2011.01.05.

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 1. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Történelemhamisítás (2.oldal)

A sajtószabadság tekintetében éppen fordított a helyzet, mint ahogy azt a sajtószabadság mai felkentjei, Moszad-irányította Népszabadságosai, Népszavásai és ATV-sei állítják. Ôk, a hálózatba szervezettek, a külföld beavatkozásáért sírók, fejüket a Soros Alapítvány falába verdesôk szeretnék fenntartani a hamis történelmet – az extraprofitért. Semmi másról nincs szó. A további tetszés szerinti hazudozás, félrevezetés, elhallgatás, csúsztatás, a káosz sajtószabadsága az extraprofit kinyerésének alapfeltétele. Az ô sajtószabadságuk egy-egy célra szervezett, a kiválasztás és kiképzés monopóliumát bíró, rendszerint etnikai alapon és szigorú megbízhatósági tesztek alapján mûködô szerkesztôség teljes függetlenségét jelenti. Mitôl is? Hát a nép akaratától és a nemzeti lét kötelezô fegyelmétôl, s ennyire tragikusan kiszolgáltatott nép esetében a megmaradás feltételeitôl. Az ô szerkesztôségi, saját sajtószabadságuk, akármi és akárki is a tényleges fenntartó, csak a hálózatnak tartozik szolgálattal, csak ennek tartozik megfelelni. A hálózat ôstípusa, amelybe ezen magyarországi sajtótermékek, tévék tartoznak, a Rothschild bankház eredeti hálózata, amely ma is mûködik. Az öreg Anzelmnek, a dinasztia megalapítójának, aki frankfurti gettóban szerezte meg az indulópénzt, mint pénzügyi zseni, öt fia volt. Aztán az egyik a nápolyi, a másik a bécsi, a harmadik a párisi, a negyedik a londoni és az ötödik a frankfurti bankot vezette. Minden nagyobb üzletüket egyeztették, állandóan kapcsolatban álltak egymással, évenként legalább egyszer összeültek Rothschild csúcstalálkozóra. Királyoknak, államoknak, hercegeknek hiteleztek. Háborúkat pénzeltek. Ez még a XIX. század elején Napóleon bukása után, a Szentszövetség korában alakult ki és aratta fényes sikereit. A Rothschild testvérek jó testvérek voltak. De a lényeg a hálózat volt.

Gazdasági tanévnyitó Dr. Boros Imrével (3.oldal)

Az Egyesült Államokban a központi bankrendszer – nem egy központi bank van, hanem 12 darab – fölött áll egy board, magyarul irányító testület. Az egyes területi központi bankok tulajdonképpen formálisan kereskedelmi bankok tulajdonában vannak, pontosabban a kereskedelmi bankoknál van bizalmi kézként lerakva ezeknek a bankoknak a részvénypakettje. A közgyûlésekre a kereskedelmi bankok képviselôi mennek el. Valójában pontosan nem tudjuk kik, azonban azt pontosan tudjuk, hogy magántulajdonosai vannak ennek a rendszernek. Ez nagyon fontos, mert a világon kevés helyen maradt fenn így. Többségi tulajdonban, ha jól tudom, egy komoly helyen sem, de központi bankban a kisebbségi rész nagyon kevés helyen van magántulajdonban, az osztrákok például most adják el az utolsó néhány százalékot. Ez a magántulajdonosi kézben lévô központi bankrendszer és a tetején ülô board, az igazgatóság rendelkezik a dollárkibocsátás monopóliumával.

A nagycsalád érték (4.oldal)

Interjú Székely Hajnalkával, a NOE elnökével

A NOE már 23 évvel ezelôtt is azt kérte, hogy adókedvezményt kapjanak azok, akik gyermeket nevelnek. Ezek a szülôk azzal, hogy képzik, nevelik a gyerekeket, igen sokat tesznek le a nemzet asztalára. A januárban életbe lépô kedvezményekhez mérhetôt eddig még nem kaptak a többgyermekesek. A kormány tehát jó irányba indult, amikor programjának központi elemévé tette az adórendszer átalakításán keresztül a gyermeknevelés támogatását. Ez a támogatás megkönnyíti a nagycsaládosok életét, hiszen – ha jól látjuk – kb. 90%-uknak nem kell adót fizetni. Ez egy pozitív megkülönböztetés, és nem büntetés a gyermeket nem vállalók számára, hanem több pénzt hagy a családoknál a kormány. Reméljük, hogy ezt a családpolitikai intézkedést még további pozitív változások követik, mert azt tudjuk, hogy a családi pótlék, illetve a gyes összege három éve nem emelkedett. Nagyon fontos a családoknak a kiszámítható, hosszú távon stabil családpolitika, ami egy fiatal párnál az elsô gyermekvállalás szempontjából négy-öt évet jelent.

