vissza a főoldalra

 2010.12.24. 

A pápa beszéde a Római Kúria főpásztoraihoz

XVI. Benedek pápa december 20-án a vatikáni Apostoli Palotában a szokásos karácsonyi köszöntés alkalmából fogadta a Római Kúria főpásztorait. Beszédében három fő témára összpontosított: a pedofil papok botránya, a keresztényüldözés, valamint Boldog Newman bíboros megtérésének időszerűsége.

„Serkentsd fel, ó Urunk hatalmadat, és jöjj el” - az egyház ezekkel a szavakkal imádkozik advent napjaiban – kezdte beszédét a Szentatya. Olyan fohász ez, amelyet valószínűleg a Római Birodalom leáldozásakor fogalmaztak meg. A jogrend és az erkölcs széthullásának hatására ledőlt az a gát, amely előzőleg védelmet nyújtott az embereknek. Letűnőben volt egy világ.

 Ma is több okunk van arra, hogy csatlakozzunk az egyháznak ehhez az adventi imájához. Az új remények és lehetőségek ellenére aggasztó, hogy szertefoszlik az erkölcsi egyetértés, konszenzus, amely nélkül nem működnek a jogi és politikai struktúrák. Ennek következtében az ezek védelmére mozgósított erők kudarcra vannak ítélve.

 „Ebben az évben, a nagy megpróbáltatások során ismételten eszembe jutott ez az adventi ima” – folytatta karácsonyi beszédét a Szentatya. Nagy örömmel kezdtük el a papság évének megünneplését és Istennek köszönhetően nagy hálával zárhattuk le, annak ellenére, hogy másképpen zajlott, mint ahogy elképzeltük. Bennünk, papokban és a világi hívekben, a fiatalokban is, megújult annak a tudata, hogy a papság, amelyet az Úr ránk bízott, nagy ajándék a katolikus egyház részére. Ismét tudatára ébredtünk, milyen szép az, hogy emberek Isten nevében kiejthetik a bűnbocsánat, az átváltoztatás szavait, milyen szép, hogy az Úr erejében az emberek mellett állhatunk örömeikben és szenvedésükben.  

Annál inkább felháborított bennünket a hír, hogy éppen ebben az évben és számunkra elképzelhetetlen méretben jutott tudomásunkra a papok által kiskorúak ellen elkövetett visszaélések híre. Ezek a papok visszájára fordítják a szentséget: a „sacrum” leple alatt mélyen megsértik a személyt gyermekkorában és egész életére kárt okoznak.  

Csak az igazság üdvözít. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan tehetjük a lehető legjobban jóvá az igazságtalanságot? Miben tévedtünk egész keresztény mivoltunkban, hogy mindez megtörténhetett? Újra eltökélt szándékkal el kell köteleznünk magunkat a hit és a jó mellett. Képeseknek kell lennünk a bűnbánatra. Minden erőfeszítésünkkel minden lehetségest meg kell kísérelnünk a papképzésben, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő. A pápa köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítik az áldozatokat, hogy visszanyerjék az egyházba vetett bizalmukat, illetve annak a számtalan papnak, akik alázattal és hűségesen közvetítik az Úr jóságát a pusztítások között, tanúskodva a papság el nem veszett szépségéről.

 „Tudatában vagyunk a papok által elkövetett bűnök rendkívüli súlyosságának és erre vonatkozó felelősségünknek is” – folytatta beszédében a pápa. Ugyanakkor utalt azokra a körülményekre, amelyek között ezek az események megtörténhettek. A társadalom egyre inkább elfogadja a gyermekpornográfia piacát. A gyermekek pszichológiai elpusztítása korunk egyik félelmetes jele. A harmadik világ püspökeinek jelentései szerint a szexturizmus továbbra is fenyeget egy egész nemzedéket, kárt okozva emberi méltóságának.

 Szent János „A Jelenések Könyvében” Babilon nagy bűnei közé sorolja a testtel való kereskedést. Ehhez kapcsolódik ma az egész földet behálózó kábítószer fogyasztás, Mammon diktatúrája, amely eltorzítja az embert.

 A gyönyörök már nem elégítenek ki, a kábulat hamis illúziójának túlfeszítése erőszakká válik, amely egész térségeket sújt. Mindez a szabadság végzetesen félreértett értelmezésének következménye, amely végül aláássa, majd teljesen megsemmisíti magát a szabadságot.

 Ahhoz, hogy ellenálljunk ezeknek az erőknek, meg kell vizsgálnunk ideológiai alapjait. A ’70-es évek filozófiai felfogása  szerint a pedofília  mind a felnőtt, mind a gyermek személyiségének mintegy része. Ez a felfogás azonban az ethos fogalmáról alkotott alapvető perverzió. Még katolikus teológus körökben is azt állították, hogy nincs önmagában véve sem rossz, sem jó. Minden a körülményektől és a végcéltól függ. A célkitűzéseknek és a körülményeknek megfelelően, minden lehet jó vagy akár rossz. Ha az erkölcs helyébe a következmények kiszámítása lép, akkor az erkölcs megszűnik létezni. Ezeknek az elméleteknek a hatása ma nyilvánvaló.

