vissza a főoldalra

 2010.02.12. 

Móricz Zsigmond: Úri muri

(Nemzeti Színház Nagyszínpad)

Az Úri muri című regényét Móricz Zsigmond 1927-ben írta, de a mű 4-5 napig tartó cselekményidejét a millennium évére, 1896 júliusára teszi. Főhőse, Szakhmáry Zoltán, aki az őt lehúzni akaró, sivár környezetéből fel szeretne emelkedni, de nem tud, mert visszarántják őt a körülötte élő, a legkisebb változástól is visszariadó emberek. Becsvágyó terveit elsősorban felesége, Rhédey Eszter nem nézi jó szemmel. Itt, ebben a név nélküli, poros alföldi kisvárosban kavargó homok lep el és temet be minden nagyra törő szándékot, előbbre vivő akaratot. Az Úri muri főhőséről a következőket állapítja meg az író: „Volt benne valami nagy vágy, hogy felfogja, s fölemelje az új idők zászlaját, de az a zászló oly távol volt, még látni is csak ritkán látta, de megragadni sohase lett volna képes.” Három napig dorbézolnak a magyar vidék műveletlen, felelőtlen urai, és tékozolják el erejüket a murizásban, miközben nem veszik észre, eljár felettük az idő. A regény vívódó főhőse, a jobb és különb sorsra érdemes Szakhmáry Zoltán a mű végén nemcsak önmagát pusztítja el, hanem a tanyáját is fölgyújtja. A jelképes, a tisztító, a szent tűz ennek a Móricz-regénynek a végén is föllobban. A regény 1928-ban jelent meg, és a Vígszínház még abban az évben fölkérte Móriczot, írja meg a drámaváltozatát. Móricz ezt megtette, már csak azért is, mert második felesége, Simonyi Mária alakíthatta Esztert. Ez a változat nem nyerte el a nagy író tetszését, sőt kimondottan elégedetlen volt vele, mert a lényeget kellett kihagynia belőle, ugyanis a könnyed társasági drámákhoz szokott lipótvárosi közönséget a súlyos mondanivaló elborzasztotta és ingerelte volna, így Móricz szimpla szerelmi háromszöggé silányította az Úri murit. Még a főszerepet játszó Somlay Artúr sem tudta a bukástól megmenteni, rövid idő elteltével levették a műsorról. Halálának évében, 1942-ben Móricz átdolgozta a darabot, ezt a változatot a szovjet megszállást követően, 1948 decemberében mutatta be a Nemzeti Színház. Filmes adaptációja Bán Frigyes rendezésében 1950-ben készült el. Az utóbbi években – leginkább vidéken – megszaporodtak az Úri muri-bemutatók: Zalaegerszegen, Kecskeméten, Szegeden és Debrecenben láthatta a publikum. A fővárosban, a Nemzeti Színházban most, január 15-én tartották a premierjét.

A Nemzeti előadása az Úri muri cselekményének nyomán halad, de nem ragaszkodik szó szerint hozzá, inkább a szellemiségét idézi fel. A rendező ezzel a zenés darabbal nem magát, a regényt akarja színpadra vinni, hanem a regény alapján, abból bizonyos cselekmény-motívumokat kiemelve, a tragikumot éppen csak felmutatva akar valamiféle látványos zenés-táncos produktumot létrehozni. A színészeken sok múlik, tudásuk javát kell adniuk, hogy megfeleljenek a prózai és az énekesi kívánalmaknak. Az egyébként kiváló László Zsolt szereposztási tévedés áldozata, ugyanis nem neki való Szakhmáry Zoltán karaktere, idegenül mozog benne, nem tudja hitelesen eljátszani ezt az önmagával is meghasonlott, valamint a két nő – Eszter, a föld és víz, a megkötő Boldogasszony meg Rozika, a szél és tűz, érzéki Szépasszony – között vergődő nagygazdát. Ellentétét, a fifikás, csavaros észjárású Csörgheő Csulit Stohl András olyan harsány férfinek mintázza meg, aki szellemi és testi energiáit ostoba és gonosz tréfák kiagyalására fordítja, mert nem szeret senkit, csak a kapitális méretű kan disznót. Rhédey Esztert, a férje terveiből, álmaiból semmit sem értő asszonyt Schell Judit visszafogottan alakítja. Martinovics Dorina rutinosan formálja meg a hideg és számító Rozikát. Lekenczey Mukit, a vagyontalan könyvvigécet Kulka János, a naphosszat a kocsmában sörözgető Borbírót Hollósi Frigyes, , a szájhős Zsellyei Balog Ábelt Lukáts Andor. A mulya Wágner zenetanárt Kovács Márton, a sima modorú Lefkovitsot, a zsidó ügyvédet Garas Dezső alakítja.

Ezzel a négytagú zenekarral kísért előadással a rendező, Bezerédi Zoltán és a két dramaturg, Merényi Anna és Perczel Enikő igyekszik hű maradni Móricz regényének és nem színművének gondolataihoz, és felmutatni a szünet nélküli duhajkodások közben a környezetét megváltoztatni akaró, de annak szorításában elbukó ember tragédiáját. Szakhmáry Zoltán kiemelkedő képességű ember, akiben hatalmas, előre mutató tervek lobognak, ezért kiábrándulása keserűbb és lesújtóbb: nagy akarásai semmivé foszlanak, elszánásai, tervei zátonyra futnak, az ő sorsa is a bukás. Móricz az Úri murit nem a dzsentri eltemetésének szándékával írta, vonzó színeket is felvillant a romlásban, szereti hősét, nem mond le róla. A Nemzetinek ebben a produkciójában teljesen nem sikkad el Móricz regényének mondanivalója, a magyar értékek eltékozlásából és a nép vergődése miatt érzett fájdalomból, a tehetség szétmállásának a fölmutatásából imitt-amott valami keveset láthat a közönség.