgalmassá. Emiatt a felszínes, üresfejű nő miatt gyötrődik, szenved a férfi. Akármekkora hős is a kapitány, állandóan arra gondol, hogy merre járhat esténként a felesége, kivel tölti az idejét, kire nevet olyan kacéran, kivel kokettál olyan édesdeden. Röviden: arról szól Füst Milán darabja, hogy megcsalja-e Lizzy Störr kapitányt vagy nem. Nem derül ki egyértelműen még a darab végén sem, miután már elvált tőle, és tönkretette az életét, hogy alaptalanul féltékenykedett, vagy pedig jogosan kételkedett hűségében. Galambos Péter rendező a nézőkre bízza ennek a kérdésnek az eldöntését. Amiért érdemes megnézni a darabot, az Horváth Lajos Ottó alakítása. Ő személyesíti meg Störr kapitányt. Ha kell, akkor morgós öreg tengeri medve, ha arra van szükség, akkor ellenállhatatlan szívtipró, ugyanakkor a féltékenység zöld ördöge által gyötört esendő férfi. A hiú, üresfejű Lizzyt Balsai Móni a figura megkívánta kacérsággal viszi színre. A minden hájjal megkent Kodort Bede Fazekas Szabolcs kifogástalanul jeleníti meg. Miss Borton szerepében Losonczi Kata látható. Soltész Bözse nagyszerűen formálja meg Lottyt. Pavletist Béla Dedint, Jegercsik Csaba Tannenbaumot, Sipos Imre a házmestert, Mihály Pál az apát és Papp István Johnst játssza. Galambos Péter rendezi ezt a hol pergő ritmusú, hol lassanként döcögő, hosszúra nyúló előadást. A „megcsalja-e, vagy nem az elhanyagolt feleség a mindig a tengeren lévő férjét”, ez az alapötlet adja a színmű tartalmát, e körül forog a történet. A néző nem kap könnyen emészthető szellemi táplálékot, ugyanakkor nem üli meg a lelkét a történet, olyasmiket tud meg a férfi-nő viszonyról, amik lényegesen nem módosítják az erről a fogas kérdésről alkotott felfogását.