2010.12.10.

Csurka István: Olvadáspontok

Két nappal a WTC-tornyok leomlása után, 2001. szeptember 13-án ujjongó palesztin gyermekeket és gúnyos mosollyal örvendező palesztin asszonyokat mutató képsor járta be a világ televízióit. A gyermekeknek a bűnös ellenség, a gonosz világhatalom pusztulása fölötti örömükben szaladt szélesre a szájuk, azt azonban nem ábrázolták ezek a felvételek, hogy ezek a szájacskák csokoládétól maszatosak, és hogy a földöntúli örömöt a nekik osztogatott csemege váltotta ki valójában. A történetet a Jeruzsalem Post című lap szellőztette meg másnap, szeptember 14-én. Az izraeli hadügyminisztérium egyik osztaga 200 sékelért vett csokoládét osztogatott szét a város déli, palesztinok lakta negyedében, szegény gyermekek és az őket őrző nagymamák között, s a mosolyokat ez váltotta ki. A képaláírás azonban mindenütt és a híradók kommentárja is, a kárörvendésről szólt. Ez kellett a tálib-fundamentalista arab terrorizmus meséjéhez, amely az antiterrorista világháborút, Irak és Afganisztán megtámadását váltotta ki.

A kétszáz sékeles, tehát igen olcsó hatásvadászat mellett sokkal nagyobb üzletek is köttettek a WTC-tornyok ledőlésével kapcsolatban. Egy Silversten nevű üzletember, aki a Bush- kabinetben is fontos tisztséget töltött be, 2001 elején megvette az épületegyüttest és nyomban utána, június 23-án 3,2 milliárd dolláros biztosítást kötött rá, mégpedig az Allianz nevű német biztosítóval. A merénylet után az összeg kétszeresét követelte, arra hivatkozva, hogy két terrortámadás történt.

A kérdésnek ma már tényfeltáró irodalma van, a hivatalos amerikai kormánybeszámoló azonban mindmáig hiányzik és a világ televízióiban, a közvélemény alakítását közvetlenül befolyásoló felületeken tartja magát a hazug mese Oszama bin Ladenról és a távolban, az afganisztáni Tora Bora hegységben szervezett terrorista csoportokról, noha már Irak megtámadásának ezt követően kihirdetett oka és szükségessége is megdőlt, és az afganisztáni küldetés is belevész a kábítószer-kereskedelem lefölözött hasznába és a Hadurak békepipáinak gomolygó füstjébe. Amerika lassan kettéválik: elhallgatva, de szívósan él és gondolkozik, terjed és hat egy, a régi eszményeihez ragaszkodó valóban demokratikus közösség, amely a létrehozó atyák meggyőződéséhez hű amerikai Amerika, és e fölött, ezen uralkodva, ezt elnyomva burjánzik a hatalom csúcsain egy másik, a titkosszolgálati eszközökkel, fegyverrel és hazugságokkal irányított, a saját népéből is tudatosan áldozatokat szedő borzalmas, CIA és Moszad USA. Ez az USA gépeket vezettet a WTC-tornyoknak, hogy jogosnak érzett háborúba izzítsa a védtelen amerikai lelkeket.

Számunkra védtelen, kétszeres Trianonnal sújtott közép-európai ország népe számára mindig az a kérdés, hogy melyik Amerikához igazodunk. Társadalmunk tudatosan élő rétegeiben mélyen él a vágy, hogy az amerikai Amerikához fűzzük magunkat, kormányaink előtt azonban nincs teljesen nyitva ez a kapu. A világ és különösen Európa egyetlen kormánya előtt sincs. A világot ma még, az egyre erősödő Távol-Kelet kivételével, a CIA-Moszad Amerika gépezete tartja fogságában, s ez ma már ott tart, hogy noha logikus, technikailag is levezetett magyarázatot a WTC-tornyok ledőlésére és az esemény előkészületeire, körülményeire nem adta meg, magát a tragédiát, 2500 ártatlan ember halálát terrorista bűnözők rémtetteként bele tudta írni a történelembe. Ma már, noha egyre több ellen-elemzés jelenik meg, el van fogadtatva az Oszama bin Laden és terroristái-változat és ezt az évfordulókon megrendezett emlékünnepélyek bővülő ceremóniájával, emlékkoncertekkel, könnyekkel és meghatottsággal igazolják. Amerika társadalma politikusainak egybehangzó hamistanúsága szerint minden évvel jobban célpont- és áldozat Amerika lesz – s ezt most már, amíg nem jön egy újabb terrortámadás, csak maguk az emlékünnepélyek igazolják. Közben egye több a halott a harctereken, amelyek a hamis eseménymagyarázat nyomán nyíltak meg. Elszörnyedve gondolunk a közelgő tizedik évfordulóra, amikor a hasonló módszerrel kiváltott világválság is forrpontjához érkezhet, micsoda könnyzacskó-megpróbáltatásoknak, politikai bombasztoknak és demokrácia-fogadkozásoknak leszünk áldozatai. Nem fogják elrendelni a holokauszttagadás tilalmához hasonlóan a WTC leomlás mítosz tagadásának tilalmát is?