 II. János Pál 1993-ban közzétett, „Veritatis splendor” kezdetű enciklikájában prófétai erővel jelölte meg a keresztény ethos nagy racionális hagyományában az erkölcsös cselekvés lényeges és állandó alapjait. Ezt a szöveget ma ismét a lelkiismeretek képzésének középpontjába kell helyezni. A mi felelősségünk, hogy ismét megértessük az emberekkel melyek az igazi emberség kritériumai – hangoztatta a Szentatya.

 Ezután beszédének második pontjára tért rá, amely a Közel-Kelettel foglalkozó vatikáni püspöki szinódus volt. A találkozó a pápa ciprusi útjával kezdődött, amelynek során átnyújtotta az érdekelt országok főpásztorainak a szinódus munkadokumentumát, az „Instrumentum laboris”-t. Felejthetetlen volt számára az ortodox egyház vendégszeretete. Bár még nem teljes az egység, örömmel tapasztalhattuk, hogy az ősi egyház alapformája összekapcsolja a két egyházat.

 A szinódus az egész Közel-Keletre kiterjesztette figyelmét, ahol különböző vallású, hagyományú és rítusú hívek élnek. Az utóbbi években nőttek a feszültségek, a megosztottságok, az erőszakos cselekedetek, amelyek nem tartják tiszteletben azt, ami szent, sőt összeomlanak az emberiség legelemibb szabályai. A jelenlegi helyzetben a keresztények képviselik a legelnyomottabb és legtöbbet szenvedő kisebbséget. A libanoni főmufti tanácsosa szinódusi felszólalásában bölcsen megállapította: a keresztények elleni erőszak minket is sért. A szinódus szavai és gondolatai szóljanak hangos kiáltásként minden politikai és vallási felelőshöz: vessenek véget a kereszténygyűlöletnek, védelmezzék a menekülteket és szenvedőket, törekedjenek a kiengesztelődésre. Végső elemzésben csak az Isten kiengesztelő szeretetébe vetett mély hit orvosolhatja a helyzetet.

 Végül a pápa karácsonyi beszédének harmadik fő témája az Egyesült Királyságban tett látogatása volt. A Westminster Hall-ban a kulturális élet képviselőihez intézett beszédére utalva szólt a keresztények felelősségéről és az egyház feladatáról. Tocqueville szavait idézve emlékeztetett rá, hogy a demokrácia akkor működik, ha közös erkölcsi egyetértésre épül. Ez az alap konszenzus a keresztény örökségből származik és veszélybe kerül ott, ahol a pusztán racionális, finalisztikus elmélet lép helyébe. Az értelem elvakulása elleni küzdelem, a lényeges, vagyis Isten és az ember, a jó és az igaz meglátására való képesség megőrzése közös érdek, amely minden jóakaratú embert egyesít. A világ jövője forog kockán.

 A Szentatya ezután John Henry Newman boldoggá avatására emlékeztetett. Megtérése azért fontos ma is számunkra, mert az élő Istenre tért meg. Megértette, hogy ami valóban fontos, az nem más, mint Isten és a lélek, az emberi lény spirituális dimenziója. Sokkal valósabbak, mint a kézzel fogható tárgyak. Megtérése kopernikuszi fordulat volt. A lelkiismeret szó számára azt jelentette, hogy az ember képes az igazság megismerésére és arra, hogy engedelmeskedjen az igazságnak.

1863-ban így írt naplójába: „Mint protestánsnak, nyomorúságosnak tűnt a vallásom, de nem úgy az életem. Most, mint katolikus, az életem nyomorúságos, viszont nem az vallásom”.

 XVI. Benedek ezután többi külföldi utazását említette meg: Máltán, Portugáliában és Spanyolországban ismét meggyőződhetett arról, hogy a hit nem a múlté, hanem találkozás Istennel, aki most él és cselekszik. Mindnyájunkat hív, szembeszáll lustaságunkkal és megnyitja számunkra a valódi öröm felé vezető utat.

 A kihallgatás elején Angelo Sodano bíboros bejelentette a pápának, hogy a bíborosok 200 ezer dollárt gyűjtöttek Haiti és Irak szegényeinek és betegeinek megsegítésére. A gyűjtést maga Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja javasolta a november 20-i bíborosi konzisztóriumon. Az összeget egyenlő arányban osztják el és az érintett országok nunciusain keresztül juttatják el a lakosságnak karácsony ünnepe alkalmából.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír