|
 2010.02.12.
Hazahozzák Gábor Áron ágyúját
A
gazdasági válság ellenére jó évet zárt a Székely Nemzeti Múzeum.
Számottevően gyarapodott látogatóinak száma, az Apor-kódex végre
megvalósult helyreállítását történelmi pillanatként értékelik,
sikerült a múzeumi hálózat — mert hozzájuk tartozik a Gyárfás
Jenő Képtár mellett a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum,
a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a zabolai Csángó Néprajzi
Múzeum és a baróti Erdővidék Múzeuma is — számára műtárgyakat,
néprajzi tárgyakat vásárolni, a kiállítóhelyeken állandó
a mozgás, és lehetőségeik határait feszegetve a megújulásért
is küzdenek. Egyszóval kiemelkedő évet zárt a múzeum —
nyugtázza Vargha Mihály, az intézmény igazgatója.
Nem fedezték fel a spanyolviaszt, a látogatottság növelésének
titka a sokszínűsítés: minél több célcsoportot megfogni,
ehhez változatos — „civilebb" — tematikájú rendezvényeket
kell szervezni, mondja az igazgató, vallási témájúakat például,
vagy építészeti jellegűeket. És sok-sok múzeumpedagógiai
foglalkozást, mert a gyermek a legjobb befektetés aranyigazsága
itt is érvényes, különösképp megspékelve azzal, amit Vargha
Mihály hozzátesz: mert a gyerek nyitott, és sosem jön egyedül
— és ebben már van üzleti filozófia is.
Azért a gazdasági válság a múzeumot sem kerülte el, a
legfájdalmasabb, hogy tíz, főként nyugdíjas korú munkatársuktól
meg kellett válniuk, holott a krízis előtt is a szakemberhiány
volt egyik súlyos gondja az intézménynek. Másik az
infrastrukturális lemaradás, az még hagyján, hogy régóta
korszerű információs eszközökkel kellene legyenek felszerelve
múzeumaink, de a lassan százévessé váló székház, a Kós-épület
és környezete is megérett egy teljes felújításra. Erre pályáztak
a Regionális Operatív Programnál, nyertek is 4,5 millió eurót
infrastrukturális beruházásokra — a pénz azonban elfogyott,
így a pályázat várólistára került. Maradtak a reménnyel,
hogy talán idén vagy jövőben lesz pénz is.
S ha e téren csak félig-meddig tudtak érvényesülni,
nagy nyereség a múzeum számára, hogy fenntartójuk, a megyei
tanács vezetősége, no meg Sepsiszentgyörgy városáé is
nyitott, értik és érzik az intézmény súlyát, jelentőségét.
Ennek köszönhető, hogy támogatják a múzeum „terjeszkedését",
a szomszédos telek megvásárlását, ahová tárolókat lehetne
elhelyezni, hiszen a Kós-épület minden zugát kiállítóhelynek
kellene berendezni, beleértve tornyát is, mely most épp raktárként
üzemel. Meg kávézó, ajándéktárgyak boltja is kellene, hogy
a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe bekerült Székely
Nemzeti Múzeum ne csupán egyórás kitérő maradjon egy brassói
városnézés és brassói vacsorázás között. És e szomszédos
telken kapna helyet a nagy álom, a Modern Művészetek Múzeuma,
mely nem csupán befogadója lenne a kortárs művészek körében
ismertséget és elismertséget szerző művészeinknek és művészetüknek,
de az erdélyi képzőművészet kanonizálását kellene
megteremtenie. Ez azonban hosszú távú elképzelés, maradjunk
egyelőre az idei évnél.
A
Székely Nemzeti Múzeum ebben az évben is jó néhány nagy terv
megvalósítását ígéri, az első kiemelkedő esemény a március
idusa előtti hétvégére időzített Gábor Áron-kiállítás
— amire az ad okot, hogy ekkor hozzák haza a berecki ágyúöntő
egyetlen eredeti ágyúját, melyet a hetvenes években vittek el
erőszakkal Bukarestbe. Erre az alkalomra felújítják a ’48-as
alapkiállítást is Gábor Áron, a székely ágyúöntő címmel.
Következik áprilisban az Apor-kódex hazahozatala, a teljesen
felújított negyedik magyar nyelvemlékről nemesmásolat is készült
Budapesten, ezt állítják ki, az eredeti, az enyészettől utolsó
percen megmentett kódexet továbbra is speciális tárolási körülmények
között őrzik. Az ősszel Keöpeczi Sebestyén József
heraldikus műveiből készülnek kiállítást szervezni, életművéről
könyvet is kiadni. Azután a Székelyföld térképeken témájú
kiállítás következik, s a tavalyi sikeres adventi vásár
megismétlése — a felsorolás a teljesség igénye nélküli,
hiszen ezeken kívül még számos rendezvénynek ad helyet az év
során a múzeum.
Váry
O. Péter
(Forrás: Háromszék)
|