Meghiúsult román provokáció (5.oldal)

Karhatalmi felügyelet mellett kántálhattak a magyarok Karácsony napján, Marosvásárhely fôterén, a fenyôfánál. A magyar kezdeményezésrôl tudomást szerezve ugyanis a város román vezetôsége hasonló jellegû, de román nyelvû kántálást kezdeményezett az ortodox vallásúak körében.

– Mennyire volt sikeres a magyarok rendezvénye és a románok provokációja? – kérdeztem Jakab Istvántól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei elnökétôl.

– Az EMNT Maros megyei elnökségének felhívására Isten segítségével közel félezren gyûltek össze Karácsony elsô napján Marosvásárhely fôterén, a feldíszített fenyônél, hogy együtt ünnepeljenek, énekeljenek. A történelmi egyházak, civil szervezetek mellett jelen voltak a romániai magyarság politikai érdekképviseletét ellátó szervezetek is. A karácsonyi dalokat Kovács András karvezetésével elôadó Psalmus kórushoz csatlakoztak az egybegyûltek. Tehát a mi rendezvényünk sikeres volt. A románok provokációja pedig teljesen meghiúsult, pedig a polgármesteri hivatal elég sok ortodox kulturális intézményt felkeresett, csupán öt román énekelt, amit két román kísért végig teljes figyelemmel.

Az eszme, sôt a rögeszme idôkiikató, világteremtô hatalom

Mikszáth: Beszterce ostroma c. regényét ismerteti Győri Béla (7.oldal)

Mit csinál az ember, ha karácsony tájékán, újév közeledtével jót akar olvasni? Elôvesz egy Mikszáthot, például a Beszterce ostromát, esetleg egy Krúdyt. Valóban, Krúdy azt írta Mikszáthról: „Vajon van-e toll ebben az országban, amely méltó lehetne, hogy folytassa azt az írást ott, ahol Mikszáth abbahagyta?” A mai sanyarú világot nézve a kérdés abszolút jogos. Na de hogy is volt ez a Beszterce ostroma? „Sok-sok év alatt egyszer is másszor is fölemlegette Pongrácz István grófot az ô vitézi cselekedeteit, hadjáratát, egész excentrikus lényét. Rokonok jöttek az asztalhoz, azok ismét új meg új vonást fedtek föl elôttem Pongrácz Istvánról, egy napon rájöttem, hogy a megboldogult gróffal magam is találkoztam volt egy ízben, láttam szemtôl szemben és beszéltem vele. Most már érdekelni kezdett az alak, a megírás szempontjából. Kérdezôsködtem utána, fürkésztem lelkének rugóit; akik ôt közelrôl ismerték, mind azt mondták:

– István grófnak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart minden áron, de látta, hogy mint okos ember, nem szerepelhet. Megpróbálta tehát mint bolond ember.”

Azok támadják, akik nem is olvasták (9.oldal)

Tavaly decemberben szavazta meg az Országgyûlés az új médiatörvényt, amit az ellenzék és a liberális média rögtön szapulni kezdett, sôt még nyugati lapok is támadták ezért a magyar kormányt. A médiatörvényt kritizálók egyik véleménye, hogy a parlament gumiszabályokat hagyott jóvá az új médiatörvényben és ezek alapján könnyen bírságolhatóvá válnak az egyes médiumok. Minderrôl L. Simon Lászlóval, az Országgyûlés kulturális és sajtóbizottságának elnökével beszélgettünk.

– Január 3-án két napilap is szokatlan címoldallal jelent meg, s a nagy fehérségben nagy betûkkel közlik: „Magyarországon megszûnt a sajtószabadság.” Ez most vélemény, vagy tényállítás?

