vissza a főoldalra

 2010.12.03. 

A fehér vértanú - Koltay Gábor a tragikus sorsú Mindszenty József hercegprímás életét filmesítette meg

– Ismét fontos témát választott. Nehezebb, vagy könnyebb volt ez a film, mint a többi?

 – Minden film más. Évek óta a filmjeimet anyagi nehézségek közepette kell létrehozni, hiszen a magyar film támogatására rendelkezésre álló állami pénzosztó helyektől, közhasznú alapítványoktól, milliárdos televízióktól semmilyen támogatást nem kapok. Ez 2004 óta így van, amikor is a Trianon-filmtől, annak minden korábbitól különböző, őszinte hangvételétől és ábrázolásmódjától a hivatalos helyek és televíziók enyhén szólva megijedtek. A Mindszenty-film esetében is egyházi szervezetek, városi és megyei önkormányzatok, cégek, társaságok, valamint magánszemélyek segítségéről van szó. Közülük is kiemelkedik a Szeged-Csanádi Egyházmegye, nélkülük nem tudtam volna elkészíteni a filmet.

 – Mindszenty József bíboros teljes életét végigkíséri a film?

 – A teljes életét, születéstől a halálig nyomon követtük, sőt az 1975-től máig terjedő időszakot is. Így a csehimindszenti szülői házban, szombathelyi tanulmányainak, zalaegerszegi plébánosságának helyszínein, veszprémi püspökségének és esztergomi érsekségének minden fontosabb állomásán kutakodtunk. Természetesen kiemelt figyelmet fordítottam három bebörtönzésének időszakára, hiszen 1919-ben a kommün idején Zalaegerszegen, 1944-ben a nyilasok Veszprémben, 1948-ban pedig a Rákosi-féle ÁVO Esztergomban tartóztatta le. Folyamatos fizikai kínzásnak volt kitéve az Andrássy út 60-ban. De lényeges volt számomra az 1948 és 1956 közötti nyolc esztendő, valamint a budapesti amerikai követségen 1956 és 1971 között eltöltött 15 esztendő helyszíneinek bemutatása. Forgattunk a bécsi Pázmáneum épületében, ahol haláláig tartózkodott, valamint Mariazell-ben, ahol eltemették. A film szöveganyagát tekintve, elsősorban az „Emlékirataim” című visszaemlékezésre támaszkodtam, de kiemelkedő mértékben járultak hozzá a filmhez a megszólaló főpapok, többek között Erdő Péter bíboros, Kiss-Rigó László püspök, Márfi Gyula érsek, Veres András püspök, Bábel Balázs érsek, Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, ezen kívül közéleti személyiségek és jogtudósok, így Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Kahler Frigyes jogtörténész és még sokan mások. Különösen nagy segítséget kaptam P. Szőke János szalézi szerzetestől, a Boldoggá Avatási Eljárás magyarországi vezetőjétől, azaz posztulátorától. Személyükön túl néhány olyan atya is megszólal a filmben, akik rendkívül izgalmas és érdekes körülmények között találkoztak a bíborossal, például akiket 1944-ben a veszprémi börtönben szentelt pappá.

 – A forgatás során a bíboros személyét övezően félelmekkel, netán elutasítással találkozott?

 – Általában segítőkészséggel találkoztam. Ezek közül is kiemelkedik az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége. Valószínűleg én vagyok az első filmes, aki Mindszenty egykori lakosztályában forgathatott. Sokat tűnődtem azon, miként élte meg a bíboros úr a Szabadság téren lévő szovjet hősi emlékmű látványát, amelyet a trianoni emlékmű helyén emeltek.

 – Két számomra érdekes részlet is szerepel a filmben. A Gizella királynéval kapcsolatos és a Kútvölgyi Kórházban felvett jelenetre gondolok.

 – A két filmrészlet szervesen illeszkedik a film egészébe, hiszen Gizella királynéról Mindszenty bíboros többször megemlékezik, ráadásul a királyné városában, Veszprémben volt püspök.  1999-ben rögzítettük Passauban a sírból kiemelt, megmaradt csontozatot és 10 évvel ezelőtt a müncheni intézetben is ott voltunk, amikor Kralovánszkyné Éry Kinga összerakta a királyné csontvázát. Gizella felkarcsontja páratlan értékű ereklyeként került a veszprémi székesegyházba.

Kerényi Lajos atya elmondja a filmben, hogy Olti Vilmos vérbírónak, többek között Mindszenty elítélőjének, ő szolgáltatta ki a betegek szentségét. És a másik  érdekesség, hogy a halálára készülő Kádár János a Kútvölgyi Kórházban papot kért, mert gyónni szeretett volna. A Grósz Károllyal készült beszélgetésből kiderül, hogy a pártvezetés végül is nem engedte meg Kádárnak, hogy meggyónjon. .

