vissza a főoldalra

 2010.12.17. 

Kocsmának használták a kommunisták a templomot

Megújult a nagyszőlősi ferences kolostor és templom. Az épület ünnepélyes felszentelésére és használatba vételére 2010. október 23.-án került sor. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt; vele együtt misézett Magyar Gergely tartományfőnök, Bán Jónás nagyszőlősi házfőnök, a kárpátaljai rendház többi tagja, kárpátaljai egyházmegyés papok és számos, Magyarországról érkezett ferences. A szentmisén két, Ausztriából érkezett ferences testvér is részt vett. A nagyszőlősi ferences rendház renoválásáról és a kárpátaljai misszióról fr. Bán Jónás gvárdiánt kérdeztem.

 – Laudetur Jesus Christus! Mielőtt a közelmúlt feladatairól beszélnénk, tegyünk egy kis kirándulást a régmúltban. Mióta vannak jelen Assisi Szent Ferenc követői Nagyszőlősön?

 – Több mint ötszáz évvel ezelőtt érkeztek ide az első ferencesek. Azt, hogy mennyire fontos hely volt számukra bizonyítja, hogy a XVI. sz. elején tartományi gyűlést is tartottak ezen a helyen. Később a reformáció térhódításának idején néhány évtizedre elhagyják Nagyszőlőst.

 – Meddig volt a rend tulajdonában a régi kolostorépület?

 – A régi kolostor – mely jelenleg lelkigyakorlatoknak ad otthont – 1932-ig volt a rend tulajdona, ezt követően került az egyházmegye gondozásába. Szerzetes nővérek iskolaként üzemeltették, majd a II. világháború után ateista múzeumként funkcionált.

 – A templom sorsa azonos volt a rendházéval?

 – A XIV. században épült gótikus plébániatemplom bőrraktárként üzemelt, míg a kolostor barokk temploma pincéjében kocsmát üzemeltettek.

 – 1989-ben, az egypártrendszer gyengülésekor visszatérhettek a ferencesek Kárpátaljára.

 – Valóban, Paskai László bíboros úr 1988-as látogatása után nyílt meg arra a lehetőség, hogy magyarországi római katolikus papok és szerzetesek is szolgálatot vállaljanak Kárpátalján.

 – Már akkor missziós munkával foglalkoztak?

 – Kevésbé nevezném klasszikus missziós tevékenységnek a ferencesek itteni szolgálatát, hiszen többen megtapasztaltuk, hogy az itt élő emberek Istenbe vetett hite sokszor számunkra is példa. Együtt élünk itt ortodoxokkal, görög katolikusokkal és reformátusokkal – így nem ismeretlen az itt élő emberek számára Jézus Krisztus. Az elmúlt huszonegy évben a ferencesek szociális és karitatív központokat, óvodákat és egy rehabilitációs központot is alapítottak Kárpátalja több településén. Természetesen ezen intézmények működtetését együtt végezzük a helyiekkel – sőt, egyre nagyobb részt vállalnak közös céljainkból.

 – A kint szolgáló rendtagok önként vállalják ezt a missziós munkát, vagy – az egyik szerzetesi fogadalom, az elöljárónak való engedelmességnek eleget téve – a magyarországi tartományfőnök kérésére mennek ki Kárpátaljára?

 – Ide, és minden saját tartományunkon kívüli területre önként jelentkeznek a ferences testvérek. És ez így megy már alapítónk, Szent Ferenc kora óta, amit az 1223-as Ferences Regula is szabályoz.

 – Mennyire fontos az, hogy ukránul tudjanak?

 – Pasztorációs szempontból is igen fontos és szükséges az ukrán nyelv ismerete, hiszen nem csak magyar ajkú híveink vannak. Másrészt a magyarság megmaradása szempontjából is igen fontosnak tartom az ukrán nyelv ismeretét, hiszen így lehet a saját értékeinket és elveinket eredményesen képviselni. Amennyiben csak magyarul tudnak az itt élő emberek, nagyon nehéz számukra a megmaradás, és megélhetési okokból egyre többen választják a kitelepülést.

 – A rendházat és a hozzá tartozó templomot mikor sikerült visszakapnia a rendnek?

 – Hosszas tárgyalások után 1999-ben kapta vissza az egyházmegye az épületegyüttest. Majnek Antal püspökatya pedig 2010-ben bízott meg bennünket a már felújított kolostor lelkigyakorlatos házként való üzemeltetésével.