– Ez egyszerûen marhaság. Ha igaz lenne, amit leírtak, akkor meg sem jelenhetnének ezzel a címlappal. Így saját maguk bizonyítják állításuk abszurditását. Az a példátlan, és sok esetben ízléstelen hazai sajtótámadás, ami a kormányzatot éri, éppen hogy a sajtó szabadságának a bizonyítéka.

A Médiahatóság munkájához (9.oldal)

Azt a Népszabadságot képesek sajtószabadság-védelem címén használni, amely a forradalom vérbefojtáskor indult? Amely az MSZMP központi lapjaként annak a pártnak a politikáját képviselte, amely munkásfiatalokkal töltötte meg a 301-es parcellát? Amely dicsôítette a sortüzeket elrendelô ávósokat? Amely 1989-ben törölte csak ki a Világ proletárjai egyesüljetek!-et a 100 millió vétlen áldozatot követelô nemzetközi bolsevizmus jelszavát a címoldaláról, de persze azért még leszögezte, hogy az új tájékoztatási törvény alapján az MSZMP befolyását az állami irányításban és a szerkesztôségekben továbbdolgozó kommunisták munkája révén kívánja érvényesíteni. Borbély Gábor elvtárs visszahurcolkodott a Központi Bizottságba, helyet cserélt Eötvös Pállal a lap élén, aki ezáltal lett automatikusan a KB tagja. A párt sajtópolitikáját Baló György kinevezése fémjelezte a Társadalmi szemle és a MÚOSZ élére. Ez volt a nagy megújulás?

Elismerés a HM-nek és Dr. Hende Csaba miniszternek (10.oldal)

Öt évet és két elsöprô sikerû választást kellett várni, hogy végre honvédet lássunk a Petôfi laktanya portáján. Több, mint kétezer tartalékost képeztek ki rövid idô alatt. A tartalékosok a budapesti Petôfi laktanyában, Gyôrben és Debrecenben egyidôben vették át a laktanyák ôrzését. Benkô Tibor vezérkari fônök a vasárnapi átadási ceremónián elmondta, hogy a tartalékosok 2-3 hónapos felkészítés alatt általános katonai kiképzést, alaki, híradó és egészségügyi, valamint lövészkiképzést kaptak és megismerkedtek a szolgálati szabályokkal.

Interjú Sára Sándor Kossuth –díjas rendezővel (10.oldal)

A közelmúlt hazai társadalmi változásai, a választások, az EU-elnökség, a természeti, ipari katasztrófái adnák a témát a dokumentfilmeseknek. Tehát számtalan olyan esemény történt, ahol jelen kellett volna lenni és forgatni. Ez nem történt meg, és most már ilyen filmek nem is készülhetnek el. Ha egy játékfilm forgatása késik egy fél évet, az nem olyan nagy tragédia, de ha megtörtént egy esemény, és ott nem voltak jelen, akkor nem lehet dokumentum szerint tudósítani róla. Azt is hozzá kell tenni, hogy a támogatás hiánya számos alkotót és mûhelyt egzisztenciálisan is érint.

Kiss Színház, nagy produkciók (11.oldal)

Beszélgetés a nagyváradi Kiss Stúdió Színház művészeivel

Varga Vilmos: Azért azt is el kell mondani, hogy vannak olyan módszerek, amivel a színháziak szoktatják le az embereket a színházba járásról. Ismerek olyan „modern” rendezôt, akinek nincs olyan munkája, amiben ne idétlenkedne két jobb sorsra érdemes színész, szeretkezést imitálva a linóleummal leterített színpadon. A trágár szavak használata is mindennapos. Jellemalkotó színész alig van már, csupán rendezôi utasítást végrehajtó. A fesztiválokra és a kritikusoknak készült elôadások néha sikeresen irtják a jámbor közönséget. Kicsit olyan ez, mint amikor az irodalmi folyóiratokban az írók egymásnak írnak, mert más úgysem olvassa azokat. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos a hagyományos színjátszás kereteit tágító mûhelymunka. A korszerû színpadi jelrendszerek, melyek a mûhelymunkák során hasznosnak bizonyulnak, frissítôen hathatnak a gyakorta elkoptatott megoldások helyett.