|
 2010.12.10.
Szeplőtelen fogantatás
Sokféleképpen történhetett
volna a megváltás. Isten úgy akarta, hogy Fia Jézus Krisztus,
anyától szülessék. Mert a teljes értékű élet anyától
indul el. Az ősegyház és később az atyák az eretnekségi vitákban
a monofiziták és az agnosztikusok ellenében Jézus valóságos
emberségét Máriával bizonyították. Ő volt a bizonyíték,
hogy Jézus Krisztus nem csupán egy szellem, és nem látszat
ember, hanem valóságos. Mária biztosíték arra, hogy Jézus
Krisztus valóban ember. A bizonyosság azonban oda-vissza érvényes.
Jézus Krisztus valóságos istenségéből pedig következik,
hogy a földi anya, mentes az áteredő bűntől. A mai ünnep azt
jelenti, hogy Mária nemcsak alkalmas, hanem méltó is hordozni a
Messiást.
Egykor a frigyláda nagy gonddal, egészséges, hibátlan fából
készült, hiszen a szövetség ládájaként a Tízparancsolat tábláit
és a mannát hordozta: jelül, hogy Isten gondoskodik népéről
– Mária az Új Szövetség ládájaként hordozta, Isten Igéjét,
a Mennyből alászállott élő kenyeret, az újszövetség főpapját.
Természetes, hogy erre nem csak alkalmasnak, hanem méltónak is
kellett lennie. Az alkalmassággal ugyan senkinél sincs gond,
hiszen általában a természet gondoskodik a lányoknál arról,
hogy valaki anya lehessen, ám ez nem jár együtt azzal, hogy
erre méltó is. Van egy nagyszerű mondása a latinoknak: „poeta
nascitur sed pedagogus fit” – vagyis, hogy költőnek születni
kell, tanítóvá válik az ember. A Szűzanya méltóvá lett
szeplőtelen-fogantatása által arra, hogy Jézus Krisztus édesanyjává
váljon. Használjuk a született tehetség kifejezést. Egy cigány
ember zenei adottsága, a latin népek dallam- és tánc iránti
fogékonysága, egy zongoraművész nagyszerű zsenialitása –
amire születni kell. Bárki megpróbálkozhat vele, el is jut
szorgalommal egy szintig – de a csúcsra, nem jut, a legjobb
biztosan nem lesz, hacsaknem: született tehetség. Mária szeplőtelen
tisztasága, mentessége az áteredő bűntől ezt a született
adottságot jelenti.
A szeplőtelen fogantatást, az áteredő bűnnel szemben
szoktuk meghatározni. Az áteredő bűnt azonban nehéz megmagyarázni
a mai embernek, amikor még a saját maga által elkövetett bűnöket
sem tartja bűnnek. Azt pedig, hogyan fogadná el, ami úgy
nehezedik rá, hogy neki nincs benne része aktív módon.
Kezdetben Isten az angyalokat, Ádámot és Évát bűntelennek
teremtette. A beteljesedés idején a Megváltó, mint új Ádám
tűnik fel és mellette Mária, az egyház szemléletében, mint
az új Éva jelenik meg: újra bűntelenül. A megváltás képszerűen
olyan, mint egy mély gödörbe esett ember kimentése a gödörből.
Vagy le kell menni érte, vagy lenyújtani egy kötelet, vagy ha
elérjük, lehajolni hozzá, és kézzel kihúzni. Mária esetében
a szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy megőrizték attól,
hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Nem kellett tehát semmilyen módon
megmenteni, hiszen sem így sem úgy nem esett bűnbe. Az ősbűn
következménye végső soron a halál. Az egyház ezért nem beszél
hivatalosan arról, hogy Mária meghalt vagy sem, pedig az ősegyház
nagy becsben tartotta halottjai emlékét. Sírjuk fölött miséztek,
emléküket ápolták, hitük erősítésére példájukat követték.
Az egyház Mária földi életének befejezését a mennybevétellel
zárja, mintegy folytatásaként e mai ünnepnek.
Juhász Ferenc
(Forrás:
erdely.ma)
|
