vissza a főoldalra

 2010.02.24. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 8. száma!

Csurka István: Bájolgás a magyar sorssal (2.oldal)

A Jobbik sem lehet azonban felhőtlenül nyugodt. Elkerülhette ugyan a színvallást, nem szükségeltetett állást foglalnia a holokauszttagadás kérdésében. De a törvény elfogadói, az SZDSZ, amely nem létezik, és az MSZP, amely alig létezik, most, az elfogadás után csökkenthetik a neki nyújtott sajtótámogatást, tekintettel arra, hogy a Jobbiknak a MIÉP-pel szembeni felfuttatására éppen a holokauszttagadás veszélyességének bemutatása céljából volt szükség. Vele és általa éppen azt akarták prezentálni, hogy íme, lehetséges zsidó vezetésű szélsőjobboldal, sőt, a Baló Györgyné Morvai Krisztinás elfogadható is. Ámde, ha most a Jobbik Gárdája, cigányellenességen edzett tagsága és kocsmailag zsidózgató aktivistái és a benne fészket rakott kommunisták elkezdenek zsidózni, mert mért ne, akkor bizony állást kell foglalni, és Morvai Krisztina akár el is távolodhat a párttól, vagy ami még súlyosabb: a párt zöme távolodik el a szép lassan országgyűlésesedő központjától. Ki fog akkor a pártért dolgozni, ki helyezkedik az „arbeit macht frei” álláspontjára?

 A kommunizmus áldozata

„Hol vagy, Laci fiam?”

Részletek Dózsa László és Borbély László Bohóc vérben és vasban című könyvéből (5.oldal)

A mai napig nem tudom, hogyan kerültem be a Szövetség utcai kórházba. Onnét átvittek a Mosonyi utcába, ahol nagyon keményen vallatni kezdtek. A társaim nevét akarták megtudni. Ha szándékomban állt volna, akkor sem válaszolhattam volna a kérdéseikre, mert mi becenéven szólítottuk egymást. Sánta, Köpcös, Mocorgó, Szeplős meg hasonlók… Nem ismertük a többiek nevét, lakcímét. Parancsnokunk pedig végképp nem volt. Mindenki segített a másiknak a maga módján. A csapatunkhoz tartoztak lányok is, akik Molotov-koktélokat készítettek, és részt vettek a harcban is. Vallatóimnak hamar elfogyott a türelme. Az egyik, szöges bakancsával, rúgni kezdte a rettenetesen szétlőtt fejemet. Kirúgta a helyükről a hallócsontokat, szétroncsolta a nyaki ütőeret.

 A világ felfoghatatlan

Nagy Lajos: A falu álarca c. művét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Nagy Lajos író különös megállapítással kezdi A falu álarca c. szociográfiáját, regényét, nehezen meghatározható műfajú írásművét. Azt mondja az apostagi születésű író, hogy a világ felfoghatatlan. Ebből a tételből indul ki, amikor szerbe-számba veszi, milyen a falu arca, illetve álarca. Hát különös. Kövessük a rendkívül pontos leírást az elejétől a végéig. A világ felfoghatatlanságának egyik bizonyítéka, hogy Sanghajnál a háborúban a japánok óriási véráldozatokat hoztak, de okoztak is a kínaiaknak. Itt van mindjárt az egyik vallatási jelenet: a japán a kínai fejébe kést ver. És hogy vallomást csikarjon ki tőle, a vallató egy nagykalapáccsal veri a kés nyelét. Aztán a kínai vallomást tesz, és a kalapálás véget ér. Ugye ez képtelen és felfoghatatlan? Pedig valószínűleg igaz volt ez a történet. De nem Sanghajba utazunk, hanem csak egy kis Duna-parti faluba, oda kalauzol el bennünket Nagy Lajos. Ezt a kitűnő írót már nem ismerik Magyarországon. Óriási író volt, a Nyugatban publikált egy-két írást, de soha nem volt Nyugatos.

 A turizmust is megélhetési „szakpolitikusok” irányítják

Károvits Tamás, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje (9.oldal)

Mint Európa ma már elismerten legrégibb népe, óriási lehetőségeink lennének turizmusban, ám pillanatnyilag mégsem vagyunk jelentős célpont, arról pedig végképp nem beszélhetünk, hogy turisztikai nagyhatalom lennénk! Ennek számos oka van. Mindig a nemzeti jellegünk, identitásunk, hatalmas történelmünk és kultúránk elhallgatása és meghamisítása, gyönyörű országunk adottságainak megszerzése volt a célja az éppen aktuális megszállóinknak. Identitástudat nélkül nem lehet sikeres turizmust, vendéglátást csinálni.

 Hátrányban a „klerikális” város (10.oldal)

Szabó Zsolt, a MIÉP esztergomi képviselőjelöltje: Valóban lehetne Esztergom a központja a magyar autógyártásnak, de nekünk nem a Suzukiban kéne gondolkodni. Ezzel a céggel óriási problémák vannak. Az egyik: elég komoly adókedvezményeket kap, mondván, munkahelyt teremt. Viszont: a gyárba beérkező autóbuszok többsége Felvidékről érkezik. Az rendben van, hogy felvidéki magyarok is dolgoznak a gyárban, de az már nem, hogy magyarul nem tudó szlovákokat is alkalmaznak, s közben kihasználják az államtól kapott adókedvezményeket, melyeket munkahelyteremtés címén kapnak.