Ez az új mítosz mérgez. Idehaza újra akadnak WTC-siratók, a saját titkosszolgálata és a Moszad által bekebelezett Amerikát támogatók, akik ezt az elfajzott Amerikát hívják segítségül üzleteikhez. Lenin szerint ezek a „hasznos idióták” . Most, hogy kétharmados erővel tört fel a változás igénye, megnövekedni látszik a magyar sorsot a másik, a CIA-Moszad és a Wall Street által irányított történelemhamisító Amerikához kötni akarók tábora, illetve a hangereje.

Sólyom László és egy kisebb volt SZDSZ-es és LMP-hez kapcsoló-

dó kör a múlt héten konferenciát rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az alkotmányozás kérdéseiről és ezt, átlépve a belpolitikába nem avatkozás követségekre vonatkozó tilalmát, az amerikai nagykövetség is támogatta. A hír-

adásokban ezt a tényt mindenütt közölték.

Az, hogy az alkotmány kérdése a legfontosabb belpolitikai kérdés, nem is vitatható. Azt, hogy a sponzorációra felkérték-e az amerikaiakat, vagy maguk ajánlkoztak rá, nem tudjuk. Sejtjük azonban a felkérést. (Így van ez minden Katival, akit könnyű táncba vinni, mert szereti – a táncot.) Sólyom László nyílván szerette volna, ha az új alkotmányt hevesen ellenző előadása minél nagyobb nyomatékot kap. Nagyobb nyomatékot pedig pillanatnyilag nem lehet találni a piacon az amerikai követség nyomatékánál.

A dolog veszettül ismerős. 89-90-re, sőt 91-92-re, az elfuserált rendszerváltás és a médiaháború korszakára emlékeztet bennünket, amikor Haraszti Miklós és társai, az SZDSZ akkori vezérei, hálózsákkal jártak az amerikai követségre, hogyha netán hosszúra nyúlik az árulkodás az antiszemita MDF és népi szárnya ellen, hát a folyosó egy szegletében is meghúzhassák magukat, ha már vetett ágy nem jutna mindegyiküknek. Az akkori amerikai nagykövet, bizonyos Palmer úr annyira vitte a belpolitikánkba való beavatkozást és az SZDSZ és rajta keresztül az MSZP támogatását, hogy a diplomáciai testület egyöntetű felháborodása hatására kénytelen volt kormánya visszahívni. Más, fontos beosztásba került, ahogy azt régen a kommunista káderek leváltásakor mondták. Valóban: bankár lett. Az-tán persze, jöttek mások, akik álcázottabban és kibővített apparátussal, akár műgyűjtőként, akár más eszközökkel folytatták a beavatkozást. Ez a beavatkozás azonban soha nem a széles, csendes igazi Amerika beavatkozása volt, hanem mindig a CIA-Moszad Amerikáé.

Sólyom Lászlónak, mint az akkori történés egyik főszereplőjének, jól kell emlékeznie minderre. És ő emlékszik is. Pontosan tudja, mekkora súlya van, mekkora fenyegetést jelent az új alkotmány híveire az ő előadásának amerikai támogatottsága. Rejtjelezve azt akarja üzenni ez a bejelentés, hogy az amerikai kormánykörök nem akarnak új alkotmányt. Kiállnak a régi mellett, amelyhez sok szál fűzi Sólyomot, és félnek az új szöveg nacionalizmusától, amely a Szent Korona megemlítésében és másban is megnyilvánulhat.

A nacionalizmus elleni küzdelem, a nemzeti önrendelkezéstől való félelem már akkor a hatalomból való kiszorulás félelmét keltette fel SZDSZ-es és kapcsolt körökben. Egészen pontosan az Aczél György körének a pénz fölötti rendelkezésből, a kulturális irányításból, intézményvezetésből kipottyanó, vagy mindössze a kipottyanás lehetőségével szembenézni kényszerülő rétege kért akkor amerikai segítséget. És kapott is. A félelem kergette őket az amerikai követségre árulkodni. Ma pedig ugyanennek a folyamatnak – mert közben az Aczél-káderek mindent visszaszereztek – végjátéka teszi kívánatossá az amerikai nagykövetség támogatását. Ami így sokkal több, mint anyagi támogatás. Most is jól fizetett állásokról, pozíciókról, jól nevelt Lauder iskola növendékekről, beépülésekről van szó.

