vissza a főoldalra

 2010.02.19. 

„A magyar megmaradásnak nincs alternatívája!”
Dr. Tóth Gábor sebész-főorvos, a MIÉP II. kerületi képviselőjelöltje

MIÉP színeiben – és a Magyar Megmaradás Közössége támogatását is élvezve – fővárosunk második kerületében Dr. Tóth Gábor sebész-főorvos, a helyi MIÉP-alapszervezet elnöke indul az országgyűlési választásokon. Ennek okán beszélgettünk a főorvos úrral.

– Néhány szóban kérném, hogy mutatkozzon be a választók előtt.

– Budapesten születtem, negyvenhat éves vagyok. Egészen fiatal koromtól kezdve vonzalmat éreztem a gyógyászat, az orvoslás iránt. Talán ezért is volt kézenfekvő, hogy a SOTE-ra iratkozzam be. Miután némi kézügyességgel is rendelkeztem, így a sokrétű orvosi pályán belül a sebészet irányába indultam el. 1988 óta sebészként dolgozom, és nagyon szeretem a hivatásomat. Aki egyszer beleszippant a műtő légkörébe, az nem tud többé meglenni nélküle, olyan ez, mint a drogfüggőség. Igaz ez még akkor is, ha az utóbbi években bizony olyan dolgok történtek a hazai egészségügyben, amelyek alaposan kedvét szegték az orvostársadalom nagy részének…

– Ennek egyik legszembetűnőbb jele az orvosok külföldre való távozása. Önben felmerült valaha is, hogy külföldre menjen dolgozni?

–Néhány évvel ezelőtt egyszer adódott egy dél-németországi lehetőség, amely anyagilag roppant vonzó volt, ráadásul megoldható lett volna a gyakori hazajárás is. Ezzel a gondolattal néhány napig eljátszottam, de rájöttem, hogy bármennyit fizetnének is, nekem itthon a helyem, és én a honfitársaimon szeretnék segíteni, nem a németeken. Amúgy a MOK újságja, az „Orvosok lapja” 4–5 oldalon folyamatosan publikál külföldi álláshirdetéseket, és emellett időről-időre svédországi munkavállalásra buzdító leveleket is szoktam kapni.

– Hol praktizál mostanság?

– A második kerületi Kapás utcai szakrendelő sebészeti osztályán dolgozom, illetve a Szent János Kórházban is végzek műtéti beavatkozásokat.

– Hogyan került kapcsolatba a közélettel és azon belül a MIÉP-pel?

– A közélettel való kapcsolatom sokáig ugyanolyan felszínes volt, mint az emberek többségéé. Nagy várakozással tekintettem az 1989- 90-es változások elé, bíztam az MDF-ben. Rájuk is szavaztam 1990-ben. Ám a dolgok egészen más irányt vettek, mint amit reméltem, így 1994-től MIÉP-szimpatizáns vagyok. 2002 egy újabb jelentős év, mert ekkor véleményem szerint csalással érték el, hogy a MIÉP kikerüljön a törvényhozásból. Ezeket a csalásokat mostanában vezető politikusok és politológusok is evidenciaként említik. Akkortól mondhatjuk azt, hogy mélyebben is beleástam magam a politikába. A MIÉP-nek 2006-ban sem sikerült visszakerülnie a parlamentbe. Ekkorra már világosan látszott, hogy ez az igazság kendőzetlen kimondása, és a nemzeti sorskérdésekkel való bátor szembenézése miatt történik. Ekkor éreztem először azt, hogy a politika passzív szemlélőjéből szeretnék aktív részesévé válni, ezért beléptem a pártba. Azóta is MIÉP-tag vagyok, sőt tavaly megválasztottak a II. kerületi szervezet elnökévé. Most pedig – elfogadván Csurka István felkérését – országgyűlési képviselőjelöltséget is vállaltam a MIÉP színeiben.

– A második kerületi MIÉP-szervezet hogy áll jelenleg?

– Örömmel mondhatom, hogy ismét erősödik, taglétszáma is növekszik. Amint országos szinten is, úgy a kerületben is sok kárt okozott nekünk a Jobbik. Bár – ellentétben a megjelent híresztelésekkel – az alapszervezet átmenetileg sem szűnt meg, működésünkben komoly zavart okozott, amikor több tagunk egyszerre átment a Jobbikba. Jómagam is két ízben kaptam szóbeli üzenetet Schőn Péter, második kerületi Jobbik elnöktől, amiben átlépésre kért. Számomra elképzelhetetlen, hogy az ember ide-oda csatlakozzon különböző pártokhoz, attól függően, hogy melyiknek megy éppen jobban a szekere. Ez fontos elvi kérdés: ha az ember – megfelelő tájékozódás után – letette a garast valami mellett, akkor azt nem lehet visszavonni, mert ezáltal hiteltelenné válna. Visszatérve a szervezetünkhöz: köszönjük, jól vagyunk, készülünk a választásokra.

– Képviselőjelöltként milyen programmal próbálja meggyőzni a választókat?

– Választási programom két részből áll, mert létezik egy országos és egy helyi elképzeléscsomag is.

– Kezdjük a helyi elképzelésekkel!