 – A legelvetemültebb emberek is Istenhez fordulnak haláluk óráján, éppen ezért Mindszenty József hercegprímás élete példaként szolgálhat?

 – A film célja többek között, hogy bemutassa ezt a mélyről fakadó hittel és szívós következetességgel teli életutat. Nagy szükségünk van ugyanis az ilyen példák felmutatására egy olyan világban, ahol szilárd nemzettudat nélkül sokszor ki vagyunk téve a csábításnak, amely az emberek közötti lelki kohézió gyengülését, kisebb léptékben a családok szétesését, nagyobb léptékben pedig egy nemzet eresztékeinek széthullását jelenti. Csodálkozunk, ha eleink 1920-as példamutatásáról beszélünk, amikor a szakadék mélyéről felszínre hoztak egy országot, amelyet nem engedtek teljesen megsemmisülni. Lelkük legmélyebb bugyraiból előhívták a nemzettudatot  és segítségével új erőre ébredve, 15 esztendő alatt a közepesen fejlett európai országok közé emelték ezt a halálraítélt nemzetet. Ma sokkal nehezebb előhívni ezt az érzést, de tudatosítanunk kell, hogy e nélkül gyengék, erőtlenek, kihasználhatók vagyunk. Ilyen kérdésekről is szól a film, hiszen Mindszenty József életpéldája erre a felelősségvállalásra figyelmeztet mindannyiunkat.

 – Elégedett az elkészült filmmel?

 – Sohasem vagyok elégedett, de elérkezik az a pillanat, amikor be kell fejeznem, s ki kell adnom a kezemből. Ezt egyébként elég nehezen tudom megtenni. De egy filmet, vagy általában egy műalkotást sohasem a készítőjének kell megítélnie, hanem a közönségnek. A Mindszenty-film kapcsán is szeretném, ha sokan néznék meg, azaz minél több ember gondolatait, érzéseit tudnám befolyásolni, s rávenni őket a közös gondolkodásra és felismerésre. Vegyük észre és tudatosítsuk magunkban, hogy milyen kiemelkedő történelmi személyiség volt Mindszenty bíboros, s miért kellene  a magyar történelmi panteonban az őt megillető helyre helyezni. Negyed évszázados zalaegerszegi plébánossága idején az, amit akár  épületekben, akár  kezdeményezésekben, vagy  szervezettségben, tájékoztatásban, de mindenekelőtt a hit és erkölcs kérdéseiben megvalósított, a ma embere számára  példamutató. Csak ilyen lelki-szellemi építkezés segítségével lehet újjáépíteni megrendült, szétesett lelkiállapotban lévő nemzetünket. De legalább ilyen fontos  az édesanya, a szülő, a családi értékek tiszteletének közvetítése, és a rendíthetetlen hitnek a vállalása mindennemű megpróbáltatás ellenére is.

 – Hol látható a film?

 – Budapesten egyedül az Uránia mozi játssza, s mind ez ideig 10-15 nagyobb városban mutatták be. Közülük kiemelkedik a szegedi díszbemutató, ahol a Szeged-Csanádi Püspökség közreműködésével megszólították a város érdeklődő közönségének jelentős részét. A film budapesti díszbemutatóján nagyon sok jelentős egyházi személyiség vett részt. Demokráciánkra jellemző, hogy az általam készített filmeket mind ez ideig egyetlen magyar televízió sem vetítette, sőt a Magyar Televízió a Trianont be is tiltotta, s az a Cselényi László, aki az Uránia igazgatójaként még vetítette, a Duna TV elnökeként már hallani sem akart róla. Elképesztő mértékű a politikai-szellemi zavarodottság, a kicsinyesség, a butaság, a rosszindulat, a féltékenység. Keveseket érdekel, hogy a magyarság önismeretét erősítő alkotások egy jó időpontban történő televíziós sugárzás alkalmával tömegek számára elérhetők legyenek. Vagy talán úgy gondolják a döntésben résztvevő személyek és csoportok, hogy az emberek nagy tömegeit el kell zárni ezektől az információktól? Nem tudom… Mindenesetre ezen filmek sorsa is alátámasztja azt a jelenlegi politikai szándékot, hogy a magyar televíziózás struktúráját alapvetően át kell szervezni. Más kérdés, hogy a súlyos tízmilliókkal távozó levitézlett „filmelhárítók” helyett olyanok kezébe kerül-e az irányítás, akik a médiát a magyar nemzet megerősödésének szolgálatába akarják és tudják is állítani. Én mindenesetre rendíthetetlen optimistaként bízom abban, hogy filmjeimet a közszolgálati és uram bocsá’ a kereskedelmi televíziók is előbb-utóbb sugározni fogják.