vissza a főoldalra

 2010.12.17. 

Erélyesebb fellépést a sarlatánok ellen

Dicsérettel „vizsgázott” az egészségügy megmentését célzó kormányzati vitairat, az Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) előtt. Erről és a NET-nek a kormányzat felé megfogalmazott javaslatairól a grémium elnökhelyettesét, szervezési alelnökét, Dr. Gara Imrét kérdeztem.

 – Tisztelt elnökhelyettes úr! Önök szerint melyek a vitairat legfőbb erényei?

 – A vitairat címéből levezethető a válasz. A cím első tagja arra utal :a magyar egészségügy olyan siralmas helyzetben van, hogy szinte a működőképesség határára sodródott. Szerencsére a lakosság ennek valódi súlyát nem érzékeli. A működési zavarokkal tisztában van, de a valós állapotokkal azért nincs, mert az a hivatástudat, ami az orvosokat, az ápolókat, a védőnőket, asszisztenseket a pályán tartja, elfedi azokat. A NET legutóbbi ülésén az ápolói kar képviselője, Széplaki Mirjam, az Autisták Országos Szövetségének delegáltja, aki maga is diplomás ápoló, azt mondta: „a hivatástudat rabszolgái lettünk. Nincs szívünk otthagyni a betegeket ápolatlanul, hogy kialudhassuk magunkat.” A vitairat címének olvasásakor rögtön fölvetődik a kérdés: egy gyógyulásra szoruló egészségügy képes-e azt az elvárást teljesíteni, amit egy másik tárca, a Nemzetgazdasági Minisztérium által jegyzett Gyógyító Magyarország c. dokumentuma elvár tőle? Ebben az anyagban az ország fellendülését az egészségipartól és az egészségturizmustól is várják. Ezért felhívtuk a figyelmet a Széchenyi- és a Semmelweis-terv összehangolására. A cím harmadik része arra a helyzetre utal, hogy feltétlenül szükséges az ország tökéletes és pontos egészségügyi diagnózisának megfogalmazása. Nem egy üres lózung Semmelweis nevének említése, hiszen az „anyák megmentője” zseniális diagnózist állított föl a szülőszobai fertőzések eredetéről. Semmelweisnek is, ahogy jelenleg az egészségügyi államtitkárságnak, a társadalmi és a szakmai közvélemény ellenére kellett felfedezéseit érvényesíteni. Ma sokan még mindig mindent a gondoskodó államtól várnak el, de úgy, hogy maguk nem sokat tesznek az egészségügyért. Tehát szemléletváltás szükséges. Az pedig várható volt, hogy különböző gazdasági, közigazgatási és szakmai érdekcsoportok támadják majd a vitairatot.

 – Tehát ezért kapott dicséretet a dokumentum?

 – Azt mondtam: „cum laude” minőségi fokozatot érdemel. Ezzel a hiányosságokra is utalok, mert nem „summa cum laude”. Amit még kiemelnék, az az anyag informatikai része, mert folyton szükséglet alapú tervezésről beszélünk egy olyan országban, ahol nincs arról pontos adat, mennyi szívinfarktus történt egy évben. A dokumentumból az is kitűnik, hogy a hálapénz visszaszorításáról sem mondott le ez a kormányzat. Az is dicséretes, hogy a népegészségügyi programokat a maguk helyén kezelik az anyagban. Emlékezzünk viszsza: Molnár Lajos egészségügyi miniszter idejében levették a napirendről ezt a kérdést. Meg kell értetni azokkal, akik az anyagi forrásokat kezelik: csak akkor csökkenthetők az egészségügyre fordított hatalmas kiadások, melyeket a járulékok nem is fedeznek, ha kevesebb beteg lesz. Ez pedig úgy érhető el, ha a betegségeket megelőzzük, ahhoz pedig legalább ötéves időtartamú prevenciós intézkedések szükségesek. Statisztikák azt mutatják ugyanis, hogy a megelőző intézkedéseknek lakossági szinten öt év után várhatók csak az első jelei. Ha a jelenlegi kormány ezt komolyan gondolja – a korábbi kabineteknél ezt nem tapasztaltuk –, akkor minden esély megvan a javulásra. Ezt is figyelembe vettük, mikor „cum laude” minősítést adtunk. Ki kell emelni, hogy ez az anyag végre együtt kezeli a betegjogok érvényesítését az egészségügyi dolgozók jogaival, melyek az elmúlt években egyaránt jelentősen sérültek.

