|
 2010.12.10.
Tankör-baba
A főiskolák és egyetemek
családbarátsága
Kopp
Mária, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora, a
magatartáskutatás kiválósága sajtótájékoztatót tartott a
napokban. Tájékoztatójának témája a főiskolák, egyetemek
családbaráttá tételének lehetőségei. A sajtótájékoztatón
részt vett és fontos dolgokról beszélt Morvainé Bajai
Zsuzsanna szakértő, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének
képviseletében. Tehát egy olyan társadalmi kérdésről tájékoztattak,
ami érinti a felsőoktatási törvényt, a tandíjrendszert, a
kollégiumi elhelyezés kérdéseit, a rugalmas óra- és
vizsgarendet meg a többit.
Először
is megtudtuk, hogy ma az első gyermek megszületésekor a nők átlagos
életkora Magyarországon 28 év. A főiskolát, egyetemet végzett
nők esetében ennél viszont lényegesen magasabb. A magas végzettségű
fiatal nők és férfiak között a legnagyobb a különbség a kívánt
és a ténylegesen megszülető gyermekek között. A társadalom
igénye az lenne, hogy ezeknek a gyermekeknek a biológiai és
pszichológiailag megfelelő életkorban való megszületését támogassák.
A későbbi életkorokban gyakran már nem születnek meg a kívánt,
várt, tervezett gyermekek. Magasabb a meddőség, és gyakoribb a
gyermek károsodásának veszélye. Például nagy veszélyt
hordoz magában a Down-kór. Kopp Mária professzor asszony azt
mondja – gyakorlott édesanya és tudós kutató, kutatás
csoportvezető –, hogy a nők választott szakterületükön is
eredményesebbek lehetnek, ha a gyermekeik már a felsőoktatásban,
a PhD-képzésben való részvételük alatt megszületnek.
Gondoljuk el, hogy a fiatalok közel 30%-a vesz ma részt a felsőoktatásban,
tehát igen jelentős réteg helyzetéről van szó. Ez a helyzet
az utóbbi években változott alapvetően, ehhez kell
alkalmazkodnunk – hallottam a sajtótájékoztatón, követve a
pozitív példákat, a francia és skandináv államokban
folytatott gyakorlatot. Mert Európa jó példákat is kínál, még
a liberális Franciaország is, még a nyakig liberális Svédország
is.
Beszéljünk
a család- és gyermekbaráttá tétel feltételeiről. Az államnak
alapvető kötelessége, hogy támogassa a gyermek- és családbarát
felsőoktatási intézményeket, hogy ne legyenek ellenérdekek a
családos fiatalok támogatásában. A gyermekvállaló fiatalok
kettős hivatásának – szakmai munka, gyermeknevelés – támogatását
fontos feladatnak kell tekinteni. Ez állami és társadalmi kötelezettség.
Nyilvánvaló, még pénzbe se kerül, hogy rugalmas egyéni óra-
és vizsgarendet kell kialakítani a kismamák részére.
Alkalmazni lehet a távtanulás, távtanítás lehetőségeit. A
legfontosabb kérdés a fiatal családok lakáshelyzetének javítása,
megoldása. A kollégiumokban vagy a kollégiumok mellett ki lehet
alakítani a „fecskeház” rendszert. Itt a gyermekes fiatalok
igen olcsón kaphatnának kis, de megfelelő bérlakást. Azon kívül
a családi napközik mintájára kiépíthetnék és ki is lehet
építeni a kis bölcsődék és óvodák rendszerét. Itt 6-8
gyerekkel családi környezetben igen rugalmas munkaidőben
gondoznák az 1 évnél kisebb gyermekeket. Apró kicsi lépések
ezek, melyek kialakításához és megoldásához – a „fecskeház”
kivételével – még csak pénzre sincs szükség, pusztán belátásra
és jóindulatra.
A
célnak megfelelően kell módosítani a diákhitel-rendszert. Az
Európai Unió támogathatja, mert van rá lehetősége, a
„fecskeházak” építését. Módfelett fontos lépésekről
beszélt Kopp Mária, és Morvainé Bajai Zsuzsanna szakértő. De
az egész társadalmi légkör felelősségre vonható, amelyik
jelentős részben családellenes, gyermekellenes, Népszabadságos
és ATV-s.
A
magyar korfa száradni látszik, szárad is. A népességfogyás
nem riasztó, hanem drámai. Miközben a közbeszéd lelkileg
olyannyira eldurvult, hogy védekezni sem lehet ellene. Ki ne
ismerné a család-, a nő -, és a gyermekellenes vállalatvezetési
magatartást.
Munkára
jelentkezik az ifjú magyar nő. A felvételiztető káder első kérdése:
családos? Gyereket akar? Ha a válasz igen, mehet a nő munkanélkülinek.
De ez még nem elég, manapság már azt is megkérdezik a női
munkavállalótól: van-e barátja? Mert ha van, megeshet, hogy
gyereket csinál a nőnek, és akkor már nem jó munkavállaló.
Ez a humánpolitikai vezető, ez a személyzetis jabronc nem hogy
vezetésre nem alkalmas, ezeket egyszer s mindenkorra ki kellene zárni
a vezetői munkakörökből, mehetnének udvarosnak a gyárba –
illetve udvarosnak lenni tisztesség dolga. Lehet belőlük az
udvaros csicskása.
Kopp
Mária mondta el, vagy a nagycsaládosok szakértője, Morvai
Bajai Zsuzsanna? Nem jegyeztem fel pontosan, de szemére vetették
a kórházvezetőnek, hogy a négygyermekes orvos családanyát
direkte osztották be karácsonykor ügyeletbe, brutális állat,
dehogy állat, egy önmagából kivetkezett élősködő, nem
tudom, kicsoda. Szóval a társadalmi közhangulatban is van mit változtatni.
A változtatás útja a szélsőséges magatartás mélységes
megvetése és megkülönböztetése, valamint számos más kérdés
gyakorlati megoldása. Magam is láttam egyetemeken meg a főiskolákon,
hogy megszületett a kicsi bébi. Milyen is lehetett? Feketehajú,
kékszemű, és kalimpált a kezével. Kollégiumi szobában
nevelték a kicsikét. Az egész tankör járt pesztrálni a
gyereket. Ez a gyerek volt a tankör bébije, mert az emberi természet
legelemibb tulajdonsága, hogy szereti és csodálja az apró
kicsi gyermeket. Kíváncsiságból, vágyakozásból, vagy a jövőre
vetett tekintet hívása nyomán? Szinte teljesen mindegy. A közösség
magatartására is jó hatással volt ez a kicsi gyerek meg a többi,
aki életet szervezni tanítja meg anyukát, apukát – meg a
tankört. És ezek az ifjú diplomások a későbbiek során
sokkal jobb „munkaerők” lesznek, mint gondolnánk. Amikor a
gyerek fölül elvonul a gyakori taknyosság, és csecsemőbetegség,
már stabilan áll a lábán, akkor anyuka és apuka az esetek döntő
többségében legmegbízhatóbb munkaerővé válik, nem nyafog a
túlóránál, és nem keresi a kibúvót a munka elől, mert éppúgy
szereti gyermekét, mint a munkáját.
Ezeket
a gondolatokat szedtem össze Kopp Mária professzor asszony sajtótájékoztatóján.
És végtelenül örülök, hogy e sajtótájékoztatón részt
vehettem, és erről e helyt beszámolhattam.
Győri Béla
|
