|
 2010.02.19.
Joseph
Kesselring: Arzén és levendula
(Pesti
Magyar Színház)
A
német szülőktől 1902-ben New Yorkban született és ugyanott
1967-ben elhunyt Joseph Otto Kesselring világszerte ismert színdarabja
az Arsenic und Old Lace, amit magyarra Arzén és levendulának
fordítottak le. Kesselring több filmes forgatókönyvet,
valamint színdarabot is írt, de egyik sem éri el az 1941. január
10-én a Broadway-n bemutatott Arzén és levendula sikerét, amit
az imponáló 1444-es előadásszám is bizonyít. Hollywood is
felfedezte, Frank Capra rendezésében, 1944-ben Cary Granttel a főszerepben
filmet is forgatattak belőle. Az Arzén és levendula nem csupán
a tengeren túlon, hanem Európa számos színpadán igen kedvelt
darab, ugyanis nem lehet melléfogni vele, minden megtalálható
benne, ami a tökéletes vígjátékhoz kell: mértani pontossággal
adagolt izgalom, egymást erősítő helyzet- és jellemkomikum,
ezt az egészet beragyogó, aranyló derű. Magyarországra
viszonylag hamar megérkezett, Várkonyi Zoltán Művész Színházában
volt a hazai bemutatója 1947. július 13-án Sulyok Mária és
Bulla Elma főszereplésével. Itt 40 alkalommal játszották, ami
a korabeli viszonyokhoz mérten hihetetlenül magas néző- és előadásszámot
jelent. Azóta megszámlálhatatlanul sokszor vitték színre mind
a fővárosi, mind a vidéki teátrumok. A legutóbbinak a Pesti
Magyar Színházban ez év január 29-én tartották a premierjét.
Az
Arzén és levendulának nincs bonyolult cselekménye, a második
világháború idején, 1941-ben él-éldegél Brooklynban a két
Brewster nővér. Mindenki körberajongja és dédelgeti az idős,
tündéri, csipketerítőt horgolgató hölgyeket, mert olyan édesek
és szeretetreméltók. A látszat azonban csal, ugyanis ebben a
családban mindenkinek van valami „beütése”, egyik unokaöccsük
– enyhén szólva – habókos, de a légynek sem árt, és az
Egyesült Államok elnökének képzeli magát, a másik azonban közveszélyes
őrült, ugyanakkor kőkemény bűnöző, többszörös gyilkos, a
harmadikkal minden rendben van, ő ugyanis igen rokonszenves, éppen
házasodni készülő fiatalember, foglalkozását tekintve újságíró,
mégpedig színikritikus. De akad a családban halottakon kísérletező
nagypapa is. A két földre szállt angyal nénikéről is kiderül,
ők bizony fekete angyalok, azaz sorozatgyilkosok, a hozzátartozók
nélküli koros férfiakon kegyes eutanáziát követnek el,
ribizliborukba arzént tesznek, és a ház alagsorában a szelíd
bolond, mit sem sejtő öccsükkel illő gyászszertartás kíséretében
hantoltatják el őket. A két galamblelkűnek látszó, valójában
velejéig romlott dáma szentül meg van győződve arról, csak jót
cselekedtek azzal a 11 szerencsétlen flótással, legalább nem
tengetik mindennapjaikat egyedül…
 A
Szlávik István tervezte díszletek az 1940-es évek Amerikájának
miliőjét elevenítik fel, Tordai Hajnal jelmezei pedig ennek a
kornak a divatirányát. Ebben az egy térben, a házbelsőben
zajlik a cselekmény. A fiatalabbik nővért Béres Ilona alakítja,
akinek művészi értékéről, színészi képességéről már
ódákat zengtek, és ezeket a dicshimnuszokat most is tovább
lehet folytatni. Az idősebb testvért Csernus Mariann jeleníti
meg, nagyszerűen egészítik ki egymást. Úgy keltik életre
ezeket az egyszerre félelmetes és imádnivaló úriasszonyokat,
hogy a nézők nem tudnak haragudni rájuk, amiért minden józan
meglátást félresöpörnek, és nincsenek tisztában tetteik súlyosságával,
következményeivel. A jóképű, dali unokaöccs szerepében
Pavletits Bélát táthatja a közönség. Olyan megzavarodott
fiatalembert mintáz meg, aki nem akar hinni a szemének, fülének,
és akinek az előre eltervezett, az együttérzés és segítőszándék
álarcába bújtatott gyilkosságok sorától az egész addigi élete
alapjaiban megrendül, majd összeomlik. Az ügyefogyott unokafivért
Rancsó Rezső, az elvetemültet Sipos Imre személyesíti meg. A
szép Helent Benkő Nóra a szerephez illő kedvességgel viszi
fel a színre. A flúgos pszichiátert Jegercsik Csaba, az önmaga
írói tehetségétől elszállt felügyelőt Fillár István, az
ájtatos tiszteletest Szélyes Imre, a hiszékeny hadnagyot Tahi József
játssza.
Az
embert úgy alkotta meg a Teremtő, hogy nem képes a nap 24 óráján
keresztül komor dolgokkal foglalkozni, azokat megoldani, bizony
szüksége van egy jó kis rötyögésre, amikor nem kell az agyát
jártatnia, mindenféle rejtett üzeneteket dekódolnia, hanem átadhatja
magát a szórakozásnak, a nevetésnek. Ez a Pinczés István által
rendezett előadás tökéletesen megfelel ennek az elvárásnak,
az elhivatott, kifogástalan színészi játék, a könnyen nyomon
követhető, a lelket nem megterhelő tartalom két óra felhőtlen
kacagást és gondokat-bajokat elfeledtető kikapcsolódás nyújt.
(Felső képen: Béres Ilona és Csernus Mariann; alsó képen:
Pavletits Béla, Ruttkay Laura.)
Dr. Petővári Ágnes
|
