vissza a főoldalra

 

 

 2010.12.03. 

Mi zajlik Párizs utcáin?

Párizs iszlamizálódását látva egy francia polgár titkos kamerával készült képsorokat tett közzé a YouTube csatornán, mivel úgy gondolta, a világnak látnia kell, mi történik a francia fővárosban. Alább olvasható az angol nyelvű videó szövege magyarul.

 Ezen a pénteki napon az utcákat hatalmas muzulmán tömeg foglalja el. A területet magán biztonsági szolgálat biztosítja. A rendőrség is jelen van, de nem avatkozhat be. Ez azt mutatja, hogy bár a francia kormány egy része kemény fellépést sürget az iszlámmal szemben, és betiltaná a burkaviselést, másik része előjogokat biztosítana a muzulmánoknak.

 Az utcákat kordonokkal zárják le. A muzulmánok az utcán imádkoznak, az ima ideje alatt az itt lakók nem tudják elhagyni otthonukat, illetve nem tudnak hazamenni. Mindez rendőrségi engedély nélkül, tehát törvényellenesen történik. A muzulmánok olyan illegális lehetőséghez jutnak, amilyet a francia szekularizmus-törvény alapján valószínűleg egyetlen keresztény csoport sem kaphatna. Ez a törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van terjeszteni bármilyen hitet vagy vallást, de azt kizárólag otthon vagy az imahelyen (mecsetben, templomban, zsinagógában) gyakorolhatja.

 Egyesek szerint azért kénytelenek az utcán imádkozni, mert nincs kellő méretű mecsetjük – a felvétel készítője azonban autóval érkezőket is megfigyelt, és úgy véli, valójában hetenként megismétlődő muzulmán erődemonstrációról van szó. „Azért jönnek ide, hogy megmutassák: át tudják venni az uralmat néhány francia utca, egy bizonyos francia terület fölött."

 Franciaország iszlám jövőjéről sötét képet fest az orosz szerző, Elena Csudinova: A Notre Dame mecset 2048 című műve. A francia kiadó, Jean Robin szerint a francia média politikai okból hallgat az Oroszországban bestsellerré vált könyvről. „Az iszlámot a szegények vallásának tekintik. A szegényeknek pedig nem lehet azt mondani, hogy tévednek; mert aki így tesz, fasiszta. Így megy ez."

 A könyvben Franciaország muzulmán állam, a híres katedrális mecsetként működik. Hogy ez túlzó elképzelés-e, azon múlik, kit kérdezünk meg. A muzulmánok aránya állítólag nem haladja meg a francia lakosság 10%-át; de ezt senki sem tudja biztosan, mert Franciaországban törvény tiltja a népszámlálásnál a vallásra vonatkozó adatgyűjtést. A muzulmánok születési aránya mindenesetre jóval meghaladja a franciákét. Úgy tudni, hogy egyes muzulmán férfiak többnejűségben élnek; a képsoron bemutatott férfit is ezzel vádolták. Egyes esetekben minden feleség gyermekeket szül és igénybe veszi a szociális juttatást.

 Radu Stonescu francia filozófus és iszlám-szakértő szerint „az iszlámmal kapcsolatban nem is a létszám, hanem az alapelv az igazi probléma. Az iszlám nem csupán hitvallás, hanem politikai rendszer. Nem az számít, hogy mennyien vannak; a probléma az, hogy az iszlám követői valamiképpen egy pártot alkotnak. Ennek a pártnak politikai programja van, aminek lényege az iszlám törvénykezés, a saría bevezetése és az iszlám állam létrehozása."

 Az 1990-es évektől szinte napjainkig társadalmi tabunak számított az iszlámellenes kritika vagy a szembenállás. A kormány és a média így nagyban hozzájárult az iszlám országos elterjedéséhez. „Arra számítottunk, hogy az iszlám alkalmazkodni fog Franciaországhoz; s most azt látjuk, hogy Franciaország alkalmazkodik az iszlámhoz" – jegyzi meg Jean Robin.

 A muzulmán férfi úgy véli, az európaiaknak tiszteletben kell tartaniuk a muzulmán öltözködést. Az asszony szerint a fátyol a Koránban szerepel, és az ember egyedül Allahnak tartozik engedelmességgel.

 Míg kormányzati szinten sokan tagadják a problémát, az utca embere egyre hangosabban tiltakozik az ország növekvő iszlamizálódása ellen. Utcai tüntetéseket szerveznek, ahol bor és sertéshús-falatok fogyasztásával fejezik ki szembenállásukat. Úgy tűnik, megkezdődtek a tömeges tiltakozó akciók.

 A burkaviseléssel kapcsolatban Jean-Francois Cope francia képviselő (UMP) figyelmezteti a nyugatot és Amerikát: „Nem fogadhatjuk el ezt a gyakorlatot, amely összeegyeztethetetlen a modern társadalmi élettel. S ez nem csupán francia kérdés, ezzel a problémával előbb-utóbb valamennyien szembesülni fognak."

 

(Forrás: Magyar Kurír)