 – Említette a prevenció kérdését. A beteg gyógyulásának nagyobb az esélye, ha időben keresi föl orvosát. Sokan azért nem teszik, mert „kuruzslókhoz” fordulnak, s mire orvoshoz kerülnek, nemegyszer már késő, vagy gyógyításuk lényegesen fáradságosabb és költségesebb. Sokan a gyógyhatású készítmény és a gyógyszer fogalmát is keverik. Nem kéne a jelenleginél erélyesebben föllépni a hamis terápiával kecsegtető hírek ellen?

 – Nagyon köszönöm a kérdést! Évek óta ezzel a kérdéskörrel foglalkozom tudományos szinten. Az MTA támogatásával írtam egy könyvet még 2004-ben A szívinfarktus megelőzése – tények, hitek, tévhitek címmel. E munkában – többek közt – áttekintettem az összes hamis, megtévesztő gyógymódot. Amikor a NET elnökhelyettesévé választottak, kimondtam: kíméletlenül harcolni fogok a lakosságot megtévesztő, így számára óriási egészségügyi és anyagi kárt okozó hamis gyógymódok és terápiák ellen. A magyar egészségügy szereplőinek erre most kevés az idejük, ezért a NET-nek kell a folyamatok élére állni. Jelenleg a médiatörvény kapcsán fordulunk Szalai Annamáriához azért, hogy tegye lehetővé: gondolataink kerüljenek be az új cselekvési programba, mert a kereskedelmi csatornák gátlástalanul ontják a megtévesztő gyógymódok reklámjait. Örömmel fedeztem föl, hogy a Semmelweis-tervben megemlítik a hatástalan, vagy gyenge hatású gyógyszereknek, a bizonyítottan kevésbé hatásos terápiáknak a kivonását a közfinanszírozásból. Esetünkben megint egy harcot kell vívni a lakossággal, a szakmával is, hiszen emberi gyarlóságaink közé tartozik a ragaszkodás a szokásoshoz. A közmédiának tehát óriási szerepe lehet terveink népszerűsítésében. Ha nem lesz változás, akkor az egészségügy összeomlik, és maga alá temeti a lakosságot.

 – Elképzelhető, hogy sokan azért fordulnak sarlatánokhoz, mert a sajtó, a kereskedelmi tévé egy része – pont az, ami az „alternatív gyógymódokat” propagálja – a szórványosan előforduló orvosi tévedéseket még kivizsgálásuk előtt jelentősen felnagyítva siet közölni?

 – Ezen médiumok munkatársaiból néha hiányzik a felelősségérzet. Nem is ezt kérik tőlük számon a munkáltatók, hanem a nézettséget, a reklámok szerzését. A cél az üzlet. Éppen ezért népegészségügyi, kormányzati feladat a lakosság hiteles egészségügyi tájékoztatása.

 – Önöktől idézek: „ne csak a beavatkozásért fizessen a jövőben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hanem legyen érdekelt a betegek tényleges meggyógyításának folyamatában is.” Kifejtené ezt bővebben is?

 – A tapasztalatok szerint sok a fölösleges vizsgálat és kezelés, ami nemcsak megterhelő a betegeknek, és néha hatástalan, de rengeteg közpénzt is fölemészt. Újrafogalmaznánk ezért a szükséges népegészségügyi szűrések módszerét, és inkább kevesebb, ám – szakmai és pénzügyi szempontból – ténylegesen megvalósítható programokat javasolunk. Nem mindent kéne fizetni az OEP-nek, ami nem egyértelműen a gyógyítást szolgálja. Természetesen ezt nehéz bizonyítani biztosítói szinten. Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke a NET ülésén egy jó példát hozott föl erre. A vesekőzúzást másképp fizeti a biztosító Németországban, mint Magyarországon. Hazánkban 160 ezer forintot fizet az OEP ezért. De ha elsőre nem megy a vesekőzúzás, csak pl. harmadszorra, akkor az említett öszszeg háromszorosát fizeti ki a biztosító. Németországban viszont csak a tényleges eredményt fizeti a biztosító.

 – Már említette azt, milyen katasztrofális a hazai ápolási helyzet. Javítana a gondokon, ha a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi szektorában lenne egy, az ápolásért felelős vezető személy?

 – Ezt is felvetette legutóbbi ülésén a NET és javaslatunk megérkezett a tárcához. Még nem alakult ki a végleges szerkezete az egészségügyi államtitkárságnak, de tudomásunk szerint már dolgoznak egy olyan terven, ami az ápolás helyzetét javítaná.