|
 2010.02.05.
Szergej Prokofjev – Seregi László: Rómeó és Júlia
(Magyar Állami Operaház)
Szergej
Szergejevocs Prokofjev orosz zeneszerző és zongoraművész
1891-ben, a
mai Ukrajna
területén, Szoncovkában jött a világra, és Moszkvában 1953.
március 5-én, Sztálinnal egy napon hunyt el. 1919-ben hagyta el
szülőhazáját, először az USÁ-ban telepedett le, majd Párizsban
élt, 1932-ben – a bolsevizmussal szemben érzett összes
fenntartása és kétsége ellenére – visszatért a Szovjetunióba,
ahol lelkesen üdvözölték. Az igen termékeny alkotók közé
tartozik, 7 szimfóniát, 5 zongora, 2 hegedű és 3
gordonkaversenyt, 3 operát, 9 balettzenét, kantátákat, filmzenét
írt. Itthon az 1936-ban keletkezett Péter és a farkas című
szimfonikus meséjét ismerik a legtöbben. Az igazán sötét
napok a második világháború után árnyékolták be életét,
önkritikát kellett gyakorolnia, és buzdító, lelkesítő
zenedarabokat produkálnia. A műveinek sorában 64. számot
kapott Rómeó és Júlia táncjátékát 1935-ben komponálta, és
a Nagy
Színház, ismertebb nevén a „Balsoj” együttesének szánta,
a zeneműből még a bemutató előtt két, a tragédia cselekményét
hűen követő 7-7 részből álló hangversenyszvittet állított
össze, aminek első felét 1936-ban, Moszkvában mutatta be, a másodikat
’37-ben, Leningrádban. A premier közönsége vegyes fogadtatásban
részesítette Prokofjev balettzenéjét, de azt sem lehet
mondani, hogy megbukott volna. Az idő azonban rácáfolt a
korabeli nézőkre, a Rómeó és Júlia máig a legtöbbször felújított
műve.
Magyarországon
első ízben 1962-ben láthatta a publikum Leonyid Lavrovszkij
koreográfiájában Havas Ferenccel és Kun Zsuzsával a címszerepben.
Majd 1985-ben ismét műsorra tűzte az Operaház Seregi László
koreográfiájával. Seregi László 1929-ben született
Budapesten, 1957-ben került az Operaházhoz, eleinte táncolt,
majd balettmester és koreográfus lett, operákhoz balett-betéteket
készített. Első, meghatározó sikerét 1968-ban Hacsaturján
Spartacus című nagybelettjének koreográfiája hozta meg. Három
Shakespeare-színmű koreográfiáját alkotta meg: Rómeó és Júliáét
1985-ben, a Szentivánéji álomét 1989-ben és A makrancos Katáét
1994-ben. A Rómeó és Júliát 1985. május 25-én mutatták be
az Operában Volf Katalin és ifj. Nagy Zoltán főszereplésében.
Dalszínházunk ezt a produkcióját váltakozó szereposztásban
azóta is – immáron negyedszázada – műsorán tartja, 2008 májusában
a jubileumi 160. előadását tartották.
 Ebben
az esztendőben megújul a produkció, januártól Júlia szerepét
Felméry Lili, Rómeóét Simon István táncolja. Felméry Lili
(felső képen) nem most, hanem már évekkel ezelőtt elbűvölte
a közönséget, holott csak az idén végez a Magyar Táncművészeti
Főiskolán. Ennek ellenére komoly elismerések lapulnak a
tarsolyában, 2008-ban Lausanne-ban, a Prix de Lausanne elnevezésű
nemzetközi megmérettetésen 29 országból jött 157 induló közül
a 15 és 18 éves balerinák versenyében első helyezést ért
el. A mindössze 22 éves Simon István mögött is komoly táncművészeti
múlt áll, ő 2007-ben végzett a budapesti Balettintézetben.
Rangos versenyeken is indult, mindenhonnan értékes érmekkel tért
haza. Európa számos operaházában vendégszerepelt már, fellépett
olasz, német, angol és japán színpadon is.
A
Tél bérlet 2. előadásán, a január 14-ei közönség számára
különleges örömöt nyújtott, hogy olyan fiatalok személyesítették
meg Rómeót és Júliát, ezt a híres-neves veronai szerelmespárt,
akik életkorban annyira közel állnak a Shakespeare-dráma
szereplőihez. A hamvas arcok látványa megfogja és megérinti a
széksorokban ülők a szívét. Olyan jó nézni ezeket az ifjú
balett-művészeket, akik mindazzal a művészi kvalitással,
magas fokú tánctudással és mély elhivatottsággal
rendelkeznek, amivel ennyi szenvedéllyel, kifejező erővel tudják
megjeleníteni a szereplőket. Magától értetődő természetességgel
képesek elhitetni a publikum tagjaival, hogy az itáliai városban
történik mindez, amikor a két ellenséges család kibékítésére
semmi esély nincs, és a csatabárd elásására csak a két
fiatal halála bírja rá a küzdő feleket. De nem csupán a két
főszereplő nyújt kiemelkedő teljesítményt, hanem a többiek
is. Mercutio bolondos figuráját Csonka Roland olyan bohó
fiatalembernek jeleníti meg, aki mindig kapható egy kis mókázásra,
ugratásra. A krakéler Tybaltot Solti Csaba, a sima modorú
Parist Szigeti Gábor, a harcias Capuletet Balikó István, a jóságos
Lőrinc barátot Rotter Oszkár táncolja.
A
produkció egésze elvarázsolta az embereket. Prokofjev áradó,
lüktető muzsikája, Seregi Lászlónak ezt rendkívül kifejező
zenét oly plasztikusan megjelenítő koreográfiája, a Nemzeti
Balett társulatának magával ragadó közreműködése, a
Kesselyák Gergely által vezényelt zenekar kimagasló, a mű iránti
alázattal és szeretettel teli kísérete mind-mind hozzájárult
ahhoz, hogy a nézők perceken keresztül ünnepelték az előadókat.
(Alsó képen: Felméry Lili, Simon István, Seregi László, Kaszás
Ildikó koreográfus asszisztens.)
Dr. Petővári Ágnes
|
