vissza a főoldalra

 

 

 2010.02.12. 

Ez nem rasszizmus, hanem pozitív diszkrimináció

A román hatóságoknak le kell állítaniuk a roma családok erőszakos kilakoltatását és a városszéli szeméttelepek, szennyvíztisztítók, ipari zónák környékére történő áttelepítését – olvasható az Amnesty International (AI) január 26-án kiadott közleményében. „A világ egyik legnagyobb nemzetközi emberjogvédelmi szervezete csíkszeredai esetet hoz fel példaként a romák elleni atrocitásokra, és arra biztatja szimpatizánsait, hogy levélben követeljék Ráduly Róbert Kálmán polgármestertől és Szőke Domokos alpolgármestertől a jogtipró intézkedések azonnali beszüntetését.” – olvasható az erdely.ma honlapon. Az üggyel kapcsolatban Szőke Domokos alpolgármestert kérdeztem.

–Tisztelt alpolgármester úr! Milyen jogtipró intézkedésekre utalhat a cikk? Valóban erőszakkal lakoltatták ki a romákat?

–Magát a jelentés szövegét nem ismerem, csupán azt a szöveget, amit a romániai és az erdélyi sajtóban kiemeltek belőle. Két alkalommal is járt itt az Amnesty International egyik munkatársa, akivel el is beszélgettem annak idején és elmagyaráztam neki, hogy mi a valós helyzet. Azután az AI megfogalmazott egy dokumentumot, melyekben valótlanságok és ferdítések vannak. Az erőszakos kilakoltatás sem felel meg a valóságnak. Nem akarom a felelősséget másra hárítani, de ez a költöztetés még az előző ciklusban történt, 2004 nyarán. Mi pedig az év őszétől állunk a város élén. Régebben a Nagy Imre utca 27. szám alatti ingatlanban több cigány család lakott. Ők ezt a házat teljesen lelakták. A tetőszerkezet, a falak is ki volt már kezdve, s nagyon rossz állapotba került az épület. Az ingatlan és lakóinak ügye majdnem 10 évig húzódott. Tanulmányok is születtek arról, hogy egy életveszélyes épületről van szó. Az akkori városvezetés számára viszont kellemetlen és kínos volt az ügy, ezért nem foglalkozott vele. Végül az önkormányzat vásárolt lakókocsikat, s azokba lakoltatták ki a Nagy Imre u. 27 szám alatt tartózkodókat. Nem is lehetett beszélni erőszakról. Egy valakivel volt csupán gond, egy olyan személlyel, akinek semmi keresnivalója sem volt az ingatlanban. Jogi nyelven szólva: önkényes lakásfoglaló volt. Ő egy környékbeli községbe volt bejelentve, csak úgy gondolta, hogy ide költözik be. Az önkormányzat biztosította a költözéshez szükséges eszközöket, a romák felpakolták holmijukat a teherautókra, s önszántukból átköltöztek a lakókocsikba. Ez bánt néhány embert.

–„Románia-szerte akaratuk ellenére telepítik ki a romákat lakóhelyeikről. Amikor ez történik, nem csak az otthonukat veszítik el. Elveszítik a tulajdonukat, kapcsolataikat, a munkához és az állami szolgáltatásokhoz való hozzáférést is” – állapítja meg Halya Gowan, az Amnesty International európai és közép-ázsiai programigazgatója a jogvédő szervezet honlapján a több nyelven közzétett állásfoglalásban. Ezek a lakókocsik ideiglenes megoldásnak tűntek?