– Az utóbbi időben gombamód megszaporodtak az irodaházak, irodaparkok. A Zsigmond tér, a Kolosy tér vagy például a Pusztaszeri út hemzseg az ilyen jellegű épületektől. Miután ezekben improduktív tevékenységeket végző cégek üzemelnek, elképzelésem szerint máshová kellene költöztetni őket. A meglévő épületekből pedig némi átalakítás után szociális bérlakásokat lehetne létrehozni, mellyel segíthetnénk a rászoruló családokon. Súlyos gondnak érzékelem, hogy a növekvő beépítettség miatt az elmúlt évtizedben drámaian lecsökkent a kerület zöldövezeti jellege. Pedig fekvésének köszönhetően a „Főváros tüdeje” lehetne kerületünk. Komplex programot indítanék ezen káros folyamat visszafordítására. Ebben szerepet kapna egyrészt annak rendeleti szabályozása, hogy további zöldterületeket már ne lehessen beépíteni, másrészt pedig fásítást, parkosítást kezdeményeznék, amelyet – ahol ez megoldható – kiterjesztenék az újonnan épült irodaházak és házak tetejére is. Ezáltal abból, amit lent elvettünk, valamennyit visszaadnánk fent. Szükségesnek tartanám az úthálózat nagyfokú rekonstrukcióját is, különös tekintettel a kerület periférikus részeire. És ha már a közlekedés szóba került: rövid úton megszüntetném a parkolási társaságokat, amelyek – amint azt a megalakulásuk óta eltelt idő bizonyította – nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem csökkentették a forgalmat, és csupán pénznyelő automataként funkcionálnak. Igaz, ez utóbbi már korántsem csak második kerületi probléma…

– Országos viszonylatban milyen célokért szállna síkra a Parlamentben?

– Ha végigtekintünk országunk „romjain”, látható, hogy azonnali, radikális változásra van szükség szinte minden területen. Nehéz prioritás-sorrendet felállítani, de azt hiszem, elsőként a társadalom lelki alapjait kellene rendbe hozni, a nemzeti öntudat feltámasztását, a megosztottság felszámolását és Hazánk keresztény alapjainak megerősítését. Ezekben a médiának is nagy szerepet szánnék, ezért a hazai média struktúráját is alapjaiban kellene átrendezni. Szintén az első intézkedések között kellene megalkotnunk az új Alkotmányt, melyre egész jogrendszerünk alapulna, és amelyben a képviselők visszahívhatóságát és büntetőjogi felelősségre vonhatóságát is rögzíteném. A lehető leghamarabb fel kell számolni hazánk energetikai függőségét. Ez nemcsak a közelmúltban feltárt hazai gázmezők saját felhasználásával érhető el, hanem a megújuló energiaforrások – közülük is elsősorban a napenergia – hatékony kiaknázásával. Képviselőként minden ilyen irányú fejlesztést támogatnék. A mezőgazdaság felvirágoztatása is rendkívül fontos programpont, a génmanipulált növények és mesterséges takarmányok kizárásával. A magyar föld kiárusításának azonnal véget kell vetni. Orvosként értelemszerűen az egészségügy ágazatára van a leginkább rálátásom. Ebben szintén radikális megoldási javaslatom lenne. Meg kellene szüntetni az OEP-et, amely mint elosztószerv, bürokratikus vízfejként nehezedik az egészségügyre. Helyette az ország összes egészségügyi intézményének vezetőjétől be kellene kérni az éves költségvetést, megnevezve abban azt az összeget, amely a megfelelő működéshez kell. Ezt a pénzt az állam közvetlenül az adott intézménynek utalná ki. Az intézményvezetők személyes felelősséggel tartoznának a kiutalt pénzösszeg felhasználásáért, annak keretét nem léphetnék át. Ezzel a módszerrel könnyebb lenne követni az adófizetőktől beszedett egészségbiztosítási járulék sorsát, ugyanakkor kiiktatható lenne a közbülső lépcsőfok, amelyet jelenleg az OEP testesít meg. Véleményem szerint az OEP-be befolyó évi 1500 milliárd forint elég lenne az intézmények normális működtetésére. Kulcsfontosságú kérdésnek tartom a népesedés ügyét. Látva a jelenlegi helyzetet és a folyamatos népességfogyást, mindent meg kell tenni a népszaporulat növelése érdekében. A magyarság – idegenek betelepítésével történő – felhígítását azonnal meg kell állítani. Összegezve úgy fogalmaznék, hogy a magyar megmaradás minden eszközzel való elősegítését kell szem előtt tartanunk. Csurka István gondolatát tudom csak idézni: „a magyar megmaradásnak nincs alternatívája!” Éppen ezért itt, a Magyar Fórum hasábjain is biztatok és kérek minden olvasót, valamint MIÉP-pel rokonszenvezőt, hogy segítse a párt munkáját. Ne elégedjenek meg azzal, hogy elolvassák az újságunkat, ezúton is kérek mindenkit, segítsen az ajánlószelvények gyűjtésében, keressék a kapcsolatot a helyi MIÉP-irodákkal, vagy a Magyar Fórum szerkesztőségével!