2010.12.03.

Dr. Kopátsy Sándor: A „kötelező” magánnyugdíjpénztár szélhámosság

A címet a liberális, tőkés jelzővel egészíteném ki. Ezt nem csak most mondom, hanem attól kezdve, hogy ezek bevezetését Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere felvetette, majd utóda, Békesi László bevezette.

Örömmel vettem a hírt, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak tizenhárom éves dicstelen szereplésének igyekszik véget vetni a Fidesz-kormány.

Előre láttam, hogy a magánnyugdíjpénztárak csak a magas jövedelmű kisebbséget érdeklik, azokat sem olyan nagyon, hogy öreg korukban nem a saját felhalmozott vagyonukból, hanem a viszonylag magas nyugdíjukból akarnának megélni. Nekik ez a legrosszabbra is felkészülve, biztonsági övet jelent. A magánnyugdíjpénztárak kötelezővé tétele azonban a tőkések bűne.

Az öregkori gondoskodás a társadalom, és nem tőkepiac feladata.

A társadalomnak azokról is gondoskodni kell, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot. Természetesen, az öregekről való társadalmi gondoskodásban szerepe legyen annak is, ki, milyen mértékben járult hozzá ehhez munkásévei során.

Az már egyéni véleményem, hogy egyre inkább át kell téríteni az öregkori ellátás differenciáltságát arra is, hogy ki hogyan vett részt a következő generáció felnevelésében, hány gyermeket, és azokat milyen szinten nevelte fel. A hatékony gyermeknevelésben való részvétel ugyanis, már ma is, és a jövőben egyre inkább, az elsődleges állampolgári feladat lesz.

Az öregkori ellátást tehát egyre kevésbé szabad a befizetett járadék nagyságához, és annak a tőkepiacon forgatott hatékonyságához kötni.

Mára a liberális politika élharcosai, köztük a kötelező magánnyugdíjpénztárak két bajnoka, Bokros és Békesi kiesett a politikai hatalomból, Gyurcsány marad a szoclib-erők vezére, aki a magánpénztárak kötelezőségének, ezzel jelentőségének felszámolása felé tett kormánylépést a dolgozók pénzének ellopásaként tálalja.

Ha a dolgozókat valaki meglopta, az a szoclib-koalíció volt. Elég megnézni, hogyan lopták meg ezek az urak a dolgozók befizetett pénzét. Az elmúlt tizenhárom év alatt a nyugdíjpénztárakra bízott pénz nem hozott reáljövedelmet. Ennek bűnét jól jellemzi, hogy az államkötvények vásárlása ez idő alatt 3 százalék reálkamatot hozott.

Mennyivel jobban járt volna mind az állam, mind a magán- nyugdíjpénztárba kényszerült dolgozó, ha a járadék az állam kasszájába folyik, és nem kell államkötvények kibocsátásával pótolni ezt az összeget. Nincsen adatom, de az államkötvények után nemcsak kamatot kell fizetni, hanem a kibocsátás is költséggel jár.

Azt, hogy a kötelező magánpénztárak bűnös pazarlást jelentenek, igazolja, hogy a már bukásra ítélt szoclib-koalíciót levezető Bajnai-kormány 2010 januárjában a magánpénztáraknál majd jelentkező hiányra állami garanciát biztosított. Vagy-

is a tőkepiac játszhasson a dolgozók nyugdíjalapjával, a kockázatot azonban vállalja a társadalom.

A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer apostolai messzebbre láttak, amikor felfedezték mire is jó nekik, ha a nyugdíjasok saját és munkaadói befizetései is a tőkepiacra kerülnek. Ez igen jelentős mértékben megnöveli az értékpapírok, a részvények iránti keresletet, ezzel azok árát.

Az Egyesült Államokban a vállalati részvények kétötöde a nyugdíjalapok tulajdonában van. Ha a nyugdíjalapba történő befizetés az államhoz folyt volna be, hiszen a felelősség az államé, akkor a részvények árfolyama sokkal alacsonyabb volna. Sokkal szegényebb lenne a tőkésosztály. A liberális közgazdaságtan ugyanis az orránál fogva vezette a dolgozókat.

Ezt csak a liberalizmus apostolai tudták. Ezért szedték rá a két naiv államot, Argentínát, és Magyarországot a magánpénztárak az általános kötelezővé tételére, és számos országot a két lábon álló nyugdíjrendszerre.

Nem a mostani kormány lopja el a dolgozók pénzét, hanem a szoclib-koalíció vezette be a lopást 1997-ben.

Mindezt nem csak ma látom, de a bevezetés előtt is láttam. Az Országos Nyugdíjönkormányzat elnökségének tagjaként, annak idején jegyzőkönyvekben rögzítettem.

Én magam is szélhámosságnak tartottam az indulásakor a magánnyugdíjpénztárak létrehozását. Jellemző, hogy egészen 2002-2003-ig az egyik nagy nyugdíjbiztosító nyilvántartásai annyira ziláltak voltak, hogy a befizetéseket nem tartották nyilván, csak a tagdíjbevallásokat. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy hozzászólásom hangneme elbírná azt a stílust, ahogyan az első nálam jelentkező ügynököt elküldtem. Annak a pénztárnak volt az ügynöke, amelyik legelőször tönkrement és beolvadt valamelyik másikba.

Forrás: Kopátsy Sándor gondolatai című blog

* * *

Hozzászólás:

Munkám során folyamatosan a felületes, az általuk hangoztatott szerephez képest hanyag munkájukkal találkoztam.

Könyvelőként a munkavállalók állandó félretájékoztatását tapasztaltam, többszörös beléptetésekkel. Jellemző, hogy sokszor fogalma nem volt a munkavállalónak a tagsági viszonyáról.

Az igazán siralmasnak azt tartom, hogy erőforrásokat kellett lekötni a havi/személyenkénti bevallások elkészítésére, nyilvántartására, ellenőrizhető állapotban tartására. Havonta két munkanapomba került. Többletbevétel realizálása nélkül, ügyfeleim kisvállalkozások voltak, képtelenség lett volna érvényesíteni a három-négy munkavállalós cégeknél jelentkező pár perces munka ellenértékét.

Mások erőforrásokat kötöttek le ezen bevallások feldolgozására (elképesztő hibaszázalékkal). Ezeket fizették a tagok.

A harmadik szervezet, akinek ez pénzébe került, az adóhivatal. Ellenőrzési és a végén nyilvántartási kötelezettséggel. Annyira hanyag volt az indulásakor kétbetűs, majd három betűssé váló nyilvántartása, hogy volt olyan vállalkozóm, akinek ugyanarra az időszakra, ugyanazokra az emberekre igazolhatóan háromszor kellett beküldenem a bevallásokat. Én magam szerencsés voltam, de voltak példák bírságok kiszabására.

Mennyi munka, telefonálgatás és idegeskedés feleslegesen. Jó néhány ősz és kihullott hajszálamat tulajdonítom a magánnyugdíjpénztáraknak.

Mindig is vallottam, hogy öreg korára az ember két lehetséges módon gondoskodhat magáról: vagy megtakarít jelentős vagyont, vagy a gyermekei tartják el. Emberhez méltó körülményeket még ez a fene tudja hányadik pillér sem lett volna képes megteremteni, de érzésem szerint nem volt cél soha nyugdíj kifizetése ezekből a szervezetekből.

Forrás: internet