–Az akkori önkormányzat azzal próbálta tompítani a helyzetet, hogy azt mondták a közvélemény felé: ez csak ideiglenes megoldás, s majd keresnek a kiköltöztettek számára egy más lakhelyet. Amikor mi átvettük a város vezetését, azt láttuk, hogy ezek az emberek már egyszer kaptak ingyen egy lakást. S ha ők ezt nem tudták megbecsülni, s lelakták, tönkretették az épületet, akkor nekünk nincs arra lehetőségünk, hogy második ingyenes lakáshoz jutást biztosítsunk számukra. Csíkszeredában rajtuk kívül van még több száz lakásigénylő, olyanok, akik bizonnyal megbecsülnék azt, amit mi albérletben adunk nekik. Vannak olyan bérlők, akikkel nincs probléma, fizetik a közbéreket, s minden kötelezettségüknek eleget tesznek, amik a bérleti szerződésben vannak. Azok, akiket az előző önkormányzat kiköltöztetett, nem fizették a költségeket, nem tudtak civilizáltan viselkedni, folyamatosan panaszkodtak rájuk a szomszédok a városvezetésnél. A szomszédok zsákokban hozták be a tanácsülésekre azokat a szemeteket, amiket áthajigáltak hozzájuk, s több rendőrségi ügy is volt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy azok, akik lelakták az említett épületet, s most ingyen laknak lakókocsikban egy önkormányzati területen, kapjanak még egy lakást is. S ha most ezt megadnánk, akkor az lenne, hogy 30-40 év múlva még egyet kéne nekik juttatni, mert valószínűleg azt is tönkretennék. Mi azon az állásponton vagyunk: ebben az esetben nincs második esély, mert először azokat kell kiszolgálnunk, akik még az első esélyt sem kapták meg, tehát az önkormányzat nem tudott nekik lakást biztosítani. Többször elmondtam már: a kiköltöztettek kaptak egy lakókocsit, be van vezetve hozzájuk a víz és a villany is. Sok család még ezt az „ideiglenes szállást” sem kapta meg, amikor őket lakoltatták ki, mert a válság miatt munkanélküliek lettek, adósságcsapdába keveredtek, s nem tudták fizetni a költségeket. Nekünk róluk is gondoskodni kell. Tehát itt nem rasszizmusról van szó, hanem pozitív diszkriminációról. Tudni kell, hogy Csíkszereda súlyos lakásproblémákkal küszködik: sok embernek sosem volt megadva a lehetőség arra, hogy önkormányzati lakásban lakjon. Azt mondják a jogvédők, hogy a kiköltöztettek számára hasonló lakást, és hasonló körülményeket biztosítsunk, mint amilyenben azt megelőzően laktak. Mi ezt nem is tudnánk felvállalni. Olyat biztosítsunk nekik, amilyet ők elhagytak? Az képtelenség, mert minden lakáshoz fűződő jogszabállyal ellentétes lenne. A kitelepítéskor valóban nem hasonló minőségű lakásba telepítették a cigányokat: a törvény nem engedte volna, hogy olyan összedűlőfélben levő ingatlanba költöztessék őket, mint amit otthagytak. Azt, hogy az ülepítő melletti telek egy ideiglenes lakhely, mi úgy értettük, hogy a cigányok majd fognak maguknak vásárolni telket, építenek házat, és hamarosan elköltöznek onnan. Ez nem történt meg, sőt, bővítették a telepet, ezért azt kell hinni, hogy ők állandó megoldásként tekintenek erre a lakhelyre. A Tavasz utcai telepre költöztetett romák nem fizetnek házbért, a vezetékes vizet, valamint a villanyáramot ingyen kapják a várostól. A városvezetés az iskolás korú roma gyerekek iskolába szállítását is támogatja. Tehát kérdezem: milyen jogsértés történt? Még a helyi roma vezető is másként értékeli a történteteket, mint ahogy azt az említett dokumentum állítja.

–Kinek, kiknek állhat érdekében ez a lejárató akció? Kik profitálhatnak belőle, ha önökre rákenik a rasszista bélyeget?

–2009. augusztusában a Romani Criss nevű román kisebbségvédő mozgalom tartott településünkön egy demonstrációt azért, mert állítólag Csíkban több a cigányellenes megnyilatkozás. Az egész ügy pikantériája, hogy a megmozduláson egyetlenegy helyi roma nem vett részt. A szervezet tagjai idejöttek Bukarestből buszokkal, s ők tüntettek az önkormányzat épülete előtt. Nos ez a Romani Criss csinált a bolhából elefántot. Nem más ez, mint hatásvadászat. Ezen szervezet tagjai abból élnek, hogy jelentéseket írogatnak, s példát szeretnének statuálni a csíkszeredai esetből. Pont azért, hogy más településeken ne merjenek ilyen dolgokat csinálni az önkormányzatoknál. Dolgoztam annak idején egy ifjúsági szervezetnél, s jól tudom, milyen egyszerű egy jelentéktelen dolgot felnagyítani. Tudom, hogy vannak olyan települések, ahol sokkal rosszabb helyzetben élnek a cigányok, de mégis minket emeltek ki. Amikor a jogvédőkkel mi elkezdtünk beszélgetni azokról az intézkedésekről, melyeket mi a szociális téren tettünk, akkor őket ez nem igazán érdekelte. Hiába mondtuk, hogy a szeméttelep mellett lakik két család, s ha lakást kell adni valakinek, akkor inkább az ő problémájukat akarjuk megoldani, mint azokét, akik már kaptak egyszer esélyt, de visszaéltek vele. A jogvédők még a törvényszékre is beidéztek az ügy miatt, pedig, mint mondtam, nekem személy szerint semmi közöm nem volt a kiköltöztetéshez. A pert aztán a kezdeményezők elvesztették. Hozzá kell tenni, hogy a Tavasz utca környéken élők saját elmondásaik alapján már nem ültetnek semmit a kertekbe, a krumplitól a levágott disznóig bezárólag mindennek lába kel a kertekből, kamrákból. Az AI azzal érvel, hogy a központi életveszélyesnek nyilvánított épületből a város szélére történő kiköltöztetéssel korlátozzuk a munkához való hozzáférést. Az is érdekes, hogy mi mind az AI, mind a Romani Criss munkatársaitól megkérdeztük: vajon hol biztosítsunk a városban az említett családoknak lakást? Ők erre megvonták a vállukat, mondván, ez nem az ő problémájuk. Ha viszont a város szélére költöztetnénk őket, akkor meg azért kapnánk a fejünkre, hogy ez diszkrimináció, szegregáció, mert külön telepet hozunk számukra részt. Azt kérik, szórjuk szét a házakat, ezt azonban nem lehet: a földterületeken mindenhol lakóparkok épülnek, a közművesítést csak úgy tudjuk megoldani, ha egy telekre kerülnek a házak.

 

Medveczky Attila