Sólyom az új alkotmány ellen küzd, a Szent Korona említése ellen, látszólag egyéni sértettség vezérli, de mögötte nem lehet nem észrevenni az új rendszer, a Nemzeti Együttműködés rendszere megtorpedózásának szándékát. Az új alkotmány rendszerváltoztató hatóerejű, amellett hivatalosan pártprogram is, aláírt kötelezvény. Megakadályozása majdnem kormánybukás erejű volna, elgyengítése, nemzeti öntudattól való megszabadítása pedig az Aczél György-tábor ifjabb nemzedékeinek lenne hadianyag, lőpor, kötélhágcsó a vár bevételéhez. Nemcsak azt jelenti, hogy a Moszados amerika nem akar új alkotmányt, hanem azt is üzeni, hogy nem akar új színházigazgatókat, új színházakat, új műsorpolitikát, új bankadókat és új főosztályvezetőket. Sólyom védi a régi alkotmányt, mert benne van a keze munkája, de védi a régi rendszert is, és ragaszkodik a kiválasztás régi rendjéhez, amikor a népi kádereknek kevéske esélyük volt. A régi alkotmányhoz való ragaszkodás, függetlenül attól, hogy milyen a szövege és mennyire tartották be, vagy mennyire nem tartották be, mára az elrontott rendszerváltáshoz való ragaszkodás kérdése lett.

S nem a bejelentő kormány tette azzá. Előbb belső ellenség – bízvást tekinthetjük ma már a Haraszti-Pető-Kuncze-Kóka társulatot belső ellenségnek – ismerte fel, hogy a Fidesz-KDNP kétharmaddal is győzhet, és hogy az valóban rendszerváltást és benne új alkotmányt jelenthet. Ennek megakadályozására hozta létre a Balóné Morvai Krisztina gyorskotlásával a proletár pártot, felismervén, hogy az MSZP elkö-vetett rablásainak terhe alatt nem képes megakadályozni a Fidesz kétharmados győzelmét. Most azonban ez a kétharmados győzelem, részben a mi hathatós, komoly felismerésekre vezető elemzéseink eredményeként bekövetkezett, tehát új módszerű harcra és a lassítás és beépülés taktikájának kidolgozására és alkalmazására van szükség. A beépülés ősi technikájával rendelkező Aczél-tábor mindaddig nem vesztette el végérvényesen a háborúját, amíg képes lassítani az átalakulás folyamatát, képes megtévesztésre és főleg képes egyes embereit irányító pozíciókba juttatni, vagy az irányítás közelében elhelyezni. Egy otthagyott vagy rosszul megválasztott főosztályvezető-helyettes ma semmilyen SzDSZ-es, liberális programot nem képes elindítani, mert azt átlátják. De minden kinevezendő népinek, kereszténynek, magyarnak, neki nem tetsző fideszesnek a kinevezését negatív véleményével, kifogásaival meg tudja akadályozni, ha a hivatalos ügymenet szerint rábízzák. S végül főnöke, majd minisztere vagy államtitkára belefárad és beleegyezik egy besurranó Aczél-liberális slágfertig elfogadásába.

Ez gomolyog az alkotmányozás és az amerikai sponzoráció kérdései mögött. Ha szabadon, sőt amerikai támogatással lehet új alkotmányunk ellen érvelni, ha minden tévében és minden tévé reklámjában döntő fölényben, túlsúlyban vannak a magánnyugdíj melletti kiállások, ha minden csatornán a jogállamot temetik, azok, akik korábban eret vágtak rajta és kivéreztették, akik folyton hazudtak, akkor minden folyamat lelassul és a zöm egyre kielégítetlenebb. Várni és még mindig várni savanyú dolog. A magyar zöm sokat várt már. Nagyon sokat. Akkor is feltámadhat benne a félreszorítottság érzése, ha nincs félreszorítva.

Azok az acéloszlopok és gerendák, amelyek a két WTC-tornyot tartották, csak 1300 fokon olvadnak el és csak nyolcszáz fokon kezdenek lágyulni. A kerozin égése azonban csak 360 fokon történik. Mégis az a történelemhamisítás vált uralkodóvá, hogy a kerozin égése döntötte le a tornyokat. A mai amerikai társadalomnak még nincs ereje, hogy elszámoltassa ennek a képtelen hazugságnak a terjesztőit és haszonélvezőit. De mi magunk is így járhatunk, ha nem állítunk szembe erős, kemény igazságot az alkotmány és a nyugdíjbiztosítós WTC-hazugsággal. Mert most megint olyan a világhelyzet, amilyenben a robbanás nincs kizárva. A Sárga tengerre, a két Korea közelébe felvonult a George Washington repülőgép anyahajó és csak az a kérdés, mikor kezdődik el egy újabb felszabadító háború. Ha Észak lőni kezd, akkor? Ez korántsem bizonyos, amióta legfeljebb 360 fokon égő minőségi kerozin meglágyítja, sőt elolvasztja az 1300 fokon olvadó acéloszlopokat, hogy egész emelet-halmazok a szabadesés gyorsulásával zuhanjanak egymásba.

A kép és a helyzet apokaliptikus: valakiknek a kezében van egy eszköz, amellyel számunkra ismeretlen módon tudnak fizikai hatásokat előidézni, s ráadásul a jelenséget tetszésük és hatalmi igényeik szerint tudják magyarázni. A készülő új magyar alkotmányt ennek az új fegyvernek a tüzébe tartani, miként Sólyom tette, hazafiatlan tett. Mi, új alkotmányt kívánó magyarok tehát csak egyet tehetünk. Olyan alkotmányt alkotunk, amelyik nem olvad meg ennek a fegyvernek a szuperkerozinos tüzében.