 – Milyen állapotban voltak akkor ezek az épületek és kiknek az anyagi segítségével épültek újjá?

 – Az épületegyüttes rendkívül rossz állapotban volt. A közvetlen életveszély és visszafordíthatatlan károsodások elhárítása után – ami a magyarországi műemlékvédelem költségén történt – elkezdődött a kultúrtörténeti és művészeti szerep feltárása, megkezdődött az építészeti elődokumentáció, majd a felmérési terv kidolgozása. Építészeti és statikai szakvélemény készült. Lehetővé vált egy költségvetés elkészítése is, mely 2006. évi árakon közel 300 ezer EUR bekerülést valószínűsített. Mivel a helyi erőforrások nagyon szűkösek voltak, elsősorban külföldi adományokra támaszkodtak a helyi egyház képviselői. Kiemelendő a németországi Renovabis, a bécsi ferencesek, a magyarországi Teleki László Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítsége. A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány 2007–ig elsősorban az intézmények működési költségeinek támogatására volt lekötve, csupán kisebb összegekkel járult hozzá a felújításhoz. A 2006. év végéig felhasznált felújítási összeg mintegy 125 ezer EUR volt. A kápolna használatba vétele után a további támogatások elnyerése volt a legfontosabb feladat. Végül is több adakozónak köszönhetően a szükséges összeg rendelkezésre állt, és folytatódhatott a felújítás. Az adományok közül kiemelendő a Renovabis 100 ezer EURO-s és a Magyar Villamos Művek Csoport 20 ezer EURO-s adománya.

 – Az október 23-ai ünnepségről essen szó. Erről a dátumról szinte mindenkinek az 1956-os forradalom jut eszébe. De esetünkben egy más évfordulóról beszélhetünk.

 – A kolostortemplomot Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelték, és ezen a napon van a templom búcsúja. A hagyomány úgy tartja – és ezt a feltevést megerősíti Karácsonyi János történész írása is –, a nagyszőlősi vár kútjába rejtették a szent csontjait.

 – Majnek Antal püspök úr mit mondott homíliájában?

 – A püspök atya prédikációjában többek között elmondta: Kapisztrán Szent János hősi fokon követte Mesterét, Jézust, akivel együtt hordozta keresztjét és gyakorolta az önmegtagadást. Először önmaga félelmét győzte le, ezután tudta meggyőzni a katonákat és a hadvezéreket, hogy ne féljenek, az Isten velük van, és az ő segítségével győzni fognak – feltéve, ha mindenki bűnbánatot tart és Istenhez tér. Ezért tudta Nándorfehérvárnál akkora győzelemre vezetni a keresztény sereget.

 – Reisz Pál ferences atya kb. 10 évvel ezelőtt ezt nyilatkozta: „a papi szolgálat Kárpátalján nehéz, nagyon sokszor kiszolgáltatott, sőt megalázott emberekkel találkoztak, amit azok meglepő egykedvűséggel, közönnyel, sőt belenyugvással viseltek el.” Azóta érezhető javulás?

 – Azt látom, hogy a gazdasági élet nagyot változott Kárpátalján az elmúlt időszakban: az emberek könnyebben élnek, de a jövőjük most sem biztosított. És az is igaz, hogy azóta már a forradalmakból és az ígéretekből is kiábrándultak az emberek.

 – „Az Isten mindig ad jelet, hogy képesek legyünk felfogni az ő üzenetét”, idézek az ön advent első vasárnapján elmondott szentbeszédéből. Jelenünkben milyen jelekről beszélhetünk, s ha vannak jelek, vajon miért nem látja azokat mindenki?

 – A jelek mi lehetünk, én lehetek, ha Isten üzenetét komolyan veszem, ha valóban elfogadom, megértem: Isten érkezésének jeleként én is virraszthatok, őrködhetek az életemmel. Egy jel segítséget jelenthet, irányt mutathat, eligazodást adhat az ellentmondások között. A feladatot legtöbbször az jelenti, hogy ha már megkaptuk a „térképet”, elhatározás után el is kell indulni a felfestett jelek mentén. Az örök élet üzenetét hordozva tehát valóban jelek lehetünk a világ számára, ahogy a koszorú gyertyái is Krisztus földi születésének ünnepéig égnek el teljesen.