 Felül kell vizsgálni az államadósságot!

Chrobák János, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje (10.oldal)

Amikor született egy testületi döntés, miszerint Kertész Imre „Sorstalanság” című művét minden kerületi érettségiző megkapja, kiegészítő ötlettel álltam elő. Szerettem volna elérni, hogy a Sorstalanság mellett a magyar nyelv egyik legjelentősebb kutatója, Kiss Dénes költő remekművét, a „Bábel előtt, Bábel után” című könyvét is kapják meg az érettségiző diákok, vagy legalábbis a legjobbak ajándékba. A polgármester úr ígéretet is tett rá, ám a kulturális bizottság ülésén nem ment át a javaslatom. Ez máig fájó pont számomra. Ki lett szegényebb? Nem én, a képviselő, ez biztos, hiszen nem én akartam belőle profitálni. A kerület diákjai lettek szegényebbek, mert azt gondolom, nyelvünk védelmében, ma egy ilyen érdekes olvasmányt az érettségiző diákoknak ismerniük kellene.

 A lengyel példa (11.oldal)

Zsille Gábor, költő, műfordító: Valóban keveset tudunk a lengyel irodalomról. Budapesti, diplomás emberek nem tudnak megnevezni egy kortárs lengyel festőt vagy szobrászművészt. Nagy hiányosságaink vannak. Azért, hogy ilyen keveset tudunk egymásról, elsősorban a globalizációt és a korlátolt, ostoba Amerika-majmolást kárhoztathatjuk. Bármelyik középszerű amerikait rajongásig szeretjük – a média hatására –, miközben a körülöttünk élő népek kultúrkincseiről tudomást sem veszünk. Ma mindenki a multikulturalitásról és a nyitottságról szónokol, mindenféle távoli nyelveket tanulunk, ugyanakkor alig tud valaki szlovákul, románul, horvátul vagy szerbül. A szomszédaink nyelvével, helyzetével kevesen törődnek. Pedig olyan szomszéd államokról van szó, melyekben szerencsére még mindig szép számmal élnek magyarok. Fogalmunk sincs arról, hogy mi történik tőlünk 200 kilométerre Pozsonyban, miközben gondolkodás nélkül támogatjuk az afrikai éhezőket és távoli országok bajbajutottjait. Szép gesztus ez is, de azért egy egészséges szemléleten nyugvó sorrendet is fel kell állítani.

 Szőcs Zoltán: Hány nap a világ? (15.oldal)

Budapest VII. kerületének van egy időszaki lapja, az Erzsébetváros. Ennek legutóbbi számában egész oldalas megemlékezést szenteltek az éppen 65 évvel ezelőtt felszabadított pesti gettónak. Ez eddig akár rendben is volna, csakhogy megakadt a szemem a következő mondaton: „A gettó lakói másnap puszta kézzel estek a deszkapalánkoknak, amely több mint 400 napig volt börtönfaluk…” Hogy egy apró egyeztetési hiba is van a mondatban, az a kisebb baj, a nagyobbik viszont az, hogy megrögzött ostobaság, amit itt ír a rovatvezető. Javaslom, számoljunk utána együtt ezeknek a napoknak. 1944 novemberének végén született hatósági döntés a gettó létrehozásáról, de maga a rendelet csak december 2-án hirdettetett ki, félhivatalosan, falragaszokon. Az ezt követő napokon a nem zsidó lakosoknak ki kellett költözniük, és elkezdődött a terület körbekerítése. Ez a folyamat december 10-ig tartott. Gyakorlatilag tehát 1944. december 10-től működött a gettó, egészen 1945. január 18-ig, amikor az orosz csapatok felszabadították. Számolhatom én ezt akárhogyan is, de tokkal-vonóval nem jön ki több 39 napnál.

 Vona és Mesterházy fej-fej mellett (19.oldal)

Ezzel a címmel jelent meg a Népszabadság választási elemző cikke. A leplezetlenül manipulatív cikk okfejtése alapján népszerű politikus nincs, viszont Vona és Mesterházy népszerűtlenségükben már egyenlők. Ergo, tessék választani Vona oder aber Mesterházy között. Az mindegy, hogy a kettejük népszerűségi indexe együtt sem éri el Orbánét, akkor is csak közülük lehet választani. Ezért arra gondoltam, hogy a választáson indítom a kutyámat. Felkeressük a szocialistákat, hogy tessék már megszponzorálni bennünket némi készpénzzel, meg egy kétéves Népszabadság címlapbérlettel, és akkor elindulna a legújabb erő. Mesterházy, Vona, és Bundás fej-fej mellett haladhatnának a népszerűségi listákon. Bundás erőssége értelmes hűséges szeme lehetne, mely invitálóan csillog a célközönség felé.

 Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!